Olbarise, a halott város

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Az öreg bólogat, elpakolja a pénzt, majd felvilágosít:*

- Warvik lenni pontosan Észak-Nyugat! Messze lenni, sokáig tartani út, követni maga kereskedelmi út, akkor nem téved...Lenni sok város arrafele, nem tudni én mi van városokkal, le rombolták amundok, vagy nem...Iható víz arra legközelebb lenni két nap lovon, addig kutak lenni nem ivóvíz! Amund mágia ront azok. Simlisyo-kút lenni iható, aza lenni úttól pár száz méter, lenni ott tábla ami jelezni kutat...

*Ő is egy biccentéssel köszön el tőled, amikor magára hagyod.
Odakint úgy tűnik, hogy minden rendben van, a két katona halkan beszélget egymással, Ranti pedig épp ott áll ahol néhány perce hagytad. Valami zöldesbarna ágacskát rágicsál, kilóg a szájából egy tízcentis darab.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Mehetünk, van engedélyünk. Ezzel most annyi vizet vételezünk, amennyit szeretnénk. Feltöltjük a kulacsokat, tömlőt, meg ezt a kettős tömlőt amit most vettem, megitatjuk a lovakat rendesen és útra kelünk Harték után. Bár ez az ipse nem tudta megmondani, hogy merre tartottak... az a félszemű megagyalta az embereit, mert nem adtak neki vizet. Tudsz még valamit egyébként arról a Lerionról, azon kívül amit elmondtál?
*Közben Rulyt átveszem tőle és indulok vissza a kúthoz. Igaz, hogy nem nagyon tartok támadástól, de sosem lehet tudni - főleg így, hogy kiderült az éjjeli látogatók ennek a Serinonak voltak az emberei... és egy meglépett
Az úton visszafelé hallgatom Rantit, meg emésztem a hallottakat. Azt tudom, hogy akár mi is kerül utunkba van egy célom amit el kell érnem - akár megtalálom Hartot akár nem a varjúszárnyat formázó medaliont meg kell szereznem, vagy belehalnom a küldetésbe, hogy az Uram felnyissa szemem, mit csináltam rosszul, hogy legközelebb e hibákat ne követhessem el.*
- Hart említett neked valamit, hogy merre tart? Hová indult, mit szeretett volna? Talán úgy könyebben találjuk meg... - *teszem fel még a kérdést, hogyha elég tisztes távolságban vagyunk még a kúttól, ha nem, akkor majd későbbre tartogatom kérdésem, senkinek sem kell ilyeneket hallania - elvileg.
A kútnál előhúzom a papírost és megmutatom az ott posztoló őröknek, de a kezemből nem vagyok hajlandó kiadni.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Ranti csak a vállát vonogatja a kérdésed hallatán:*

- Úgy tűnt, hogy elég jó viszonyban voltak az Atyával. Poénkodtak, meg kedélyesen beszélgettek egymással. No én kicsit tartottam tőle, elég csúf egy ember, ráadásul még félszemű is...Hogy hová tart? Csak azt tudtam, hogy Warvikba, nekem mást nem mondott...

*Hamar visszaértek a kúthoz. A nyílpuskás fickó nyúl a papírosért, de amikor látja, hogy nem akarod kiadni a kezedből megelégedik azzal, hogy a kezedből megtekintse. Bólint, majd int, hogy vételezhetsz vizet. Még meg is kérdi:*

- Segít mi hölgy, vagy egyedül húz víz maga, vagy a kölök?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Warvik... Warvik... Még nagyon messze van. Nekem meg már elegem van ebből a hajszából. Úgyis egy helyre tartunk, ha más nem beérem Warvikban Hartot. Jó lenne megtudni, hogy ez a Lerion tényleg rendtárs-e vagy mi a szösz. Ha igen, akkor bizonyára őt is ide küldték, vagy csak összetalálkoztak, s ha így van teljesen biztos vagyok abban, hogy Harttal tart. Vagyis így hogy Hart eszméletlen magával viszi, mert a küldetés kötelessége. Így lehet még hamarabb is beérjük őket, hisz csak lassabban tudnak haladni mint mi lovon. :rol: De ha nem rendtárs... Akkor vagy nem tud a küldetésről, vagy tojik mindenre, s bárhová vihette Hartot. A fenébe...
Na, nekem Warvikba kell mennem és be kell fejeznem azt, amiért ide küldtek. Akár ott van Hart akár nincs. Majd ha a medalion megvan talán felkutatom... Talán...>
*Gondolkodom el hosszan a dolgok állásáról.*
<Kicsit feszélyező és egyben büszkévé tevő, hogy lehet egyedül csinálom.... Egyedül?!? Nem, hisz soha nem vagyok egyedül... >
*Elmosolyodom a gondolatra, s a gyűrűmet megforgatom ujjamon. Hálával gondolok Uramra, aki mindig vezetett eddig utam során, s aki megsegített, ha szükségem volt rá...
A kútnál a férfi kérdésére így felelek.*
- A segítségüket megköszönöm, de szolgálatért nem tudok fizetni... - *méregetem őket. Nem szándékozom hagyni még egy bőrt lehúzni magamról. Szűkös a keret és állítólag messze van még Warvik. Remélem értették a célzást...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A katona egyszerűen félre áll amikor meghallja, hogy nem fizetsz nekik az esetleges segítségért, ezért aztán magadnak kell vizet húznod.
Távolabbról megfigyelve egyszerű kőkútnak tűnik, ami fölé kis fából készült tetőt szerkesztettek, a vízből pedig egy csiga és egy láncra kötött vödör segítségével lehet meríteni.
Közelről viszont több részlet is feltűnik: A kút káváján több vésett szimbólumot, jelet is észreveszel, ami valahogy nem illik egy egyszerű kúthoz. Ha lepillantasz a kútba láthatod, hogy nagyjából négy-öt méter mélységben csillog a víz. Olyan mintha mocorogna, állandóan fodrozódik, hullámzik, pedig valószínűleg nem fúj a szél odalent. A vödröt közelebből megvizsgálva észreveszed, hogy alapvetően fából készült, de a keretet adó vasalásokon temérdek apró jel és karcolat látható, a vödörhöz kapcsolódó lánc szemein is jónéhány vésetet megfigyelhetsz.
Ranti is érdeklődve figyel, még szóvá is teszi:*

- Mik azok a cikormányos vésetek azokon a láncszemeken? Minek díszítették ki, csak egy egyszerű lánc, nem?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Valahogy sejtettem, hogy ha nincs fizettség nincs segítség, de nem bánom.
Érdeklődve veszem szemügyre a kutat alaposan, érdekesek azok a kis jelek mindenütt a kúton. A vizet is furcsállva nézem a kút mélyén. Leengedem a vödröt és nézem mi történik a mélyben a vödör és a víz találkozásakor, majd felhúzok egy vödörnyi vizet. Közben Rantinak is felelek.*
- Magam sem tudom... - *nem szeretném a gyereket terhelni bizonyos dolgokkal, de hogy ne csak találgatózzak a nyílpuskás férfihoz szólok.*
- Mondja csak, ezek a jelek itt a kúton gorviki betűk? Érdekesek, még nem láttam ilyen szépen kidíszített kutat. Gondolom a készítők nevei és feljegyzései... Ugye?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A vödröt a csiga segítségével könnyedén leengeded. Amikor eléri a vízfelszínt néhány másodpercig nem dől el, így víz se jut bele, de aztán oldalra dől és egy hangos cuppanás kíséretében pillanatok alatt megtelik vízzel. Amikor elkezded felfelé húzni a teli vödröt az első fél méteren elég nehezen emelkedik, de aztán egészen könnyű felhúzni. Feltűnik, hogy egy csepp víz sem csöpög vissza a vödör aljáról, vagy oldaláról. Amikor végre felér és megérinted a vödröt azonnal feltűnik, hogy jéghideg és a benne lévő víz is.
A nyílpuskás közben próbál válaszolni a feltett kérdésedre, amit Ranti is érdeklődve hallgat:*

- Ez nem lenni gorviki írás, ez lenni...lenni...Hogy is mond te? Graw-kha?...

*Ranti segíti ki:*

- Mágikus iromány?

*A nyílpuskás bólint, Ranti meg kicsit elpirul, amiért belekotnyeleskedett a beszélgetésbe.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Picit meglepődöm azon ahogy a víz viselkedik a vödörben, s azon talán még jobban, hogy jéghideg. Csodálkozó arccal nézem először a nyílpuskást, majd Rantira tekintek hálásan a fordításért, de váltok is kissé tudatlanra.*
- Hogy micsoda? ... Aztán miért kellenek egy kútra ilyen... jelek? Miért van rajta? Mit csinál? Hogy kérdezzem már...
...
Meg ugye ettől iható a víz? ... Inna belőle pár kortyot? ... Ugye nem ihatatlan vízért fizettettek velem olyan sokat?...
*Teszem egy kicsit a tudatlan naivot, talán így többet árul el. A kérdésemre a vödröt a nyílpuskás felé mozdítom, jelezvén, hogy komolyan gondoltam, hogy szeretném, ha inna a vízből pár kortyot.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A nyílpuskás nevetve válaszol:*

- Én nem inni víz, azt inni állatok, meg gyerekek...A graw-kha csinálni hideg víz legnagyobb meleg nyár; szerencse nem szárad ki ez kút mint másik sok kút Olbarise. Az egész város ez kút víz inni, maga is nyugodtan inni, a kölök is inni...Ha rossz víz lenne, mi minek őriz ez kút, he?

*Egyébként a víz kristálytisztának tűnik, semmiféle szennyeződést nem látsz benne, sőt még a vödröt sem kezdte ki az idő vasfoga.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kicsi csalódott tekintettel, de mosolyogva nézek a férfira.*
- Hát, engem gyereknek vagy állatnak néz?
Értem-értem, és igaza is van... De gondolom maga is bizalmatlan lenne, ha először találkozna egy ilyen kúttal. Nem? De a lényeg, hogy friss víz, amire szükségünk van.
Gyere Ranti, töltsük meg a tömlőket és itassuk meg a lovakat, aztán útra kelünk. - *van egy 5 literes tömlőnk, amire még Sandro által tettem szert - kicsit foglalkoztat a gondolat hogy eszembe jutott a gorviki férfi, hogy miért nem ért még be, de úgy vélem ő másfelé vehette az útját, vagyis elkerültük egymást. Talán szerencsére. Aztán van az a kettős tömlő amit nemrég vettem, és a kulacsok - Rantinak és nekem is egy-egy. Ezek után jönnek a lovak itatása - remélhetőleg a vödörből engedik az őrök megitatni a lovakat, ha nem, akkor keresek a közelben valamilyen itatásra alkalmas edényt. Anélkül, hogy a lovak nincsenek megitatva nem vagyok hajlandó tovább menni.
Amikor a feltöltéssel és itatással végeztünk ismét a nyílpuskás felé fordulok.*
- Még annyi segítséget kérnék, hogy Warvik felé tájoljon be minket! - *megköszönöm az útbaigazítást, lóra ülök és intek kísérőmnek, hogy induljunk a megadott utirányba.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Még háromszor kell vizet húznod a kútból, hogy minden kulacsot és tömlőt sikerüljön megtölteni vízzel. A lovakat is megitatjátok egy újabb vödörnyi vízből, de mivel jéghideg, elég keveset isznak.
A nyílpuskás a kérdésedre észak, észak-nyugati irányba mutogat:*

- Menni maguk arra fele! Követni utat Aquilla fele, ott majd kérdez valakit útról. Jó messze lenni Aquilla, olyan kétszáz mérföld...

*Lóháton indultok a megadott irányba, egyik széles utcán haladtok, romos házak között.
Az Északi Kapu – a többi városkapuhoz hasonlóan – be van döntve, a környékén álló kisebb katonai erődítmények és házak szinte a porig le vannak rombolva.
A kapun kívül a várost körülvevő kiszáradt-homokos rész fogad, ami itt is nagyjából öt-hat mérföld széles.
Egy északi irányba vezető, kiépített kereskedelmi útvonalon haladtok, ami - ha minden igaz - a tartomány zászlósvárosa felé vezet. A homokos területet nagyjából egy óra alatt szelitek át, nem könnyű a terep, a lovak patái jócskán belesüppednek a homokba.
A homok után egyszerű lombhullató erdő szegélyezi a utat, nem túl sűrű aljnövényzettel, madárcsiripeléssel. Az út széles, akár három batár is elférhet egymás mellett.*

// Off: A következő reagot ismét az Utak, ösvények, csapásokhoz írjad légyszi. //