Sötét találka - Cadoras tollából

[Cadoras]

Sötét találka

A nap átfordult éjbe
Mind, ki az éjszaka lénye
Eljött hát végre

Ősi sötét titkot hordoz
Lelkében a gonosz
Szívében emberségét őrzi
De kívülről hűvösnek mutatkozik
Ura a sok kárhozottnak
Tőle ne számíts sok jóra!
Vér, halál, fenyegetés, s ígéret
Csupán ezeket tartogatja néked
Ő a vezére eme éjjeli hadnak
Kik minden éjjel új erőre kapnak

A nap átfordult éjbe
Mind, ki az éjszaka lénye
Eljött hát végre

Felhőkarcolók törnek fel az égbe
Emberek hullnak le róla a mélybe
Mindezek mögött e sötét király áll
Ki a kárhozottaknak dirigál
Sápadt ujjai messzire elérnek
Neki köszönhető rettentő sok végzet
Vérhez kötött rabságában
Előnyt lel a gyávaságban
Térdre borul előtte mindenki
Ki nem akarja fejét veszteni

A nap átfordult éjbe
Mind, ki az éjszaka lénye
Eljött hát végre

Árnyékos teremben gyűltek ők össze
Sötét utakról tárgyalni éppen
Köztünk élő farkasok bárányokként élnek
Döntéseik által lesz embereknek vége
Vérét veszik annak, kiről szó esik köztük
Erről szól hát becsesnek vélt ültük!
Bábként játszanak mindenkivel, tán véled is
Meghatározzák szereped holtodig
Vérből vér, s éjre éj
Kegyelmet ne remélj!

A nap átfordult éjbe
Mind, ki az éjszaka lénye
Eljött hát végre