Go to footer

Dreemer Alkotásai

Novellák, kis szösszenetek...

Moderátor: Admin


Dreemer Alkotásai

HozzászólásSzerző: Dreemer » 2009.04.13. 6:40

Müvészet, versengés, szerelem?

Leira, tehetséges, mi több ügyes táncosnak bizonyult. Embertársaitól szokatlan ügyességgel rakosgatja egymás után lábait. Szökkenései mozdulatai csiszoltak kimértek. Ami mindezeknél fontosabb szép is. Szépsége különösen kedvelté teszi öt magát a fiatal, arisztokrata ifjak körében. Számos titkos hódolt, megannyi titkos szeretőt tudhat maga mellet. Bánatára minden arisztokratára 3 irigy táncosnő jut, kik szívük szerint kikaparnák a szemét. Erigowi Hercegi udvarban efféle erőszakos cselekmények nem nevezhetőek mindenapinak. Ettől függetlenül Leira mindennapjainak szerves részét képezik.
Történt egy napon, előadás után felkereste, egy csodaszép féri. Ebben semmi rendkívüli nincs, minden előadás után fel szokták keresni férfiak. Hódolatukat és csodálatukat személyesen kívánták kifejezni. Eme férfi más volt, más volt, különleges volt. Leira ugyan nem tudja megmondani mi különlegeset látott Rudolfban. Talán a szeme csillogása, talán izmos testalkata, esetleg megnyerő modora vonzotta reménytelenül hozzá? Volt benne valami különös, valami, ami csak egy igazi művészben lehet meg. Rudolf nem is titkolta:

- Jómagam is művész vagyok Leira. Művészetem eredményei semmiképpen sem foghatók olyan csodákhoz, amit kegyed teremtett a színpadon. Lenne kedve elbeszélgetni a művészetről és a világ dolgairól valami... békésebb csendesebb helyen. Itt a színházban, ebben a ricsajban alig lehet megmaradni. - szavaihoz kellemetes mosolyát csatolta ajándékul. Mi tagadás az ajándék letaglózta fogadóját. Ennek hála semmi nem álhatott utjába, egy könnyed esti sétának a közeli parkban.
Meleg nyári este, teli hold fénye fest ezüstszín hidat liget mesterséges tavára. Tücskök, békák kórusa zengi az éj dalait. Tó mellet sétál a pár, kéz a kézben, meghitt nyugalomban, zakatoló szívvel. Leirában felötlik, talán ö az igazi férfi? Az, akire életem egészében vártam? A férfi, akiről megjósolták, el fog vinni a hercegi udvarból a boldogságba?
Tó parti úton egy padon telepedtek meg végül. Perc-percet, szó-szót követett. Leira megrémült, a férfi mindvégig hidegnek és tartózkodónak mutatkozott. Talán mégsem ö az? Talán mégsem szereti? Megérezte, mindent egy lapra kellet feltennie. Szavak orkánját lassan a szerelem felé terelte, végül eljött a nagy kérdés pillanata:

- Mit gondolsz rólam, tetszem neked? - e szavakat csak suttogva ejtette már ki elcsukló lágy hangján. Rudolf is mindent egy lapra tett fel.
- Nem, nem szabad szeretnem téged.- Arca megkeményedett, elszántságot sugárzott egész valója. Hirtelen tett egy apró, már-már láthatatlan mozdulatot. Leira apró szúrást érzett, majd lassan fájdalom kígyói gyűrűztek végig tagjain. Szája vérrel telt meg, tüdeje sípolt. Testét gyilkos tőr járta át.

- Szebb életet nem adhattam neked, csak gyors és fájdalommentes halált adhatok. Nem ezért fizettek rossz akaróid. Ez az én ajándékom. - Rudolf, tekintete megkeményedett. Karjai közé temette kedvese arcát. Mélységes kín mindkét szerelemes arcon: egyikén a lelkének halála, másikén a testének pusztulása. Leira elhaló hangon elsuttogja utolsó szavait:
- Hát mégis szeretsz! - Őszintén elmosolyodik. Ezt a mosolyt, a halál örökre arcára marja.
- Igen.

Írta:
Dreemer
Avatar
Dreemer
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 514
Csatlakozott: 2008.03.14. 20:50
Tartózkodási hely: Antissz


Re: Dreemer Alkotásai

HozzászólásSzerző: Dreemer » 2012.08.02. 18:12

Lélek foszlánya, élet szilánkja, szemek csillanása

Életne ktragédiáaj maga az élet,
szivfályama az elmulás,
öröme, S bánata a születés.

remegön tova tünő szemcse szeméban,
a történelem, tudás, meganyi homok.
lekünk tükrében megcsinaló parány fény.

merengőn, olyakor hevesen,
elszántan, olykor vadul,
féktelenlül, olykor elszántan,
keressük mdinazt mi élveztett ad.

vakon kapálzva keregetjük,
bajunk bunk bánatunk,
kutatjuk boldogulásunk,
vakon!

törünk elöre,
szépet kutatva, but feledve!
szivünkebn mérget gyüjtve,
ajakinkon szitkokat morzsolva,
leküknben boszut forrlava,
elszántan elöre törve.

tárd ki leked, néz tükröbe emebr!
lásd mi vagy, érezd meddig érsz,
engedd szvied kavarogni,
leked homkolyát felszálni!

csodáld meg mindazt mi vagy,
néz szét lásd a boldogásg csirájit,
hagy kihajtni széspgé virágait!
magvak szviedben lapulnak, szellemed vize,
akratod napsugara. idöt, ó csak diöt adj neki!

lévezd idnazt mit láthatsz,
szkisd le virgáot mit érsz,
engedd leked lángolni,
engedd magad utat törni.

élet az mi elghatlasbab e világon,
élet az mi maga tör utat magának,
élet az mi boldogágnak kulcsa,ujta,eszköze.

enmgedd hát szárnyajon az élet,
mindaz mi vagy, mert te magad vagy az élet!
nézz szembe bus komorral, visled a nyomokat,
mutlad ne tagadd, csak elfogadd!
Avatar
Dreemer
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 514
Csatlakozott: 2008.03.14. 20:50
Tartózkodási hely: Antissz


Vissza: Fórum kezdőlap

Vissza: Alkotásaink

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó