Kárhozott szerelem (Mataro Rashanos előtörténethez)

[Mataro Rashan]

Még csak nyiladozó rózsabimbó volt,
Mikor először láttam.
Fekete göndör hajával játszott a szél,
Égszínkék szeme utat tört szívem felé.
Szívem tátongó mélységében felcsillant a fény,
Hogy eme tüneményt, nekem szánta az ég.

Leültem mellé egy padra,
Ahol az első csók először elcsattant.
Tüzes csókja forrón égetett,
Mikor ajka az ajkamhoz ért,
Örültem, hogy e gyönyörűséggel vétkeztem én.

Megtaláltam az igazi szerelmemet,
Kivel leéltem volna életem.
Szerelmünk ajándéka,
Hogy egymásról féltve őrzött képünket,
Eme medálokba óvva megőrizzük.

Boldogok voltunk együtt,
De az isteneknek nem tetszett,
E mennyei boldogság.
Ezért egymás elválasztásával
Büntetett minket az Ég.

Őt a sötétségbe taszították,
Engem a boldogtalanságba.
Már csak az éltetett,
Hogy visszahozzam e sötét helyről,
És, hogy újra vele élhessem le életem,
Mert nekem ő a mindenem.