Csetepatá a "szülői háznál": 1. kör Keresztüllépsz az ajtón Sibille mellé, hogy aktívan részt vehess az eseményekben. Látod, hogy a középső rosszfiú letérdel, és célzásra emeli számszeríját - a neked háttal álló hosszú hajú alakot veszi célba. Addig társai felemelik szinte egyszerre emelik fel tőrtartó kezeiket, hogy útjára engedjék a pengéket. A hosszú hajú, aki védencedként lépett fel, azonban gyorsabb mindegyiküknél. Fel sem emeli a kezében tartott számszeríjat, hanem "csípőből" tüzel... A középen álló számszeríjászt célozza, és találja el; az a bal vállába fúródó lövedéktől találva hátrazuhan, miközben kíntól fűtött ordítást hallat. "Védelmeződ" oda sem tekint, hanem egy furcsa mozdulatot tesz (mintha meghúzna valamit) - közben a szemével már a másik kettő figyeli. A másik két haramia ezt a pillanatot választja, hogy a kezekben tartott pengéket útjára engedje. Az hajítótőrök süvítve szelik a levegőt, aztán az egyik egy éles csattanás kíséretében csapódik célpontjától alig néhány hüvelykre a házfalba - a másik pedig a karján találja a hosszú hajút. Nem igazán sebzi meg (persze azért nem lenné a helyében), mert nem találja telibe, de azért... "A ringyó anyád, te..." - sziszegi az. ...azt sikerül elérnie, hogy a hosszúhajút hátráltatja abban, amit csinál - bármi legyen is az. Ekkor lépsz te a színre. Célra emeled a számszeríjad, aztán rövid célzás után rálősz arra a martalócra, akit rosszsorsa az utca közepére vetett. Az általad kilőtt lövedék mindenesetre nem fog bekerülni egyetlen számszeríjász legendáriumba se - hisz' célját több lábbal elkerülve ártalmatlanul zúg el a szemközti házsor tetejének irányába... "Célpontod" rád emeli tekintetét, aztán egy szitok kíséretében ("Te kis mocsok!..") újabb pengét kap elő a kabátja alól, és oldalazva immár téged vesz célba. A hosszúhajú időközben végez azzal, amit csinál, majd a vállához emeli a fegyverét - a szemed sarkából látod, hogy nem egyszerű számszeríj ez!.. - és rálő a másik hajítótőrösre. S hogy ő sem egészen tökéletes, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a fegyvert elhagyó lövedék a haramia teste helyett a mellette húzódó házfalat sérti fel... A dobótőrös sem rest - pengéje azonban ezúttal célt téveszt, és a hosszúhajú teste helyett a bejárati ajtó lépcsőjéhez vágódik, ahol megpattan, és fémes-éles hang kíséretében elzúg az napfényes égbolt irányába... A másik hajítótőrös gondol egy merészet, aztán nem szabadul meg a pengétől, hanem szapora léptekkel feléd indul, hogy lehetőség szerint beléd mélyessze... Ekkora végzel az újratöltéssel - és a számszeríjad habozás nélkül emeled a közeledőre, és kioldod a lövedéket... És az eltalálja a közeledőt! A lövedék nem ejt súlyos sebet, azonban eléggé nagyot üt ahhoz, hogy megállítsa a haramiát...
(Összegezve: a számszeríjat viselő haramiát újdonsült szövetségesed vállon találja; a dolog elég súlyosnak néz ki; az egyik hajítótőrös férfi eléd került - kétszer lőttél rá, a második talál is - és most öt-hat lépésre tőled tőrrel a kezében álldogál; a másik hajítótőrős viszont a hosszúhajút találta el egyszer, míg ő egyenlőre sértetlen annak ellenére, hogy amaz egyzser már ráemelte különös fegyverét. Sibile megkövülten áll melletted az ajtóban, és úgy tűnik, hogy nem fog részt venni a harcban...)
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
Látván, hogy még egy ilyen jó lövés se használt sokat, rájövök, hogy ez elég esélytelen, főleg, hogy mindjárt ideér hozzám... Úgy döntök, hogy megpróbálok elmenekülni, és inkább valami ház tetejéről leszedem őket...
A fejedben ugyan megszületik a "rugalmas elszakadás" gondolata - az események azonban a maguk módján sodornak tovább...
A veled szemben álló fickó csak egyet lép feléd fenyegetőleg - pártfogód azonnal ráveti tekintetét (Micsoda profilja van - mint amit kifaragtak... De honnan ilyen ismerős...), és egy pillanattal később egy mozdulattal ráemeli veszedelmes fegyverét. És még mielőtt a célpontja akár csak egyet is mozdulhatna, el is süti azt... A lövése mellbe találja a martalócot - és ugyan a sérülés, amit okoz, nem tűnik súlyosnak, a ficsúr tüdejéből kiszorítja a szuszt, ezzel pedig kedvét elveszi a további vitézkedéstől... Nevelőnőd ezt a pillanatot választja, hogy kezében megemelt tőrrel, harcias és elszánt mozdulattal közéd és a martalóc közé lépjen... "Takarodjatok!" - szűri a fogai között a szót megmentőd, immár kissé gorombáb stílusban.
A másik, még talpon lévő martalóc megtorpan egy pillanatra... Talán a megváltozott erőviszonyok, talán az ismét rá meredő számszeríj gondolkodtatja el. Aztán kényszeredett mozdulattal leengedi, és elrakja a kezében tartott tőrt, és odalép a még fektében is számszeríját szorongató társához...
{A csatának vége (egyenlőre...), úgyhogy térjünk vissza a helyszín topicjába.}
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."