_______________________________________________________________
JK: „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________
*Az öreg goblin az indulást jelző bólintásra megindul visszafelé, amerről érkeztek Mogghrával az előbb. Kivételesen szokatlanul csendben van. A poros üreget elérve nem is sokat teketóriázik elsőként bújik be a Lyukba és ezzel el is tűnt az orkok szeme elől. A hegyivadász szeme megvillan és már vetné is utánna magát, mikor ismét kibukkan az idegenvezető vigyorgó feje.*
-Megijedtetek mi fiacskáim, hogy eltűnök előletek. No gyertek csak, bár szűk lesz ez nektek tagbaszakadt orkoknak.
*Ezzel ismét eltűnik az üregben. Mogghra társa bosszúsan morog és egy közeli fűcsomóba rúg. Inkább elére engedi a Fadöntőt valószínűleg ezzel önmagát és egyeb az öreg életét is meg kívánja kímélni. Ha a harcosok is bemásznak tényleg alacsony a kis üreg. Nagyjából olyan, mint a vihar idején használt ideiglenes menedék. Az orkoknak kissé levegőtlennek tűnő járat itt is egy lakóoduba torkollik, amiből még 3 másik járat indul tova. Vezetőtök már a jobb oldalinál áll és int, hogy haladjatok. A lakórészben összedűrt fekhelyek, egy-két viseltes edény és némi élelem van különböző elrendezésben szerte-szét hagyva. Látszik az itteniek sietve hagyhatták hátra "házukat", valószínűleg az ominózus visítozás után.
Tovább követve az öreget egy ideig egyre lejjebb kalauzolja a kis csapatot. Az rejtély, hogy honnan jön a levegő, de az tény, hogy ugyan a vizes föld szaga szinte teljesen betölti a vaksötét járatokat mégis érezhető a friss levegő áramlása. A kanyargós folyosón meggörnyedve, de azért még talpon tudnak haladni az orkok is. Körülbelül 120-150 cm között váltakozik az átmérő. Idelent kénytelenek a karmazsin tartományba váltani a felderítők, de így is tökéletesen tudják követni az öreget és feketés, de mégis körvonalas tárgyként az alagút falát is érzékelik. A goblin jópár kanyar és legalább fertályórányi bolyongás után lassít majd megáll. Ahogy az orkok is közelebb érnek orrukat a rothadás és az enyészet szaba csapja meg. Nem is tudják megmondani mi lehet itt. Nem hulla vagy dög, mert annál valamivel "fátyolosabb" a szag. Viszont nem is ürülék vagy vizelet. Megvárva, hogy teljesen beérjék a vénség suttogva megszólal, de a hosszas menetelés és a szűk járat miatt így is visszhangos a mondandója.*
-Nos itt az első nemszeretem bökkenő a tervetekben. A következő forduló után eredetileg az egyik vésztartalék éléskamránk volt. Most viszont valami izé elburjánzott benne. A kastély alá vezető út csak ezen keresztül érhető el. Mielőtt faggatni kezdenétek már mondom is, hoyg miről van szó. Van egy körülbelül 5-6 méteres lyuk, mint a lakóodunk odafent, amin átjöttünk. Az itteni járatnyílással szemben, kissé balra van a folytatása az alagútnak, de a"bejáratában" valami ragacsos izé nagyon beragadt. Mivel ez jó másfél méteres átmérőjű, így mi goblinok meg se próbáltuk kikaparni, mondván eddig se nagyon akaródzott a véletlenül megtalált erődbe jutnunk a föld alatt.