_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________
/Mogghra/
*Goblin tényleg okoskodik. Felemeli hosszú, vékony göcsörtös mutatóujját és megrázza a szemeid előtt.*
-No-no fiacskám! Arról volt szó, hogy most te ígérsz nekem valami kiváltságot, amiért én érdemesnek tartom tárgyalni a fajtáddal egyáltalán. Lásd be ha megölsz, azzal utolsó lehetőségeteket is eljátszod a bejutásra. Így előre mondom az üres "ha beszélsz nem halsz meg" fenyegetőzéseiteket ismerem ám! Eléggé értelmesnek nézel ki ahhoz képest, hogy ork vagy, így fondold át mit tudsz te biztosítani nekem cserébe azért, hogy elmegyek veled a vezéredhez és dülelsztheted majd a melledet, hogy "fogtam egy öreg, sánta goblint".
*Az öreg eléggé vérlázító kioktató hangnemben tud fölényeskedni, de van igazság a szavaiban és látszik rajta, hogy nem időt akar húzni, hanem tényleg élvezi a helyzetet.*
/Burkh/
*A két harcos bólint és elsiet a kért kötszer és víz beszerzésére. Ahogy Burkh az összeégett ork mellé térdel és elsuttogja ígéretét, melyre minden ork áhítozik rövidke élete során Ghord kissé fájdalmas, de diadalittas félmosolyra húzza pofáját.*
-Köszönöm Vezér. Ha eddig megkímélt Hram Atya már megmaradok. ... Meséld el mi volt az ellenség? Varázsló? Boszorka? Sámán? Hogy győzted le?
*Kissé kínlódva, de hátára fordulva ránéz az ifjú vezérre és vérszomjas kíváncsiság lobog tekintetében. Látszik rajta, hogy ugyan vannak fájdalmai, de nem érdekli, a veszteség a harc és így az ork-lét velejárója. Nem több, mint múló rosszullét. Közben visszaérve a kötszerekkel és jóadag vízzel a két Vérivó nekilát bekötözni a felhólyagosodott bőrt. Ahogy Gorddal végeztek Burkhra néznek kérdőn és ha hagyja szó nélkül az ő sebeit is átkötik. Igaz nem értenek hozzá, de azért a semminél jobb és a hűvös vizesborogatás enyhíti a sebek kínját.*