Sztyepp-vidék

[Joe Lyon]

/ Burkh Durkshad/

* Burkh figyelmesen hallgatja Mogghra szavait, majd bólint.*

- Rendben! Ha nagydarab, vörös hajú emberfattyat látok, akinek tűzre hasonlít a hajzata a szélben, akkor azt meghagyom neked! * Vicsorog a másikra, ami mosolyféle lenne, majd nekiveti hátát a verem falának, mely a goblinoknak maga a nappali, majd lehunyja szemeit, hogy kicsit pihenjen a több napos kutyagolást követően, a vihar elültéig.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Annak ellenére, hogy a többiek az ebédhez látnak, ő figyelmsen hallgatja végig társa beszámolóját. Gondolataiból a kérdező zökkenti ki, egyszersmint új gondolatmenetet indítva útnak agyának tekervényei között.

- Ez jó kérdés. mindjárt utánna kérdezünk. -

És ezel beleszakít az esetlegesen folyó párbeszédet...

- Testvérem! Én Aenoras lovag vagyok, a Toroni Khirmaralen házból, Garate tartományból. Az Istennő fölkentje. - Hadarja el gyorsan, ha a másik be akar mutatkozni azt még megvárja, majd tagoltan folytatja. - Ha nem tévedek akkor üldöznek. Rendkívül fontos, hogy elmond nekem, hány napja vagy úton, és hogy eddig lovon, vagy gyalog menekültél e, illetve hogy láttad e az üldözőidet, és ha igen mennyien vannak, mikor láttad őket utoljára és körülbelül mennyien lehettek... -

Fejezi be végül kicsit összecsapott mondandóját. Majd komoly tekintettel várja az azonnali választ. Az életük múlhat rajta, az üldözőik akár egy fertály órán belül is rájuk ronthatnak...

[Saggaras Zenir]

Morik

*Kérdőn néz a lovagra, aki félbeszakította a beszélgetést. De válaszol a kérdéseire, mert azok alposágga arra engedi következtetni, hogy a kérdés egyáltalán nem felesleges.*

-A nevem Morik Cih Rion Toroni és Kard Testvériségi nemesi vérvonallal, szintén a Rettenet asszonyának felkentje.

-Nos úgy negyed napja keltem útra, és lóval voltam egészen a nagy viharig, amit maga Orwella támasztott, hogy megmérettesünk....Ami az üldözőket illeti, az első nap még a nyomomban voltak, négyen, hegyivadászok, ám azóta se hírük se hamvuk. Valószínűleg nyomom veszthették, hiszen lóval jóval gyorsabban haladtam, és a második vihar az útra kelésem óta végleg betett nekik.

-Miért ön talán valamiféle ork szakértő?-Kérdezi kissé lefitymáló élcel a hangjában.

[Sylinas]

- // Aenoras // -

- // Elnézést, óriási logikai hábát vétettem, ugyanis nem kérdeztem rá eddig milyen nyelvet használtunk a társalgásban, toronit vagy esetleg északi közöst? Északi közösre tippelek alapvetően, csak most hirtelen fontossá vált // -

A bemutatkozást követően a származáson meglepődik. Türelemmel, minden részletre odafigyelve hallgatja végig a beszámolót, ám az utolsó mondatnál talán valaki észreveszi szeme rebbenését. A ránézésre vele egykorú ifjonc - ki egyébként majd tíz esztendővel fiatalabb nála - szemtelensége pillanatok alatt felszítja a dühöt lelkében. Még ez nevezi magát a Kard testvériség nemesi vérvonalából valónak. Olyan családok leszármazottaként akik generációk óta uralták ezt a földet, többre becsülhetné az ifjonc azt a fajt, ami generációkon keresztül szövettségese, most pedig legnagyobb fenyegtése a rendnek és akik fölött az uralkodás a legnagyobb kihívás, amit az Istennő célul tűzött ki választott követői elé. Ám tekintete a következő pillanatra már ismét szenvtelen. Nyugodt mozdulatokkal lecsatolja jobb kezéről kesztyűjét, majd a toroni etikett és kultúra alapvető kézjeleivel üdvözli, ismét bemutatkozva ezúttal Famor-i rangját is tudatva az ifjúval, rákérdez az övére, majd egymás üdvözlésére tesz javaslatot (továbbra is kézjelekkel) aztán jobb lábba a férfi felé lép és szabad jobb kezét mellmagasságba emelve üdvözlésre tartja (tenyérfogásra, vagy kézfogásra, ahogy tetszik)
Szemébe néz és várja a reakcióját.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: második nap dél
_______________________________________________________________

*A vihar még jó órányit tombol odakint, majd elül a szél és elcsendesedik a táj. Látszik a goblinokon, hogy már nagyon várják, hogy búcsút vehessenek a vendégektől. Mikor a parancsnok morogva indulást vezényel szépen kisorjáznak a harcosok. Az utolsónak maradó Mogghra, Burkh és Workhad még elköszönnek a házigazdáktól. Workhad szigorúan végigméri a kis vakarékokat.*

-Adjatok hálát akinek akartok, hogy van más dolgunk is, mint veletek vesződni. Mivel kisegítettél goblin nem öllek meg benneteket.

*Ezzel el is indul kifelé. Ezek után jó másfél napi menetelés következik a feldúlt pusztaságon át. Az ork csapat Mogghrával kibővülve tart új célja az Orwella hívő hirnök és vele együtt az erőd felé, ahol reményeik szerint bosszú és dicsőség vár rájuk. Ahogy haladnak ismét kisebb társaságra lesznek figyelmesek. Négy lándzsás ork tart szintén Nyugatra a fűben. Ahogy beérik őket nem lassít egyik csapat sem csak menet közben ejtik meg a köszöntéseket, bemutatkozást és kérdéseket. A beszélgetésből több dolog is kiviláglik. Egyrészt, hogy a négyes a Kacagók törzyéből való, hegyivadászok. Hamar kiviláglik, hogy a goblin által említett küldött nyomában járnak és jelenleg próbálják behozni a vihar miatti lemaradásukat, mert egy kis időre nyomot vesztettek, de most ismét van mit követniük. Azt még elmondjuák, hogy az ember lovát megtalálták csúnyán összetörve úgy bő egy napja. Azóta tudták ismét felvenni az üldözés fonalát. Ugyan még nem látni senki mást a pusztában, de meg vannak győződve róla, hogy éjszaka vagy legkésőbb reggelre beérik. A négy Kacagó is elvegyül a Vérivók között és együtt folytatják az utat. Mostmár tényleg elég sokszínű a csapat, ahogy Burkh, Mogghra és egy hozzájuk hasonlóan fiatal Kacagó összeverődik talpalás közben.*

-Üdvözletem. Gash vagyok a Kacagók törzsének portyázó nemzettségéből. Honnan érkeztetek ide?

[Joe Lyon]

/ Burkh Durkshad /

* Burkh egy bólintással veszi tudomásul, hogy a goblinok életét meghagyja vezetőjük, majd elindul ő is a többiekkel. Ütemes, lassú, de kitartó futással hajszolják az el eddig nyom nélküli emberfattyat. Figyel erőteljesen. Lábnyomok, patanyomok után kutatva a tornádók által felszántott földön. Tudja mit kell keresnie. Anno sok időt töltött a hegyivadászok között. Orwella vasba bújtatott kurafii az orkoknak értéktelen, táplálék gyanánt szolgáló lovakon utaznak, mivel lábuk gyenge a kitartó menethez. Hátasaik patái is másabbak, mint vad társaiké. Fémmel, valami patkóval, vagy mivel vannak megerősítve, hogy ne kopjon az. Ezt Burkh még annak idején a hegyivadászok vezetőjétől halotta. Mikor összefutnak a négy Kacagóval, vicsorítása, mely mosolyt tükrözne, jelzi, örül az újonnan érkezetteknek. Nem szól semmit, várja hogy Workhad mit beszél velük. Miután fény derül úti céljukra egy morranással nyugtázza azt.*

<… Hram atya és a Farkas szellem kegyes hozzánk! Most már több mint kéttucatnyi harcos tart velünk! Lassan annyian leszünk, hogy akár magunkban is megtudnánk kezdeni egy ostromot az emberfattyak erődítménye ellen! Előbb azonban a hírvivőjüket kell beérnünk! Félnapnyi előnye lehet. Esélye sincs! Főleg, hogy lábon kutyagol az életéért az átkozott! …>

- Üdv! * Fujtat egyet futás közben az ork.* Burkh vagyok a Vérivók törzsének, vezéri nemzettségéből! A nagy vihar előtt, mely úgy tűnik nem kedvezett az ember fattyúnak, láttuk a Kopasz Hegy felől felszálló füstoszlopot! Remélem a farkasfiak épp tort ültek az átkozottak csontjai felett?! Kérlek mesélj, Beszélj a csatáról Gash a Kacagók törzsének portyázó nemzettségéből való.

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Tudomásul veszem a veterán döntését.
Egy kicsit örülök is, hogy minden gond nélkül megúsztuk ezt a vihart.
Kocogok tovább velük, a Kacagók jöttének megörülök.

< Egészen jól alakulnak a dolgok! Már elég szép számmal vagyunk. Talán könnyebben találunk nyomot, ha ők is velünk vannak... >

*A fiatal Kacagó kérdésére válaszolok, bár így futás közben nem nagyon akarok beszélgetni:

- Mogghra vagyok a Fadöntők törzséből! Vérbosszúmat akarom véghezvinni egy emberfattyún! A neve Esteban cwa Condarro. Nagydarab vörös hajú vértes...Nem láttátok?

*Kicsit még reménykedek is, hátha ők látták valahol...*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: második nap dél
_______________________________________________________________

*Krakhul arcán először kis csodálkozással vegyes értetlenség látszik, majd egy mindentudó vigyor terül el képén.*

-Látom van mit megbeszélni az uraknak messzi birodalmak szokásairól. Csak nyugodtan, addig valami harapnivaló után nézek jómagam is.

*Ezzel hagyja kibontakozni a toroniakat. Azt Aenoras tudja, hogy a veterán lovag derék katona és bátor harcosa a rendnek, de egyszerű elszegényedett kereskedőcsalád sarja lehetett, mert a magasabb kultúrához nem konyít. Ezért is figyeli érdeklődéssel a kibontakozó "párbeszédet", mégha a kézjelek nem is mondanak semmit neki. A többiek is felfigyelnek a dologra és több-kevesebb sikerrel követik nyomon a formulákat.*

//Sylinas: Igen eddig közös nyelven ment a diskurzus. Az NJK-k most is azt használják a toronit nem lehet tudni értik-e, de biztos nem beszéli egyikük sem anyanyevli szinten.//

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: második nap dél
_______________________________________________________________

*Közben a menetről leszakad két Vérivó és két Kacagó vadász. A párok elkanyarodva a pusztának veszik az irányt. Kissé távolabb mintha fel-fel bukkanna egy-két szarvas antilopfej. A fiatal ork futás közben is szívesen válaszol. Igaz a levegővételek miatt kicsit szaggatottabban, de úgy látszik őt se nagyon zavarja a menettempó.*

-Sajnos az ostrom végéről lemaradtunk. Ahogy a Napkorong kilógott az Ugon csúcsai felett megkezdtük belőni a kaput. Aztán elkezdődött a hepaj, de sajnos a fattyak még a vége előtt elküldték a leggyávábbakat, hogy inaljanak a többi viperafészkükhöz. Mi pedig azonnal a nyomába eredtünk ennek az ember-féregnek. Azért biztos vagyok benne, hogy a Hiéna hosszan kacagott, mikor lakmározott fekete lelkükből.

*Elvicsorodik a gondolaton, hogy törzse szent állata tényleg felfalta az ellenség lelkét és ezzel megfosztotta mindattól őket, amit egykoron az orkoktól irígyeltek.*

-Sajnálom Mogghra nem láttunk vöröslő sörényt. Nevük pedig nem méltó még arra se, hogy meghallgassuk, nemhogy megjegyeznénk. Talán a hirnökük tud pontosabbat mondani ők előszeretettel szajkózzák a hangzatos, semmitmondó címeiket, neveiket.

*Látszik tényleg sajnálja, hogy nem tud a vérbosszú nemes vállalásában segítségre lenni, de azért meggyőződéssel ajánlotta a Fadöntő figyelmébe a futárt. Közben nem telik el fertályóra és a négy vadász két antilop már nagyjából széthasított, nyúzott tetemével tér vissza és végigosztják a menetoszlopon a fejadagokat. Nem egy lakományi mennyiség, de egy könnyű menetközbeni ebédnek megfelelő. Az orkok háborús szokásukhoz méltón nem is lassítanak csupán az evés röpke perceire abbahagyják a szaggatott beszélgetéseket és ahogy kapták, nyersen befalják aznapi ebédjüket.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Ha megkínálnak elfogadom a friss húst. Biztos finom...
Kicsit elszomorodom, hogy ők se láttak vörös üstökű embert, de a hírnök említésére megörülök. Az talán tud majd értelmeset mondani. Ha nem, akkor meghal.
Ha beszél, akkor is, de kicsit tovább él!
Utol kell érnünk mielőbb. Tartom az iramot a többiekkel.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Kacagó törzséből való hegyivadász szavait hallgatja csendesen, ütemes ki és belélegzések közepette. Tartja az iramot a többiekkel, figyeli a vadászok eltávolodását. Mikor megtudja, hogy Mogghra bosszúvágyának „tárgyát” a Kacagók sem látták, kurtán ennyit válaszol.*

- Ha kell felkoncoljuk az összes emberfattyat, hogy a nyomára lelj annak az átkozottnak! * Miután visszatértek a vadászok az antilophúsból futás közben „tép” le egy-egy darabot, s falja, mintha még sosem evett volna ily finom csemegét. Eszik, csendben lohol a többiekkel. Figyeli vezérük Workhad esetleges kézmozdulatait, a nyomolvasók iránymutatásait.*

<… Vérszagot érzek! Elkapjuk azt az átkozott férget, még mielőtt új nap virrad mezeink felett! …>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután-este
_______________________________________________________________

*A délután nagyjából eseménytelenül telik. Estére A vezető megálljt int az orkok egyre népesebb csapatának és amíg a vadászok elindulnak, hogy valami tisztességesen kiadósat ejtsenek vacsorára a többiekre vár a feladat, hogy tábort verjenek. A kilátásban lévő nagy hajrára való tekintettel ma mindenki kialudhatja magát rendesen, hogy pihenten, frissen vethessék bele magukat az üldözésbe. Ez ork mércével mérve azt jelenti, hogy a napi teljes 4 órát nyugodtan átaludhatják. Ez az orkok felgyorsult életritmusában legalább olyan, mintha az emberek 8-9 órát aludtak volna. Azért amíg a vacsorára várakoznak a fiatal Kacagó kíváncsian ül Mogghra és Burkh mellé.*

-Mond Mogghra milyenek a Fadöntők? Merre éltek és mik vannak felétek? Nem hallottam még, hogy a szálásterületetek a mienkhez érne, így nem tudom elképzelni milyen hely lehet. Burkh te tudod milyen a Fadöntő-terület?

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Bár hajt a tettvágy, mégis örülök a pihenőnek, végre nem egyedül kell aludnom, hanem fajtársaim között.
A fiatal Kacagó kérdésére nyugodt hangon válaszolok:

- Az én törzsem szállásterülete innen elég messze van. Túl a nagy vízen, egy magas hegység között fekszik. Soha nem hagytam volna el, ha nem a bosszú vezérelne. Felénk nincsenek ekkora füves pusztaságok, arrafelé főleg erdők vannak. A törzsünk egyébként erős. Nagyon régóta hadakozunk a hegység többi népével, vannak köztük nagy hatalommal bírók, de gyengék is.

*Tekintetem a távolba réved. Eszembe jut az otthonom, amit csak Tha'ushur a megmondhatója, hogy mikor láthatom újra...*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork követi vezetőjük utasításait. Csendesen lohol a többiekkel együtt a sztyeppén keresztül. Mikor Worhad megálljt „vezényel” intésével, s kiküldi a vadászokat, majd tudtukra adja, hogy pihenni fognak Burkh megáll, s fujtat egy nagyot. *

<… Hram atyára! Jobb lett volna inkább beérni az emberfattyat, s még az éjjel végezni vele, kihasználva azt, hogy mi látunk, ő meg nem a sötétben! Na, de ez van! Wrokhard tapasztalt harcosa törzsünknek, s tudja mi a dolga! Lehet, hogy pihentetésünkkel csak erőt akar gyűjteni számunkra a megmérettetésre!…>

* Az ifjú vérivó segítkezik társainak a tábor berendezésében, az éjjeli szállás kialakításában, majd leül Mogghrátol nem messze. A Kacagók törzséből vvaló ifjú érkeztére felfigyel, majd csöndesen hallgatja annak kérdéseit, s Loncsos válaszát, majd ő maga is válaszol a feltett kérdésre.*

- Gash! Őszintén szólva nem tudom, milyen a Fadöntők szállásterülete, de elképzeléseim azok vannak, voltak az előtt is, ahogy Mogghra elmondta volna. Én úgy gondoltam el, hogy hatalmas tölgyesek terülnek el földjeiken, de érdekes számomra az, hogy ők a nagy vízen túl laknak?! Ezt nem tudtam. Mogghra, és ki az ellen, azok a fattyúk, akik ellen küzdötök? Orwella átkozott lovagjai „csupán”, vagy más ellenség is ólálkodik határaitokon? * Teszi fel kérdését, majd a fadöntő válaszát várva piszkálgat egy fűcsomót ültében.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Nem sok kedvem az otthonomról beszélni, de azért válaszolok Burkh kérdésére:

- Vannak nagy erdők is, de a hegyeink legnagyobb része kopasz. Ezért is hívják sokan Kopasz hegységnek...Állítólag felénk régen hatalmas háborúk dúltak, ezért sok szerencsevadász próbál mindenféle kétes dolgot szerezni a föld mélyéből. A legtöbben otthagyják a fogukat a mélységlakók elleni harcokban, akik mégis feljönnének, azoknak a mieink tekerik ki a nyakát...Többnyire...De nekünk is meggyűlik a bajunk a mélységlakókkal, bitangjó harcosok...

*Kicsit elszomorodom, de aztán eltökéltség lesz úrrá a vonásaimon. Utol kell érnem azt a vöröshajú rohadékot!*