Sztyepp-vidék

[Saggaras Zenir]

Morik

-Oh köszönöm hatalmas istenasszony, hogy eme égiháborút küldöd segítségemre.

*A fánál meg próbálja bevackolni, magát, és a holmijai vizmentes tartásához szerez némi aljnövényzetet, hogy az is lassítsa az átázást, valamint a páncélját, is jól elcsomagolja. Majd magának is készít egy kis vackot, harap valamicskét az élelméből, és azután elméjét öszpontosítja.*

//Pszi ébresztés: Beszédre, és madárhangokra//

<Remélem, hogy nem fog egész este zuhogni, de az isten asszony akkor is kegyes volt, hozzám, így azért az orkok esélyei eléggé megcsapantak, csak nehogy egy erre portyázó más egyen meg.>

*Elég kényelmetlenül alszik, de ez nem is próbléma, többször is felkel, hogy megigazítsa a holmiját, de legalább kisebb a valószínűsége hogy meglepik.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: Kopasz Hegy erődje
Időpont: éjjel-másnap reggel
_______________________________________________________________

*Az eső kitartóan esik. Az orkán erejű szél is feltámad és cibálja, tépi a lovag holmiait. Nagyjából éjközép után csendesül el a vihar és egy egyenletes, besimulst szitálássá változik, majd hajnalban eláll végleg az eső. A fa koronája ideig-óráig megvédi Morikot, de végül csak utat talál a víz a levelek és ágak között, így reggelre átnedvesedett takaróval ébred. A felszerelését szerencsére sikerült megóvni elcsomagolva az időjárás káros hatásaitól. Ahogy az új nap felvirrad a kissé még álmoskás ifjú furcsa oszlopra lesz figyelmes a felkelő napkorong előtt. Egy vastag, gomolygó füstoszlop kígyózik az ég felé. Nem mondta senki, de mégis valahogy ösztönösen érzi, hogy honnan ered a fekete foszlány és hogy mit jelent. Az orkok túlereje minden bizonnyal legyűrte Kopasz Hegy védőit. Viszont most, hogy keserűen lejjebb horgasztja fejét az eddig általa követett ösvényre téved pillantása és talán egy pillanatra elfogja a bizonytalanság. Ugyanis alig fertályórányira táborhelyétől feltűnnek a vízcseppektől csillogó fű tengerében a hegyivadászok. Az biztos, hogy Orwella kitartó hadianyagot teremtett, de ez még így is lenyűgöző és egyben kissé félelmetes képessége eme vad népnek. Nem aludtak. Egyszerűen tartva a könnyű, de kitartó futást célpontjuk nappal nyert előnyét az éjszaka behozták és most ismét kezdődhet a vesszőfutás, hisz a nehézvért felvétele egyedül nem két perc, a ló sincs még felnyergelve és a tábor is bontatlan. Mindezt sikerülhet egy röpke fertályóra alatt megoldania Moriknak vagy beérik üldözői. A víz és a fém csillanásaiból arra következtethet, hoyg ezek nincsennek súlyos fémvérttel ellátva, de az ütemesen mozduló lándzsafejek nem sejtetnek semmi jót. négy lándzsát számol az ifjú. Tehát legalább ennyi ork közeledik rohamléptekben feléje az ostrom másnapján. Kemény az élet Gro és Ugon hegyei közt, de Orwella minden bizonnyal elégedetten szemléli híve szenvedéseit és bizonyítási esélyét latolja a Kárhozat Sivataga mélyén.*

[Saggaras Zenir]

Morik

<A fenébe, bár ez várható volt, így akkor terv változott nekem csak el kell jutnom a másik várig, hogy értesítsem az ottaniakat. Viszont itt a tábor bontással sietni kell. A vértet most hanyagolom.>

*És valóban az összecsomagolt vértet csak a lóra teszi rá ő maga nem ölti fel ezzel is sok időt spórólva, septiben tábort bont, nyergel, és odébb áll. Még azelött, hogy az orkok utolérnék.*

<Rohadt bestiák, valahogy le kell ráznom, őket nincs mese, de ez egy lóval igen csak nehézkes lesz.>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: Kopasz Hegy erődje
Időpont: reggel-dél
_______________________________________________________________

*A vért felvételének kihagyása életmentőnek bizonyul ezen a reggelen. Így is sietve csomagol a lovag és a ló felszerszámozása közben már hallja az orkok ütemes fújtatását és a földhöz csapódó talpak puffanásait, valamint a tócsák loccsanásait. Mire lova nyergébe lendül már alig húsz méter választja el ellenfeleitől, akik közül a két kissébb hátrébb álló megtorpanva dobásra emeli lándzsáját. Ló és lovasa végül eltáncol az ívesen érkező fegyverek elől és ismét nyugatnak fordulva dühödt morranások közepette maga mögött hagyja üldözőit újfent. Ma már kevésbé űzi hátasát Morik, hogy egy lóval is végigbírja az utat, így ugyan nem halad annyit a délelőtt folyamán, mint előző nap, de a csatamén is kipihentebb az ebédnél megtartott pihenőnél. Nem remeg és a fajtájára, neveltetésére vonatkozó nyugalmát is meg tudja őrízni, ahogy békésen legelészik, amíg gazdája eszik és ejtőzik egyet. Már épp a lassú felszedelőzködésen van Morik mikor matatást hall a felszerelése irányából. Odakapva pillantását egy vékony, de igencsaK hosszúujjú kezet lát a magas, sűrű fűből előnyúlni, amint épp a páncélja darabjai közül próbál valami kevésbé nagyot kihúzni. Épp az egyik alkarvédőt találta meg és úgy tűnik ez pont megfelelő a kar gazdájának, mert szép finoman elkezd a vértdarab a fű közé vándorolni.*

[Saggaras Zenir]

Morik

*Először úgy tesz mintha nem venné észre a matatást.*

<Nem hiszem el, hogy egyszer az egyik meg akar ölni a másik meg megakar lopni.>

*Ám, mikor a mélyén turkál akkor oda kap egy hirtelen mozdulattal. Ha sikerül elkapnia ránt egy nagyot a kar gazdáján, és arca elé rángatja.*

-Mire mennél te azzal?-Kérdezi ravaszul.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel-dél
_______________________________________________________________

-HÉÉÉ!

*Csak ennyit visít a kar másik végét képező goblin. Eléggé lesoványodott, de azért jó erősen tud vergődni a szorításban. Majd ahogy Morik felrántja, hogy jól a képébe nézhessen hirtelen arra lesz figyelmes, hogy valami zsigeri nyilalló fájdalom blokkolja a mozgását és a szorítása is meggyengül. Ugyanis a kis bestia válaszul felrántotta kapálózó lábát és nemesebb részekbe sikerült térdelnie. Egy kis tekergés után sikerül kiszabadulnia és gyorsan néhányat arrébb szökken az épp görnyedő lovagtól, majd egy diadalittas vigyorral immár tört pyarr-közös nyelven megszólal.*

-Te nem piszkál én. Golyók koccan csúnya. Mit keres mi szállás mező?

[Saggaras Zenir]

Morik

//A goblin vére emberi vérnek számít?//

-Te kis piszok-Mondja miközben kezével ágyékához kap.-Dermedj meg.

//Wier mágia Parancs//

*Majd a parancs kiadása után, dühében rögtön a kis goblinra veti magát, és a nyakába harap. Ha sikerült a manőver, akkor fogait a goblin nyakába mélyeszti, és szívni kezdi a vérét.*

-Megérdemelted te kis görcs, most már nem tudom neked mondani, hogy kétszer gondolod meg, hogy kivel kezdesz ki.

<De most tünés innen, mert ezek a kis mocskok többen is lehetnek. Hogy felbátorodott erre felé mindenki, ezért kell ide egy erős kéz aki megrendszabályozza ezeket a káosz fattyakat.>

//Élet csókja, Teljesen kiszívja//

*Ha végzett, nyugodtabban áll fel, letörli a vért a szájáról, összedi a holmiját, felül a lovára, és folytatja útját.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel-dél
_______________________________________________________________

*A goblin a parancsra meghökken és kissé szétterpesztett karokkal megdermed egy halk meglepett nyihhanás kíséretében.*

-HHÖH

*Aztán ahogy nekilendülsz, hogy rávesd magad és csillapítsd egyre jobban előtörő vérszomjad, valamint feltöltsd tartalékaidat elszökken és csak a levegőt marokold a helyén. Fut mint a nyúl, de csak úgy 10-05 méterig aztán megfordul és gúnyos, vidám hangon visszakiált.*

-Na tud ki segít menekül orkok!?! Gonosz ember eszik, ami főz maga! Ezt vasláda neki!

*Ezzel kissé hátat fordít és megrázva a hátsóját rácsap egyett és jókat vihog saját humorosságán. Aztán megpróbál ahogy jött úgy el is tűnni a fűtengerben.*

//A goblin vre goblinvér. Viszont gondolom a wieres képességek miatt kérded. Nálam ami játékos faj annak a vére megfelel az "emberi vér" kategóriának wier szempontjából.
Bocsánat lfelejtkeztem egy fontos dologról. Mára költöttél a tartalékból, hgy elnyomd a nemivás járos hatásait?//

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

//Még nem költöttem, és most majd elfogom, viszont a parancsot egy körig bármi legyen a varázslat szerint teljesítenie, kell, ha hatással volt, rá, és 10 szegmens alatt csak rá tudtam ugrani, de te vagy a HM.//

-Hülye kis vakarcs, összeszedi a holmiját, és koncentrálásával, elmulasztja a vér utáni szomját.

<Nem lessz ez így jó kell találnom, valami jót amiből ihatok.>

*Gondolja miközben összeszedi a holmijait, és lóvára pattan. MAjd elvágtat innen messzebre.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: dél-délután-este
_______________________________________________________________

*A goblin eliszkolt, így Morik csalódottan indul tovább útján. Valamit tényleg jó lenne találni, mert a tartalékjai nem elegendőek a vérszomja elnyomására az egész úton. Vagy sikerül megfelelő alanyt elkapnia vagy igencsak elcsigázottan fog érkezni. Az út továbbra is egyhangú. Fű ameddig a szem ellát és csupán a messzi távolban fedezhetőek fel a hegyek körvonalai. Nem történik semmi érdekfeszítő és tényleg unalmas az út. Viszont az este most a nyílt pusztán éri a lovagot. Nincs se fa, se bokor, ami alá behúzódhatna. Így marad a pusztaság közepe és az erős reménykedés, hogy nem próbálja semmi megenni az éjszaka folyamán.*

//A Parancs csupán nem hatott. Az ME-je megfogta. Csak kissé meghökkent és eljátszotta a nagy dermedséget a goblin. //

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután-este
_______________________________________________________________

*A közeli Orwellánus erődből indult útnak még a délelőtt folyamán az a hat fős különítmény, melynek Aenoras is taga. Céljuk a reggelre keletről felszálló baljós füstoszlop helyének és okának felderítése. Mióta a Fekete Erőd ledőlt nem sok jóra számíthatnak a Kard Testvériség lovagjai eme kietlen vidéken. Így bár kevesen maradtak, de mégis minden gyanús jelet árgusank kell figyelniük a túlélésük és majdani ismételt felemelkedésük reményében. A csapatot egy veterán lovag vezeti, bizonyos Krakhul D'Ghod. Társai is lovagok, egyedül Aenoras közülük a felkent paplovag. Erődjükben nagyobb számban találhatóan világi lovagok és kevéske az igazi egyházfi. Így végül hatan útrakelve most vegyes érzésekkel, egyenlőre szótlanul törnek céjuk felé. Ki nem mondott feszültség lengi körül a társaságot hisz a régen oly biztos kézzel uralt ork hordák kiszabadultak a vasmarok szorításából és mára odáig fajult a dolog, hogy az orkok vadásszák, tartják sakkban Orwella híveit e mezőkön és hegyekben. A mai néma galopp a végéhez közeleg, ahogy az est leszálltával táborhely után néznek a harcosok. Végül kénytelen-kelletlen be kell látnia a kis csapatnak itt bizony teljesen mindegy mennyit bóklásznka ugyan olyan összefüggő lesz a fűtenger és ugyan annyira egyhangú. Végül tábort vernek nem messze a nappal követett csapástól és készülődve az éjszakára beosztják az örséget. Aenorasra a hajnal jut, így egyenlőre zavartalan pihenhet.*

[Saggaras Zenir]

//Bocs, hogy kételkedtem, csak egy goblintól azt vártam, hogy legalább sikerül, megszivnom magam belőle. És még ez sem sikerült, ígfy az elkeseredés beszuélt belőlem, Bocsi mégegyszer.//

*Csalódótsága következtében felemészti utolsó tartalékait is, hogy mára még nyugodt maradhasson, és csak az egyhangú táj, no meg a piszok goblin bosszatnsa. Még mielött lemenne a nap, megvacsorázik, sé hagyja a lovát pihenni is. MAjd amíg bírja, ő is meg a lova is inkább mennek este.* De ha már fáradnak akkor feladja és nem megy tovább. MAjd bármilyen morajlásra ébredjen fel, azt elintézi.*

//Pszi ébresztés//

<Este veszélyesebb erre mint nappal, és az orkok sem nyugszanak, ugyhoigy nincs sok választásom.>

*Úgy fekszik, hogy lehetőleg fegyverei vértje, a keze ügyében legyenek.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel-délelőtt
_______________________________________________________________

*Az estéből nyert kis plusz út úgylátszik meghozza gyümölcsét. Így az eseménytelen éjszaka után sem kell az előző napi képpel ébredjen. Az orkok nem tűnnek fel, hogy ismét megpróbálják a Kárhozat Asszonya elé küldeni annak szolgáját. Így ismét egy újabb nap elé néz Morik. Már csak 5 nap és megérkezik az erődbe. Kérdés addig mi lesz, mert belső tartalékjai már csupán mára elegendőek és a tegnap elszaladt goblinon kívül nem látni a közelben értelmes élőlényt. Ugyan kisebb-nagyobb dolgok időnként feltűnnek a fű között, de egy két vérmes nyúl vagy nagyranőtt gyík nem pont megfelelő táplálék. Ebédnek-bvacsorának jók lennének, de a vérszomjat maximum felkorbácsolná minimális vérük. A kérdés, hogy vajon mi lesz, ha eléri célját a hírrel. Ugyanis rendháza elpusztult, így vagy megpróbál beilleszkedni az új közösségbe vagy más útra lép. A puszta egyhangúságát egy 8-10 tagú bölénycsorda töri csak meg a délelőtt folyamán.*

//Ok. Minden rendben.//

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Az egész álló nap tartó monoton lovaglás időt és teret hagy neki gondolataiba merülni. Ezen az orkok által urallt vidéken szükséges számra, hogy róluk összegyűjtött tudása friss maradjon, ezért magában gyakran ork kifejezések, szokások járnak. Ha valamire nem emlékeznek kristálytisztán, elméjét öszpontosítva előkeresi azt akármilyen mélyre is rejtőzött agyának tekervényei közül. Aztán pihen, csendben meditál belső ritmusát igyekezvén lova léptéhez, ügetéséhez igazítani, hogy az ne zavarja a koncentrációban. Ahogy az sietségkor lenni, szokott, a lovon étkeznek. Végső unalmában Imákat mormol Istennőjéhez. Fhászkodik ismételt felemelkedésért és a káosz anyagi síkokon szétterülő uralmáért. Nem beszélget, csak ha szólnak hozzá, akkor válaszol, de azt is csak akkor ha megfelő formában kapja a kérdést.

- // Itt kérdezném meg gyorsan, hogy a társaim rangban hol állnának a Toroni Kasztrendszerben?
Illetve azt, hogy azon felszerelésen kívül, amit a karakter mindíg magánál hord és a Karakterlapon szerepel, mit lehetett még vételezni az indulás előtt a rendtől? // -

Az utazás végén lovát lefegyverezve és szerszámozva kicsapja a mezőre, had legeljen. Ha esetleg nincs a közelben vízmosás, vagy patak, akkor hozott vizükből itatja meg lovaikat. Ha valakinek esetleg ellenvetése volna hát kultúrálta helyreparancsolja az ifjoncot, hogy tudja hol a helye és, hogy a lovak nélkül meghalnak a pusztában, mert egyikük sem tudna tartósan menekülni a farkasügetéssel loholó orkok elől, gyalog. Hátrahagyni pedig nem kívánja egyiküket sem.
Ezekután magával törődik. Leveti magáról szent jelképéhez hasonlatosan tisztelt páncélzatát és fő fegyverét fekhelye mellé teszi le. Ha éppen vannak aktív sebei, azokat kezeli és újrakötözi, ahogy tudja, tapasztalata megengedi neki, majd aprót kortyol gyógyszeréből. Elalvás előtt még Istennője áldását kéri mindannyiukra és fegyvereikre (az ételre semmiképp sem). Most ennek a kis különítménynek ő a lelki pásztora és érezniük kell, hogy a Káoszistennő, ha csak az ő szemében is, de őrző tekintettel figyeli őket magányukban és vigyázza útjukat át a pusztán át. Saját ételéből oszt nekik. Ha nem volna elég Hatalma (Mana) mindeni személyének és fegyverinek a megáldásához, hát addig nem fekszik le, míg eleget nem imádkozott ahhoz, hogy mindenkire elég legyen a hatalma. Végül még utoljára végső imájátságot intéz az Istennőhöz, majd aludni tér, biztonságos közelségben családja ősi ereklyéjéhez.
A mikor keltik, és előtte őrködő társa alszik már, a reggeli mosdás után a hajnal sugarai előtt reggeli imával fohászkodik istennőjéhez. Hatalmat most nem kér, hiszen este hatalma biztos tudatában tért aludni. Lelke nyugalmához és szelleme tüzének felszításhoz kell a fohász csak. Majd amíg még a többiek alszanak, Fülszerszámozza és páncélozza lovat, sőtt a többiekét is, ha azok is le vannak szerszámozva. Nincs szüksége a többiek reggeli késlekedéséhez. Indulniuk kell majd, amilyen hamar csak lehet. Ha eltelt az örködési ideje, sajátkezűleg kelti hittársait. Amíg ők elkészülnek, szintén áldást mond rájuk (ezúttal már nem szükséges az igazi litánia, csak a tudat jó leki pásztoruk figyelmességéről) Ezekután viszont

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-reggel-délelőtt
_______________________________________________________________

*A társak sem szólnak sokat. Inkább csak egy két rövid kérdés, válasz hangzik el, illetve az osztagot vezető lovag utasításai, ha szükség van rájuk. Végül az esti táborozásnál megjetett imádságok és áldáskérések azért láthatóan oldják valamelyest a hangulatot. Kemény, harcedzett férfiakról van szó, de mindenki érzi, hogy még így hatan se sok esély van egy nagyobb ork egység ellen. Az éjszaka nyugodtan telik. Aenorast egyik öregebb társa kelti és átadva az őrséget nyugovóra tér. Az ifjú lovag az őrség ideje alatt felszerszámozza a lovakat és készülődik az indulásra. Ahogy az első napsugarak elterülnek a pusztaság felett a lovagtársak az ébresztésre vagy épp maguktól felkelnek és egy gyors mosakodás után néhány falatot vesznek magukhoz, majd megköszönve a lovak felszerelését még felrakják a sátrakat, takarókat, igazítanak a szerelékeken és ismét nyeregbe lendülve elkezdődhet az ismét monotonnak ígérkező lovaglás. Ahogy nekiered a csapat az ösvénynek ismételten Keletnek tartva. Krakhul a vezető a paplovagja mellé sorol pár szó erejéig.*

-Aenoras testvér a Kopasz Hegyi erőd felé tartunk. Talán ott nyert menedéket legtöbb bevavatott társunk. Ha megbizonyosodunk a nyílvánvalóról a megtorlásnak hasonlóan érzékeny ponton kell érje az ork hordákat. Tudom testvérem tanulmányozta az ork szokásokat és hitüket. Mit javasol hol mérjünk csapást rájuk?

*Nyugodt, idő által ráncokkal szabdalt arcáról süt a komor bosszúvágy és elszántság. Figyelmesen hallgatja Aenoras válaszát lovaglás közben. A lovagtársak is odafigyelnek, hogy vajon mi lesz a közös cél, mellyel Orwella igazát mutathatják meg a vadaknak.*

//Toroni kasztrendszerileg mindannyian pietorok. Egyébként a Kard Testvériségében viszont mindannyian előtted állnak. Ketten nemcsak szolgálati időben, hanem rangban is.//