Sztyepp-vidék

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Mogghra/

*Goblin tényleg okoskodik. Felemeli hosszú, vékony göcsörtös mutatóujját és megrázza a szemeid előtt.*

-No-no fiacskám! Arról volt szó, hogy most te ígérsz nekem valami kiváltságot, amiért én érdemesnek tartom tárgyalni a fajtáddal egyáltalán. Lásd be ha megölsz, azzal utolsó lehetőségeteket is eljátszod a bejutásra. Így előre mondom az üres "ha beszélsz nem halsz meg" fenyegetőzéseiteket ismerem ám! Eléggé értelmesnek nézel ki ahhoz képest, hogy ork vagy, így fondold át mit tudsz te biztosítani nekem cserébe azért, hogy elmegyek veled a vezéredhez és dülelsztheted majd a melledet, hogy "fogtam egy öreg, sánta goblint".

*Az öreg eléggé vérlázító kioktató hangnemben tud fölényeskedni, de van igazság a szavaiban és látszik rajta, hogy nem időt akar húzni, hanem tényleg élvezi a helyzetet.*

/Burkh/

*A két harcos bólint és elsiet a kért kötszer és víz beszerzésére. Ahogy Burkh az összeégett ork mellé térdel és elsuttogja ígéretét, melyre minden ork áhítozik rövidke élete során Ghord kissé fájdalmas, de diadalittas félmosolyra húzza pofáját.*

-Köszönöm Vezér. Ha eddig megkímélt Hram Atya már megmaradok. ... Meséld el mi volt az ellenség? Varázsló? Boszorka? Sámán? Hogy győzted le?

*Kissé kínlódva, de hátára fordulva ránéz az ifjú vezérre és vérszomjas kíváncsiság lobog tekintetében. Látszik rajta, hogy ugyan vannak fájdalmai, de nem érdekli, a veszteség a harc és így az ork-lét velejárója. Nem több, mint múló rosszullét. Közben visszaérve a kötszerekkel és jóadag vízzel a két Vérivó nekilát bekötözni a felhólyagosodott bőrt. Ahogy Gorddal végeztek Burkhra néznek kérdőn és ha hagyja szó nélkül az ő sebeit is átkötik. Igaz nem értenek hozzá, de azért a semminél jobb és a hűvös vizesborogatás enyhíti a sebek kínját.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Társa kérdése hallatán egy viccsor szerű mosoly fut át Burkh megtépázott, véres pofázmányán, de mielőtt belekezdene rövid, tömör mondandójába, megvárja még a két harcos bekötözi Gord majd az ő sebeit. Érzi a hűsítő hideg „jóindulatú ölelését”, nyel egy nagyot, majd diadalittasan tekint harcosa, harcosai szemébe.*

- Gord! És ti kik halljátok mondandóm! *Néz a másik két orkra* Halljátok történetét Burkhnak és két hős harcosának az elejétől fogva.* Tekint körbe Burkh a csata maradványait kutatva. * Lesállást, csapdát eszközöltünk, melybe belehajtott a batár, s a bakon ülő két harcos emberfattyú lebukott, végigszánkázott a földön. Jó magam és Gord rájuk támadtunk, majd rövid párviadal után győzedelmeskedtünk felettük! Mind e közben társunk a batárt támadta volna, de a boszorkány az emberboszorkány megégette sötét praktikáival. Mi nem tétlenkedetünk. * Tekint a batár irányába, jól megnézve az ajtót mardosó tűznyelvek maradványait.* Én egyik, Gord más felől rontottunk a batár irányába. Azonban egyikünknek sem volt könnyű dolga. Rám az ajtón kiugró véreb rontott, míg Gordra a boszorkány! Én több összecsapást követően, több sebből vérezve, de szétcsaptam a vérebet. Addig Gord, a hős, a kitartó, kit mától én a „Kitartó” névvel illetek, elszántan feltartóztatta a nő fattyú máglyával megerősített támadásait. Én átlépve a batár belsején, próbáltam neki segíteni, de a boszorka tűzcsóvája engem is megállásra késztetett. *Nyilal bele égett oldalába a fájdalom.* Szerencsém volt, hogy nem perzselt fel teljesen! * Töpreng el Burkh egy pillanatra, majd folytatja.* Azonban ez lett a veszte a boszorkánynak! Közös erővel próbáltuk legyűrni. Én ráakartam ugrani, hogy ledöntsem lábáról, de ő kitért előlem, majd sötét erőinek maradékával Gordot, téged égetett meg! Én azt hittem, hogy holtan rogytál össze, s bosszút fogadtam magának Hram atyának! Bosszút, ami talán meghallgatásra is talált a Hérosznál! A nő fattyú kifogyott különleges energiáiból, így kézitusára került sor. Igazi párviadalra. Jól állta a sarat, jól védekezett, s támadott is a dög! Azonban én egy óvatlan pillanatban pajzsomat felé dobva megzavartam, földre löktem a némbert, majd ráugorva megpróbáltam kifacsarni belőle az életet. Azonban ő sem volt rest és földöntúli erővel, körmeivel mart pofámba. * Érinti meg a mély sebeket arcán Burkh.* Én azonban ezzel nem törődve, elkaptam nyakát, ami reccsenve eltörött.* Fujtat egyet még mindig a párharc hatása alatt állva.* Eltörött a némber nyaka, én kivágtam szívét és befaltam, Hram atyának felajánlva a boszorkány lelkét. Ez történt harcosok, s igaz minden szavam! * Fejezi be Burkh mondandóját, kissé kifulladva, ismét átélve a csatát, a rajtaütés minden mozzanatát. Érzi egyre jobban fárad, gyengül, de próbál talpon maradni, majd ismét „parancsot ad ki”*

- Kutassátok át a batárt! Fontos információk, irományok, térképek lehetnek benne, amik fontosak lehetnek számunkra! *Tekint társaira, majd ha azok megindulnak átnézni a batárt, ő maga is velük tart.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Kicsit elfut a méreg, de egyelőre nem bántom.*

< Mit ígérhetnék én? Nem is ide tartozom! Talán nem lesz baj, ha ígérek ezt-azt... >

- Jól van te vénség! Mit akarsz? Én nem sok mindent ígérhetek, de talán belemennek a vezérek, ha néhány emberi rabszolgát megkaphattok, és szabad vadászati jogot a menekülőkre. Elég? Nem akarok fenyegetőzni, de jobban teszed ha beszélsz!

*Várom a válaszát, de érzem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa...*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

/Burkh/

*A történteket figyelmesen hallgatja mindhárom ork. Végül csupán hlyeslően mormognak és bólogatnak. Látszik a szemükben parázsló komor elégtétel, mintha csak ők is jelen lettek volna a nagy párviadalban. Végül Burkh parancsát teljesítve a két talpas a batár átkutatására indul, míg Gord kínlódva bár, de felül és erősen zihálva bár azért vicsorog/mosolyog. A batárban alapvetően semmi nincs, egyszerű, bár fekete bársonnyal bevont ülésű jármű. Jobban megnézve, illetve a nyughatatlan ork "brutalitást" is segítségül hívva azért hamar rátalálnak a rejtett fiókra a harcosok midőn dühükben, hogy nincs itt semmi feltépik az ülések deszkáját. Egy nagy köteg cirkalmas ákombákom sorokkal teli papirost sikerül zsákmányolniuk. Minden bizonnyal fontos és hasznos információkat rejthet az írás csak egyrészt ki tud olvasni a csapatból? Másrészt ki ismeri a nyelvet, amin írták? A Vérivók tanácstalanul néznek Burkhra, ők nem erre lettek nevelve, hogy rejtvényt fejtsenek.*

/Mogghra/

*Az öreg igazán fancsali és csalódott képet vág a rabszolgák és a vadászat hallatán. Ismét előveszi ujjalmutogatós, kioktató stílusát, igaz most nem annyira a rosszindulat, mint inkább a saját jóléte viszi rá, hogy magyarázzon a nagydarab Mogghrának.*

-Hát fiacskám nem tudom honnan szedtek össze a többiek téged, de fel kell világosítsalak, hogy mi goblinok nem tartunk jóerőben lévő embereket rabszolgákat. Így valami jobbat ajánlj, ami mondjuk érdekel is annyira, hogy segítsek neked, nektek. Mondjuk kényelmet, háborítatlanságot, mindenféle földi jót. Persze csak oylat, amit tényleg be is tartasz. Az üres ígérgetést hamar felfedezem és akkor nincs üzlet.

*Az öreg látszik nagyon vén róka lehet, mert ameddig csak lehet feszíti a húrt, de eddig csupán a tényleket mondta el, mégha kissé idegesítő stílusban is.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való midőn rálelnek az irományra, bosszúsan bólint. Hisz ő maga sem tud írni, olvasni. Azonban reméli vezérük, talál valami kiutat, megoldást a „rejtvény” megfejésére. Elteszi láncinge alá az irományt, majd körbetekint. Gordra pillant, majd saját maga és önön állapota jut eszébe.*

- Gord! Megtettük ami tőlünk tellett! Workhad és a csapat többi része nem tanyázhat messze. Visszatérünk, magunkkal visszük az irományt! Remélem kitartasz a táborig?! *Teszi fel kérdését, de nyomban választ is ad saját kérdésére.* Kitartasz! * Figyelme ezután a két lóra terelődik, majd a két egészséges ork fivérére.* A hátasok combját hasítsátok le. Jó lesz élelem gyanánt pár napig a csapat számára. Elesett fivérünknek nyughelye legyen a mi lesállásunk! Az orwelita fattyúk tetemeit meghagyjuk a varjaknak! * Parancsai után segíti elhantolni elesett társukat, majd önön maga is segítkezik a lovak combjának levágásában. Midőn mindennel elkészültek az egyik egészséges orkot ott hagyva figyelőnek hármasban megindulnak a táboruk irányába. A másik épp harcos vállára aggatva az egyik comb felső részét. A lovak maradványainak többi részét egyenlőre az út mellé hordja le Burkh, fivérei segedelmével, hogy majd később visszatérhessenek a tápláló színhúsokért. Mikor mindennel elkészültek, s megindulnak, visszatekint a kijelölt őrszem felé, s megszólal.*

- A feladat a következő! Az utat figyeld és ha mozgást, közeledő alakokat pillantasz meg azonnal loholj utánunk, a domb mögötti táborba és jelezd azt!* Adja ki utasítását fivérének, majd megindulnak hármasban a tábor felé.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Elborítja az agyamat az idegesség az öreg kioktató szavai hallatán, és kicsit kiakadok. Megragadom az öreg grabancát, megrázom és közben üvöltök:*

- Mit képzelsz magadról te féreg?! Kinek dirigálsz te korcsfajzat?! Beszélsz, vagy széttéplek az egész rohadt bandával együtt! Megmondtam, hogy nem velem kell tárgyalnod, nem az én szavam dönt! Miféle kényelemről beszélsz, he? „Mindenféle földi jót?!” megkapod, ha nem beszélsz, abban biztos lehetsz! Olyan fájdalmakat élhetsz át, hogy a poklot is mennyeinek érzed majd ha végeztem veled; de nem csak te, hanem az egész rohadt gödörlakó bagázs is! Elegem van belőled vén bolond! Beszélsz, vagy átadlak a Vérivóknak! Mit gondolsz miért így hívják őket? Hamarosan megtudhatod!

*Várom a válaszát, majd hanem akaródzik neki beszélni, akkor mérgelődve elindulok vele a többiek felé. Közben erősen fogom, hogy nehogy nekem kereket oldjon.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Miután a zsákmányt Burkh eltette fivéreivel közösen lehasítják az időközben végleg kiszenvedett lovak lábait és elhúzzák az útról a tetemeket, hogy később is visszatérhessenek, ha úgy hozza a szükség. MEgégett, halott társukat a két harcos a lesállás gödrét kimélyítve helyezi örök nyugalomra a boszorkány kardját leszúrva komor jelzésként a sír mellé. Így végül egyik társukat őrnek hátrahagyva a combhúsokat felnyalábolva indulhatnak vissza a táborukba jelentést tenni Workhadnak a történtekről. Gord csak kíntól eltorzuló arccal, de némán feltápászkodik és összeszorított állkapoccsal bólint, hogy indulhatnak. Így nem túl gyors tempóban, de lassan visszamennek az orkok a domb tetején lévő táborukhoz maguk mögött hagyva az út közepén a megtört, felgyújstott, szétszaggatott hintó maradváynait és az ellenségeik tetemeit. Ahogy közelednek a másik irányból épp Mogghra tűnik fel a fűtengerben ahogy mondhatni magával cipel egy kis öreg goblint, de ahogy közelebb érnek már jóelőre hallani, hogy a vénség valamit kitartóan magyaráz az ifjú Fadöntőnek.*

/Mogghra/

*Az öregen látszik, hogy nagyon megijedt a hirtelen kitörésre, így csak némán bámul megszeppent, félelemtől csillogó sárga szemeivel Mogghrára. Nem szól, nem menekül, de az erő se nagyon tartja jelenleg lábait, így kénytelen az ifjú ork tényleg magával cilepni, mert magától nem nagyon megy neki. Már félúton lehetnek a tábopr felé, mikor az ork markaiban csüngő goblin ismét megszólal és megint nem úgy néz ki, mint aki abba akarja hagyni az okoskodást.*

-Nos fiacskám azért hívják így őket, mert valami főhősük egy időben kitalálta, hogy azzal szórakozik, hogy megissza a többiek vérét. Ezt ráadásul még szeretik is ezek a fajzatok és önként tülekednek, hogy pont az ő híg löttyükre fájduljon meg a fővezérük foga...

*Mondja és mondja és mondja... Nagyon szeretheti hallani a hangját a vén lókötő, de nincs mit tenni hasznos információforrás. A tábohoz érve feltűnik Burkh is egy szinte tetőtől-talpig nedves rongyokba csavart társával és a Mogghra mellé rendelt egyik talpassal. Összefogva, vállaikra vetve nyolc még friss vértől csillogó lócombot hoznak magukkal.*

//Tapasztalat: 1 Tp
Szerepjáték: 1 Tp
Összesen: 2 Tp

A goblinokkal sok a gond. Ezt elég közelről, saját bőrén tapasztalhatta Mogghra. Jól visszaadta a szükségesség miatt ösztönös dühét korádban tartani próbáló orkot.//

/Mindeketten/

*Egyszerre éritek el a bokrok takarásában lévő tábort, ahol a talpasok teljes készültségben, harcra készen várakoznak. Workhad szinte ízzó szemekkel vizslat titeket és elég baljóslatúan lengedez a kezében lévő láncos buzogány feje is, ahogy enyhén lóbálja mega mellé eresztve a vezéretek. Hangja nem túl bíztató, ahogy rekedtesen megszólal.*

-Mi történt?!?

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A vérivók törzséből való megfáradva a küzdelembe szerzett sebektől, fujtat egyet midőn elérik a táborukat. Lehajítja a földre a ló combot, majd rápillant Mogghrára, s a markában kapálódzó, folyton beszélő goblinra. Azonban vezérük szavára, feltett kérdésére Workhad felé kapja kissé megfáradt tekintetét. Pár pillanatot vár, hátha Loncsos kezdi a beszámolót, majd ha nem, akkor ő maga kezd bele jelentésébe.*

- Vezérünk! Parancsod szerint lesállást hoztunk létre az út mentén! Veremcsapdát, amibe egy az erőd felé közeledő batár bele is futott. Két harcost, ki a bakon ült, egy vérebet, s egy mágikus praktikákat alkalmazó nőszemélyt, talán boszorkát vagy mit öltünk le, mivel keményen ellenálltak. A küzdelem során egy harcost vesztettem, valamint jó magam és Gord is súlyos sebeket szereztünk! A harc után a batárt feltúrtuk, s más egyebet nem találtunk, csak ezt a tekercset, vagy mit.* Kotor sodronyinge alá, s átnyújtja a pergament vezérének.* Lehet nem ér semmit, de az is lehet, hogy fontos információkat tartalmazhat. Azonban jó magam nem értek a betűk formálásához. Egy harcost hátra hagyva minél előbb átakartam adni a tekercset, s sebesült társamat ki, súlyos sebeket kapott a némber sötét praktikái végett akartam biztonságban tudni. Remélem jól cselekedtem vezérem, hogy a batárt feltartóztattam, s ezzel nem hagytam, hogy az orwellita fattyak erősítéshez, fontos információkhoz juthassanak! *Hajtja le fejét Burkh, várva vezére válaszát, esetleges szidalmát.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*A vén goblin folyamatos kioktató dumája már nem foglalkoztat, majd a Vezér kifaggatja.
A táborhoz érve megvárom, míg Burkh elmondja a mondandóját, hiszen látom magam is, hogy kemény harcon vannak túl.
Közben keményen fogom az öreget, hogy nehogy megpróbáljon elillanni, majd amikor rám kerül a sor, én is elmondom, mi történt:

- Workhad! Ez a vén goblin azt állítja, hogy ismer egy föld alatti járatot, amin keresztül be lehet jutni az erődbe. Hajlandó is megmutatni, de valamiféle kiváltságokat akar a népe számára. A két talpas már széttépett egy nagyszájú nőstényt...úgy tűnik, hogy nem értenek a fenyegetésből...

*Megvonom a vállamat és a goblint a Vezér elé állítom.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Workhadon látszik, hogy eléggé sötéten látja mindkét ifjú titán jövőjét az elmondottak fényében. A papirokat elveszi Burkhtól és lerí róla mennyire tudhat írni-olvasni bárki is a csapatából. Mielőtt kioszthatná a két orkot a goblin töri meg a csendet.*

-Khm-khm... Egészen véletlenül én el tudom olvasni a simaképűek írásait is. Látod fiacskám mondtam neked, hogy én egy nagyon hasznos szövetséges vagyok, így kiváltságok járnak nekem, nekünk és nem az alávaló fenyegetőzéseid.

*A vezér vet egy lesújtó pillantást a vénségre, mire az mélyen elhallgat.*

-Jólvan goblin. Ha tényleg segítesz a vár bevételében és sikerre visszük ügyünket nem esik bántódásod és mi orkok elvonulunk. Tietek lehet a pusztulat ezen szeglete. Nekünk csak az emberfattyak feje kell trófeának a sátrunkba a várukból nem marad csak egy elüszkösödött halom mire végzünk.

*Az informátorotok elgondolkodik és valahogy ez meggyőzőbben hangzott számára, mint a rabszolgákkal bíbelődés. Így bólint és körbenéz a kis csapaton.*

-Nos, szóljatok, ha aktuálissá vált a támadásotok. Akkor majd levezetem a jelentkezőket az erőd alatti barlanghoz, de szólok előre nem fog tetszeni a befeléút.

*Erre nem fecsérel több szót Workhad, hanem a két megbízottjára mered.*

-Azt hiszem nem pont ezzel engedtelek el titeket portyára. Egyrészt nem megmondtam, hogy befelé CSAK az ellátmányt tartóztassátok fel?!? Ezután a kis csatározás után már biztosan tudja az erőd őrsége, hogy itt vagyunk. Ha esetleg nem is tűnne fel a várt boszorkájuk hiánya nekik a jelzőtűzeket tökéletesen lehetett látni innen is. A pusztaság közepén vagyunk. A goblinoknál meg arról volt szó, hogy szövetkezünk vagy legalább informálódunk. Erre leöldösitek a rabszolgaanyagot?!? Nem fogadom el egyik esetben sem azt, hogy "de a többiek elhamarkodták..." A többiek talpasok. Harcosok, akik a törzsünkért a halálba mennének és mennek is, de nem vezérek, nem nyugszanak le, nem taktikáznak sokat maguktól. Most ezek szerint ti sem vagytok azok?!?

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Nyugodtan bámulok Workhad képébe, miközben kicsit lehord minket. Nem érzem magam bűnösnek semmiben, ezért hangom is nyugodtan zeng:*

- Én nem vagyok vezér, csupán vendég vagyok a ti földeteken. A mi földünkön élő harcosok között is vannak olyanok akik előbb ütnek aztán kérdeznek. De a legtöbben olyanok mint én: helyén van az eszük, vannak ötleteik, de nem vezérek. Én sem vagyok vezér!...És valóban a többiek hamarkodták el, én hiába szóltam, hogy ne tegyék. Felénk ez nem fordulhatna elő; ha valakire egy ideig szükségünk van, azt csak akkor tépjük szét, ha már nem kell és ha megérdemli. Nem tehetek róla, hogy errefelé ilyen hamariak a talpasok...

*Beszéd közben megvonom a vállam, és várom Workhad esetleges további szavait.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Workhad szeme összeszűkül a visszabeszélésre és vésztjóslón morogva válaszol Mogghra szavaira.*

-Ha ennyire tudod a dolgod és a rádbízott harcosokat rágalmazod, akkor takarodj vissza a korcs fajtádhoz.

*A mondatát alig fejezi be már lendül is balja és egy csontrepesztő ökölcsapással állonvágja a Fanyűvőt. Az ifjú ork szemei előtt fekete szikrák pattannak és megtántorodik, így csak fátyolosan hallja a talpasok vezérét, ahogy parancsot ad a szeme elől való eltüntetésre. Két harcos megragadja Mogghrát és arrébb rántják Workhad közeléből, majd leültetik a bokrok tövébe, hogy összeszedhesse magát. Egyenlőre Burkh-kal nem foglalkozik tovább a rangidős ork, hanem morogva jár fel-alá, hogy átgondolja a jelenlegi helyzetet. Közben az öreg goblin valahogy ismét Mogghra mellé keveredik és ismét nem tudja megállni, hogy el ne mondja a véleményét.*

-Tudod fiacskám nem túl jó ötlet kikezdeni az orkokkal. Még akkor sem, ha te is az vagy történetesen. Ezek az ezüstsörényű vadállatok hamar az ifjabbak karkára lépnek... persze csak képletesen.

// Mogghra -6 Fp//

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


< Úgy tűnik, nem csak az egyszerű talpasok hamariak errefelé, hanem a vezérek is. Nem csoda, hogy az egyszerű harcosok is előbb ütnek, aztán gondolkodnak, ha a vezetőikről vesznek példát... >

*Megpróbálom összeszedni magamat, megtapogatom az államat is. Egyelőre nem kelek fel, hanem a bokor tövéből figyelem Workhadot, hogy hogyan dönt.
Az öreg goblin szavaira összevonom a szemöldökömet:*

- Elkussolsz vén bolond, vagy...vagy...áhh, mindegy!...Nagy szakértő vagy azt látom, mindenhez van valami hozzáfűzni valód...

< Nem hagyom, hogy felhúzzon ez a vénség. Még a végén széttépeti magát velem, aztán meg magyarázkodhatok Workhadnak... >

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*A vénség először kissé megszeppen, de látva, hogy Mogghra végül nem fenyegeti és nem is bántja felbátorodik és ismét idejét érzi, hogy valami "okosat" mondjon.*

-Nolátod mindig hallgass az öregebbre. Én már elég régóta éldegélek köztetek, hogy tudjam kibe ne kössek bele és ki az, akinek elkél egy-két jótanácsom. Ne aggódj mindenki fiatalon kezdi és kissé tapasztalatlanul, de aztán majd belejössz... bla-bla-bla

*Inkább csak zavaró aláfestés az öreg dumája, ahogy előadja néhány "Amikor én ilyen idős voltam..." anekdotáját. Workhad viszont megáll és megvakarva állát végül a harcosokhoz fordul.*

-A goblin által mondott bejáratot fel kell deríeni mennyire és mire használható. Ha tényleg érdemes vele tervezni akkor a főcsapat érkezte után felhasználhatjuk a támadásnél. Ehhez viszont olyanok kellenek, akik elég mozgékonyak és nem szoktak hozzá túlságosan a vértekhez, ami a föld alatt, a goblin lyukakban nem olyan előnyös.

*Körbejáratja tekintetét, ahogy a vénségre és Mogghrára vándorol pillantása a goblin elhallgat és csak meghúzódik a jóval nagyobb "beszélgetőtárs" árnyékában,*

-Öreg. Melléd adom a fiatal Fadöntőt. Vele úgyis nagyon jól megértitek egymást. Meg veletek tart egy hegyivadász. Mutasd meg a két orknak az utat és válaszolj a kérdéseikre, majd vezesd is vissza őket a táborunkba.

*Ezzel vezéretek befejezettnek tekinti a maga részéről a beszélgetést és félrevonul a továbbiakat tervezgetni. Közben a kijelölt hegyivadász felszedelőzködik és elkészül az útra. Csupán béltépőjét és egy oldaltáskában néhány hasznos apróságot visz magával.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Nem figyelek a vénség okoskodására, majd abbahagyja ha ráun.
Workhad parancsai után én is felcihelődőm. A málhazsákomat itt hagyom a táborban, a rajtam lévő ruházaton kívül csupán a tőrömet és egy kulacs vizet viszek magammal.
Nem szólok a vezérhez, de úgy tűnik nem is kíváncsi a véleményemre.*

< No kíváncsi leszek arra a föld alatti útra...Azt mondta az öreg goblin, hogy nem fog tetszeni...Remélem nem valami pöcegödörből kell majd előmászni... >

*Az öreg goblin elé állok és intek, hogy indulhatunk.*