Sztyepp-vidék

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Mogghra/

*A kotorékból semmi válasz vagy mocorgás nem hallható. Ahogy néhány perc várakozás után Mogghra becsörtet a viharban tapasztalt szűk, alig több, mint egy méter átmérőjű járatban találja magát. Valószínűleg ez lehet a goblin "építészet" alapja, mert egy szintén hasonló kiszélesedő üregbe ér az ork, ahl berendezett, körülbelül 10-12 goblinnak megfelelő lakrészt talál. Itt sincs senki, bár látszik és a szagokból is érzik, hogy nemrég még itt volt a népes társaság, de úgy tűnik a visítozásra még idejében tovainaltak a szemközt tátongó járatnyíláson át. Azt, hogy hova vezethet és miylen hosszú lehet, valamint milyen széles az alagútrendszerül nem is sejti a Fadöntő, de nem kecsegtet túl sok jóval a keresés.*

/Burkh/

*A harcikutya nem mozdul, végleg kiszenvedett, így Burkh társa segítségére siethet. A kocsiba rontva nem talál odabent senkit. Érzékeny orra érzi mindenhonnan a kutya szagát, de ehhez keveredik valami enyhe női parfümillat, ami az emberfattyakat jellemzi. A másik oldalon a nyitott ajtó előtt úgy két lépésre folyik a közelharc. A nő fekete, ruhájában valami ártó szellemnek tűnik, bőre szinte hófehér, látszik nem sokat érte még nap. Jobbjában keskeny, egyenes kard, nyakában pedig az Orwella-fattyak medálja lóg enyhe vörös színnel ízzva. Épp egy ügyes oldallépéssel eltávolodik egy pillanatra támadójától és így nemcsak észrevenni van ideje Burkhot, hanem cselekedni is. Csupán felé mutat bal mutatóujjával és a már látott tűzoszlop csap fel a szekér ajtajában, szinte pontosan a Vérivó-vezér lábai alatt. Burkh szerencséjére a batár sokat felfog, így a forrón perzselő lángok nem teljesen borítják el, hanem "csupán" fléoldalasan előlről pajzsos bal oldalát nyaldosság végig a lángok.*

//Burkh: -7Fp, -1Ép(kötelezősebzés)//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való, felhördül, midőn a holtsápadt nő ujjaival felé mutat, s lángoszlop nyaldossa végig bal oldalát. A fájdalomtól eltorzult arccal veti magát ki a kocsi ajtaján, így megpróbálva a nő teljes figyelmét magára vonni, remélve, hogy addig társa nem tétlenkedik, s lecsap a tőle elforduló nőre. Burkh érzi, tudja, ha társa nem tesz gyors valamit, s a felkínálkozó lehetőséggel nem él, akkor az ő sorsa megvan pecsételve. Hisz ereje fogytán, csak is szíve hajtja már előre és előre…..*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Cifrát káromkodok, majd kimászok a két Vérivóhoz a szabad ég alá. Morcosan nézek rájuk, majd morogva szólok:

- Kereket oldottak a bent kushadó fattyak, már nincs kivel beszélni. Van valami járatféle odalent, de hogy milyen hosszú és bonyolult lehet, azt a fene tudja. Már úgy is hajnalodik, menjünk vissza a többiekhez!

*Megvárom a válaszukat, majd indulok visszafelé Worhadék irányába. Közben azért figyelem a környéket, hátha felbukkan valaki akit ki lehet kérdezni.*

< Kapkodó egy népség él ezen a vidéken...De sajnos ez a fajtánk egyik gyengéje...Először üt, aztán kérdez...Ehj! Most már mindegy... >

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Még időben ugrik ki Burkh a szekér maradványaiból, mert a szuka ismételten fellobbantja a tűzoszlopot, hogy végleg bentégjen az ifjú vezér, de nem számolt arra, hogy visszahúzódás helyett inkább előre ront a Vérivó, így csak mögötte a batárt emészti a tűz és nem éri az orkot. Közben társa ismét talpra kecmeregve, félig szintén emgégve veti magát a nőre. A két ork felé robogó "tömbje" sem rettenti el viszont a harctól az Orwella-hívő nőstényt és ádáz vicsorral emeli srégen maga elé keskeny, egyenes pengéjét. Nem támad, csupán felfogni, emgakasztani igyekszik a kettős támadást és ez sikerül is neki végül. Kígyó módjára siklik el a csapások útjából, kerüli meg a két ork harcost, majd démoni ábrázattal rábök baj mutatóujjával az épp felé forduló harcosra, Burkh társára, "beosztottjára" és a felcsapó lángok által teljesen beborított talpas elkínzott üvöltéssel roskad a földre. A nő leengedi balját és előre szegezve kardját int az ifjú vezérnek, mindegy jelezve, hogy nem várható már több mágikus kitörés, mostmár csak a közelharc dönt majd. A jelentős fizikai erőfölény ellenére, mely Burkh mellett ál nagyon magabiztosnak tűnik az ellenség.*

/Mogghra/

*Látszik azt bánják a talpasok, hogy nem vagy megelégedve velük, de azt egy cseppet se, hogy végre felapríthatták a kis vinnyogó vakarékot. Ahogy lassan visszafelé indultok azért egyikük halkan csak felveti, ami eszébe jutott.*

-Mi lenne, ha követnénk a szagukat a járatban? Márha elég tágas számunkra. Vagy keressünk másik kijáratát a kotorékuknak és hátha ott pont belefutunk a menekülőkbe.

*Tényleg szeretnének valamivel segíteni, csak épp nem túl eszesek, inkább az erő és kitartás tartozik erényeik közé. Azért lassan visszaindul a három harocs Workhadék felé, mikor az úton, amerről érkeztek tűzoszlop csap az ég felé, mint holmi jelzőfény. Arra lehetnek Burkhék is.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Battyogok a talpasokkal, az ötletükre a következőt válaszolom:

- Én is gondoltam arra, hogy keresgéljünk a járatokban. De a fene tudja, hogy mióta élnek azok a kis korcsok abban a kotorékban, a szaguk mindenhol ott van.
Másik kijárat? Tartsátok nyitva a szeneteket, ha láttok ilyet, akkor szóljatok!

*Amikor megpillantom a tűzoszlopot, szinte biztosra veszem, hogy nem a mi harcosaink bűvölték, de abban is biztos vagyok, hogy a mi harcosaink ellen alkalmazták. Gyorsabb tempóra ösztökélem a két Vérivót:

- Rajta fiúk, valaki a mi fajtánk ellen hadakozik. Érjünk oda minél előbb, hátha segíteni kell...

*Ezzel elkezdek futni a tűzoszlop irányába. Közben éberen figyelem a környéket, hátha látok mozgást, vagy rejtőzködő ellenséget.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /


* Az ork elkerekedett szemekkel veszi tudomásul, hogy az nőfattyú ki slisszan a „csapdából”. Mikor az ismét megemeli balját, Burkh tudja vagy neki, vagy ork fivérének vége. Héroszoknak hála nem rá fájt igazán a nő foga, de dühe mi eddig is tetőfokán leledzett, állati ösztönökbe torkollik, mikor fivére porhüvelye „összeomlik” a közvetlen közelében. Nyel egy nagyot a felé intő, harcra kézitusára utaló mozdulatra, mit a falfehér nő tesz, s bólint. Ezzel elfogadva talán élete utolsó kihívását. Bal, égett oldalát pajzsot tartó kezét megmozgatja, csatabárdját enyhén oldalvást tartva körözni kezd a nő körül. Közben saját nyelvén „imát” mormol.*

- Hramm atya, törzsem hős Hérosza! Remélem látod, hallod néped hű harcosainak halálhörgését, égett maradványait! Én, Burkh Drukshad a Vérivók törzsének, vezéri nemzettségéből való hozzád fűzöm utolsó gondolataim! Kérlek adj erőt, hogy népünk gyilkosain, elnyomóin véres bosszút állhassak! Ezen embersámán hatalmát vesztve hívott párbajra engem! Burkh, hű harcosod elfogadta ezt! Bosszúm örök, törzsem bosszúja is az, hisz az emberpondró Ugonon túli praktikákkal győzedelmeskedett el eddig felettünk! Adj erőt Uram, hogy végezhessek vele, s ehessek kifacsart szívéből!

* Burkh fogadalma után, körözés közben közelebb lép a nőhöz, megemeli bárdját, mintha azzal akarna lecsapni, de az utolsó pillanatban bízván a meglepetés erejében, pajzsával csap le a nőre. Próbálja a „démont” akkora erővel „letaglózni”, hogy az földre kerüljön, hogy utána ha a Héroszok is úgy akarják bárdjával végezhessen a földön fekvővel.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Mogghra/

*A két harcos szótlanul, komoran bólint és vicsorogva, morogva az indulatoktól Mogghra nyomába ered, hogy segítséget nyújthassanak közösen társaiknak a boszorkányság elleni harcban. ... Ekkor viszont tőlük jobbra hirtelen mocorgás támad és úgy harminc méterre egy enyhén poros, kissé viseltes goblin "tata" bukkan elő a földből. Valószínűleg az egyik "titkos" kijárat lehet. Rögtön utánna egy fiatalabb, de már javakorabeli nő is kikászálódik. Kérdés most segíteni mennek a harcosok és hagyják elinalni a goblinokat vagy inkább szenvedő társaikra hagyják a hadakozást?*

/Burkh/

*A morgó szavak hallatán mégjobban eltorzul a nő arca és mondhatni tökéletes orksággal válaszol Burkhnak.*

-Megdöglesz vérszopó fattya! A szívedet pedig kígyóverembe vetem.

*Ezzel ismét összecsapni készül a két ellenfél. A lassú körzést a nő hamar megtöri és Burkh felé lendül, de a Vérivó esküje úgy tűnik meghallgatásra talált, mert még időben mozdul, így megelőzve leheletnyivel a nőt sikerül a csele. A bárdra inkább figyelő nyőstényt sikerül pajzsával oldalba taszítania. Igaz eléggé kifacsartnak és esetlennek tűnik az ifjú vezér számára a pajzsa ilyetén használata, de a meglepetés ereje mellé állt. Igaz a papnő nem esik el, csupán kissé arrébb tántorodva féltérdre érkezik. A lesúlytó bárdot, mely biztosan széthasította volna koponyáját még flre tudja ütni valamelyest védekezésre emelt kardjával, így az szikrát hányva összeakaszkodik a pengével, majd lecsúszva a nő jobb vállát vágja mélyen fel. Az ORwella-hívő felsikolt fájdalmában, de hangja inkább ekedtes-állati morgásnak tűnik, mintsem egy törékeny nő fájdalomkiáltásának. Mintha nem is érezné a sebe fájdalmát alacsony ívben villámgyorsan visszacsap. Burkh még időben hátratáncol a maró penge elől, de nem sokon múlott... ha a nő karja ép lenne... Most igazán ellenfelére talált az ifjú talpas.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A vérivók törzséből való meglepődik, hogy a nő az ő nyelvén szólalt meg, de nincs ideje gondolkodni a történéseken. Miután sebet ejtett az orwellitán, s az majdhogy levágta lábát még féltérden is, s csak reflexei mentették meg a sérüléstől Burkhot, fuj egy nagyot, s gyors döntést hoz. Odavágja a nőhöz pajzsát, sejtve, hogy az levédi azt, de ezzel a nő fegyverét, kardját olyan helyzetbe hozva talán, ami kis rést hagy az emberfattyú védelmén. Ezt a pillanatnyi rést, akarja kihasználni Burkh, hogy rávethesse magát a nőre. Rávethesse és testi erőfölényét kamatoztatva „lefojthassa” a boszorkányt….*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Amint meglátom a két öreget egyből feléjük veszem az irányt. Futás közben morgom a két Vérivónak:

- Menjetek, segítsetek a többieknek, én tárgyalok ezekkel a gobinokkal, talán szerencsénk lesz!

*Ezzel rohanok a két idős goblin felé. Ha nem próbálnak meg elillanni, akkor egyre lassulva hozzájuk kocogok, majd megállok tőlük néhány lépés távolságra. Kis lihegés után szólok hozzájuk:

- Beszélitek a nyelvemet? Nem akarlak bántani titeket, csak információkat akarok!

*Ha netán el akarnak futni, akkor megpróbálom elkapni őket, főleg a „tatá”-t.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Ahogy a harcos pjazsát a papnőhőz vágja az a várakozásnak megfelelően kardjával félreüti a védőeszközt. Burkh ezt a pillanatot kihasználva veti magát a nőre, aki kissé kifacsart helyzetében inkább veszni hagyja kardját, de így sikerül elgurulnia az ork útjából. Most mindketten puszta kézzel kénytelenek küzdeni, de az Orwella-hívőt még ez sem rettenti el a folytatástól. Továbbra is megőrzi hidegvérét, fölényes gonoszság sugárzik belőle hiába a sok tízkilónyi izomtöbblet, ami Brukhnak kedvezhet. Egy vércserikoltáshoz hasonló kiáltással veti az ifjú vezérre magát az embernőstény és szinte karmokká görbült ujjainak acélkemény körmeivel méllyel felszántja Burkh arcát. A körmök mélyen a húsba marnak és öt bőven vérző barázdát hagynak maguk után. Burkh bal szemét csupán kemény, előreugró szemöldökcsontja menti meg, de a lecsorgó vér még így is félig elvakítja. Eközben viszont végre sikerül fogást találnia a nőn és szinte ösztönösen kemény ökölcsapást mér annak állkapcsára. Enyhe reccsenés halaltszik és a nő szájából is vér szivárog már, mégsem taglózza le az ork brutális ütése, majdhogynem csak tovább hergeli. Persze mostmár érvényesítheti a Vérivó fölényét és a gyűrkőzés, bírkózás közben fogást talál a nő nyakán, aki végső meglepetésként, meglehetősen aljas módon felrántja térdét és csúnyán ágyékon rúgja a talpast. A szétáradó nyilalló fájdalomtól néhány fekete karika úszik Burkh szemei elé, de ahogy dühödten megcsavarja a markai közt lévő alabástrom nyakat hangos roppanással engednek a csigolyák és a papnő végleg elernyed legyőzője kezei közt. Igaz saját vérétől félig vakon, nemesebb szervei fájdalmában vergődve Burkh se fest túl jól, de győzött! Legyőzte az olyannyira útált, gyűlölt Orwella egyik minden bizonnyal jeles hívét. Alig érzékeli, hogy két harcos érkezik a harctérre és hitetlenkedő, dühödt felhördüléssel próbálnak társaikon segíteni, ha tudnak még egyáltalán.*

//Burkh:
Karmolás: -2 Ép, -4 Fp
Rúgás: -2 Fp, harc fekve módosítók //

/Mogghra/

*A két talpas csak egy morranással jelzi, hogy megértette a parancsot és foyltatják útjukat a harc felé. Mogghra elindul a goblinok felé, akik viszont nem várják meg, hogy oda is érjen. Ahogy meglátják a feléjük robogó orkot rögtön inalni kezdenek a mezőn. Ahhoz képest, hogy öregek nagyon jól bírják az iramot és igencsak fürgén szedik a lábukat. Látszik életük során valószínűleg sokat gyakorolták a nagyobb "honfitársaik" előli menekülést. Ketten ketfelé futnak, hogy legalább ne mindkettejüket kaphassa el az ork. Így végül némi kergetőzés után a tatát sikerül beérnie a Fadöntőnek és grabancánál fogva lerántania, hogy végre megálljon. Nyüszítve próbál a goblin szabadoulni, de végül a "nyugtató" szavak hatására kissé emgszeppenve abbahagyja a kapálózást és kíváncsian figyeli mit akarhat a nagydarabb harcos.*

-Beszélem az orkot. Ha nem akarsz bántani, akkor miért támadtatok meg minket nem is olyan rég? Még most is szorítod a karom.

*Próbál minél elesettebbnek és gyengébbnek látszani, ami nem is esik nehezére lévén eltörpül kissé aszott teste az életerős fiatal ork-bika kezei közt.*

-Mit akarsz tudni? Ami pedig fontosabb a számomra mit kapunk cserébe?

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való csapzottan, saját vérében ”fürödve”, ágyékából érkező éles fájdalommal telítve térdel az élettelen boszorkány mellett. Nem nézz fel, midőn a „távolból”, tudatának határáról érkező hangok alapján megérkeznek harcostársai. Gondolataiba merülve, zihálva „pihen”, próbálja legyőzni fáradságát, a sebek okozta fájdalmakat..*

<… Köszönöm Hramm atya, hogy bosszúm beteljesülhetett! A „démont” és annak rothadt lelkét neked ajánlom áldozatul! …>

* Harcosainak égett porhüvelyeit „vizsgáló” társaira ügyet sem vetve, megmarkolja csatabárdja nyelét, s a női dög fölé hajol, majd egy jól irányzott szegcsontra ható csapással felnyitja annak mellkasát. Elejti bárdját, s így felszabaduló jobbjával belekotor az élettelen felsőtestbe a szívet keresve. Midőn „rálel” megmarkolja és egy diadalüvöltés közepette kitépi azt. Mind ezek után szertartásosan két kézbe veszi az „aprócska” emberszívet, s beleharap, majd teljesen befalja. A nő szívében még meg nem alvadt vér ízét „ízlelgeti”, s reméli annak a démonnak az ereje mától az ő erejét növeli majd. A szertartás után leül a földre, s bámul egy darabig maga elé. Nem törődve a külvilág dolgaival, saját fájdalmaival ….*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Ha végre nyugton marad a tata, akkor engedek kicsit a szorításon. Természetesen nem annyira, hogy el tudjon iszkolni.

- Mint mondtam, információkat akarok! Az imént ha nem akadékoskodott volna a fajtestvéred, akkor nem tépték volna szét a társaim...Amit tudni akarok az az, hogy be lehet e jutni másképp is az emberek erődjébe, vagy csak a főkapun és a falakon keresztül! Van e valamiféle barlang, vagy járat ami a várba vezet? Ki tudhat ilyen dolgokról a fajtádból? Válaszolj, és akkor tárgyalhatunk az esetleges kiváltságaitokról, amiket akkor kaptok meg, ha megkaptuk a megfelelő támogatást!

*Nyugodtan várakozom, de azért kicsit körülnézek, hátha észreveszek még goblin fattyakat a környéken.
Remélem a két Vérivó időben odaért a többiekhez és tudtak segíteni.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Véres fogadalmát betartja Burkh és kihasítja, majd befalja a leterített ellenség szívét. Érzi, hogy most igazán büszkék lehetnek rá az ősei és maga Hram is. Ahogy csendben lassan múló ágyéki fájdalmai között még mindig vérző arccal, felhólyagosodott oldallal ül a földön megmarkolják vállát és egyik talpastársa morog neki néhány szót.*

-Burkh. Gord még életben van.

*Ezzel az ifjú vezért kissé oldalra fordítja. A nagyobbik "beosztott" tényleg él még. Csúnyán megégett, de gyengén zihál. Hogy mit is lehetne vele tenni? Megmenthető-e vagy már csak a kegyelemdöfés segítene kínjain nem tudni, de úgy néz ki az orkok makacssága nem hagyta elpusztuni Burkh első egységét teljesen. Most ismét érezheti a Vérivó a parancsnokok felelősségét. A két segítségül érkezett talpas ösztönösen az utasításait várva figyeli.*

//Tapasztalat: 1 Tp
Leleményesség: 1 Tp
Összesen: 2 Tp

Nagyon leleményesen állított csapdát, mégha egy kihalt pusztaságban is voltak és ismét épphogy megúszta a csatát. Megtapasztalta a mágia és a jóval képzettebb ellenfél jelentette hátrányait, amiket végül sikerrel leküzdött a megfelelő cselek alkalmazásával.//

/Mogghra/

*Az öreg nem kapálózik, ha érzi enged a szorítás. Még el is lehet engedni nem próbál eliszkolni, hanem érdeklődve hallgatja a Fadöntőt. Végül mindentudóan megvakarja állát.*

-Nos fiam. Egészen véletlenül úgy ismerem a járatokat, mint a tenyeremet. Én tudok egy utat, bár nem fog tetszeni, de megegyezhetünk. Most mesélj kérlek a kiváltságokról. Mit kapok/kapunk, ha odavezetlek és ezzel győzelemre segítelek a simaképűek ellenében?

*Mást nem látsz előbukkanni, de a távolban abbamarad a tűzcsóvák fel-fel csapása, így szinte biztos, hogy harcosaid odaértek és már nincs élő ellenség.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


< Ez a beszéd mindjárt jobban tetszik! Végre egy értelmes goblin! >

*Széles vigyor (vicsor) ül ki a képemen. A többiek irányába nézek, majd válaszolok a tatának:

- Na, ez már szeretem! Ha nem lett volna olyan akadékoskodó a fajtársad, még most is élne...De mindegy ez már...A kiváltságokról a vezéremmel kell beszélned. Ő dönt minden kérdésben, én csak vendég vagyok ezen a vidéken. Vérbosszú vezérel, a helyi csatározásba csak a bosszúm miatt keveredtem. Vele kell beszélned, ezért gyere velem! Gondolom a szabadon egymás mellett élés benne lesz a kiváltságok között; meg a biztos néhány rabszolgát is kaphattok a várban rekedt emberek közül...

*Ezzel intek neki, hogy induljunk. Közben nagyon ügyelek arra, hogy nehogy kereket oldjon.*

< Még ha okoskodik is előbb-utóbb segíteni fog, vagy iszonyú kínok között hal meg. Ez utóbbit nem akarom, hiszen akkor ismét keresgethetnénk. De annak örülök, hogy valóban van föld alatti út, ami a várba vezet. >

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork pihegve terül el a földön, s próbál erőt gyűjteni a további „léthez”. Érzi nagyon kimerült. Fáj, sajog, ég minden porcikája. Talán még életében nem volt így „leharcolva”. Midőn a két harcostárs megragadja vállainál fogva, s még élő „embere” felé fodítják, minden erejét összeszedve megpróbál lábra „kecmeregni”. Ha sikerül neki, imbolyogva megindul Gord felé, s megáll előtte. Végigméri hű harcosát. Latba vetve azt a lehetőséget is, hogy megszabadítja azt szörnyű szenvedéseitől. Azonban nincs szíve hozzá. Hű és bátor harcosa nélkül esélye sem lett volna az emberboszorkánnyal és annak vérebével szemben. Megköszörüli torkát, s enyhén rekedtes hangon megszólal.*

- A zsákom ott van a gödörben, a lesállásban. Van benne kulacs, abban víz, s némi rongy, ruhanemű is. Ha nincs elég rongy durjátok át a többi málhát is, s kerítsetek annyit, hogy betudjuk vele burkolni Gord teljes testét! Nedvesítsétek be a rongyokat, s fedjétek le sebeit! *Adja ki „utasításait”, majd ha a két vérivó harcos „engedelmeskedik” parancsainak, s megindulnak azok a kotorék irányába, Burkh fáradtan, sajgó csontokkal, de letérdel társa mellé, s halkan beszélni kezd.*

- Gord! Hű és igaz harcosa törzsünknek! Hramm atya, törzsünk büszke lehet rád! Nagy tettnek voltál ma részese, s én Burkh Drukshad ígérem, hogy neved örökké fennmarad törzsünk hős énekeiben! Te, ki véredet adtad az emberboszorka, az emberszörny elleni küzdelemben! * Tekint társa szemeibe Burkh, majd folytatja.* Ha felépülsz te magad meséled el történetünket, ha sebeid véget ez nem adatik meg, ígérem én teszem meg azt helyetted is! * Fejezi be elhaló hangon Burkh monológját, tudva, hogy talán a legbecsesebb dolgot ígérte meg társának, mi csak az igazán nagy harcosokat, hősöket illet.*