Sztyepp-vidék

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Bólogatok Workhad szavait hallgatva, majd a mellém adott Vérivókkal elindulok felderíteni a környéket. Még indulás előtt azonban Burkh-hoz szólok:

- Azért ha ti találnátok előbb goblin fattyakat, kikérdezhetitek őket ti is!

*A két Vérivótól gyaloglás közben megkérdem:

- Milyen helyeken élnek ezek a vakarcsok? Barlangokban laknak, vagy ők maguk ássák ki a kotorékukat?

*Figyeljük az esetleges nyomokat, szagokat. Főleg vízlelő helyeket keresünk – legyen az patak, vagy akár kisebb tó – hátha a közelében találunk goblinokat, vagy a nyomaikat.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

*Morik szinte ráveti magát a kínált kajára, és úgy falja, mint aki egy hete nem evett, ezzel is segíti elkerülni a másfajta éhség érzetét. Közbe hallgatja társa kérdéseit.*

-Mocskos büdős kötni való kőagyú népség akik még bezsélni is inkább csak a maguk kő nyelvén tudnak.

*Mondja a lovag miközben két pofára zabál, és iszik akár csak egy ork, de úgy érzi hogyha két éhsége közül legalább az egyik csillapodik akkor már sokkal nyugodtabb tud lenni.*

-Mi érdekel pontosan? Amúgy a nevem Morik Cih Rion, és köszönöm az ételt.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: két nap múlva este
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Burkh kérdésére, kérésére az orkok csak intenek az egyhelyre paklot málhák felé, hogy nyigodtan vegyék ki belőlük, amire szükségük van. Így kötelet és elég sok zsákmányolt fegyvert is találhatnak a csapdaállítók. Különböző méretű, formájú kardok, buzogányok, csatabárdok vannak felhalmozva, összegyűjtve a harcok után. Elindulva megfelelő helyet keresni hamar szembesül az ifjú Vérivó a ténnyel, hogy a sztyeppvidéken tényleg nincs sok látnivaló a füvön kívűl. A közelben az egyetlen dombocska az, amin az egyetlen nagyobb bokorcsoport is található, de ez pont az ő táborhelyük, ami úgy húsz méternyire lehet körülbelül az erődhöz vezető úttól. Más tereptárgy, amihez viszonyítani lehetne vagy amit fel lehetne használni nem igazán látszik. Az pedig, hogy mi van eléggé messze sokban függ a széljárástól is, hiszen, ha a csata felől fúl a szél akár mérföldekről is meghallható a csatazaj a várból. Látszik már így kezdetekben se lesz könnyű a dolguk a csapdaállítás kivitelezésével.*

/Mogghra/

*A másik csapat csupán bólint, hogy ők is résen lesznek, ha goblint látnak. Így végül a Fadöntő elindul két újdonsült beosztottjával goblinlesre. Útközben halkan válaszol az egyik Vérivó talpas.*

-A hegyekben általában barlagokat alakítanak maguknak otthonosabbá, ahogy ők mondják, de itt a síkságon általában kotorékokban laknak, esetleg nagyobb elhagyatott földalatti állatok által vájt alagutakat szélesítenek ki. Hogy miről fogjuk felismerni a goblinodut azt nem tudom.

*Vakarja meg feje búbját kissé tanácstalanul a válaszadó. Ahogy végignéz a szinte teljesen egybefüggő és igencsak monoton fűtengeren Mogghra érzi, hogy eléggé hosszadalmas és idegőrlő lesz ez a keresgélés. Egyenlőre nem érezni semmi goblinokra utaló szagnyomot a füvön és még ki kellene okoskodni, hogy hol is kezdjék a keresést itt a puszta kellős közepén.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: késő este
_______________________________________________________________

*A hirtelen falástól és vedeléstől hamar rájön a csuklás Morikra, ami igen zavaró tud lenni miközben próbálja legalább rendes éhségét csillapítani és közben még beszélni is akar. Így kicsit hallgat újdonsült beszélgetőtársa és csak némán bólint a köszönetnyílvánításra. Mikor már valamelyest csillapodott a csuklás ismét felveszi a beszélgetés fonalát.*

-Arra lennék kíváncsi, hogy mit hogy csinálnak? Sokban külöbözik a viselkedésük az emebrekétől? Mit esznek? Úgy hallottam csak a yners húst képesek befalni, mindne más visszajön, ha lenyelik. Meg azt is hallottam, hogy az orkok nem alszanak, csupán két-három naponta. Ilyenekre lennék kíváncsi, hogy ezekből a híresztelésekből mi igaz?

*Kíváncsian figyeli Morik mindne szavát, miközben ő sem veszi észre, hogy mi az a különös beteges fény a paplovag szemeiben, hisz ugyan gyomra éhsége csökkent, de a vérszomj egyáltalán nem maradt alább. Ugyan úgy kínozza Morikot és még mindig enyhe kóvájgós éhségérzettel ajándékozza meg, mely úgy tűnik sosem múlik már.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Miután bólintásával „jelezte” a Fadöntők törzséből valónak, hogy természetesen cselekedni fog, ha goblinokkal találja magát szemben, Burkh megindul ork társaival az utat felderíteni. Kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy a pusztaságban, az út mentén semmiféle rajtaütésre alkalmas „tereptárgy” nem „leledzik”. Visszatekint a falka pihenőhelyéül szolgáló dombra, s bokorcsoportra. Hátha az közel van az úthoz, s esetlegesen ott kellene „felütni” a lesállást. Ha távolabb van az az úttól, akkor két „orkjával” kissé eltávolodik attól, s magasabb, legalább derékig, érő fűrengeteget keres, mely az embrefattyak csapása mellett burjánzik. Alaposan körbe járja a területet, üreget, más mélyedést keresve. Ha talál, ha nem akkor is „rálép” az útra, s egy olyan helyet keres, melynek földje „jól ásható”. A messzeségbe „réved”. Hátha valami jelzést kap egy esetlegesen feléjük közeledő lélek jelenlétéről, majd ha nem lát ilyet, társaira pillant.*

- Az útba ásunk egy gödröt, mely teljes szélességében „átszeli” az ösvényt! Az alját teletűzdeljük szúrófegyverekkel. Letakarjuk „csapdánkat” először a hosszabb szálfegyverekkel, majd azokon keresztbevetjük az általunk letépett hosszúszálú füvet! Arra vékony az út anyagából „kitermelt” földhantot „szórunk”, elsimítjuk azt, majd megbújunk a közelben, várva a felbukkanó ellenséget. Ha gyalogszerrel érkeznek akkor rájuk rontunk, ha lovon akkor megvárjuk, még „belesétálnak” a csapdába, majd utána rontunk elő a fűrengeteg közül. Ha a fűtenger nem takar minket eléggé, akkor ott is ásunk egy „gödröt” melyet álcázunk, s addig „búvóhelyül” szolgál számunkra, még az ellenség számunkra megfelelő „pozícióba” nem kerül. A lényeg az, hogy az útból kitermelt föld felső rétegét szedjük ki külön, hogy a munkánk végeztével azzal tudjuk „felhinteni” a csapdánk tetejét, annak is a felső rétegét. Az emberfattyaktól megszerzett csatabárdokat használhatjuk csákány, talajlazító alkalmatosság gyanánt, még mellvértjeiket lapátnak. Az út teljes szélességében legalább negyven centi mély másfél láb széles „akadályt” kell képezni. Azt én, és te fogjuk „kialakítani. *Mutat a jobb kötésű ork társára.* Addig te! *Tekint a másikra.* Innen 10 lépésre. *Tekint az út bal felére * Elkészíted a búvóhelyünk. Miután mindennel végeztünk, s ha addig nem jön erre senki, akkor további csapdákat is létrehozunk. Azonban ez a „letakart” gödör lesz a legfontosabb, hisz lovon érkező ellenséggel szemben kell, hogy jól felkészüljünk. A lovas fattyú az, kit a legnehezebb térdre „kényszeríteni”. * Adja ki utasításait, majd ha társaiknak nincs jobb ötletük, ő maga belekezd a csapdakészítésbe.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Az biztos, hogy nem lesz könnyű találni goblin fattyakat ezen a prérin.

- Kicsit távolodjunk el egymástól, úgy nagyobb területet tudunk átnézni. Azért ne távolodjunk el nagyon egymástól, ha valaki talál valamit, az jelezze. Főleg patakot, vagy más vízlelő helyet keressetek, azok mellett biztos lesznek goblinok. Azért ne távolodjunk el nagyon a csapattól se, figyeljetek erre is. Megyek a jobb oldalon...

*El is indulunk keresgélni. Nézem én is a két Vérivót, de elsősorban a nyomokat figyelem.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: két nap múlva este - harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Az orkok bozótosa kissé távolabb, körülbelül 20 méterre az úttól helyezkedik el, így inkább kissé eltávolodva visszafelé keresnek Burkhék egy alkalmas helyet. A fű elég sűrű és elég magasnak is látszik. Még egy kisebb mélyedést is találnak, ahol enyhén megsülyedt a talaj valami alámosásnak köszönhetően valószínűleg, így még különösebben ásni sem kell, hogy megfelelő rejtekük legyen. Az úton keresztben húzódó veremcsapda ötletét helyesli a két talpas is, így az utasításoknak emgfelelően nekilátnak végrehajtani a parancsokat. Ahogy az éjszakai, enyhe csillagfénynél végigtekint a tájon Burkh sehol nem lát közel s távol egy lelket sem közeledni, így az éj leple alatt háborítatlan készíthetik "meglepetésüket". Mire a hajnali kelő Nap első sugarai bevilágítják a tájat, már nem sok árulkodó jel maradt és elkészült a verem a megadottaknak megfelelően. Így már az új napnak felkészülten nézhetnek elébe, igaz meglehetősen fáradtak is szívósságuk ellenére, emrt azért ha nem is kell néhány óránál több pihenés eléggé megerőltető majden egész éjjel ásni.*

/Mogghra/

*A csillagos ég alatt kissé széthúzódva elindultok valami támpontot, nyomokat találni, maik alapján eljuthattok a goblinokhoz, márha élnek erre is és még nem "igázták le" vagy pusztították el őket a lovagok. Így telnek az órák, ti pedig az erőd figyelmét kerülve kutattok a mezőn, hol távolabb, hol közelebb az orkokat rejtő bokorcsoporthoz. Végül már kezd világosszürkévé válni az ég alja, mikor valami halk cuppanással sárba sikerül lépni a pusztán. Az előző napokat figyelembe véve nem nagyon maradhatott volna erre ennyire vizes földszakasz. Ahol kicsit előrébb merészkedtek már kis loccsanásokat is hallani. Végül észreveszitek, hogy a táborotokkal átellenes oldalán az útnak jó két-háromszáz méterre egy sekély vízlelőhely van a sűrű fűben megbújva. A táj annyira összefüggő, hogy távolról fel se fedezhető a különbség, esetleg talán erre élénkebben egy árnyalatnyival a fűszálak, de egyébként csak belelépve válik nyílvánvalóvá ittléte. Ugyan ez még csupán egy halvány jel, de szinte biztos, hogy vagy ide vagy ehhez hasonló vízgyűjtőkhöz jár a környék minden lénye szomját csillapítani, így vagy nem messze tanyázhatnak a goblinok is vagy ide járnak vizet venni magukhoz. Ezt a felfedezést másik két beosztottad is megteszik kisvártatva, így ismét összébb gyűlve megvitathatjátok a további teendőiteket.*

[Joe Lyon]

/ Burh Drukshad /

* Midőn elkészült „művük”, s a rejtekhelyük is megfelelő álcázást kapott, Burkh pihenőt engedélyez két harcostársának. Azonban előtte minden plusz , s feleslegesnek tűnő cuccot amit magukkal hoztak berakat a rejtekhely óvó „takarásába”, hogy az erre tévedő ellenség fel ne fedje őket azokon a holmikon keresztül. Jó maga eszik pár falatot, s a többieknek meghagyja.*

- Háromórás váltásonként őrködünk! Én kezdem, ti addig pihenjetek, utána váltunk! * Mér végig a két „rá bízott” harcoson. Megnézi azok felszerelését, fegyverzetüket, hogy az esetleges rajtaütés során minél jobban kitudja „aknázni” emberei tudását, képességeiket. Midőn mindenki elcsendesedik, megpróbálja gondolataiban felidézni két társa nevét, kikkel jó hete együtt portyáznak a vadonban. Azonban tekintete már az úton. Figyeli az erőd felöl, vagy a felé igyekvő „lelkeket”. Tüzet nem gyújt, hogy el ne árulják kilétüket. Körbetekint azért a maradék felszereléseken, köteleken. *

<… A Héroszokra! Nagyon kevesen vagyunk hárman egy nagyobb csapat ellen, még ha a csapda működik is! Esélyünket latolgatva nagyon kis ellenállást tudunk kifejteni, hiába fivéreim, s jómagam elszántsága, harcos kedve! Maximum 4- 5 fő, kivel még bírnánk talán! Az azonban attól függ, hogy csapdánkba ki sétál bele!? Jó lenne még pár csapdát összehozni, de a kopár pusztaság, a sík terep kevés reménnyel kecsegtet! Sehol egy nagyobb domb az út mellett, sehol egy facsoport, mely ideális helyül szolgálna több, lecsapó, a gallyak erejét kihasználó csapdának…>

* Körbetekint a maradék felszerelésen, fegyverzeten. Hosszabb lándzsákat keres, mellyel távolabbról feltudnak „koncolni” lovat, s lovasát. A kötelek hosszát is felméri. Az jár kemény koponyájában, hogy ha azt két ork erősen megragadja, majd kissé eltávolodva egymástól „köré tekeri” egy lovasnak, az egyensúlyát vesztve a földre hanyatlik esetleg. Az is megfordul fejében, hogy a kötelet az úton átvezetve, azt földdel az út porával befedve a túloldalt erős kőhöz, fához kötnék, akkor emerről jó időzítve, megfeszítve megfelelő „buktatót” jelentene, de hát nem látott sem fatörzset, vagy egy hatalmas szikladarabot, követ a közelben. Így marad egyetlen csapdájuk, a verem, s esetlegesen a "körbetekert kötél”. Figyeli az utat gondolataiba mélyedve, csendesen, majd ha letelik a három óra hossza, kelti társát, s ő maga tér pihenőre.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

<Mi a fenének tesz fel ilyen hülye kjérdéseket a hülye orkokról, azok vasba öltözött tulkok, akik olyan buták, hogy még normálisan beszélni se tanultak meg.>

*Gondolkodik a paplovag, miközben csuklása kevésbé, míg vérszomja úgyanúgy kínozza őt.*

-Ide figyelj kedves barátom, a legkevésbé sem az érdekelt miközben ájultan hevertem a mocsadékok között élet és halál között, magasról tettem rá, hogy mennyire átsütött húst zabáltanak, és hány órát alszanak, az viszont biztos, hogy az éj leple alatt os úgyanúgy látnak, mint világosban. És engem ez mindennél jobban aggaszt.

*Válaszol a társának felfokozottan, ami nem annak tudható be, amit mondott hanem a vér utáni szomjának. De még tudja csíllapitani vágyát, hogy ráugorjon társára.*

//Engedelmeddel dobtm egy Asztrál próbát, és 1-es lett sajnos.//

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjjel
_______________________________________________________________

*Először a kíváncsi tekintetű lovag elkomorul és kissé arrébb is ül a gorombaságot kiérezve Morik hangjából. Ő magára vette és azt hiszi a kérdéseinek szólt az előbbi kifakadás és nem a paplovagot belülről emésztő, mardosó sötét éhségnek. Egyedül arra a részre figyel ismétcsak jobban, hogy az orkoknak mindegy milyen napszak van, mert egyformán jól látnak fényes nappal és a koromsötétben is. Ezt hallva többen is önkéntelenül végigpásztázzák a sötét pusztaságot és a fűrengeteget. Az biztos, hogy a helyzet nagyon ismerős Morik számára, így eléggé baljós árnyakat vél felfedezni a nagyobb fűcsomóknál guggolni. Lassan az első Hold korongja alábukik a horizonton és elkövetkezik majd az éjközés sötétje, amikor a legutóbb is megtörtént a rajtaütés...*

[Saggaras Zenir]

Morik

*A paplovagot leveri a víz hangosan zihál, és keresi a fegyverét, majd próbál lapos maradni amennyire csak lehet. Nem tőrödik a többilovaggal, most saját élete mindennél fontosabb, és úgy érzi, hogy az orkok ismét lefognak csapni rájuk.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Megörülök a víznek, talán lelünk valami nyomot. Két társamnak vigyorogva mondom:

- Na fiúk, talán fogunk egy-két goblin fattyat! Egy kicsit figyeljünk, hátha jön valaki, aztán majd lopózzunk közelebb, és keressünk nyomokat.

*Így is teszünk. Lekushadunk, várunk egy fertályórát, majd ha nincs semmi mozgás, akkor közelebb osonunk, és nyomokat keresünk.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: két nap múlva este - harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*A pihenés nem nyúlik túl vagy inkább mondhatni elég hosszúra. Hajnal hasadta után nem telik el egy óra és a távolban egy szekér teteje tűnik fel a fűtenger felett. Nem túl gyorsan, de azért eléggé sebesen közeledik. Ahogy közelebb ér Burkh ki tudja venni kis hunyorgás után, hogy egy vasalt oldalú batárról van szó, melyet két nehézcsontú, megtermett ló húz. A bakon két alak ül egyikük a gyeplőt fogja és egy ostorral ösztökéli az állatokat, míg a másikuk egy felajzott, töltött nyílpuskát szorongat és a tájat kémleli. Mindkettejük oldalán kard és mindketten láncinget viselnek, felette fekete köpenyt, melynek csuklyája jelenleg hátukra simul. Úgy 5-10 perc és a csapdáhiz, ezzel a három ork leszállásához érnek.*

/Mogghra/

*A hűvös pirkadatban semmi nem bóklászik a csalitosban rajtatok kívül, így egy fertályóra várakozás után ismét nekiindultok nyomokat keresni. Ebben a sártengerben ez nem is annyira nehéz, csupán a víztükör szélén kell maradni, ahol elég friss a sár a nyomok megőrzéséhez, de nem lepi még víz, így látszanak is ezek a jelek. Végül számos pata és egyéb mancsnyom között az ifjú Fadöntő lesz figyelmes egy bocskoros-szerű kissé hosszúkás és széles nyomra. Eléggé csámpásan szedhette a lábait gazdája, de kétség sem fér hozzá valmai humanoid lény hagyhatta. Az ígéretes nyom a fűtengerbe vész, de ahogy a szárazulaton eltűnik szem elől a füvön már érezni az enyhén facsaró bűzt, ami eléggé ismerős lehet a vihar alatti kényszerpihenő-helyről.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjjel
_______________________________________________________________

*Nagyot néz éppen megsértődni készülő társa Morikra a paplovag furcsa viselkedése láttán és végül nem bírja kérdezősködés nélkül. Igaz szerencsétlen módon épp azt a pár pillanatot választja, mikor a két hold égboltot cserél és így a tájra boruló teljes sötétségben sikerül okvetetlenkednie.*

-Most meg mi történt? Valami nincs rendben talán?! Miért lapulsz a földhöz éjjközép idején testvérem?

*Hangjából a meglepettség, kíváncsiság mellett enyhe szerkazmus is kihallatszik. Közben pedig felbukkan a második Hold korongjának pereme ezzel eloszlatva az éjji sötétség egy részét és ismét baljóslatú fénybe vonva a vidéket. Már többen is furcsán néznek Morikra, egy-egy lovag még körbe is tekint a mezőn, hogy hátha igaza van a paplovagnak, de végül megnyugszanak, hogy nincs veszély és egyszersmind rosszallóan megcsóválják a fejüket. Végül a vörös emelkedik fel ültéből és biceg közelebb megnézni mi lehet újdonsült társával, ezzel természetesen akarva-akaratlan közelebbb kerül Morik érzékeny érzékszerveihez a pirosan gyöngyöző, átvárzett kötés is, mely végighúzódik rangidősük jobb lábán.*

-Mi van már megint?! Mit látott? Miért van ennyire betojva?

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való midőn észleli a közeledő batárt, nyomban felébreszti társait, majd gyors „haditanácsot” tart.*

- Kelljetek, egy kocsi közeleg! A bakon két harcos, egyikük kezében nyílpuska! A terv a következő! Megvárjuk amíg az igen jó tempóban közeledő batár ráfut a csapdára. Ahogy látom elég gyorsan haladnak ahhoz, hogy igen jól eltudjon „működni” a veremcsapda. Ha a Héroszok is úgy akarják még talán a kerekeket is kiüti a kocsi alól! Miután ők ráhajtottak a veremre, s talán a két bakon ülő fattyú meginog, leesik a kocsiról, ketten rájuk rontunk, s leöljük a két emberpondrót! * Mutat a nagyobb darab orkra.* Te. *Tekint a másik harcosra.* Te addig figyeled, hátha a kocsiban ülők ki akarnak mászni a csapdában megfeneklett, felborult kocsiból. Aki kidugja fejét, azt lecsapod! Mi végzünk a két bakon ülővel, utána „bekukkantunk” a batárba, s túlélőket, túszokat szedünk! * Erősíti pajzsának szíját, bal alkarjához, majd baljába veszi a csatabárdját is, s jobbjába a hajító bárdját. Terve szerint a megfeneklő, esetleg felboruló batárról leeső emberfattyak közelebbikébe próbálja majd vágni hajítóbárdját, hogy utána rárontson a másikra, közben a balljából jobbjába véve csatabárdját, hogy mi hamarabb a kárpiton túlra „küldhesse” a másik pondrót is. Burkh miután mindhárman felkészültek a rajtaütésre, int jobbjával, hogy lapuljanak a többiek is a földre, majd ő maga is lehasal a rejtekhely biztonságos álcáját kihasználva, s feszülten várja a batár érkeztét. Nem az első csata, ütközet mellyen „átesik” átfog esni Burkh, de a feszültséget, az őrjítő szívverést, vérereinek tágulását , lélegzetének szaporábbá vállásást érzékeli, de agya már a küzdelem körül forog. Érzékei kiélesednek. Mélyet szagolva a levegőben érzi a közeledő lovak szagát. Nyel egy nagyot, s minden idegszálával várja a hatalmas csattanást, mit a batár verembe való „huppanása” fog okznni előreláthatólag.*