* A Vérivók törzséből való csendesen figyeli ahogy a mellette „éledező” Mogghra megpróbál talpra állni, de a Kacagók törzséből való érkeztére, szavain eltöpreng. Végigméri ismét a tűz mellett ülő társait, s megállapodik szeme vezérükön, a vértől tocsogó kötésekbe „burkolt” Workhadon.*
<… Vezérünk a mai napon is bebizonyította, mint már sokszor, hogy a leges legjobbak közül való! Elk.rtam majd hogy az egészet „rémképeim” végett, de ő helyre hozta! Helytállt, s vezetett minket. Példát adott számunkra abból, hogy egy nagy harcos nem csak ereje végett, de bölcsességével is döntő szerepet játszik a csaták végkifejletét illetően! Meghátrálásra „ösztökélte” a vörös fattyút, s ezzel a lovagokat! …>
* „Visszatérve a valóságba”, és ismét a tucatnyi túlélőre pillant, majd a Kacagóra, s Mogghrára. Megpróbál felállni, s vezérükhöz lépni. Ha sebei engedik és Workhad közelébe ér, egy viccsor szerű mosolyt elejtve megszólal.*
- Workhad, te nem „csak” vezetőnk vagy, hanem egy azon testvéreink közül, ki méltó arra, hogy a Héroszok oldalán, vagy Héroszként tovább éljen halála után is köztünk! Én, Burkh, ki a vezéri nemzettségből való vagyok alávetem magam a számodra, számunkra kijelölt „küldetésnek”! Követlek, küzdök érted, törzsünkért minden vészen, nehézségen keresztül, hogy dicsőséggel bevegyük az emberfattyak erődjét! *Halkul el Burkh, majd leül a tűz közelébe. Magához veszi zsákját, iszik kulacsából. Tudja Workhad nem a nagy szavak „orkja”, de szükségesnek találta Burkh, hogy a csata elején ejtett „hibáját”, talán „ellenszegülését” egy „fogadalommal” egy „hűségesküvel javítsa”. Leül, aláveti magát a vezetőjük elégtételének, nem tesz semmit, csak várja „sorsát”.*
// Off: Számomra is kellemes meglepetés, hogy élek, élünk! Na, de majd lesz egy még így sem!
//
//
