Sztyepp-vidék

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

-Ki vagy te fiú mesélj magadról?

*Próbál beszélgetést kezdeményezni az ifjúval. MAjd várja a választ természetesen hangja halk, hogy ne zavarja az alvókat.*

<Valahogy meg kéne oldani hogy elaludjon, de a harapás nyomot ugy is megtalálnák, a francba is már. Csak ne jöjjenek az orkok mert más különben beleörülök.>

-MI AZ OTT?-Emeli fel a hangját Morik-Áhh semmi csak azthittem, hogy valaki erre sompolyog, jó lesz nyitva tartani a szemünket.

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*A felderítő híreire felpörgök rendesen, de azért próbálom fékezni magamat. Nem kérdem meg, hogy van e köztük vörös üstökű ember, hiszen mindenki tudja kit keresek.
Teszem a dolgom, és én is beállok a többiek közé. Málhazsákomat még itt lerakom, hogy ne akadályozzon a harcban.
Próbálok minél halkabban mozogni, de azért tartom a lépést az alakzattal. A mellettem haladó Burkhra rávigyorodok (vagy vicsorgok), így kívánván jó harcot.
Amikor már látom is az őrködőket, azért figyelem, hogy nincs e köztük vöröshajú emberfattyú, meg felmérem, hogy merre alhat a többi...
Várom az Éjközép sötétjét, valószínűnek tartom, hogy a vezér azt a pillanatot választotta a támadásra.
Ha megindul a támadás, akkor nem a két őrködőt támadom, hanem az esetlegesen alvókat akarom megakadályozni, hogy fegyverhez, vagy pajzshoz jussanak...*

< Remélem hogy sikerül foglyokat ejteni, és kihúzhatjuk belőle a vörös üstökű helyét... >

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-másnap éjjel
_______________________________________________________________

//Sylinas nem tudom akartál-e írni ezért elnézést, ha elsiettem. Nyugodtan írd meg visszamenőleg is akár, hogy mit cselekedtél az elmúlt két napban. a Végkifejleten nem változtat szerintem.//

*Morik felemelt hangjára őrtársa is felkapja a fejét és kissé hunyorítva méregeti a bokrot, de aztán a paplovag megjegyzésére ő is legyint egyet. Ekkor borul teljes sötétség a tájra, ahogy az első Hold már alábukott, de testvére még nem bukkant elő a horizonton. Ekkor baljóslatú surrogó hangok szakítáják át az éjszaka csendjét és a fülbántó reccsenések, koppanások, cuppanások a vértbe, húsba fúródó vasak eltéveszthetetlen velejárói. Az őrnek csupán egy elfúló, hörgésre futotta, de a hangokból fájdalomkiáltásokból kiviláglik, hogy az alvóknak is kijutott a jóból. Morik mellkasának, mintha kalapács lenne egy lándzsa csapódik olyan erővel, hogy a vastag acélon egy kemény csikordulással áthatolva a szegycsont, mint második mellvért tudja csak megakasztani, hogy ne üsse át teljesen az ifjút és ne nyársalja fel szívét. Így is megtántorodik a fájdalomtól és az ütés erejétől, de nincs sok ideje még kiáltani se igazán, mert több tucatnyi torokból a tábor körül felhangzik a mélyről jövő farkasülvöltés. A vérhiány miatt pedig még az éjszaka sötétjét sem tudja leküzdeni jelenleg. A táborra törő orkok áradatában a látás hiánya az üvöltözés és csatazaj közepette túl nagy hátrányt jelenthet, hogy itt győzhessenek, de még a túlélés is kétséges. Ezt alátámasztandó valami fémes csattanással szorul a lába köré. Érzi a rántást és ahogy egyik lába kicsúszik alóla. Közben egy másik nehéz vaspántokkal borított test csapódik neki és végleg kibillentve egyensúlyából a földre dönti a rohamozó ork súlya és lendülete. Támadója szernecsére szintén elesik az ütközéstől, de nem a lovagra, így az ugyan a földre kerülve de viszonylag szabadon mocoroghat.

Aenoras álmodik. Álmában hatalmas szörke Farkasfej gomolyog elő a tegnap látott tornádók által szaggatott felhőkből és pofáját hatalmasra tátva épp elnyelni készül a szépreményű vitézt. Mintha a szél még egy enyhe figyelmeztetést is hozna, de a zúgás elnyomja mindezt. A következő pillanatban már arra ébred, hogy vad ordítással valószínűleg több tucatnyi ork rontott táborukra. Nincs ideje sokat gondolkodni vagy mérlegelni, mert éjközép teljes sötétjében a vaskos izomhegyek hamar maguk alá gyűrhetnek bárkit. Ahogy mozdul feje helyén, ahol még ez előbb szendergett magasra csapódnak a földdarabkák egy elemi erejű csapás nyomán. Mégsem ússza meg hisz nem egy támadója van, mint kiderül az oldalról érkező tüskés bozogányból, mely keményen végigver tarkóján. Az előrebicsakló lovag kába kóválygással veszi tudomásul itt nem sok esélyt adtak Orwella harci fenevadjai egykori gazdáiknak.

Burkh és Mogghra az éjjközép eljöttévela hőtartományba váltva látják kissé oldalt vezérük karmazsin karját a levegőbe emelkedni és egy intésére a tíz lándzsa egyszerre emelkedik a magasba, hogy ívesen alászállva leterítse az őröket és a földhöz szegezzen néhányat az alvók közül is. Ahogy a vadászok útjukra bocsátották fegyvreiket máris hangos üvöltéssel veti előre magát Workhad és vele mozdul csapata is, kik már napok, talán hetek óta erre a pillanatra készültek és most fülükben a farkas-vér lüktetése és a torokhangú ülvöltés gyilkos dallammá áll össze a káosz elszabadulta közepette. Rávetik magukat a prédára. A lovagok még fel sem ocsúdtak igazán és máris nagyrészük vérbe fagyva fekszik a földön. Az egyik őr még elstében meghalt, míg mások fel sem ébredtek a gyilkos csapás előtt. A hét alakból máris csak három maradt, akik még mozognak. Egyikük a strammabb őr, akit ugyan telibe kapott Gash lándzsája, de mégis túlélte, sőt talpon is tudott maradni. Ugyan nem sokáig, mert két vörös-narancs színben játszó ork test ugrott rá és míg egyikük elgáncsolni próbálta láncos buzogánya segítségével a másik nemes egyszerűséggel futtában nekiugrott a vasba öltözött embernek és ledöntötte a lábáról. Másik túlélő egy jelenleg kissé bizonytalanul mozduló hőfolt, akit az előbb csapott tarkón az egyik talpas és valami hihatetlen szerencse folytán ő is tud még mozogni, sőt még az agyveleje se freccsent szerte szét! A harmadik egy valamivel gyávább, de mindenképp eszes figura, mert ő már előre megadólag hagyta magát lefogni, így egy mélyebb vágástól a bal felkarján eltekintve ő áll a legjobban. Burkh és Mogghra közösen vették célba az egyik heveskedő alvót, de mire kardot ránthatott volna a két fiatal ork kevésbé parancsovla első felindulásának egyszerre találta el. A csatabárd srégen fentről érkezve kettévágja a felkart és a bordákat is bezúzva a szívig hatol, míg Mogghra puszta ökle bántó cuppanással szakítja be a halántéknél a koponyát. Gyors körbepillantásssal megállapítható, hoyg még el sem kezdődött a harc és már vége is a testmozgásnak. Egyedül a három megmaradt Orwella-hívő reakciója kérdéses, de a köröttük tolongó kéttucatnyi ork között nem sok esély jósolható nekik.

A tájat elönti lassan a kelő hold fénye és a vértől csatakos táborhelyen és körötte kibontakoznak az éjj sötétjéből a cserkésző vadászok, kik két lábon járnak ugyan, de ízzig-vérig a Farkas-szellem gyermekei.*

//Morik:
SFÉ-t vontam: -3 Ép -10 Fp

Aenoras:
Felteszem páncél nélkül alszol: -5 Ép -10 Fp//

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Amíg pörget a harc heve, addig le-föl járkálok a hullák, és a három túlélő ember között. Közben – ha nem látok köztük vörös hajút – idegesen morgok, és vizslatom a túlélőket, vajon melyik lehet elég eszes ahhoz, hogy beszéljen a mi nyelvünkön! Ha okoskodni próbálnak, akkor kapnak egy-két tockost.
Ha lenyugodtam kissé, akkor Workhadhoz megyek, és megkérdem:

- Beszéli valamelyikőtök ezeknek a fattyaknak a nyelvén? Én csak kicsit értem, és alig beszélem...

*Körülpillantok, hátha valamelyik ork már puhítani kezdi őket. Csak ennyit mondok nekik:

- Ne koncold fel, még beszédem van vele! Utána a tiéd lehet...

< Remélem beszélnek a vöröshajúról! Ha nem, akkor nagyon ráfáznak...Talán az a gyáva, amelyik megadta magát... >

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork teljesen „felpörög” az éjközép beálltával, Wrokhard támadást jelző karmozdulatára. Kivár még egy pillanatig, amíg a dárdák elsurrognak kissé oldalról érkezve, az ellenséges tábor irányába, majd midőn éjszakai látását kihasználva megpillantja első feltápászkodni és fegyvert rántani akaró emberfatyat ráront arra, az oldalán küzdő Mogghrával egyetemben. A két őrt társaik leküzdték, a talpon állót feldöntötték. Burkh csatabárdját megemelve, pajzsát maga előtt tartva indul meg. Egyszerre érnek oda Orwella fattyához, s még Burkh egy mozdulattal majd kettéhasítja a férfit, addig Mogghra széttrancsírozza annak arcát. A Vérivók törzséből való még egy pillanatig hatalmas erejét kihasználva megtartja az elernyedő testet és figyeli az ember utolsó „értelmes” pillantását annak halála előtt, majd földre dönti és ball lábával mellkasára tapos. Pár rutinos mozdulattal kihúzza a szegcsontba ékelődött csatabárdját. Körbepillant, újabb áldozatot keresve. Látván, hogy a harc pillanatok alatt eldőlt, s az életben maradókat a sokaság körbeveszi a holtakat kezdi el figyelni. Hátha megpillantja azok „lelkének elröppenését”. Fujtat egy nagyot, majd az élők felé fordul. A kérdező Mogghára és társaira terelődik tekintete, majd megszólal.*


- A Farkas szellem ismét győzedelmeskedni engedte fiait! Őseink elnyomóin véres bosszút állva! * Üvölti el magát, majd megemeli diadalittasan csatabárdját.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

*Meghallja a lándzsák suhanását a vak sötétségben, és az egyxik az ő páncélján csendült.*

-Aztaaa Kuuurvaa

*Próbálna felüvölteni, majd amikor ledöntik a lábáról, megpróbálja vakon megkeresni az egyiküket.*

<Hol van az egyikük egy test kell, vérhez kell jutnom, vérhez, VÉRHEZ.>

*Addig kuszik a földön, míg egy testet nem talál, ha rátalált felszabadítja egy tets felületét, és bele harap, hogy rendbe hozza magát.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

- // Bocsánat amiért nem írtam, de nem igazán lett volna értelme, olvasva a kibontakozó szituációt, elébe meg nem megyek, ha a karakterem nem sejt semmit, csak én. A szituációt elfogadom, nem történhetett volna másként ebben a helyzetbe, nem is próbálok meg ügyeskedni ellene.
"A két nap alatt egyébként ugyanaz történt mint eddig. este mise, reggel költés, kevés beszéd, menet közben fohászkodás szüntelenül Orwellához fanatikusan, mintha ez adná neki az erőt és terelné el figyelmét a fájdalomról, fáradtságról," stb, stb. // -

Az üvöltéstől az intő jel értékű álomból felriadva már adrenalinnal telt vérrel, de kábán és bármilyen komoly cselekedetre való érkezés nélkül éri a találat. Talán még hallja koponyájának és csigolyáinak hangos ropogását és észleli a hideg, csípős sötétségből a puha, meleg homályba való visszatérést, miközben puffanva esik össze támadója előtt...

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Miután Burkh alaposan kiüvöltötte magát, s „levezette” a belső feszültséget, körbepillant ismét a csapaton. Látván, hogy még a három élő emberfattyú közül az egyik épp „visszahuppant” az ájulásba társa láncos buzogányának ütése nyomán viccsorszerű mosolyt ejt el. A másik magát gyorsan megadó nem érdekli egyenlőre, hisz a gyáva férgeket nem nézik semmibe sem a farkas fiak. A harmadik, kinek vértjét átütötte a Kacagók lándzsája furcsa mód nem védekezik, hanem kúszik a földön. Mintha menekvést keresne valamelyik élettelen test közelében.*

<… Hram atyára! Ez mi a frászt művel? Menti a tyúkszaros életét talán!? Hisz nincs esélye! Na kissé eltántorítom ettől, de nem akarom megölni, ha nem muszáj…>

* Odaszökken a kúszó vérteshez,ha társaitól egyáltalán hozzáfér, majd egy jól irányzott fejberúgással megállásra „ösztökéli”. Miután „művét” bevégezte a többiekre pillant, majd Loncsoshoz szól.*

- Én szívesen kifaggatnám, de csak pár szavukat, kifejezésüket ismerem jómagam is!

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-másnap éjjel
_______________________________________________________________

*Burkh üvöltéséhez a többi ork is csatlakozik. A kéttucatnyi torokból feltörő vad kánon csontig hatoló borzongást hoz a kihaltnak látszó éjszakai pusztaság felett szállva. A pillanatnyi figyelemlankadást kihasználva Moriknak sikerül közelebb kúszni vérbefagyott lovagtársához és már-már eléri a még folydogáló vért, mely számára az életet és a kiteljesedéstg jelenti. Már ráfog "áldozata" élettelen karjára és tátaná a száját, hogy közelebb húzva a még meleg testet bele mélyessze szemfogait, mikor hirtelen egy vaskos lábbelibe bújtatott ork láb csapódik keményen arcába és veti jó fél méterrel arrébb lendülete és ereje Morikot áldozatától. Ahogy kapna a volt lovagtárs után egy másik vadállat is felneszelt, mert érzi, ahogy kiszorul lassan a levegő belőle a súlyos ork bika alatt, aki nemes egyszerűséggel rálépett a hátára és lassan a vergődésre azért lehetőséget hagyva ránehezedik vértestül, izomkötegestül. Valamit morog is, de ezt az ifjú paplovag nem érti, mint azt sem, amit a többi bestia vakkant egymásnak a feje felett. Csupán érzi a vérszagot és annak közelségét. Szinte elérheti, sőt még meg is tudja fogni a holtest csuklóját, de közelebb kúszni a hátán álló "kolosszus" miatt nem tud és az élettelen hús túl nehéz ahhoz, hogy fél kézzel közelebb rángathassa.

Aenoras visszahanyatlik fekhelyére, de valószínűleg nem veszítette el teljesen az eszméletét, mert ugyan először csengő fülében nagyon távolinak és fátyolosnak hatnak a morgó-csaholó szavak, de lassan kitisztul hallása és a hangok összekapcsolódnak, összeállnak értelmes egésszé. Mostmár minden szavát érti az orkoknak, akik épp azt vitatják, hogy egyrészről ki kit kínozhat és mennyire, másrészt, hogy ki ért tisztességesen az emberek nyelvén.

A Burkh által fejberugott őrre egyik talpas társa a biztonság és valószínűleg nem kevés élvezet kedvéért rálép. Ahogy az ember felé hajol torokhangon, enyhe gúnnyal kérdezi foglyát annak hogylétéről.*

-Hova-hova Kígyófióka?!? Csak nem a barátodat találtam ledöfni az imént, hogy ennyire keservesen ragaszkodnál a teteméhez?!?

*Közben Mogghra is megszemléli rajtaütésük után kivel lehetne "elbeszélgetni" érdemben a bosszú tárgyáról, céljáról. A fejbecsapott lovag azonmód vissza is bukott fekhelyére. A gyávább csak hallgat és ide-oda kapkodja a szemét, de úgy látszik nem érti az ork szavakat csak a kifejezésekből próbálja meg összerakni, hogy most mi lesz vele. Két hegyivadász szorongatja, de még nem kezdték meg a kihallgatást. Egyedül a virgoncabb mellkason talált őr próbál valami érthetetlen okból elesett társaihoz kúszni, de Burkh jólirányzott rúgása megakasztja. Viszont úgy látszik a talpas, aki rálépett a fickóra már nagyon benne van lélekben az elköfvetkezendőkbe. A Fadöntő figyelmezető szavaira felkapja fejét és még a derengő félhomályban is látszik az előtörő állatias indulat a szemeiben. Vicsorba ránduló pfával hörög Mogghrára.*

-Ott a gyáva féreg! Azzal beszélgethetsz, de ezt a szívós és eléggé elszántnak tűnő kis viperát majd én kezelésbe veszem.

*Közben Workhard komoran összehúzza szemöldökét és megvakarja vaskos állkapcsát.*

-Hmmm. No igen. Ezt az egyet felejtettük el, hogy nem értjük a simaképű fattyakat és ők se hinném, hogy kikupálódtak volna a mi nyelvünkből. Azt hiszem, hogy Burkh és Mogghra ti ketten vagytok a legjáratosabbak a falkában, így rátok bízom a kikérdezéseket. Tereljétek egy helyre őket. A hegyivadászok őrködnek, míg a talpasok biztosítják a beszélgetés zavartalanságát. Halljuk melyikük honnan jött és mit terveztek?

*Ezzel az orkok morogva vagy szó nélkül de teljesítik az utasítást és a hullák közötti területre az előző esti minimális tábortűz helyére rángatják, taszítják a három lovagot. A könnyebb fegyverzetű lándzsások elvonulnak mindenfelé és jóval arrébb leguggolva egy-egy alkalmas helyen beleolvadnak a fűtengerbe. A talpasok egyszerűen kissé hátrébb lépve kört alakítanak és várakozóan figyelik a kibontakozó eseményeket. a Körben mellkasa előtt összefont karral az ork egység vezetője magasodik, míg Mogghra és Burk foglalkozik az "informátorokkal".*

//Morik -5 Fp//

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*A talpasnak egy vigyor kíséretében válaszolok:

- A tiéd lehet pajtás, de faggasd ki mielőtt kitekered a nyakát!

*Amikor kiderül, hogy nekem és Burkhnak kell kifaggatni őket, kicsit rosszkedvem lesz.

< Kár, hogy nem beszéli senki a simaképűek nyelvét jobban, mint én. Talán Burkhkal összehozzuk valahogy... >

*Megvárom míg különválasztják a három élőt, és körbeveszik őket. Összedörzsölöm a tenyeremet, fújtatok egyet és Burkhhoz szólok:

- Na ez nehéz lesz, már ha te is olyan keveset értesz az emberek nyelvén, mint én. Azért meg kell próbálnunk.

*Odamegyek hozzájuk és kiválasztom, amelyik a legelevenebbnek tűnik. Beszélni kezdek hozzá az emberek nyelvén. Közben mutogatok is, hátha jobban megérti:

- Én ork...te ember...Te beszél ork?...Te ismer Esteban cwa Condarro? Ő...vörös...sörény...

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A fejberúgott őrrel mit sem törődve lép arrébb, ráhagyva a további „incselkedést” társára, ki a fattyú hátát tapodja. Csendesen várja a csapat további ténykedését meghatározó vezéri parancsot. Azon kezd el töprengeni, hogy fogják a hulláktól megszerzett temérdek mennyiségű vasat, fegyvert a törzsi szállásra elhurcolni, mikor is „érkezik” a parancs. Burkh viccsorba átcsapó jókedvvel „nyugtázza”, hogy Wrokhad rá és Mogghrára bízza a kikérdezés „kényes” folyamatát. Megvárja míg „összeterelik a túlélőket a tábortűz maradványaihoz, majd a kör közepébe lép, két lépés távolságra megállva a földön fekvő, esetleg ülő foglyokkal szemben. Mogghra kijelentésére egy viccsor kíséretében bólint, majd miután a Fadöntő kiválasztja a „legélénkebbet”, aki valószínűleg a beijedt lesz, mivel annak nincsenek sérülései, ő a másik két fogoly között vacillál. Pajzsát hátára akasztja, jobbjával erősen megmarkolja csatabárdját, odalép a „kúszóhoz”, mellkasára tapos, a magasba emeli csatabárdját, ezzel is jelezve, hogy az emberfattyú léte az ő „mancsaiban” van, s fennhangon, minden tudását összeszedve megszólal.*

- Ismer nyelv yrch? Ismer hegy kupasz? Burkh tud, te ismer hely más van épség ti erőd! Hol van hely? Beszél te! * Vicsorít a földön fekvőre. Nem is sejtve, hogy igen nehéz megérteni azt amit ő kérdezet, de hát ennyi telik tőle. Ő megakarja tudni, hogy hol van még másik erődje a szentségtelen úrnő vasba bujtatott fattyainak.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Kába fejjel hallgatja és érzékeli a körülötte történteket. Az ismerős, de keveset használt beszéd szavai itt ott értelmetlen, összefüggéstelen szóhalmazként jutnak el az agyáig, de lényeget kicsit több gondolkodással a kelleténél, mégis képes kivesézni egy idő után. Ezt mondjuk nagyban lassítja a buzogánycsapás, mely hókon találta. A rágatás, vonszolás, amikor a többiek felé húzzák, iszonyatos zúgású, madárröptű suhanésnak tűnik neki, ebben e félig önkívületi állapotban, amikor néha egy egy pillanatra még az sem tiszta előtte hol is van, mi is van most. A Két ismerős arc látványa és a néhány pillantnyi nyugalom, az ütés okozta agyrázkódás mólása és az ezt követő fájdalomerősödés fokozatossan, de csak angyon lassan állítja vissza öntudatát...

- Megtámadtak... Legyőztek... foglyul ejtettek... Lefegyvereztek... A Szent szimbólum... Nem még a mellkasomon van a vastag fegyverkabát és az ing alatt... Valahogy ki kell jutnunk... -

Jönnek a körbe-körbe forgó világ határain túlról a gondolatok egymás után, mikor végre felfogja a közelükbe lépő, és a közöst éppen hogy csak törő két ork szavait. Ahogy hallgatja őket tudatában lassan gondolatok kezdenek fomálódni, bár mindegyik szinte fájdalmat okoz, de az aljas és gonosz ötlettől lélekben felderül és magában istennője áldását kéri tervének sikeréhez, majd mikor valamennyire sikerült tervet körvonalazni fejében, lassan hangos nyögéssel fektéből föltápászkodik ülésbe vagy törökűlésbe, és az esetleges rá meredő arcokba nézve halkan, de gúnyosan fölkacag, olyan természetességgel, mint egy eszement őrült. - Várva az orkok reakcióját -

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

-A picsába

*Mondja mikor az ork fattyú félre rúgja, és az öklével a földhöz is csap egyet.*

<Kérlek úrnőm kegyez nekem, hogy végre csillapithassam szomjamat, és végre segíthessek te rajtad erőm teljében.>

*Fohászodik Orwellához, miközben egybe gyűjtik őket.*

-Na szuper a Toroni imádó és egy gyáva féreg, szép kis hármas va...

*Fejezné be gondolatát, ám ekkor csúnyán félbeszakítja a mellkasára lépő ork. De ekkor a toroni elkezd égtelenül kacarászni.*

<Hmm, nagyon érdeklődött az orkok iránt, és úgy tudom a fickó holmi ork szakértő, ha segíti a túlélésemet, baj nem lehet belőle.>

*Így gyorsan átrágva a dolgokat, még mielött az ork befejzehette volna kérdéssorát, ő is eszelős röhögésbe kezdett, de közben erősen koncentrált, hogy társa mit csinál a gyér fénynél.*

<Ajánlom, hogy tervezetten gondolkodjon, bár ugyis mindegy akkor is visszajövök ork gyűlőlő kisértetként.>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-másnap éjjel
_______________________________________________________________

*A harmadik fogoly próbál minél kevésbé virgoncnak látszani. Mogghra őt választja, míg Burkh Morikra tapos. A tört közös szavaira eléggé figyelnie kell, de végül a látszólagos megszeppenéshez képest igencsak magabiztosan válaszol.*

-Nem. Nem értem a morgásotok, de Estebant ismerem. Egészen véletlenül azt is tudom hol találjátok, de mivel elég gorombák vagytok így nem hiszem, hogy lesz erőm elmondani.

*Nagyjából ekkor kezd eszelős kacagásba a feleszmélő Aenoras, amire még a lovagtárs is meghökkenve néz rá. A körülálló orkok se tudják mire vélni és összesúgnak, hogy vajon megbuggyant az ember-fattyú a tarkócsapástól? Aztán, ahogy Morik is nekikezd a kacagásnak már eltér a reakció orkok és ember között. A lovagtárs még jobban meglepődik és látszik rajta, hogy rosszat sejt. Az orkok viszont mostmár mindentudó, gonosz vicsorral elhallgatnak és figyelik csak a kihallgatást. Itt nem az ütés volt túl nagy, hanem más lehet a háttérben.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Burkh épp, hogy feltette kérdését, s Mogghra „embere” épp, elkezd „csacsogni” mikor előbb az épp vallatáson kívüli féreg elkezd kacagni.*

<… Hramm atyára, ennek a féregnek nincs ki a négy kereke!? Meghibbant volna a buzogány ütésétől!?…>

* Burkh már azon ágál, hogy az őrülttel nem is kell majd foglalkoznia, mikor az ő „védence” is, akin épp lábbal tapod elkezdi a vihorászást.*

<… Oh, ti csupaszbőrű férgek! Majdnem megvicceltetek! Ez nem az őrült elme nevetése, hanem az ellenállás első jele! Rábasztatok! Ez fájni fog nektek férgek! Hram atyára, beszélni fogtok!…>

* Lelép a röhögő pondró mellkasáról, majd egy gyors mozdulattal csatabárdján fordítva egy felet, annak lapjával veri mellkason az ellenálló férget. Nem akarja megölni, csak „lecsitítani annak röhögését”, majd a körben álló orkok felé tekint, fél szemmel még mindig a másik röhögőt figyelve. Kezd Burkh agya elborulni. Eddig is pengeélen táncolt az éltük Orwella „díszhuszárainak”, de kezd megpecsételődni sorsuk.*

- Workhad! Kissé puhítsatok már ezen a két férgen, hátha utána kissé közlékenyebbek lesznek, én addig segítek Mogghárank a segítőkésznek tűnő emberféreg kikérdezésében, szavainak megértésében. * Tekint vezetőjükre, majd ha az elfogadja a harcos ötletét átlép Loncsoshoz és az ő „védencéhez” hátha ketten jobba szót tudnak majd érteni a pondróval.*