Röghegyek

[Birak gal Gashad]

Röghegyek

A szinte érintetlen vadon. Talán az elfek erdei az egyetlenek, amelyeket ilyen gonddal őriznek az idegen behatásoktól. Itt az évszázadok óta háborítatlan tölgyerdőkben és a kopár sziklás platókon, valamint a sziklás szurdokokban barangolhat az erre járó utazó. A táj vadállománya meglehetősen gazdag, de túlszaporulatról semmiképpen sem beszélhetünk. Ennek oka, hogy az orkok egyik fő élelmezési forrása a vadászatból nyert hús, de ennek hosszú távú fenntartása érdekében szigorúan felügyelik a vadállomány és az élőhely háborítatlanságát. A tölgyesekben zajlik az ork terminológiában „mezőgazdasági tevékenységnek” nevezhető egyetlen állattartási ág. Ez pedig a félig-meddig megszelídített meglehetősen agresszív és nagyra nőtt vaddisznók makkoltatása a húsukért. A sertésekre állig felfegyverkezett „kondások” vigyáznak. Nem annyira az esetlegesen a kondát dézsmáló ragadozók vagy kalandorok ellen, hanem sokkal inkább a vaddisznók féken tartása végett van szükség az elővigyázatosságra. Ebben a kies vadonban a zúgók szabdalta folyók között barangolhat az utazó, ha a kedve vagy a kényszer erre veti.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Kora délután
_______________________________________________________________

*Eddig nem igazán olyan vidám és kalandos a felszíni tájak bejárása, mint gondoltátok volna ifjonti hévvel odahaza. Mióta eljöttetek Grodával ketten nem sok jó történt. Először a tárnák után ismeretlen tájakon sikerült elkeveredni annyira, hogy végül már két emberlakta hercegséggel odébb bukkantatok fel. Ezt tetézte, hogy a nálatok is fel-fel tünedező orkok itt is felbukkantak és rajta ütöttek a falun, melyben megszálltatok néhány napra. A támadásban a félig leomló fogadóban ragadtál, így bármilyen elkeseredett hévvel is próbáltad kivágni magadat, mire sikerült az ork szabadcsapat magával hurcolta barátodat és még jónéhány falusit. Nem sokat vesztegetted az időd. Szerencsére a városka kovácsa fiatalabb korában pár évet inaskodott Gianagban, így szegről-végről értette és beszélte a törpék nyelvét. Tőle tudtad meg, hogy itt Észak keleti, dél-keleti szegletében nem csak elszórva tanyáznak orkok, hanem egész államot, országot vettek birtokukba. Igaz eléggé mostoha környéket, mely nem nagyon kellett a körülöttük élő népeknek, de számukra és goblin csatlósaik számára éppen megfelelő. Sajnálatos módon viszont a bányamunkákhoz előszeretettel alkalmaznak rabszolgákat, melyek a goblinok gyenge izomzata miatt egyre nagyobb számban kerülnek ki a külhonból elhurcoltak közül. Így ismét összepakolva felszerelésed útnak indultál, hogy átlépve Tiadlan és Gro-Ugon határát az Gro-hegység bércei között keresd régi barátod nyomait. Már jópár napja kóborolsz a tölgyesek és kopár sziklák között. Épp kezd felmerülni benned a kétség, hogy ismét sikerült eltévedned a felszíni világban. Nemrég fogyasztottad el ebédedet, de kényszeredetten vetted tudomásul, már nem sok élelmed van. Jó, ha még vacsorára és reggelire futja szűkösen. Hogy azután hol tudod e vadregényes, de eléggé kihalt tájon feltölteni készleteidet az még a jövő titka. Ahogy egyre bosszúsabban haladsz előre egy hangával elszórtan benőtt kopárabb hegyháton, pár száz méterre az erdő sávjától egyre erősödő morajt és valamiféle csobogást hallasz magad elől. Az ösvény, melyet követsz lassan befordul egy nagyobb szikla mögé és egy jó harminc méter széles zúgóba torkollik. A sziklákon megtörő, fehér tajtékot vető, örvénylő víz és a gyors sodrás nem sok jót ígér a túlpartra jutáshoz. Ahogy körülkémlelsz se felfelé, se lefelé a folyó nemtén nem látni hidat vagy más átkelőhelyet. A túlparton nem is folytatódik a sziklás terep, hanem összefüggő tölgyerőd húzódik, melynek ködpárás mélyén mintha vaddisznócsorda túrna. Hegynek felfelé elindulva ugyan a sziklák között tudsz maradni, de lehet ott sem találsz majd átkelőt és azzal csak visszakanyarodnál Tiadlan felé. Lefelé pedig ott a fennséges erdőség, amelyben ki tudja mi él meg eme zord vidéken. Hogy pontosan merre és hogyan tovább az a fő kérdés jelenleg. Annyi bizonyos támpontot, civilizációra utaló jeleket nem talál magának Droga.*

[Garmacor]

a hosszút úttol és barátom iránt érzett aggodalmam miatt borúsan morgolódok magamban.
<Tiadlan felé nem megyek vissza a folyón itt nem tudok, hogy átkelni marad az erdő talán még valami állatot is tudok ejteni>
e gondolatokkal a folyó mentén az erdő felé indulok bízva benne, hogy valahol lejjeb enyhül a sodrás és át tudok kelni rajta

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Kora délután
_______________________________________________________________

*Elindulva az erődbe lefelé a hegyről, legalábbis feltételezhetően jó felé menve követi a pap a sebes folyó ezüst-fehér sávját. Azt azért meg kell hagyni, hogy a táj kimondottan szép és békésnek tűnik minden vadsága és kiessége ellenére is. Ugyan a tárnák otthonos hangulatával nem vetekedhet, de a maga felszíni módján nyugalmat áraszt. Így bandukol Droga a félhomályos, enyhén ködpárás erdőség mélyén a lombkorona között szórt kévékben beszűrődő délutáni napfényben, mikor vékony hangú állati hörgéseket és morgást hoz felé az enyhe szél. Nem harc vagy hasonló élet-halál küzdelem folyht, hanem ha lehet ezt mondnai olyan, mintha gyerekjáték hangjai lennének. Egy nagyobb tölgy mögül kilépve szembesül vele a törpe, hogy talált egy ehetőnek tűnő sötétkék bogyókkal tarkított bokorcsoportot, csak épp már van vendége is eme "étkezdének". A hangok két medvebocstól származtak, amik épp egymást bírkózzák, gyűrögetik a kis tisztásszerűségen a bokrok előtt.*

[Garmacor]

<az anyjuk is biztos a közelben van egyetlen anya sem megy messze a kölykeitől, nem szeretnék harcolni vele, de muszály feltölteni kicsit e készleteim>
Ezen gondolatokkal a bokrokhoz megyek a lehető legnagyobb távolságot tartva a bocsoktól és folyamatosan a környéket figyelem majd amilyen gyorsan lehet a lehető legtöbb bogyót gyűjtöm a tarisznyámba majd igyekszem magam mögött hagyni a veszélyes területet és folytatom az utam a folyó mentén. Figyelve rá, hogy nehogy összetalálkozzak a bocsok anyjával.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Kora délután
_______________________________________________________________

*Ahogy Droga közelebb próbál kerülni a bocsok megzavarása nélkül a bokrokhoz már-már úgy tűnik ez sikerül neki és feltöltheti az ismeretlen, de tetszetős bogyókkal szűkös készleteit. Ekkor azonban egy-két erősebb morgó fujtatást követően a bokor mögül felemelkedik egy jólfejlett szürkemedve. Még nem emelkedett két hátsó lábára, de így is van olyan nagy a marmagassága, hogy farkasszemet tudjon nézni a törpével. Most igazán sok múlik a hidegvéren, mert elfutni már nem sok esély ígérkezik és ki tudja mi ingerli fel mégjobban a hatalmas fenevadat. Eközben megérezvén a környezet változását a bocsok felhagynak a játékos bírkózással és talán kissá megszeppenve, hangtalan figyelik a feszült pillanatba "dermedt" papot és a medvét.*

[Garmacor]

<no ilyen az én formám, mi a fenét csináljak ezzel a monstrummal nem akarom bántani, talán ha óvatosan elhátrálok>
[/i]Ezen gondolatokkal a fejemben szép lassan hátrálni kezdek a medvétől, ügyelve rá, hogy a kölykeitől is távolodjak, a kezemet óvatosan a kalapácsom nyelére csúsztatom, de egyenlőre nem veszem elő, bízok benne, hogy elkerülhetem a harcot[/i]

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Kora délután
_______________________________________________________________

*Sikerül elhátrálni óvatosan. Ahogy Droga visszalép a tisztásról a fa takarásába félig-meddig a két bocs kissé esetlenül, talán emgszeppenve feláll és a bokrok közzé somfordál, majd anyjuk morgása és fujtatása által kísérve mindhárman elvonulnak az erdő mélyére, így megúszva a kellemetlen helyzetet a pap mostmár tényleg egyedül marad a bokrokkal.*

[Garmacor]

Magamban hálát rebegek Tomának hogy nem kellet harcolnom a medvével a halálával a bocsokat is halálra ítéltem volna az óvatlanságom miatt
Gyorsan odamegyek a bokorhoz és egy jó adagot leszüretelek az ehetőnek tűnő bogyóból, de azért hagyok a medvéknek is majd egy maréknyit elmajszolok belőle és folytatom az utam a folyó mentén gázló után kutatva.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Kora délután
_______________________________________________________________

*A medvék elvonultával Droga hozzájut a bokorhoz és annak terméséhez, amből elég gyorsan be is fal egy jó marákkal, majd a többit elrakva indul tovább útjára. Az ízük nem túl jó, eléggé kesernyések, de azért nem élvezhetetlenek. Csak ez a viszketés zavaró kissé az ujjai hajlatában... a tenyerén... vöröslő kézfején... nyelvén... torkán... egyre erősödik, egyre égetőbb, már-már kínnak mondható. Úgy tűnik a felszíni világ tényleg nagyon felemás és kétszínű, főleg a fiatalnak számító törpék esetében. A jó ebédpótlónak tűnő bogyók valami márgező izék lehettek, de talán még maga a bokor is hasonló hatású, mert ahol hozzáért a növény bármely részéhez azon a tstrészén egyre erősebb viszketés, csípés jelentkezik és erősen vörösödik, enyhén duzzad is az érintett rész, főként a kezek és a száj.*

[Garmacor]

<fenébe ez a bogyó ha jól sejtem nem ehető, de akkor a medvék hogy bírják? remélem a víz javít rajta valamit>
ezzel a folyóhoz megyek és először a kezemet mosom meg, ettől javul az állapotom, akkor a számat is kiöblítem a szájöblítéssel várok azért kb 10 percet utána kiszedem a hátizsákomból az eltett bogyókat és ügyelve rá, hogy nehogy hozzáérjek a lehető legjobban becsomagolom, hogy még véletlenül se érjen hozzá semmihez majd ha tudok továbbindulok a folyó mentén

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Délután-este
_______________________________________________________________

*A folyónál a vízzel sikerül enyhíteni a duzzanatot és a csípő-viszkető érzést, de a pirosság és az enyhe viszketés megmarad. Így gondosan elcsomagolva a kétmaréknyi bogyót Droga tovább indul a folyó mentén az erődszéli fák árnyékában. Hosszú és eseménytelen poroszkálás veszi kezdetét. A tájnak tényleg megvan a maga szépsége, de igencsak kihaltnak tűnik. Lassan félhomály terül el a tájon, ahogy a törpe mögötti hegygerinc alá bukik lassan a Nap. Már eléggé éhes is, így épp mikor már nekilátna táborhelyet keresni egy nagyobb kő mögött megakad a szeme valami pislákoló világosságon. A fény rebben néhányat, majd mintha erőre kapna és megállapodik. Úgy tűnik valaki épp tábortüzet gyújtott a szikla tövében.*

[Garmacor]

elmosolyodok, ahogy a víz enyhíti kínjaimat, majd tovább indulok, amikor meglátom a fényt egy pillanatra megállok felcsatolom a pajzsom és kézbeveszem a csatabárdom és úgy indulok tovább a fény felé
<ezen a környéken ki tudja mire bukkan az ember>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Délután-este
_______________________________________________________________

*Ahogy megközelíted a sziklát és a mögötte táncoló-pislákoló tüzet halk beszédfoszlányok jutnak el hozzád, de nem érted mit beszélhetnek. Ahogy lassan emgkerülöd a követ meglátod, hogy két nem túl jóállapotú ruházattal rendelkező, kissé lesoványodott alak üldögél a kis tábortűz mellett és épp valam nyúlszerűt raknak nyárson a lángok felé. Egyikük egy kopasz ember. Testalkatából, vonásaiból ítélve erv lehet az északi emberek legnagyobb népcsoportjának tagja. Vele szemben, a tűz ellentétes oldalán pedig egy mosdatlan, így enyhén zöldes-barna bőrű goblin ül. Nagy lepényképében csak úgy világítanak a sárga szemek. Érkeztedre mindketten felkapják a fejüket és nem túl fényes állapotú és minőségű "fegyvereiket" is felkapják. A goblin egy törött pengéjű kést, míg az ember egy egyenes, kihegyezett botot, mely dárdának nevezhető már-már. Az ember szólít meg, de túl gyorsan és túl érthetetlenül beszél, így egy szavát se sikerül kivenned.*

[Garmacor]

amikor meglátom a koblint haragosan villannak a szemeim, de egyenlőre visszafogom magam
<talán tudnak segíteni hogy jutok el a bányákhoz>
közös nyelven makogok
- Nyugodni meg, nem bántani.
- Hol gázló a folyón?