A Dwyll Uniót számos tartomány alkotja, amelyet mindig egy lovagrend vagy egy tartományi főpap (és annak apparátusa) kormányoz.
Nyugati Tartományok: 1. Sinassir 2. Elharehhse (egyházi tartomány) 3.Miniuragssir (egyházi tartomány
Középső, Északi és Középnyugati Tartományok: 4.Gardondír (egyházi tartomány) 5.Ilek 6. Hataumehte 7. Linemekksir (egyházi tartomány)
Középkeleti és Déli Tartományok: 8. Davalon (egyházi tartomány) 9. Sur (egyházi tatomány) 10. Sagrahas 11. Inden-Inakksir
Keleti Tartományok: 12. Harunssir 13. Télvölgy 14. Lugdub (egyházi tartomány)
Az egyes tartományok közigazgatásilag további kisebb-nagyobb nemesi birtokokra oszlanak, mely egy-egy dwoon nemesi családé, vagy papi egyházi birtok. De gyakran csak egyetlen nagyobb város, erősség vagy település, amely a tartomány nevét adja.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Keleti Tartomány, Lugdub Esemény: Megérkezés a városba Idő: délután __________________________________________________________________________
Az úton a város felé haladva végül is sem vérszomjas rablók, sem szörnyeteg sem más kreatúra nem háborgatja az utazókat. Egy órás gyaloglás után eléritetek a város körüli földeket és feltűnik Lugdub kőfallal megerősített városa. A szántóföldeken szorgoskodó földművesek huzatják az ekét, néhány szekér tart a városból ki és oda be. Egyvalami már messziről kitűnik a város kontúrjaiból a Ranil-templom égbenyúló kupolája. Más főépület nem magasodik a városfal fölé, az őrbástyákat leszámítva persze. A kapuőr átolvasa a paírjaitok és egy rezet kér kapupénz gyanánt.
-A város kapuit alkonyatkor bezárjuk és csak hajnalban nyitjuk ki újra. Ha naplemente után kint maradnak, kint is éjszakáznak. - mondja az őr.
A városba belépve inkább falusias mint városias kép fogad. Az úthálózat durva murvából felszórt kavicsrétegből áll, a házak leginkább fából ácsoltak, követ szinte nem is használnak,...ez fura, a vársofal és a védmű láthatólag fontosabb volt mint a város maga...vagy csak ezek a népek jobban kedvelik a fenyőt mint építőanyagot, mert az bőven van a Lugdub körüli hegyekben. Az egész hely valami fából ácsolt, gyantaillatú nagy eredei táborra emlékeztet mint városra...bár el kell ismerni a házak homlokzatát csinos faragváyok díszítik, a murva ösvények tövébe virágok vannak ültetve. Egyetlen nagy kőépület van itt: Ranil isten központi szentélye. Láthatólag nagyon szertik a fát, szinte csak rönkházat látni.
A Szürke Medve nagyon csinos kis rönkház a közfürdő, szintén farönkökből rakott épülete mellett...úgy látszik a helyieknek ez lehet a "hepp"-jük, ez amolyan helyi jellegezetessége a városkának. Mivel az Arel papnő és Maunó is természetközeli emberek eddig egészen szimpatikus a hely, nem nyomasztanak a böhöm kőépületek, a macsakaköves utcák...néhány épületet leszámítva.
A Szürke Medvébe belépve a következő kép fogad:
A fogadó szinte üres, a dolgos dwoonok most a füldeken vagy a műhelyekben dolgoznak. Egy fiatal kislány polírozza a csónaklakkal kezelt szép cseresznyeszínre pácolt faasztalokat.
A lánynak tetszenek a faházak, vizslatja is őket rendesen. -Hangulatos, nem? Ha egyszer lesz kéróm, akkor fából fog épülni Bár ez elég hülyén hangzik, szerintem sosem lesz házam mauno, a kéz-láb nyelv hogy megy neked? valami azt súgja, meg leszünk mi áldva. Azaz mákunk volt a határon de lehet, itt senki nem beszéli amit mi. hallottad, mindenhol azt a nyelvet darálták, egy közös szót nem hallottam ki közüle. Mivel fesztelen lény, első alkalma volt beletenni a popsiját az egyik fotelba és egy élvezettelit sóhajtani. -Szék! Az istennő nevére, szék! És puha szék! Innen el nem vontat senki! Na jó, vicc volt Egy ágy el tudna...-kuncogott s intett Maunonak: -Kérlek intézz szállást! Én élvezkedek itt ebben a fotelban kicsit!
- Hát nem bolond az a csirkefogó akit emlegettek, hogy nem itt mereszti magát, ahelyett hogy rabol. Inkább kártyázna az legalább értelmes dolog. - <Főleg mert nyerni szoktam, de sajna nem ismerem a helyi játékokat...no sebaj.> - Nekem is tetszik, hogy nem olyan mint ERion, ott már eleget voltam, meguntam az épületeket. De ezek a szép faházak egész mások. Viszont egyet tudok: ha más nem a fogadós biztos tud egy két szót karattyolni Pyarul, de talán méginkább ervül, hisz az errefelé gyakori, állítólag. Ostoba is lenne ha nem tudna, mert elhalasztaná a magunkfajta fáradt, elgyötört, és éhes kalandozókat...Hehh mi mint kalandozók! Ilyet is csak te tudsz kitalálni. Mondjuk, nincs ellenemre, ha történik is valami az életemben, valami érdekes. <Valami jövedelmezővel együtt...> Szétnéz, és megkeresi a fogadóst, s erv nyelven vacsorát rendel, s szobát két két főnek, két napra.
//Castor! Légyszives 27.é-ig tegyél njk-ba, vagy valami intéznivalót találj ki. Nem szeretnék kimaradni a kalandból, vagy bármi, úgyhogy légyszives várjatok meg a "mélyvízzel" Remélem amíg nem jövök addig nem nagyon kell Maunót beszéltetned, vagy döntéseket hoznod vele...Köszi.//
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Keleti Tartomány, Lugdub Esemény: Megérkezés a városba Idő: délután __________________________________________________________________________
A hétéves forma kislány,
mikor kifigyeli Mauno hegyes füleit, eldobja a törlőrongyot és visítva menekül az emeletre:
-Áááá, apa it egy sötét elf! Az ivóban!!! -Áááá!!!!!
Öles döngő léptek és egy drabális termetű dwonn férfi robog le a lépcsőn, egy akkora kétélű csatabárddal, mint Mauno dereka:
A fegyver zúgva hasítja a levegőt és ha Mauno fürgén arrébb nem lép hát bizony két fél Mauno folytathatta volna az útját Dánica mellett. A csatabárd feje megakad egy faoszlopban, kb harnadáig hasítva bele. Mauno szíve a torkába költözik és szeretne egy tiszta alsónadrágot...
//Mauno// A dwoon miután kis híján szétcsapta a fejedet lenyugszik és szemügyre vesz.
-Ez nem is sötét elf, te bohó leány! -fordul hátra a kislánya felé a dwoon, aki a söntés mögül kukucskál. -De úgy nézett ki....-pityeredik le a szája. -Jaj azok nem jönnek ki a fényre te kis fityfiritty! -De sötét a bőre és hegyes füle van...-bizonygatja a kislány. -Ehh...nem az ha mondom!!! Inkább takarítsd meg a maradék asztalokat Bretta.
A dwoon Maunohoz fordul és barátságosan elmosolyodik, egyik kezében a gigászi marhataglózó, a másikkal megveregeti a valladat.
-Beszartál mi? -hehrészik zavartan a fogadós- Szerencséd hogy ilyen fürge vagy! -mondja. Hmm... ez most olyan "bocsánatot kérek" akar lenni, dwoon módra? -
-A nevem Ronan én vagyok a fogadó tulajdonosa, ő pedig a lányom Bretta.
-De ne légy zabos idegen, vígaszdíj gyanánt a mai napi kosztotok és kvártélyotok a ház ajándéka! Mi dwoonok szívesen látjuk ám az utazót...-bizonygatja a Ronan és az arcán piros pírral a háta mögé dugja a brutális méretű agy-hentelőjét....
-Szép jó napot neked is te lány! -biccent Danica felé. -Ranil hozta önöket a Szürke Medvében.
-Mivel szolgálhatok?
Mauno most úgy érzi; jó jönne valami erős torokkaparó és egy ülőalkalmatosság... Eszedbe jut egy mondás a dwoonokról, amit egy utazó írt le még róluk régen és terjedt el e népről Ynev szerte:
"A dwoonok előszőr ütnek aztán nem kérdeznek semmit."
//Dánica//
Hát egy pillanatra te is azt hitted szétcsapják az utitársad, mint egy tüzifát a rönkön a favágók...de hála Arelnak csak "ugratta" egy kis tréfával Maunot, nem akarta ő még Darton elé citálni.
Alig ült le, már néznivaló is akadt! Fülig szaladt a szája, ha lkett volna valami rágcsálni való előtte, bizony belefalt volna, mint egy színi előadás alatt szokás. lendült a nagydarab fegyver kertekedett szemmel figyelte, de a félelf elzizzent előle. Megtapsolta a bemutatót és egy kövecske gördült le szívéről. nem szivesen nyúvasztotta volna ki a nagydarab ürgét, ha za valóban ketté hasítja Maunót. -Ez frankó volt, egyre jobban tetszik nekem ez a hely!-véleményezi ervül. -ő félelf féldzsad-vigyorog mellé, mert lassan a hiperkorcs elnevezés lenne rá a találó. Feláll amikor üdvözlik őt: -Üdvözletem Ronan! Tetszik a fogadója, igazán otthonos! A kislányának pedig igen élénk a képzelete, de az csak javára válhat! A túlélési ösztön bivalyerős! Tudnék enni meg lehet, hogy nem kéne a szagommal riogatni senkit. Van itt patak ahol lefürödhetek?
<Egyáltalán mi az hogy sötételf? No mindegy, nem fogom elárulni, hogy nem tudom.> - Te is légy üdvözölve Ronan! Gyanítom láttál erre már néhány félelfet. Én magam is az volnék, csak a messzi délen a nap lebarnított, de meglátod csupa jó szándék vagyok, semmi más. Odalépdel az elbújós kislányhoz, s lehajol hozzá: - A bátorságodért...én biztos rég elfutottam volna, ha tényleg látnék egy olyan sötételfet. A lányka felé nyújtja kezét, amiben egy csodás kis orchideát tart, illata mesés.Átadja a kislánynak, de néhány pillanat múlva a virág lassan egy hasonló színű kismadárrá változik, ami énekelve elröppen, s mire utánanéz már nincs sehol.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Keleti Tartomány, Lugdub városa, Szürke Medve vendégfogadó Esemény: Beszélgetés a fogadósékkal Idő: délután __________________________________________________________________________
//Off: Igen a nyelvi dolgokra valóban nem tértem ki. A fogadós a lányával dwoon nyelven beszélt, hisz a kislány még túl fiatal ahhoz, hogy idegen nyelvet beszéljen, de nem kizért, hogy ért néhány szót. Az apa, a fogadós viszont tisztán, érthetően és kiválóan, sőt akcentus nélkül beszéli az ervet, mint aki éveken keresztűl érintkezett erv nyelvű emberekkel, talán élt is közöttük egy darabig.//
//Mauno//
Ronan elrakja a pult alá a fegyverét és italt tölt.
-Tudja uram Ediomad tárnái közel vannak, és sok mese él a nép ajkán a mélyben kóborló szörnyekről, kik a Zászlóháborúkban tűntek fel a Fekete Lobogók alatt. Errefelé sajnos több szörnyűséget őriz az emberek emlékezete, mint azt szeretnénk... Bretta hivatásos regősnek és énekmondónak készül, nézze el neki ha kissé más szemmel nézi a világot. Ranil a megmondhatója, már pici kora óta ilyen kis mesélős gyerek volt...kitalált dolgokat...és igazként adta elő...előszőr haragudtam érte, mert azt hittem szándékosan hazudozik, de egy erigowi bárd azt mondta, kár lenne bűntetni egy gyereket, mert élénk a fantáziája...így aztán kikértem egy lángjós véleményét aki azt mondta, minden népnek szüksége van emberekre, akik tovább hagyományozzák a legendáit...így aztán beadtam a derekam, ha már Ranil is így akarta.
*** A kislány a virágra előóvakodik a pult mögűl és tétován kinyújtja a kezét a virágért. Az átváltozáskor elbűvölten felkacag és összecsapja a tenyerét. Ronan különösebben nem hatja meg a dolog, valószínű látott ő már ilyesmit, csak egy kis mosoly görbülete jelenik meg a szája sarkában. Egy ártatlan illúzióért az Unióban nem szoktak inkvizítor után kiáltozni...
-Csak nem bárd ön is? Jaj azok mekkora zsiványok! Egyszer bejött ide egy haonwelli elf énekes, aki mire kettőt fordultam már teljesen elcsavarta a lányom fejét -legyintett Ronan. - Azóta rágja a fülem, hogy kerítsek neki olyan mestert, aki megtanítja ezekre a fényes trükkökre...szemfényvesztés...bah...előszőr tudja betéve a Nyolc Törzs történetét, után a játszadozhat.
A kislány Maunóra mosolyog és kicsit remegő, ügyetlen kézzel odaadja neki az italát, amit Ronan töltött.
-Egyébiránt mi járatban Lugdubban? Ha jól sejtem Tiadlanból jöttek a Keleti-Főúton. Osztán mi újság a spádé-forgatók földjén? Kordában tartják-é Gro-Ugon mocskait?
//Dánica//
Fürödni szeretne? - Itt van a közfürdő a szomszédban! Az a nagy hosszúfarönkös épület! A női rész nem olyan nagy mint a férfi, de vannak ott, kifejezetten tisztálkodás céljából fenntartott dézsék, nemcsak nagy közös medence! Menjen bátran, nem eszik meg! -majd Ronan odaszól valamit Brettának, aki felnéz az apjára és bólogat.
-Bretta elkíséri. A ruháját pedig elhozza és beadja a mosónőnek. Holnapra megszárad. -Kerítsünk magának egy rend váltó utazóruhát, vagy van másik, míg ez mosásba lesz?
A kislány eléd lép, pislog rád a kék szemeivel és hívogat, hogy kövesd.
-Mi az a spádé?-tolta szájába mutatóujját a lány, hogy aztán úgy rántsa ki, hogy beakassza arcbőrébe az ujját majd pukkanjon a hangja. -Van ruhám, köszönöm!-gondol rövid szoknyáira, ami érdekes hatást fog adni egy szőrmekabáttal, de nem érdekli Aztán a kislány mellé szegődik, pénzét viszi magával meg fegyvereit, egyéb holmijait a váltás ruhán kívül leteszi. Mosolyogva megindul Bretta után. -Hány éves vagy? Énekes akarsz lenni meg mesemondó? Aztán vigyázz, hamar belédzúgnak a hapsik majd!
- Köszönöm - kacsint oda a kislánynak, mikor megkapja italát tőle. - Hát, igazából én is művész vagyok, csak nem a zenében, és regékben jeleskedem, hanem rajzokok és festek. Erionból való vagyok, és tényleg a keleti úton jöttünk. Nem sokat láttunk abból az országból, reméljük itt több alkalmunk lesz. Kíváncsi lennék, mit tanácsolna nekünk ittartózkodásunkra az aki ilyen itallal tud szolgálni? -belekortyol a poharába. - Mesés!
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Keleti Tartomány, Lugdub városa, Szürke Medve vendégfogadó Esemény: Beszélgetés a fogadósékkal, Fürdés Idő: délután __________________________________________________________________________
//Mauno//
Dánica elmegy Brettával; te ottmaradsz az ivóban, import erigowi hárslevelűt kortyolgatva.
Ronan:
-Akkor ahogy mondtam a mai napi szállásuk és étkezésük ingyen van. Nem tudom meddig szeretnének maradni...egy szoba egy éjszakára 5 réz, egy kiadós étkezés szintén. Gondolom csak átutazóban vannak a főváros felé és nem Lugdub bolt a célállomásuk.
- Pedig szép város ez sok davaloni nemes tart fenn itt házacskát, ha kicsit vizza akar húzódni a világ zajától. Bár manapság a mi környékünk sem nyugodt, mióta az a lator Brennan itt bújkál...remélem mihamarabb elfogják és felakasztják.
A fogadós a dwoon átlaggal ellentétben meglehetősen beszédes, valószínű az üzlete miatt is, sok kis apró információval traktál, miközben iszol:
....- tudja egy ideig éltem én is Északon hosszabb időt; mert régebben a dwoon vérteseknél szolgáltam és egy olyan tiszt parancsnoksága alá tartozotam akinek a feladata a nemzetközi hadgyakorlatok összehangolása volt, amit dwoon földön tartottak, hogy ha jő az ellenség, ne akkor kelljen itt keresnünk egymás szavát az összeszokott toroniakkal szemben... ...-a Lugdub környéki hegyekben kőbányát nyitottak, mert a tartományi nagyomtúr kijárta a Naptanácsban, hogy az városban Naptornyot építsenek, ezzel a város aktív részese lesz a nagy honvédelmi dwoon Naptorony-hálózatnak...(fogalmad sincs mi az a Naptorony és miért akkora "durranás", de biztos igaza van Ronan-nak...)
-...a Lugdub környéki erdőben warg-ok (azt viszont tudod mi.) tűntek fel és rendszeresen megtámadják az utazókat. A Városi Tanács 30 dwoon ezüstdénárt fizet minden elejtett példányért bármely vadásznak, erdőjárónak, aki megtisztítja az erdőt...
-...egy borszállítmány nem érkezett meg hozzám Davalonból. Van egy Moriarty nevű borkereskedő a beszállítóm, már három hete itt kellet volna legyen az áru, de még mindig nem jött meg...nem járnál rosszul ha utánanéznél nekem mi történt a borommal...
//Dánica// A közfürdő női része szép simáragyalult hajópallókból áll. A megvilágáts mécsesek sokasága adja és palfonról lelógó napkorongot, illetve egy emberi arccal rendelkező, moosolygó napot formázó gyertyacsillár adja. Bretta elviszi a ruháid. A fürdőhasználat 2 réz. A tisztálkodó medencék külön fadézsák és van egy nagyobb közös fürdő az utóbbi helységtől eltakarva, ahová a közösségi "trécselésért" pletykázásért járnak be a helyi asszonyok, hogy a meleg fűtött medencében elmerülve megbeszéljék a napi dolgokat. Ez azért nem kifejezetten a falusi ember szórakozása, de itt láthatólag ez bevett dolog. Mielőtt a tisztálkodó kádakhoz mennél hat-hét helyi nőt, asszonyt látsz akiknek élénk társalgása elhallgat, mikor megpillantanak és megkukulva pillognak rád a vízből. Csak akkor szólalnak meg újra egymás között izgatottan sugdlódzva, mikor eltünsz a térelválasztó lécfal mögött. Nem érted a nyelvet de valószínűleg azt tárgyalják, hogy ez meg ki lehet...
Megköszöni a kislánynak hogy elviszi a büdös cuccait, aztán felnéz a fürdőben lévő napra. -Ha ezt a budikban is kilógatják, elhiszem hogy Ranil mindent lát... Leteszi váltás ruháit, megmozgatja lábujjait, amik végre újra lábbeli nélkül vannak, majd az aszonyokra néz. Rettentő elégedett azzal, hogy ő még fiatal és nem rakódott rá párnácska, mi egyenesen jön a gyerekvállalással és a korral. Megrázta rövid göndör haját s megpaskolta hasát miközben az egyik dézsához megy, majd eltakarja őket szeme elől a paraván. Ahogy vízbe merül, jólesően mormog, majd síkálás közben danolászni kezd, szöveg nélkül, pusztán dallamot.
<Hát ez jó! Menjek el farkast vadászni? Még életemben nem feszítettem meg egy szál íjat, félelf vérem ide vagy oda, városi farkas vagyok én, nem erdei. Jobb ha nem is nagyon említem Dánicának, még a végén elcibálna a vadonba...De azt a banditát, azt szívesen megtréfálnám, márha összeakadok vele, de azért jobb ha ott van Dánica is. Viszont...> - Azt igazán nem hagyhatom, hogy a kedves venégek szomjazzanak, nélkülözzék a bort mit megérdemelnek! Merre kezdhetném a kutatást az elveszett szállítmány után? <Remélem a fővárosig ne kell érte elkecmeregnem...de ha már itt vagyok szerzek egy jó lovat. Világ életemben nem vettem túl sok hasznát anyám örökségének, de a lovak az más tészta. Olyan szép és nemes állatok, s öröm velük az utazás.> - Mikor tartanak vásárt a városban? Szeretnék venni egy lovat. Vagy akad itt egy jó lócsiszár?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Keleti Tartomány, Lugdub városa, Szürke Medve vendégfogadó Esemény: Beszélgetés a fogadósékkal, Fürdés Idő: délután __________________________________________________________________________
//Dánica//
A víz meleg, kellemes, hamar feledteti az eltelt időszak hegyekben való vergődését, különösen a hidegtől elgémberedett lábujjaidnak esik jól a meleg víz. A szappan segít a testszagon és a rádrakódott koszon, úgyhogy egy tíz-tizenötpec múlva egy tiszta és jószagú Dánica csavarhatja magát vászonlepedőbe a paraván mögött.
(Off: A kép természetesen csak poénnak szánt illusztráció....) A nők időközben újra elkezdik a beszélgetést, van köztük öregebb és fiatalabb hang is vegyesen.
//Mauno//
- Ezt örömmel hallom barátom! Mit mondott mi is a neve? Hogy hol kezdje a keresést? Hát az igazság az, hogy Moriarty davaloni borkereskedő. El kellene menni Davalonba, -négynapi gyalogút, lóval kettő, vagy kevesebb- hogy mi van már a szállítmányommal, és hogy miért nem tud egy rohadt futárt megereszteni ha valami baja van annak a nyomorék kalmárnak....ehh...magam mennék, ha nem kellene segítsek a Naptorony munkálatainál...ha utánajár a dolognak kap tőlem húsz ezüstöt. Megegyeztünk?
-Van nagyvásár, hétvégente. Akkor pakolják ki a mesteremberek és a kereskedők az áruikat. Ma szerda van...a lócsiszár a város peremén lakik a legelő mellett. Személyesen is megkeresheti, menjen túl a Ranil templomon, el a Kaszárnya mellett...a városon kívűl talál egy legelőt és egy farmot...na az Dayton háza, a lókereskedőé.
Rettentő elégedett a vízzel. Ezt a kényeztetést megérdemli, egy természetben talált hőforrsánák is hasonló élveteg fejet végott volna. Megszaglássza a szappant, jól behabosít és mindenhol lemossa magát, lábujja közeit is, s a haját is megmossa. Egyedül egy ékszer van rajta pancsolás közben is, ez pedig szent medálja. Síkálás után áztatja magát ejtőzve, aztán betekerve magát mennyi nyugalommal arcán a holmijaihoz lép, mit fel kíván majd venni. Szégyenlősség nélkül néz a helyi nők felé, s mikor az öltözésre kerül a sor, neki mindegy hol történik az, paraván mögött avagy sem. Nem zavarja őt a meztelensége s az sem hogy mást esetleg az övé nagyon is. Nincs mit takargatnia, nem dicsekszik azzalk amilye van de nem is rejti el szemérmesen. A ruhái pedig önmagáért beszélnek: egy alig combközépig érő rikító citromsárga szoknya, amolyan pörgős fajta mint a kislányoknak, ehhez illő sárga fejkendő, egy élénk ciklámen színű blúz, fűzöld hímzéssel mik folyondárt próbáltak megjeleníteni, bakancs a lábra két izléstelenül rikító lila zoknival, s minderre egy szőrmekabát, ami kb. addig ér mint a szoknya ajja...Bárki hiheti joggal, viselője nem visel alul semmit. A szemfülesebbek megállapíthatják, Dánica nem vett fel fehérneműt. Fütyörészve kötött magára két barna fagolyós nyakláncot, meg egy kaurikagylósat is, bal csuklójára is kutott egy bőrkarkötő és ezzel kész is volt. A lány maximálisan elégedett volt az összhatással -ami cseppet sem votl terepszínű, ahogy egy vadonban járó Arel papnőről hinnék. Hogy ezzel mennyire borzolta fel(vagy majd borzolja odakinn az utcán) a kedélyeket, jó kérdés