Városok és utak, vizi kereskedelem

[Ral da Ranga]

A városok:
A városok hálózata ma is ritkás; az utak csomópontjánál létrejött településeket legfeljebb tíz-tizenötezer ember lakja. Erős kőfallal kerített település ennél jóval több van, és szinte minden falut sáncok öveznek. Az általában emeletes kő- vagy téglaházak, magtárak szűk helyre zsúfolódnak össze, közöttük csak keskeny sikátorok vezetnek.

A várak:
A dwoonok igazi mesterei a várépítésnek, bár nem tagadják, hogy építészeti tudásuk jó részét a törpéktől szerezték. Hagyományos – körbástyákkal, árkokkal, elővárakkal védett – erősségeik, a titkos alagutak és kazamaták szövevénye összefüggő rendszert alkot a toroni határ szinte egész hosszában. A Vinali-medence síkföldjén épült váraknak, a lovagrendek központjainak védelmét többszörös vizesárkok és sáncrendszerek erősítik. Az egyes várak között a Naptornyokon keresztül továbbítják a híreket. A százegy torony mindegyike maga is valóságos erődítmény, melynek helyőrsége tükrök segítségével tartja a kapcsolatot más tornyokkal és a központi erődítménnyel, Davalonnal.

Az utak:
Az országutak állapota már korántsem ilyen jó. Van ugyan néhány tisztességgel karbantartott hadiút, de a többi, külországi kereskedők által is használt útvonal bizony gyakran járhatatlan a sártól és a folyók áradásaitól. Ez, és a lovagrendek széthúzása akadályozza a kereskedelmet; pedig az erv országokat az Unió területén áthaladó kereskedőutak kötik össze Toronnal.

Hajózás:
A Dwyll Unióban virágzik a folyami hajózás: gyakorta látni a kanyargós folyókon alacsony építésű, gabonával, érccel és kővel megrakott bárkákat. A folyók széles árterei és a hídépítés elhanyagolása miatt nagy szükség van a révészekre, akik jégzajlás után rögtön megjelennek sajkáikkal és masszív kompjaikkal a veszélyes vizeken.