Ryni
- Pedig finom volt a pörkölt! Kár érte...
*Megsütöm a szalonnát és a kolbászt, jó ízűen eszek is belőle. Mint délben, most sem bírom megenni az egészet, bár a friss levegőnek köszönhetően, az idegen környezetben eltöltött pár óra után valamivel több csúszik le.
Még ücsörgök egy kicsit a tűz mellett, már amíg Miltordis le nem önti vízzel. Majd figyelem a ténykedését a csillagok és a hold nyújtotta fényárban.*
<Annyira más mint akikkel eddig dolgom volt. Annyira... hm.... Bizonyára döglenek utána a nők... Ilyen alkattal, csodálkoznék ha nem... Ezzel szemben viszont a viselkedése... hogy is mondjam... udvarias, figyelmes.>
*Mosolyogva bújok be a sátorba, a férfira vetődő tekintetem még a szuszt is bennakasztja egy kicsit.*
<Ez már kínzás... Ez játszik velem... Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mivel mit vált ki. Na de azt nem eszik olyan forrón. Én is tudok játszani...>
*Leveszem a cipőmet, az övé mellé rakom. Majd ültömben lehámozom magamról a nadrágomat is - mégiscsak kényelmetlen lenne abban aludni. - Így elég sokat fészkelődök, amit láthat is, hisz nem csuktam (gomboltam, kapcsoltam) be a sátort magam után. A takaró alá bújok, közel hozzá - hisz csak egy takaró van -, de úgy, hogy nem simulok hozzá. A lábam hozzáér fészkelődés közben többször is, majd úgy állapodok meg oldalamra fekve neki háttal, hogy csak centik válasszanak el egymástól.*
- Jó éjszakát Miltordis! Szép álmokat! - *a hangom természetes, mintha nem is most ismertem volna meg, s nem egy szál fehérneműben feküdnék mellette - mintha mindezt természetes dologként fognám fel.*