* Ulcus miután kiléptél Venge szobájából, s behúztad magad mögött az ajtót, egy ismerős alak tűnik fel a folyosón. Földid az, Mesti állarc nélkül. Feléd indul, természetes tempóban, de téged még mindig kissé „megdöbbent” a férfi „fogyatékossága”, elcsúfult arca.*
* Mesti, ahogy kilépsz szobád ajtaján, s elindulsz a folyosón, hallod, hogy valaki behúz egy ajtót. Téged figyel az illető, érzed. Felé indulsz, sejtve, hogy nem más lehet, mint Ulcus az előbbi beszélgetésfoszlányok alapján.*
/ Venge /
* Miután távozik Ulcus a dalnok rád pillant, s csendesen megszólal.*
- Hmmmm… Annyira furcsa ez a figura! Szerintem az lehet a gond vele, hogy még sosem dolgozott együtt senkivel! Te mit gondolsz mind erről? *Néz rád kérdőn a dalnok, de közben letörli a púdert az ágyról, s egy bőr színű alapozót vesz elő, mutató úját belemártja, s egy mogyorónyit kivesz belőle. Arcod felé nyúl, s lassan kisebb pontokat képezve orcádon , s azokat szétkenve egyenletesen nekilát a kimaszkírozásodnak, ha engeded. Furcsa érzések töltenek el. Férfi még nem ért hozzád, s Frankó egyből teljes arcodat „maszirozza”. Füled tövétől, orrod hegyéig.*
Hirtelen meglepődik-talán meg is ijedt-mikor meglátja "Mestit".Végigméri a fickót.Egyrész csodálja,hogy vaksága ellenére mégis milyen otthonosan mozog,ám más részt elcsufult arca s a maszk kényszere miatt sajnálja is.De talán az arcátlanság néha nem is olyan nagy hátrány...Halkan indulnak el egymás felé.Mikor mellé ér vet rá egy pillantást aztán halkan indul tovább a szobája irányába.
*Elhaladsz Mesti mellett, majd belépsz a szobádba. Becsukod magad mögött az ajtót, s kitekintesz az ablakon. Látod a nap lassan kezd nyugovóra térni. Felszereléseid összepakolva, indulásra készen. Ott állsz, s figyeled ahogy pár veréb ugrándozik egy fa ágán. „Megcsapva” a tavasz által hozott párválasztás időszakától. Enyhe balsejtelem költözik gondolataidba. Kicsit tartva az esti „rajtaütéstől”…*
/ Az arctalan mester /
* Elérsz a konyháig, ahonnan már jól hallod a fogadóból kiáramló vigadalom hangjait. Belépve a helyiségbe egy női hang, Eryna hangja érkezik a tűzhely felől.*
- Örülök, hogy látlak Mesti! Segíthetek valamiben?
Nincs mit tenni meg kell csinálni...Amugy is toroniak szóval pénz ide pénz oda meg kell ezt tenni bár inkább a pénz az ami huzó erő jelent pillanatba
Ismét meditációs ülést vesz fel.Utoljára indulás előtt s ha bár az idő szövedékén nem tud teljesen átlátni megprobálja értelmezni megérzéseit...Hátha kisül belőle vmi
*A lány, mint mindig, most is megborzong Ulcus jelenlététől. Érzi, valami megfoghatatlan okból nagyon ellenszenves a fejvadásznak. Franko kérdésére csak megvonja a vállát.*
< Hmmm...úgyse értené meg...nem is tudom megfogalmazni...félek, mikor itt van, pedig állítólag azért fogadta fel Franko, hogy segítsen...>
*Gondolatait azonban inkább megtartja magának. Nem akarja Frankot még ezzel is terhelni. Elég gondja van enélkül is. Meg aztán...épp nemrég fogadta meg, hogy jó lesz, csak a dalnoknak ne legyen semmi baja. Angyali ártatlansággal nézi, mit is művel a bárd a tégelyekkel. Azonban összerándul, amikor a férfi az arcához ér. El is vörösödik rendesen, mert valami nagyon furcsát érez. Ez nem magyarázható azzal, hogy izgul a kifestés sikere miatt.*
<milyen fura, ahogy megérint...ez valami más, mint amikor Eryna megsimogatott...valami ismeretlen...de jóóóóó...
Mocorogni kezd a széken, képtelen nyugodtan maradni. Szeretné, ha vége lenne már - vagy mégse?*
* A lány szívéjesen hellyel kínál, majd eléd tesz egy kis kacsasültet,. *
- Fogyaszd egészséggel! Egy kis maradék a déli menüből! Most mennem kell! Rengetegen várnak az ivóban, hogy az újabb kört kivigyem! *Lép ki az ajtón, s te jó ízűen lakmározol. Épp a végénél jársz, mikor Fator hangja üti meg a füled.*
- Mesti! Itt van lét jó ismerősöm! Segíteni érkeztek! Kérlek vezesd őket Frankóhoz! *Hangzik fel a csapos basszusa, majd távozik is magadra hagyva a két idegennel. Az egyikőjük elébed lép, s bemutatkozik*
- Üdvözlöm! A nevem Partolo, társamé pedig Hartolen! Frankó barátunkat keresnénk, mert halljuk jól jönne egy kis segítség! Az arcával mi történt, ha nem vagyok túl indiszkrét? *Érződik a férfi hangján az őszinteség és vidámság.*
/ Ulcus /
* Leülsz a meditációs pózba, de most semmi külső hatás, furcsa gondolat nem ötlik agyadba. Sikerül teljesen ellazulnod, s feltölteni energiáidat. Elméd kitisztul, jó ideuig ülsz a pózban, s midőn épp végeztél kopogást hallasz, majd Fator szavait.*
- Megjött a segítség! Mesti frankóhoz kíséri őket! Szerintem neked is ott a helyed!. *Hallod az ajtó tulsó feléről beszélő csapost, s annak távolodó lépteit.*
/Venge /
* a dalnok észreveszi mocorgásod, enyhe feszélyezettséged. Elmosolyodik, de nem szól semmit. Folytatja tovább munkáját, egyre több kencét rád kenve, s kis szőrcsomókat használva. Kis idő multán megtörli kezeit, s egy tükröt varázsol elő zsákjából, majd mosolyogva megszólal.*
- Uram! Hogyan tetszik önön maga? * Fordítja feléd a tükröt, hogy lásd benne arcodat.*
<Te jó ég...ennek elmentek otthonról...talán mérgező volt az a por, amit beszívott...>
*A tükörbe nézve elakad a szava. Hirtelen hátrahőköl, majd lassan, óvatosan ismét közelebb hajol.*
< Na nee...te jó ég...ez nem lehet...>
- Hé, Frankó! Mi a fészkes fenét műveltél?! Hát hogy menjek én így ezentúl emberek közé???
*Mérgesen felpattan a székről, a tükröt az ágyra dobja. Tesz néhány lépést, fel-alá járkál a szobában, majd megáll...újra a tükörért nyúl.*
< Uhh...végülis...nem is olyan rossz...sőt...egész jó...bár fura...>
*Felderül az arca, látszik rajta, hogy egyre jobban tetszik neki, amit a tükörben lát. Hirtelen ötlettől vezérelve zsebrevágja a kezét, és igazi, "fiús" léptekkel Franko elé penderül.*
- Hallod, ember! Nem is vagy te olyan ügyetlen
*Aztán - teljesen váratlanul, és tőle teljesen szokatlan módon - két cuppanós puszit nyom a dalnok arcára.
Rögtön utána - talán megijedve tettétől - szája elé kapja kezét, és ijedten néz a férfira.*
Kicsit összeszedi magát és felszreléstül mindnestül -ismét- a dalnok szobája felé veszi az irányt.Ha ott vannak már bekopog ha a folysón futnak össze akkor ott várakozik....
* Venge, Franko is meglepődik tetteden, de enyhe mosoly is kiül az arcára, majd megpróbálva elódázni a dolgot megszólal.*
- Hmmm… Férfi még úgy sem nyomott két ekkora cuppanósat arcomra, de te Vengerin megtetted! * Hallod újdonsült fiúneved, s folytatná a dalnok, mikor kopogást hallotok. A bárd „nyitva” szavára Mesti lép be két idegen társaságában, majd azon nyomban utánnuk Ulcus.*
*Az arctalan mester, te elvezeted a két idegent Venge szobájába, s kopogásodra bentről, Frankó nyitva szava hallatszik, ki, te belépsz, s utánad a két idegen is. Ekkor hallod, hogy Ulcus is megérkezett pont mögöttetek. Belép a szobába, s becsukja maga mögött az ajtót..*
* Ulcus, elindulsz Venge szobájához, s látod, hogy Mesti és a két idegen pont most léptek be oda. Utánuk sietsz, belépsz a helyiségbe, s becsukod magad mögött az ajtót.*
/ Mindenki /
* Pár pillanatnyi csend után Frankó emelkedik fel ültéből, s üdvözli rég látott ismerőseit, majd bemutatja nektek is őket, és viszont, titeket nekik. Egy fiatal, barna hosszú hajú félelfet ismerhettetek meg Partolo személyében, kinek hátán tegez, s egy hosszúíj látható. Nyakában pedig egy sólymot szimbolizáló medalion lóg. Ruházata egyszerű zöldes árnyalatú köpönyegből, barna zekéből, ugyan ilyen színű ingből, bőr nadrágból, s puha talpú cipőből áll. Övében kard tok, mely ívelt formájából megítélve szablyát tartalmaz. Zöld szemei csillognak, várván az újabb megmérettetést, a kalandot. Hartolen egy jól megtermett, rövid, fekete, tüsi hajú illető. Kora körülbelül 30-35. Tapasztalt harcosnak tűnik, s arcán éktelenkedő mély heg alapján sok összecsapást megélt. Fekete köpönyege alól kivillan ezüstös sodronyinge. Jobbját, pedig egy másfél kezes kard markolatán nyugtatja. Sodronyinge combja közepéig leér, s az alól kivillan fekete bőr nadrágja, lovaglócsizmája. Felhúzott szemöldökkel végigméri a társaságot, majd öblös hangján megszólal. *
- Látom Frankó, jó kis csapat jött itt össze! * Méri végig a társaságot, majd ismét a cdalnok felé fordul.*
- Beszélj róla! Már megint mibe ütötted az orrod, hogy ránk van szükséged?! *Mosolyodik el barátian a megtermett harcos. Frankó hellyel kínál mindenkit, majd Kikiált Erynának, ki pár pillanat múlva egy üveg borral, pár kupával állít be. A dalnok tölt mindenkinek, majd belekezd mondandójába. Elmondja a terveteket az újonnan érkezetteknek is, persze kiegészítve pár dologgal, mely már a részleteket tükrözi.*
- Na, akkor! *Folytatja a mondandóját, mi eddig abból állt, hogy felvázolta, ki is az a Khirrad, miért van itt, miért kell minél hamarabb eltenni láb alól.* Na, akkor terveink szerint az utcán kapjuk el őket. Mesti lesz és Ulcus a felderítőnk. Ők mennek be az Anthon Vitorlájába, s jeleznek, ha Khirradék elindulnak onnan, majd ők is utánuk erednek. Mi addig Venge, Partolo, Hartolen és jómagam kint leszünk. Én már jártam azon a környéken, s tudom, hogy a fogadóból két irányba lehet indulni. A főút irányába, s egy kihalt sikátor felé. Hartolen! A te feladatod lesz az, hogy lezárd a főút felé vezető kijáratot. * Fordul a harcos felé.* Szerezned kell egy kocsit, mi hordókkal van megrakva, s „véletlenül” pont akkor fog a szekérről legurulni minden, mikor azok kilépnek a fogadóból. Így a főút felé vezető kijárat le lesz zárva, s nekik a sikátor felé kell venni az irányt. Mi addig Partolóval felkészülünk a fogadásukra a sikátor rejtekhelyeit kihasználva. Ulcus, Mesti, ti hátba fogjátok őket támadni, megerősítve Hartolennel, ki a főút felől fog érkezni, miután a torlasz „elkészült” . Ennyi a hevenyészet terv. A támadás akkor kezdődik, miután Partolen íjával leszedte az elsőt. Venge! Neked Hartolennel kellene tartanod, s addig őrizni a kocsit, még mi leküzdjük az ellent! * Néz körbe rajtatok a dalnok, s folytatja, kupájából azért húz egyet, hogy leöblítse kiszáradt torkát. * Valakinek van kérdése, észrevétele a tervvel kapcsolatosan?
*Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a dalnok tréfának fogja fel a történteket.*
< Vengerin...nem is rossz név...Vengerin...Vengerin...> *ízlelgeti az új nevet.
Néhány pillanattal későb arra lesz figyelmes, hogy kisebb sereg sorjázik be szobája ajtaján. Mestit már ismeri, de a másik két alak felbukkanása egy kis aggodalommal tölti el örökké gyanakvó lelkét. Amikor negyedikként Ulcus is feltűnik, ismét megborzong, de úgy tesz, mintha nem venne tudomást a férfiról. Hallva, hogy a jövevények és Franko milyen barátságos hangon üdvözlik egymást, a lány (vagy most már inkább fiú?) kissé megnyugszik. Erősen koncentrálva figyeli, amint a bárd felvázolja a rajtaütés tervét. Saját nevét hallva, hirtelen felcsillan a szeme.*
< ...szóval mégiscsak lesz szerepem nekem is ebben a támadásban...>
*Lopva Ulcusra pillant, kiváncsi, hogyan fogadja a dolgot. Ezután jól megnézi magának Hartolent, akivel együtt kell majd tartania. Alaposan szemügyre veszi annak kardját, akárcsak előző nap Ulcusét - hiszen valami okból nagyon vonzódik a kardokhoz. Ám most erőt vesz magán, nem is próbál érte nyúlni. Inkább figyelmesen hallgatja a többieket, hátha lesz még valakinek valami ötlete.*