Csendben ülök a sarokban és halgatok. Nem szólok bele a beszélgetésbe látható nyugalommal csak bólintok a végén.Úgy mint aki tudja mit és miért kell tennieésmeg is teszi.
//Mindenkitől elnézést kérek mert akövetkező időszakban elég rendszertelenül fogok internet közelbe kerülni. Szóval igyekszem. De nem biztos tudok majd időben reagálni.... (Bocsi.) //
* A dalnok körbetekint rajtatok, s bólintásával nyugtázza, hogy a tervet elfogadtátok. Ulcusra pillant, s elmosolyodik.*
- Ulcus! * Mér végig a bárd.* Ne aggódj! Hartolen tudja a dolgát, s bármit megszerez. * Ekkor nézel jobban körbe a társaságon, s látod, hogy egy fiú áll a dalnok mellett. Nem ismersz rá, de tudod, hogy ő lehet a kimaszkírozott Venge. *
- Na, ne habozzunk!. * Folytatja a dalnok.* Ulcus, Mesti induljatok az Anthon Vitorlájába! * Ulcus ekkor tudatodban egy hang szólal meg. Frankóé. „” Elméd erejével tudsz üzenni számomra ha van valami fejlemény és én is ily módon fogok üzenni, ha valami történik. Vigyázzatok magatokra! „” Hallik elmédben a rövid üzenet.*
- Venge, Hartolen ti is induljatok! A fogadó előtti utcán várjatok, s ha üzenek, megadom a jelet a megbeszéltek szerint cselekedjetek! * Tekint körbe a bárd még utoljára a társaságon, megemeli poharát, s tósztot mond.*
- Ürítsük poharaink a küldetés sikerére.* Lehúzza maradék italát, s megszólal.* Mi, Partolo barátommal indulunk is felmérni a sikátort, s a lehetőségeket a rajtaütéshez! * Tekint körbe utoljára.* Ha nincs kérdésetek és felkészültetek, akkor indulás! * Mosolyodik el, megfogja lantja nyakát, majd kilép a szobából. Hartolen Venge elé lép és megszólal.*
- Fiam! Mi a bneved? * Tekint Vengére a nagydarab harcos, majd miután válaszolt neki, megfordul, s elindul a fogadóból kifelé. * Kövess fiú! Kocsit kell szereznünk mi hamarabb!
/ Venge: 1 pontot kapsz tapasztalásból. Nagyon sok mindenen ment a karid keresztül. Új embereket, teljesen új szituációt élt, él át, valamint megismerkedett a zene, a mágia hatalmával.
Ulcus: 1 pontot kapsz leleményességből. Az Alborne Csillaga előtt történt megbeszélés alapján, illeteve a küldetés megszervezésében tett pozitív ötleteidért.
Az arctalan mester: 1 pontot kapsz szerepjátékból. Egyre jobban alakítod a vak harcost, kire halott mestere titkos küldetést rót ki /
*A lány a harcos váratlan kérdésére kapásból vágja rá:*
- A nevem? Hát Venge...ööö...vagyis Vengerin - *helyesbít szinte azonnal.
Szoaktlan még neki az új név, mint ahogy az is, hogy "lefiamozzák". Hamar magára talál azonban, és fürge léptekkel követi Hartolent. Közben nagyon büszke magára, hogy mégis bevonták ebbe a fontos feladatba.*
- Na Vengerin! * Szólal meg a harcos, s közben jól vállon vereget.* Nézzünk egy kocsi után! *Elindultok a fogadóból kifele. Az utcán elég nagy a tömeg, de már nincs akkora mint nap közben. Szürkül, így nyugodtan tudtok haladni, s nem kell kerülgetnetek senkit. * Van egy jó cimborám a Kufárok Tere mellett lakik. Szerintem ő kölcsönadja a szekerét, s akad pár üres hordója is! *Szólal meg Hartolen menet közben, majd rád tekint.*
- Te Vengerin, hogy csöppentél bele ebbe a díszes társaság kötelékébe, ha nem vagyok túl indiszkrét?! *Teszi fel a költői kérdést a megtermett férfi.*
// A következő reagot légyszi . az utcák, terek, sikátorok topicba írd. //
* Habozás nélkül nekivágtok az utcák rengetegének, hogy a dalnok útmutatásai alapján minél hamarabb elérjétek az Anthon Vitorlája nevezetű fogadót. Midőn egy fertályóra múlva odaértek, már lenyugvóban lévő nap utolsó sugarai látszanak, csak a horizonton. Épp időben érkeztetek. Nem sokára eljő a találka időpontja. A fogadót meglátva, Ulcus a következő látványban lesz részed. Egy két szintes, kő épület maga a fogadó. Látszik már kívülröl is, hogy nem ez a hely a legelitebb ivója Erigownak. Inkább tűnik késdobálónak, melynek felső szintjén szobák lehetnek. A fogadó ajtaja egy az épületre merőlegesen elhelyezkedő utcára nyílik. Az utca a főútra, mely felől ti érkeztetek, s a másik irányba, egy sikátorba torkollik. Nem lehet szélesebb 15 lépésnél, s kétszintes lakóépületek ölelik körül. Megfelelő helyet biztosítva egy rajtaütésnek. Főleg a sikátor irányába, hol még kerítések sem szabdalják a háztömböket, hanem összefüggő falak és kétszintes házak vannak. A fogadóból hangos zene, kiáltozás, s a mindent átható füst áramlik ki. Valószínűleg bent mulatozók nagy része a kikötőkbe érkező kikapcsolódásra vágyó matrózok lehetnek.*
// A következő reagot légy szíves az Anthon Vitorlája topicba írjátok //
*A futástól még mindig zihálva, rémülten lép be az ivóba, ami ennyi idő után se változott szinte semmit. A nem éppen úri vendégsereg vizslató tekintete még ilyen zaklatott állapotában is igencsak feszélyezi Vengét. Mintha le akarnák vetkőzteti a szemükkel.....Brrrr..... Hirtelen ráeszmél, hogy keze szinte görcsben van,: még mindig azt a véres pergament szorongatja. A friss, sokkoló emlék hatására lábai majdnem összecsuklanak, de ebben a pillanatban egy régről ismert, jellegzetes mély hang üti meg a fülét: Fator az, a fogadó tulajdonosa. A lány csodálkozva látja a férfi lekendőzött szemét. *
<te jó ég...mi történhetett itt, amíg nem voltam?...és hol lehet Erena...Erina...huhh, már a neve se jut eszembe...>
*Átverekszi magát a táncoló párocskák tömegén, és még mindig remegő hangon, akadozva szólitja meg a fogadóst:*
- Fator...én vagyok...Venge...visszajöttem...megismersz még?...mi történt?...hol vannak a többiek?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Catti Brie 2008.04.15. 17:48-kor.
* Átverekszed nagy nehezen magad a tömegen, s odalépsz a „pörgő” Fatorhoz, ki épp seritalt csapol a díszes társaságnak. A férfin látszik, hogy igen sok munkája van így „egyedül”. Kétszer kell megismételned kérdésed, mire egyáltalán eljut a tudatáig, hogy még valaki hozzá szól a vendégsereg rendelései közepette. Rád pillant, majd vissza a csapoló székre, utána ismét rád, s elkerekedik a maradék, egy szeme. Majd kiejti a fakupát kezéből, nyel egy nagyot. Körbetekint, úgy tűnik számodra „segítségkérőn”, hisz egyedül van a pult mögött, te a régi ismerős megjelentél, beszélni szeretne veled, de nincs ki leváltsa. Azután, ismét rád vetül egyetlen szembogara, majd megszólal öblös hangján, de kicsit „kapkodva”.*
- Uhh, Venge! Hogy ne ismernélek meg! * Vágja a teli korsót a pultra az épp sorra kerülő vendégnek, és már csapolja is a következőt, majd ordít egyet.*
- Baltasor! Hol a krán köves ménkűbe vagy?! * Te nem tudod kinek ordít, de valószínűleg valami felszolgáló féle lehet azt kit ily „kedvesen” keres. Még vagy három kupsa sört kimér, mikorra a koyha irányából fiatal olyan 17-18 év körüli fiú lép elő. Szöke hajkoronája, kék szemei, vékony, talán kecsesnek mondható testtartása ehte északit takar. Alig pelyhedző állán kis szőrpamacs jelzi szakáll kezdeményét. A fiú jóképű, de látszik rajta, hogy még nagyon bohókás. Kilép a konyhából, majd a pult mögé siet, s megszólal.*
- Itt vagyok főnök, csak megkavartam a főzni való kását! * Tekint pironkodva Fatorra. Neked azonnal elnyeri tetszésed a kis „megilletődött” talán felszolgálóként első évét töltő srác. Azonban Fator nem oly jó lelkű, mint te magad, s ráripakodik a szőke srácra.*
- Baltasor! Az a szerencséd, hogy ismerem apádat, mert másképp páros lábbal rúgnálak úgy picsán, hogy a Legendák Tornyáig szánkáznál! Na, szolgáld ki a vendégeket, nekem dolgom van! *Adja át a „stafétabotot” a kopasz, megtermett fogadós, majd rád pillant, magához véve egy kupa sört.*
- Na, gyere, s elmesélek mindent, csak itt kicsit sokan vannak!* Int fejével a hátsó kijárat irányába, majd megindul ő maga is. Te követed őt a rég látott folyosón keresztül a hátsó udvarig. Ugyan az a látvány fogad, mint egy éve. Középütt kút, szembe veled istálló, ballra egy tölgyfa alatt asztal két paddal. Leül Fatopr kortyol italából, megtörli izzadt homlokát, majd átnyújtja a kupát, hátha te is kortyolsz párat az édes mézsörből. Tudod jól, hogy kissé faragatlan a fickó, ezért nem is csodálkozol, hogy egy lányt sörrel kínál a saját korsójából. *
- Na, hát rég láttalak Venge! Eltűntél majd egy éve! * Tekint rád kissé szúrós tekintettel, s ujjaidat figyeli, hátha rajta van még a gyűrű, mit Frankótól kaptál anno.* Eltüntél, s senki nem tudta merre jársz, hmm, talán szerencsédre! * Nyel egy nagyot, majd búskomorabbra fogva folytatja.* Khmmm… Rosszul sült el a rajtaütés! Khirrad minden emberét feláldozta, hogy meglépjen, s sikerült is neki. Ulcus, Az arctalan mester dolga végeztével, a nagy hal elvesztésével leléptek, más vidékeken járhatnak azóta. *Mereng el egy pillanatra a nagydarab csapos.*
- Azonban ezzel nem lett vége a dolognak. Pár hét elteltével meggyilkolták az íjászt, majd a másik harcost, ki részt vett a rajtaütésben. Két társadnak is talán az volt a szerencséje, hogy időben „leléptek” és talán neked is! * Tekint mélyen a szemeidbe a fogadós, majd vesz egy mély levegőt és folytatja.* Hmmm… Rajtunk is rajtunk ütöttek minden elővigyázatosságunk ellenére. * érinti meg bekötött szemét, talán felidézve az emlékeket.* Én megúsztam. Egy szemem bánja a dolgot, s fél hónapig élet- halál között voltam, de túléltem. Hmmm…. Sajnos! Azonban Erinát a lovászfiút lemészárolták a rajtaütésben. Khirrad és bérencei, Toronból hozatott fejvadászok voltak! Nem olyan satnyák, mint aki az első rajtaütésben részt vettek, hanem vér profi gyilkosok voltak azok. Azóta sem tudom, hogy éltem túl…. *Csendesedik el a tagbaszakadt férfi, majd egy könnycseppet morzsol el szeme sarkában. Vesz egy mély levegőt, majd összeszedve magát megkérdi.*
- És te merre jártál az egy év alatt? Hol bujkáltál, ahol nem ért utol Khirrad bosszúja? Van hol megszállnod? Ettél ma már valamit?
*Már attól tart, hogy a fogadós szándékosan nem akarja meghallani, de aztán megnyugszik, mikor végre rápillant. A hirtelen ordítástól ugyan összerezzen, de meglátva az előbukkanó szőke fiút, rajta felejti tekintetét: valahogy első pillanatban megnyerőnek találja. Alig hallja meg, mikor Fator az udvar felé indulva őt is hívja. Fel se fogva, mit tesz, a véres pergament a zsebébe rakja. Furcsa érzés keríti hatalmába, ahogy a régről ismerős folyosón haladnak a hátsó kijárat felé. Leül a férfival szembe, várakozóan néz rá - majd tétova mozdulattal elveszi a söröskupát, és csak úgy, az illendőség kedvéért ő is iszik belőle néhány kortyot: nem szeretné megbántani a rég nem látott fogadóst. Feszülten és egyre inkább elkeseredve hallgatja, ahogy Fator felidézi azt az egy évvel ezelőtti emléket. Ulcus és a Mesti neve csupán kis tűszúrásként jelentkezik valahol a lelke mélyén, de Erina...ő nagyon fáj. Kedves volt vele - Venge nagyon megkedvelte. Fator szúrós tekintete elől legszívesebben a föld alá süllyedne - még mindig nem nyugodt a lelkiismerete, amiért csak úgy szó nélkül eltűnt azon a baljós napon. Zavarában a földet nézi, megállás nélkül az ujján lévő gyűrűt forgatja. Majd, mintha csak magának mesélne, felidézi az elmúlt évet:*
-Szinte magam se tudom, hol, merre...mentem, amerre a lábam vitt...Mire feleszméltem, már a hegyek közt jártam. Egyedül a sűrű erdőben...ott biztonságban éreztem magam. Kerültem az embereket...féltem...Egyedül ez a kis mókus volt velem...valami okból nem tágít mellőlem...és mintha fura képességei, megérzései lennének... Az állatok nem bántanak...nem csapnak be...nem gyilkolják le a barátaimat, rokonaimat... Ettem, amit találtam...laktam, ahova épp be tudtam húzódni...fel se fogtam, hogy már ennyi idő eltelt...Találkoztam egy fura, ferdeszemű férfival, aki pártfogásába vett...Yokomoto...Tőle tudom, hogy egész Tiadlanig jutottam...Ennivalót, takarót adott, megvédett...és én egy napon mégis ugyanúgy faképnél hagytam...őt is...Valami mintha szólított volna: egyszerűen nem tudtam ellenállni, el kellett indulnom visszafelé...ide...hozzátok...Ha most azt mondod, hogy egy semmirekellő, hálátlan alak vagyok, teljesen igazad van Nincs szállásom, és ha most kidobsz, azt is megértem.
*Szomorúan lehajtja a fejét, de a hosszas hallgatásra felnéz. Amikor észreveszi, hogy a fogadós is a gyűrűt nézi, nagyon halk hangon megszólal, előre rettegve a választól:*
- Fator...egyvalakiről nem beszéltél...Franko...vele mi történt...miért nincs itt...?
* Kérdésed hallatán az épp sörét kortyoló Fator gégéje is megáll egy pillanatra, majd leveszi szájáról a korsót, megtörli ajkát, s pár pillanatnyi néma csend után belekezd.*
- Igen, Franko! Hát, khmmm… Na, jó, hisz tudtam felőle is kérdezel. Egy pillanat, s elmesélek mindent. * Kell fel ültéből, majd az istállóba megy. Pár pillanatig kutakodás neszeit hallod, s utána kilép a férfi az istálló ajtaján, kezében egy apró tárggyal. Egyre közeledik feléd a fogadós, s te meredten a kezét bámulod, hisz valami ismerőset szorongat markában. Hozzád lép, s átnyújtja azt a valamit, s a lélegzeted is eláll. Hisz az a valami nem más, mint a Frankotól kapott furulya. Midőn már kezedbe helyezte a férfi a kis hangszert, ismét leül, majd belekezd.*
- Frankó túlélt mindent, de teljesen elkomorodott, amiért végette ennyi ártatlan léleknek kellett elhunynia, valamint, a te távozásod is nagyon mélyen érintette. Midőn kicsúszott kezeink közül Khirrad, s a leszámolás is befejeződött ezt a furulyát hagyta itt Frankó, s azt hagyta meg, hogy az esetleges visszatértedkor adjam át neked. Valamint még annyit mondott a bárd, hogy vigyázz, mert Khirrad emberei folyvást a nyomodban lesznek! A dalnokot azóta nem láttam, de azt beszélik északra ment, valami fontos elintéznivaló végett…
*Csodálkozva, értetlenül néz a távolódó Fator után, nem tudja, miért hagyja hirtelen magára, miért nem válaszol a ki nem mondott kérdésre: van-e még neki itt helye. Az istállóból visszatérő férfi kezében megpillant valamit - jobban szemügyre véve rádöbben, hogy az nem más, mint az a bizonyos furcsa furulya, melyet még Frankótól kapott, és amit azon a régesrégi napon a szekér bakján hagyott, mielőtt eltűnt Erigowból. A kis hangszert megfogva ismét az a fura érzés keríti hatalmába, mint első alkalommal: mintha rég elfeledett emlékei próbálnának visszatérni, életrekelni - még azt a bizonyos dallamot, az édesanyja által dúdolt altatót is hallani véli. Az emlékek hatására szeme ismét könnybelábad. Egyetlen szó nélkül hallgatja végig a kocsmáros szavait. Lelkében egyre nagyobb az üresség - kimondhatatlan hiányérzete támad. Szinte fel se fogja, miféle fenyegetésre, veszélyre figyelmeztette az üzenetben Franko. Egyetlen részlet zakatol az agyában: a dalnok nincs itt, és ki tudja, valamikor visszatér-e. A fontos elintéznivalóról viszont eszébe villan valami: egy véres pergamen, a zsebébe gyűrve. Még mindig a sírással küszködve, de aránylag értelmesen próbálja elmagyarázni Fatornak, mi történt a sikátorban. Beszámolója végén átnyújtja az írást:*
- Fator, kérlek segíts! Fogalmam sincs, ki ez a Haftin din Cohen, ki a fene az a Róka. Azt se tudom, hol keressem. Mit csináljak én ezzel az írással? Hogy juttassam el? Nem ismerek én rajtad kívül senkit sem Erigowban.