/Venge/
- Héééé!!! Naaa, most mi van? Jó hogy le nem... -*riad fel gondolataiból Venge a váratlan rándulásra.
Meglepetésében az egyensúlyát is elveszti, majdnem leesik a bakról.
De akkor hirtelen felfogja, hogy mi is történt.
Izgatottan néz körbe, majd a kocsi szélébe kapaszkodik, nehogy leessen - hiszen a ló most is ugyanúgy felágaskodik, mint nemrégiben, rántva ezzel egy nagyot a kocsin.
A lány elismerő tekintettel néz Hartolenre, mert a hordók pont oda és úgy esnek, ahogy azt a harcos eltervezte.
Szinte még ideje sincs felocsudni, mikor meglátja, hogy nyilik a fogadó ajtaja.
Valósággal kirázza a hideg az egyik alak látványától. Bár az arca rejtve, Venge mégis biztos benne, hogy ki lehet.
Furcsa érzés keríti hatalmába a lányt: mintha egy jeges kéz benyúlna az agytekervényei közé, és ott nem túl finoman tapogatózna.
Még a lélegzete is elakad, de szerencsére pillanatok alatt vége a dolognak.
A lány érzi, hogy ruhája a verítéktől csurom víz lett.
Épp hogy csak visszatér a normális légzése, mikor újabb fura dolgot tapasztal.*
<… Eddig siker övezi tervetek! A sikátor felé mennek!..>
- Hartolen! Te is hallottad?
*Rémülten és értetlen tekintettel néz körül, keresve, ki szólhatott hozzá. Csak pár pillanat múlva tudatosul benne, hogy bent, a fejében hallotta az előbbieket. Körülöttük senki idegen.
De akkor mi lehetett ez az egész?
Ijedelmét el is felejti, mikor meglátja, hogy tervük tényleg bevált: Khirrad és a három sötét alak valóban a sikátor felé indul. Egyikük azonban gyakran visszanéz.
Nem tudja miért, de Venge ilyenkor mindig arra gondol, hogy jó lenne elrejtőzni előle.*