Az utazó szeme elõtt terül el Erigow történelmi városa, mely Enrawel, Kyria fõvárosának alapjaira épült. Magas várfallal körbevett hely, de az utazó szeme még jobban megakad a belsõ fellegvár látképén és az égbe nyúló Legendák Tornyán. Külsõ szemlélõ inkább nézné egy hatalmas erõdnek, mint sem egy nép egy civilizáció székhelyének. Gyönyörû látványt sugároz a márvány teraszokon, pilléreken, védmûveken meg, meg csillanó fény, valamint a hegyekkel, völgyekkel, erdõségekkel szegélyezett táj. Aki elõször jár itt annak szava elakad, de aki már többször is látta ezen területet, az is áhítattal közeled a város ódon, veretes kapui felé.
Az út széles, kövezetes, jobbról, balról apró ligetek, facsoportok ölelik körül. A friss, hegyi levegõ, a madarak és más erdei hangok, neszek teszik még idillibbé az utazó hangulatát.
Az út, mely összeköti Erent, a Dwill Úniót Erigow-al hemzseg az utazóktól, kereskedõktõl.
Verõfényes tavaszi reggel van. Az éjszakai pára most kezd felszáradni a levelekrõl, lombokról. Az úton pár helyi földmûves igyekszik ki a földekre, ki gyalogszerrel, ki szekéren. A tavaszi munkálatok: vetés, boronálás, metszés szezonja ez az átlagember életében.
Az út mentén egy ilyen társszekér törött kerekét cseréli épp két tagbaszakadt, felgyúrt ingujjú paraszt. Lehet látni rajtuk, hogy rokonságban állnak. Az ifjabbik szakasztott a másik. Valószínû apáról és fiáról van szó. Nagyokat köpködnek, káromkodnak erv nyelven. Testalkatuk, frizurájuk az északi ember tipikus jegyeit viseli. Magas, derék emberek, félhosszú szõkés barna hajkoronával, kékes szempárral. A szekér elé fogott két szürke marhának hatalmas szarvai végén egy-egy bõr védõtasak található az esetleges balesetek elkerülése végett. A két jószág unottan, egykedvûen legelészik az út menti fûbõl, mit sem törõdve gazdáik problémáival
