Úttalan utakon....

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Az öreg kushadva kapja a fejét előre. Rád sem mer nézni. Megijesztette a határozott fellépésed. Ruháid magadra veszed, majd elindulsz a fogadó irányába. Ekkor valamit, valakit észreveszel a szemed sarkából. Nem más ő, ha jobban szemügyre veszed, hanem a hatalmas férfi, kit tegnap láttál az ivóban. Épp az erdő széle felé tart, s felkelti érdeklődésedet… .*


/ Liam /

* Felkelsz, összeszeded holmidat. Felcsatolod fegyvered, s neekivágsz át a búzamezőn a rengeteg felé. Oldalra pillantasz a fogadó irányába, s látod, hogy a tegnap „megismert” lány feléd meresztgeti szemeit…*

[Castor de Vinter]

Liam

Eszembe jut hogy tegnap este itthagytam ezt a "kicsi lányt".
Vidáman megindulok felé, menet közben összetekerem és az iszákomba süllyesztem a köpenyem.

-Jó reggelt pici harcos! -köszöntöm

-Elindulok egy kis felfedezőútra...nincs kedved jönni?

[Navaratna]

(Unnur)

Mikor látja, hogy fordul felé a férfi, éleset füttyent figyelemfelhívásképp. Aztán meg is szólítja.
<Ez már jó hír, legalább nem kell az ő seggét szétrúgnom, mert lerázot. Höh, én szoktam lekoccintatni a férfiakat, nem fordítva!>
Sóhajt, ránéz a fogadósra, de inkább nem kérdez a madarasok felől.
<Minek? Ha fontos, majd a Földanya összefuttat még velük, ha meg nem fontos, így kellett lennie.>
Így holmijait felnyalábolja szőrméstül és megindult a férfi felé.
-Jó reggelt nagy!-néz fel a termetes férfira, szemét ellenzőnek használja a nap fénye ellen
-Baromi piszok nagy-toldja mellé emrelinül.
-Unnur megy...-és még egy pillantást vet a kis házra. Meg a kazalra. Azon elvigyorodik..
-Unnur éhes. És te?

[Castor de Vinter]

Liam

Rosszalóan megrázom a fejem.

-Már ettem tegnap. -Jóllakottan soha nem szabad a vadonba indulni. -...ha degeszre eszem magam, akkor lelassulok és a vad legyőz...az éhség kiélesíti a vadász ösztöneit...és nem tudhatom mikor bukkan fel a vad. Ha éhesen vadászok gyorsabban futok, nagyobbat ütök, és a fájdalmat sem érzem úgy...tudom.

-De te egyél ha akarsz...én majd délután eszek és este.

[Navaratna]

(Unnur)

Végigméri, milyen fegyver van a férfinél.
-Vanni te vadász? Én igen. Kicsi állat. Te nagy állat?
És felnevet. Ez kétértelmű a rossz nyelvtudás miatt.
-Nem te vanni nagy állat...te nagy állat-vadász?
Ha tényleg vadász, akkor érdekelni kezdi a dolog másképp is.
<Én csak ficek állatokat tudok levadászni és folyton ehetnékem van. Mondjuk nem is eszek fél magtárnyit, mint ő! :d >

[Castor de Vinter]

Liam

Büszkén kihúzom a magam 200 centijét és azt mondom:

-Igen. Korg vagyok. Ez a népem nyelvén vadászt, felderítőt jelent. Olyan harcosok vagyunk, akik vándorolnak, nem tartoznak szorosan a törzshöz, szabad kóborlók, feladatuk a felderítés és az élelem gyűjtés.

-És én már nem vadászom vaddisznónál kisebb állatra...csak ha nincs más...a vadnak is meg kell adni az esélyt a győzelemre, ez így tisztességes...ha erősebb mint ez..-mondom és befeszítem a hajókötél-szerű bicepszem-...-akkor joga van elvenni az életem és legyőzhet, de ha én vagyok az erősebb...akkor a törzsnek lesz mit ennie.

Megigazgatom az övemen a dobóhálót, felrakom a nyakamra a lándzsa rúdját és -akár a kereszt- beleakasztom a két karom és azon pihentetem.
(Remélem érthető a testtartás.)
-Megmodod végre a neved? Tegnap nem mondtad.

[Navaratna]

(Unnur)

Most, hogy kihúzta magát, még nagyobbnak tűnt. Unnur elismerően méregette.
<Rámfekszik, kinyomja belőlem a lelket. Csak alul lehet. >
-Korg...-ízleli a szót. Nem ismerte eddig.-Vanni Korg nagy minden férfi?
Elégedetten hallja, nagyvadra vadászik a másik. Az pedig sok élelmet jelent. Talán vadászhatna is rá, ha egy ideig képes megtartani a férfit.
-Én vadász shara -s kezével verdeső mozdulatot tesz- és kicsi állat.
Látja, a férfi most épp egy pihenő pózt vett fel.
-Jó. Unnur-és megsimította a férfi mellkasát, közben hunyorított mert szemébe sütött a nap.
<Ah, mért fontos mi a nevem? Én se emlékszek már az övére. Az tegnap volt, ma meg ma van>

[Castor de Vinter]

Liam

//Off: Elnézést módosítom a reagom, valmi a karakter szeméyliségéhez és neveltetéséhez jobban illőre...kérlek Nava, majd módosítsd te is; ezer bocs, de mást gondoltam....//

Meglepetten néz a nőre, elmosolyolyodik a simogatásra.

-Ez jó Unnur. -mondja egyszerűen - Liamot nem szokta nő simogatni.

Majd ő is kinyúl és megsimogatja a nő kebleit, szép finoman, óvatosan. Egyátalán nem "barbárosan" markolássza, Liam természeti nép fia...nem alkoholista matrózoktól tanulata a kapcsolatteremtést...hanem senkitől...Liam rengeteget volt külön a törzstől...sajnos bizonyos dolgok kimaradtak az életéből...

<Ez biztos valami üdvözlés náluk......nagyon kellemes...viszonoznom kell az udvariasságot...>

-Én pedig Liam vagyok. -mutatkozik be újra a Barbár, miközben álmélkodva az ujjbegyével "simizi" a kis nő domborulatait.

<Fúú..ez több mint kellemes...>

Miután érzi hogy kezd gerjedelme támadni, ami a férfi vadászokkal való kézszorítás után általában nem szokott, gyorsan elkapja a kezét, elpirosodik, mint valami leskelődésen kapott kamasz.

-Na jól van Unnur...gyere nézzük meg merre vezet az az út. -javasolja Liam

[Navaratna]

(Unnur)

A lány mosolyog, meglepődik, de talán megtanulja, mi az a korg. Eredetileg azért ért a férfihoz, hogy így fejezze ki, szép amit lát, s ami szép, azt méltányolni illik. Úgy néz ki a másik is valami hasonlót művel de a végére azért felnevet.
<Ha tovább csinálja, az már nem csodálat. Reggel van, magam mögött tudok egy kiadós együttlétet, ami miatt picit éhes vagyok, és most nem igénylem még a férfitársaságot! >
-Nézni és menni, Liam-és akár tetszik akár nem, kis szárított húst húz elő saját készletéből, hogy elnyámmogja, meg vizet is iszik rá kulacsából, ami nem a legfrissebb, de majd kicseréli pataknál. Örül hogy nem egyedül mennie és ekkora férfipéldány sem terem minden csalitosban!

[Castor de Vinter]

Liam

Együtt indulnak el úton...Liam kilép és hosszú elnyujtott "farkasügetésbe" kezd, nem fut, csak jó öleseket lép sietve, hogy haladjanak.
<Jó lenne ha bejárnánk ezt a erületet estig...>
Néha le-le sandít a hónaalj magasságában cirkáló kis nő feje tetejére.

[Navaratna]

(Unnur)

A tempó nem volt ellenére, legalább mozgásban marad és nem tesped el. Az edzettség létkérdés, túlélése múlhat rajta. Még élvezi is, hizs szabad ég alatt van, növények között.
-A legjobb a füves pusztában! Mikor beleszalad a Földanya lánya az egészbe s hullámzik a fű a szélben mint valami élőlény szőre! Sokszor futottam ott, vagy lovagoltam. Hiányzik a lovaglás. Fél éve nem ültem már lovon, de ugyan úgy menne mint azelőtt-beszél a férfihoz. Nem hangos, és nem is erv. De nem zavarja, hogy a másik egy kukkot se érthet belőle.
-Ott más szaga volt a levegőnek is. Harapni lehetett volna. Itt hidegebb van és több a fa, más a vad is.
Majd elcsendesedik, inkább fülére, szemére, orrára bízza magát.

[Erigowi Klavel]

/ Liam, Unnur /

*A kis bájcsevely után közösen vetitek bele magatokat a sűrűbe. Jó ideig haladtok a fenyvesbe. Semmi különöset nem tapasztaltok. Egy fertályóra után nagyobb tisztás bukkan fel előttetek, melynek végén egy patak csordogál csendesen. Felfrissítitek ivóvízkészleteiteket. Átvágtok a patakocska hideg vizén, mely közepén is csak combig ér. Később egy hatalmas fenyőt pillantotok meg, mely egy kopasz hegy tetején ágaskodik. Megkerülve a hegyet, már dél időre jár. Utatok úgy „irányítjátok, hogy az út közelében legyetek. Annak is a bal oldalán. Néha közelében, néha távolabb attól. Az idő gyönyörű. Friss virág és gyanta illatot hordoz a tavaszi szél. Kezd gyomrotok „jelezni”, hogy enni kellene. Lepihentek, esztek, majd folytatjátok utatokat. Vadak csapásait pillantjátok meg. Kisebb, nagyobb jószág járhat erre fele. Láttok itt őznek, nyúlnak, vaddisznónak nyomát. Mind a már látott patakocska irányába mutat. Lassítotok a tempón, majd egyszerre érzitek meg a vad közelségét. Liam, te megpillantasz egy hátat, egy pillanatra. Vaddisznó lehet előttetek. Termetes példánya fajtájának. Valószínűleg egy kan. Unnur, te nem látod, csak hallod, hogy fel, fel horkant előttetek egy jószág. Hangjából megítélve disznó lehet. A zsákmánytól körülbelül harminclábnyira lehettek. Egy kis bokorcsoport takarásában eszegeti a lehullott tobozokat, néha fel, felhorkantva, orrával túrva a földet a gyanútlan vad….*

[Navaratna]

(Unnur)

Megtorpan, fülel. Aztán felpillant a férfira.
<Na majd ő levadássza nekem!>
Elmosolyodik várakozásteljesen s megérinti a férfi karját s előre mutat s legyez, hogy menjen.

[Castor de Vinter]

Liam

Úgy dönt itt az ideje "elvarázsolnia" a szőke cicát egy látványos erődemonstrációval:, ezt úgy képzeli el, hogy megmutatja. hogy milyen "tökös" gyerek. (Nem szó szerint...egyenlőre... )
Liam kiveszi az övéből a hálót és a buzogányt és leteszi a földre, hogy ne zavarja a mozgásban.
Csak a lándzsáját viszi. Int a lánynak, hogy maradjon a helyén, és ne csapjon zajt.
Becserkészve megközelítem a vadkant, és ha biztos közelbe érek, kirontok a sűrűből és a vaddisznóra támadok. Nem dobom el a fegyvert, hanem azzal harcolok, míg az állatot el nem ejtem.

[Navaratna]

(Unnur)

Ő maradt is, kíváncsi volt a hadakozásra, amit a disznóval majd levág a férfi. összefont karral állt, de azért ha mondjuk balul süt el a dolog és a disznó felé rohant volna, nem rest kisbaltát rántani. csendben várta a fejleményeket.