Utcák, terek, sikátorok...

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

// Folyt. köv. a Vonító Dalnok topicban //

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* Átléptél a belső kapun, s feltárul előtted Erigow. Egy hatalmas téren találod magad, melyből több út is nyílik, bekapcsolva a város ezen részét Erigow „vérkeringésébe”. A tér hatalmas. Közepén egy kaszárnya áll, két őr posztol előtte. Neked jobbra egy csicsás, párkányokkal, csipkézett erkélyekkel tarkított épület. Egy fogadó. Cégérén a következő áll: Alborne Csillaga. Az épület előtt, a bejárati ajtóban egy középkorú férfi kinek markáns tekintetéből, egyenes tartásából látszik, hogy valamilyen „kidobó”, ajtónálló lehet. Épp egy ékszerekkel felaggatott, estélyiben flangáló idősebb nőt, s annak piperkőc, idős férjét tessékeli be az ajtón. Látszik, hogy ismeri őket. Széles mosollyal, önzetlenül segíti őket a bejutásban. A kaszárnya és a fogadó közti hatalmas teret egy pódium „ékesíti”. Látszik rajta, hogy nem rég állíthatták össze, s az utómunkálatokon még dolgoznak az ácsok. Mellette mutatványosok gyakorolnak. Látsz itt metszett szemű fiatal lányt, ki tüznyelő mutatványát gyakorolja. Táncosokat, kik egy kobzos ütemére „összehangolják” lépéseiket. Egy jól megtermett enyhén köpcös, harcsabajuszos férfit. Halántékáról a haj már megkopott, s őszes. Oldalán egynenes kard hüvelyében. Öltözéke, fehér inge, fekete bőr nadrágja, széles több csatos öve , lovaglócsizmája módosabb egyénről vall. Ő épp a munkálatokat, a felkészülést irányítja. Kezét csípőjére rakva figyel mindenre.*

- Hé, ti! Azt a lámpiontartót kicsit balra. *Mondja félhangosan, öblös hangján az ácsoknak, majd a „tűznyelő” lányhoz fordul. *

- Mija! Remélem a többiek is ideérnek nemsokára!? Azok a kurvapecérek, biztos még isznak valahol, a helyett, hogy itt gyakorolnának!

* A tömeg kikerülve az előkészületeket, nyüzsög a térre vezető utakon. Kocsik, lovukat kantárszáron vezető utazók, gyermekeik kezét fogó helybéliek, az utak szélén felllított standokból ki, ki kiáltó kufárok népesítik be az utcákat, s a teret. Te ott állsz, s ámulva figyeled mindezt. Egy magaslat tetején van a tér, honnan jól belátni a város keleti részét. Teljesen a várfalig. Látod az egész városban hasonló „felfordulás” várja az idegent. Az idő tavaszias, bárányfellegek úsznak tova az égen, enyhe szellő lengedez. Tökéletes minden…*

[Erin O'Shanon]

Odalépek a harcsabajszos öreghez, hiába ő egy társulat vezetőjének tűnik már a beaszéd stílusából is.Az idegesség, és a féltés minden szava.Biztos valami nagyra készülnek.Megkocogtatom a vállát.
<Hiaba a mi öreg Phonin mesterünk is ilyen volt.>

-Elnézést uram. -tudom hogy kell bánni ilyenkor az ilyen felelősségtől megrogyott emberekkel.

-Éredeklődni szeretnék nincs-e szüksége egy markos kézre, vagy esetleg egy jó késdobálóra?
-Jómagam is művész lennék!Messze délről.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* Az öreg megpördül mikor vállát megkopogtatod. Gyorsasága meg is lep egy pillanatra. Jól végigmér, szúrós tekintetével, majd mellkasa előtt „átfűzve” karjait elmosolyodik , s ismét végigmér.*

- Üdvözöllek idegen. A nevem Hralt Butrondis! * Ejti szavait öblös hangján az öreg. Te is felméred, s látod rajta, hogy enyhe pocakja ellenére izmos, jó kötésű férfivel állsz szemben.*

- A Quiron Gyöngye nevű társulat nem alkalmaz minden jött mentet édes fiam! * Néz rád érdeklődve a társulat vezetője.* Mutasd meg miben is vagy te olyan jó! Késdobálásban? Hmmmm…. Mennyire? * Mosolyodik el bajsza alatt. * Na mutasd, itt az idő! Ez az első és utolsó lehetőséged! *Sürget az öreg, figyelve minden egyes reakciódat. Mozdulatodat, esetleges idegességed.*

- Ott az az oszlop! Találd el háromszor! A pengék ne legyenek egymástól egy újnyira sem! *Bök fejével egy körülbelül 10-15 lábnyira lévő fenyő oszlopra, mely a tribün mellett helyezkedik el, s Körülbelül egy tenyérnyi széles.*



// Ha eleget teszel a kérésnek, akkor írd le légyszi részletesen hogy is hajtod végre a műveletet. Támadó dobás nem kell. Majd én dobok és számolok! //

[Erin O'Shanon]

A mellkasomon feszülő övről nyugodtan veszek le minden egyes dobáshoz egy tőrt.Izgulnivalóm nincs.

<Maximum nem vesz fel az öreg.>

Szípadias mozdulattal, hanyag elegancával próbálom ezt a "rutinfeladatot" teljesíteni.

<Nyugi csináltál már ilyet ezret!>

Szépen kiosztom a három tőrt, ahhogy eddig is csiáltam volna,távolság felmérése,kis cél-kis hiba.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* A dobások tökéletesen sikerültek. Az öreg egy pillanatra el is ámul, de próbálja leplezni meglepettségét.*

- Elmegy! *Mondja kissé tétován, majd belekezd.* Na, akkor egyezkedjünk! Elmondom a játékszabályokat. Ez a mi kis társulatunk, olyan mint egy család. Egy család, melynek én vagyok a családfője. Remélem egyértelmű!? Amikor megy a bolt dőzsölünk, mikor meg nem, akkor együtt koplalunk. Az étek közös, s heti 50 réz jár fejenként. Ezt arra költitek amire csak akarjátok. A mindenkori szállást én biztosítom a reggelivel, ebéddel, vacsorával egyetemben! Megfelel? *Néz rád kérdőn Hralt.*

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

*A fiatal férfi dermedten áll meg hangod hallatán. Látszik rajta, s tétova mozdulatain, hogy átfut agyán, fegyveréhez nyúljon e, de nem teszi. Kérdésedre hosszú pillanatokig nem válaszol, majd csendesen megszólal:*

- Nem tudom miről beszél uram?! Én csak a páromhoz sietek az Alborne Csillagába! * Próbál mellébeszélni, de kiérzed reszelős hangjából a hazugságot.*

[Erin O'Shanon]

-70 réz és mostantól a társulatban femerülő összes kovácsmunkát felvállalom.
-Ugyan pakót még nem készítettem sokat.De a fegyverekhez eléggé értek.

Közlöm az öreggel az ultimátumot.

-És most ha lennél olyan kedves bemutani a társulatnak.Családfő.
Hozzá kell tennem már éltem 5 évig hasonló körülmények közt egy pyarroni társulattal,rem élem itt nem az lesz a vége a balhénak mint ott, ugyanis őket mindenféle kétes üzelmekkel vádolták meg.

-Mospedig ha bemutatnád a társulat többi tagját és a lakelyemet, megköszönném.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* Az öreg harcsabajszú elmosolyodik látván határozottságodat.*

- Látom, te sem ma kezdted a szakmát!? Megtudhatnám becses művésznevedet hatalmas idegen? Ja és egyezünk meg 60- ban, s jut is marad is.* Néz rád szúrós tekintettel az öreg, majd körbevezet a színpad körül elhelyezkedő ládák, ketrecek sokaságán, s bemutatja a színtársulat tagjait.*

- Ő Mija! A tűznyelőnk. * Mutat a vágott szemű, alacsony, csinos kis teremtésre, ki egy tüzes fadarabot, fáklyaszerűséget pörget kezében, s néha, néha szájába véve „lenyeli” a tüzet. Enyhe fél mosollyal üdvözöl téged. Arrébb menve a két zsonglőrt és táncost pillantjátok meg. Mint két tojás, úgy hasonlítanak egymásra a fivérek. Vékony, nyurga, de szálkás izomzattal vannak megáldva. Szőke rövid hajuk, élénk zöld szeműk, csak úgy ragyog a napsütésben.*

- Ők Pertol és Mertol! A két zsonglőrünk. Jó fiúk, szorgalmasak, s nagyon jó az egyensúlyérzékük. * Fűzi hozzá a „családfő”, majd egy enyhén kopottas bőrkabátot viselő férfihoz vezet, kinek őszülő félhosszú haja belelóg karvaj orrú arcába. Épp egy lanton ad ütemet a két zsonglőr gyakorlásához. Egy utazóládán ücsörög, s mikor a közelébe értek, jobbját nyújtva üdvözöl:*

- Alborne hozott mi nálunk! A nevem Fredlegos! *Mosolyodik el őszes bajsza alatt a dalnok. A vezető még hozzá fűz pár mondatot, majd magatokra hagy:*

- Tartozik még hozzánk egy állatidomár, kit Beltfergotnak hívnak, valamint egy fakír, Mustafa. A fene vinné el őket! Biztos még vedelnek valamerre, a helyett, hogy itt gyakorolnának. Nézd csak meg! Szerencsétlen pára!* Mutat egy hatalmas barnamedvére, mely egy ketrecben kushad.* Senki mást nem enged a közelébe, csak Belfergottot, s az még ma nem került elő. Szerencsétlen Bur, meg itt van elzárva két napja a ketrecébe! Ja, a szállás! A közeli csehóban a Beszélő Múlt nevezetűben szálltunk meg. Estére neked is lesz ott szállásod. Addig pakolj le a sátorban. * Mutat egy közepes méretű, kör alakú, cicomás sátorszerűségre Hralt a vezető.* Na én meg megyek, s irányítom eme kompániát, hát ha kész lesz még ma a színpad. Addig ismerkedj a környezettel az új társakkal. Valamint* Hajol hozzád közelebb.* Mi nem foglalkozunk fekete üzelmekkel! Ezt jól jegyezd meg barátocskám.* Szavai után távozik a balfaszoskodó ácsok irányába. Te ott maradsz a dalnok közelében. Ki jót kacag mindezen, s húz egy kortyot iszákjából.*

- Kérsz? * Nyújtja feléd a boros flaskát.* Ne törődj Harttal! Mindig ilyen keménykedő az újonnan érkezettekkel.

[Schinter]

Ulcus


-Ugya..ugyan....akkor nem kellet volna,hogy idáig kövess...Vagy netán eltévedtél?Elviszlek akkor egy járőr csapathoz biztosan tudnak rajtad segiteni

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* a férfi keze ismét megremeg, majd hírtelen felindulásból, megpördül, s kirántja hosszú tőrét tőrhüvelyéből. Szemein látszik a félelem, de tudod jól. Vigyázni kell a sarokba szorított vaddal! Őrült, s váratlan dolgokra képesek az ilyenek. Nem támad. Tőrét előre tartva, néha oldalazó léptekkel, a fegyverrel maga előtt hadonászva felmér téged. *

- Gyere te állat! * Sziszegi fogai között a megfélemlített fiatal férfi. Látod tétovázik. Nem támad, várja a végzetét.*

[Schinter]

Ulcus


Meglepődik,hogy mennyire elszánt a fiú.

-Nos...hát akko még sem az alborne csillagát kerested.Mondd el szépen,hogy ki és mivel bizott meg.Ha megfenyegetet talán segithetek is rajtad....de csak akkor ha te is segitesz.Tudod,jól,hogy nincs esélyed.

Ő sem tesz semmit.MEgprobál minél több infot kiszedni a fiúból.

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* a fiú elszántnak tűnik, s pár pillanatnyi tétovázás után előre lendül. Te minden erőfeszítés nélkül ki tudsz térni támadása elől, s megpördülve már ismét szemtől, szemben álltok egymással. A fiú fujtat, s izzadság gördül le homlokáról. Látod rajta elszánt, s addig nem fog beszélni, még meg nem leckézteted.*

[Erin O'Shanon]

Elfadom a kínálást.

-Jól esik ebben a hőségben az üdítő.Köszönöm pajtás.
-Egyéként, elmondanád nekem ki is az az alborne?Mert ugyan nem ismerem, de biztos ő az aki idevezéreltengem hozzátok,már most kezdem egyre jobban érezni magam errefelé.

<Már most tetszik ez a hely.>

Gyorsan lepakolok, és elkezdek kérdezősköni mindenkiől, mégis mikor lesz előadásunk, és milyen produkció lenne előnyös szrintük, eddig is volt egy-két apróbb trükköm, de most valami extravagásoz van kedvem.

<Gondolkozz valami frappáns beépőn-megvan!>

Felmérem az eljövendő színpadot.

<Kitalálok rá egy frappáns urgráskompozíciót.Kihasználom, hogy itt még nem ismernek.>

<Nos akkor ezzel végeztünk is.>

Elhívom a dalnokot magammal a Beszélő Múltba.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* A dalnok elmosolyodik a kérdéseden, majd miután húztál az iszákból ő is dönt magába még egy keveset. Letörli állát, majd belekezd.*

- Alborne a zene, a legendák, az ünnepek Istene! A legfőbb, s a legvidámabb mind közül, kit a pyarroni panteon magában foglal. Ő minden jónak, minden szépnek a megtestesítője. Nélküle nem lehetnénk boldogok. Tőle ered minden ami szép, s jó ebben a tyúkszaros világban. * Mosolyodik el kissé kesernyésen a dalnok, majd belekezd egy ódába.*

Az esély

Lelkedben bár dúl, indulat, harag,
Legbelül tudom a szív diadalt arat.
Várhat reád víg, boldog élet,
Ha el nem engeded, mi kéret!

Járt utat, járatlanért el hagyhatod,
Az út elhozhatja mi oly soká váratott!
Engedd, ki reád vár minduntalan,
Ne hagyd, Őt bizonytalan.

Halld meg a szív szavát!
Az élet érted kiált!


/ Random tollából/

* Eme szomorkás, de egyben az esélyről szóló dalban érzed benne van a dalnok minden bánata, s reménye egy jobb élet reményében. A férfi felkel ülőalkalmatosságáról, majd vállon vereget, s megszólal.*

- Felőlem elmehetünk a Beszélő Múltba, de Hralt le fogja rúgni a tökeink, ha mi is itt hagyjuk. Holnap kezdődik a fesztivál, s az állatidomár, meg a kivénhedt fakír még meg sem érkezett. Nincs is összeállítva a műsor a holnapi nyitó napra. Ha felvállalod, a picsán rúgást, tőlem irány a csehó, s egy jó kupa bór.* Néz rád kérdőn a dalnok.*