Úttalan utakon....

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Ahogy az épület közelébe settenkedel, a hangok felerősödnek. Párbeszédek egyvelege hallatszik ki a fogadóból. A hallottak alapján legalább két különböző társaság belgethet egyszerre. Bekukkantasz az ablakon, ekkor egy fa padozatos, dísztelen, fehérre meszelt helyiséget pillantasz meg. Benn jó pár asztallal, meg paddal. Legalább hat méretes tölgyfa asztal van elhelyezve szépen sorba, három az egyik, három a másik oldalán a helyiségnek. A fogadó végében egy pulttal, melyen egy korosodó, őszülő, körszakállas , alacsony csapos könyököl. Az ivóban két társaság helyezkedik el, külön, külön helyet foglalva, egy-egy nagyobb asztalnál. A pulthoz közelebbi csapatot látod is. Két fiatalabb férfi, és egy igen csinos, fiatal lány eszeget valami finomat, s közben kultúráltan beszélgetnek valamiről, talán a holnapi napról, s a további útjukról, ha jól érted. Ruházatuk tiszta, kultúrált, s pár ékszer, nyakláncot is megpillantasz rajtuk. A mási asztaltársaságból, csak egy idősebb ipsét tudsz megpillantani az ablakból, ki jókat kacarászva, vidáman beszélget társaival. A hangjukból ítélve, hárman- négyen lehetnek. Elcsodálkozol mindezen. Asztalnál ülnek, a nők és férfiak egymással beszélgetnek, semmi nemű férfisovinizmust nem tapasztalsz a jelenlegi szituációból megítélve…*

[Castor de Vinter]

Liam

//Off: Bocsi, Joe, de még szeretnék csinálni valamit mielőtt belendülnénk...//

Szemügyre veszem az élelmiszert is.

<Affene, húsból is kifogyóban vagyok! Muszáj leszek valamit vadászni, hisz még csak csereberélni sem tudok, mert nincs mit felajánlanom!>

Szemügyreveszem a patakpartot.

<Csak járnak ide nagyvadak inni!>

Szarvas,őz, vagy vaddisznó nyomait keresem. (Nyomolvasás 3)

Arra alapozom a cserkészést, hogy az állatoknak bejáratott, megszokot ívóhelyük van, ahvá lejárnak inni. Erre alkonyatkor is megvan az esélyem.

Ha találok nem túl régi nyomokat elindul a vadászat! Kézbe veszem a dobóhálót és a lándzsát.

<Na szellemek most segítsetek!> (Vadászat, cserkészés 3)

//Off: Liam vaddisznót, szarvast akar elejteni, hogy legyen mivel "fizetnie" a civilizációban....//

[Navaratna]

(Unnur)

Kicsit félrebillenti a fejét, majd válat von.
<Ahány falu annyi szokás, ő biztos jobban szereti a férfiakat mint az átlag. Van ilyen. De jó sok hapsija van! Tudhat valamit, fiatal létére, akkor bánjunk vele tisztelettel.>
Elmegy az ablaktól, vehemensen be az ajtón. Le se veszi a szemét a lányról, őt célozta be menetele céljául. Mikor elé ért -férfiakra rá se bagózott- fél térdre ereszkedett előtte, szekercéjét élével s nagy hanggal belevágta a padlóba a lány elé. Nem úgy hogy sebezzen bárkit is! Fejét lehajtotta.
-Úrnő, kié a ház, fogadd tiszteletem.Kinek sok férfi van ágyában, az nagy asszony, talán egyenesen papnő, mégha arca fiatal is. Unnur vagyok, Hildur lánya, menedéket kérek éjszakára, meleg ételt s egy férfit éjszakára, kivel hálhatok, mert messziről jöttem.
Mindezt emrelinül

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Nyomokat találsz, ahogy haladsz Délnek a patakparton, de egyik sem a legfrissebb. Lehet, hogy nem erre van az a vadcsapás, mit te keresel. Felérsz alkonyatra a hídfőhöz, látod a füstcsíkot, a fényt a lányt, ki egyre közeledik az éjszakai szállás felé. Körbepillantasz még egyszer, mielőtt lehangoltan, a „vadnélküli” tájat magad után hagynád, s ekkor a patak és a híd túl oldalán a búzatáblában, mely számodra, csak egy emberi kéz által feltúrt, s megművelt területet jelent, meglátsz a szürkületben egy agancspárt. Gazdája jól megtermett, öreg példánya a szarvasok nemzettségének. Fejét a friss táplálékba túrva, a félhomályt kihasználva jóízűen eszeget. Kissé túl bátornak is tűnik számodra ilyen közel az emberi élethez, de valószínű az éhsége, valamint a szürkület kezdődő sötétségét kihasználva meri felvállalni a kockázatot egy kis könnyen szerzett takarmány reményében.i]




/ Unnur /

[i]* A lány felsikolt midőn berontasz a fogadóba, s értetlenül, teljesen ledermedve nézi, hallgatja a jelenetet. Mindenki meglepődik, nem csak ő. Van aki az oldalára függesztet fegyveréhez kap ijedtében, de mikor tudatuk kitisztul elengedik azokat, s mély ámulatba esnek a te „bejöveteleden”. A lány szóhoz sem jut, látszik rajta, hogy halvány lila gőze sincs, hogy mit akarsz tőle, s kérlőn asztaltársaira pillant szorult helyzetében. Az egyik férfi a lány asztaltársaságából, ki szemrevaló, fiatal, erős hímnek tűnik számodra, felkell s hozzád lép. Kezét nyújtja, hogy felsegítsen, közben ezeket a szavakat mondja ervül:*

- Kellj fel te lány! Mi a fészkes fene ütött beléd?! Kellj fel, s magyarázd el mi lelt téged! * Néz rád kérdőn, de határozottan, de te szavainak csak töredékét érted..*

[Navaratna]

(Unnur)

<Ilyen elvetemülten nézhetek ki a vadon tán, hogy egy lány megrémül tőlem? Huh, rosszabbul állunk, mint hittem!>
A fiatal férfi szavaira sandán felpillant.
<Szerencsét hogy jól nézel ki...>
Megfogja a kezet, fel is áll, de azért, hogy beleszagoljon a férfi tenyerébe. Tetszik neki a mámorító, fiatal férfi illat. Félrebillenti fejét, megsimítja a férfi arcát másik kezével.
-Jó férfi, jó férfi-mondja ervül s végigmustrálja.
Aztán a lányra tekint.
-Ő jó lesz, csinos-mondja megint emrelinül. Meg sem fordul a fejében hogy a lány nem érti a nyelvét:
-De magyarázd el neki, hogy csak veled beszélek, a férfiaknak nem erőssége az értelmes beszéd.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A nő ismét értetlenül, fejét rázva hallgatja ismeretlen szavaidat.. A férfi elkapja kezét, mikor abba beleszagolsz, de másikkal segít a felállásban. Meglepődött férfiúi arcán a teljes ledöbbenés látható. Egyedül az eddig általad nem látott alkesz kuncog minden történésen a sarokban. A fogadós szavai törik meg a beállt, s enyhén szólva feszült csendet. A fogadós szavai törik meg a beállt, s enyhén szólva feszült csendet. *

- Te lány! Mi a fészkes fenét művelsz itt? Elment az eszed!? Rontod itt a keresletet, meg molesztálod a vendégeimet! *Lép ki a pult mögül, s elindul feléd, de a fiatal srác, ki veled szemben áll, leinti.*

- Hagyja gazduram! Majd én elintézem! * Az öreg megáll, s mereven figyel téged.*

- Hogy hívnak? * Próbál az ifjú kis nyugalmat hozni kérdésével a terembe. Meg sem lepődve, hogy arcát végigsimítod. *

[Navaratna]

(Unnur)

Teljes közönnyel nézi az öreget.
<Vén is, férfi is. Ugyan, ennek a csontja könnyen törne, de koros őszes halántékúakkal csak nem kezdek harcba. Az ilyet farba kell rúgni, az is elég neki.>
Unnur meglepődik, hogy most se értik őt.
<Más nyelvet beszélnének itt a nők is?! Jól el vannak ezek jutva!>
Muszáj arra a nehéz nyelvre váltani, amit még a pap tanított neki, mert a férfi beszéli azt, talán az a borjúszemű lány is ért akkor a szóból. Ámbár már a tekintélye rohamosan csökkenni kezd Unnur szemében...
-Én vagyok Unnur-mondja oldalvást nézve a férfira, aztán a lányhoz intézi szavait:
-Vagy te úrnő ezen férfi?-bök a fiatalemberre majd körbemutat a többi jelenlevőre. S közelebb hajol a lányhoz. Ujjain keresi azon körök tetoválásait (megtapogatja a lány kezét), amik mutatnák, ha papnő, meg a láncot (nem ér hozzá), ami mutatná, ha családfő, vagy ha az nem is, de köztiszteletben álló személy. No meg tüzetesebb vizsgálat alá veszi karját (csak nézve, nem ér hozzá), erős-e, meg ruházatát. Ha kiderül, hogy gyönge, hamar kiderül, hogy ez afféle elnyomott nő, nem a népéből való nemes leány.
-De nem úrnő, mondd neki, szép, de beszél sok, nem jó-feltételes módot nem tudott alkalmazni, de fittyet hányt rá.
-Én beszélek csak nő, férfi nem beszél jól.

//A nyelvtudását onnan veszem, amennyit én tudnék a valóságban németül mondani //

[Castor de Vinter]

Liam

Szívem nagyot dobban, kezekben megremeg a lándzsa.

<Ott a vad! Ott megy a vacsorám! És milyen pompás példány! Meg kell szerezzem!>

Begörnyedve, gyorsan átüget a hídon és a búzatábla szélénél lehasal. Megállapítja honnét fúj a szél, és fújásíránnyal szemben kezdi becserkészni a szarvast.
Ha a széljárás nem kedvező, vagy megváltozik inkább irányt változtat, vagy vár.

Néha fel-fel pillant. hogy jó irányba tart-e, mikor már úgy becsüli a szarvas dobástávloságon belűl van, próbál úgy helyezkedni, hogy a szarvas háta mögött legyen.

Féltérdes pozícióba áll, kiteregeti a dobóhálót, és elhajítja a célpontjára:

//A dobóhálóval végzett fegyverdobás eredménye: (módosítókat nem számoltam, azt rád bízm:
()=dobás eredménye
KÉ: 19+(6)=25
TÉ: 52+(78)=130

Sebzés: nincs, sieres támadásnál az ellenfélnek: -40VÉ,
Speciális támadások:
-a fegyverhasználat foka miatt -10-zel csökken a túlütésküszöb, túlütés esetén a dobóháló nem sebez, csak megbánítja az ellenfelet
- a támadódobásaimhoz hozzájárul az ellenfél összesített MGT-je
- mikor dobóhálót használok a Földredöntés képzettséggel kombinálva nem járnak a TÉ-hez levonások, a földrerántott ellenfélt körönént támadhatom (a hálót nem kell újra kivetni), és az ellenfél a -40 TÉ módosítón kívűl még plusszba a következő hátrányokat is elszenvedi: Harc fekve helyzetmódosítók (KÉ -10, TÉ: -20, VÉ: -10)//

Ha a dobásom talált és a szarvas a hálóba gabalyodott a Földredöntés (2) képzettségemet és az erőmet használva használva lerántom a földre a vadat.

Odamegyek és a lándzsát átdöföm az állat nyakán, ott ahol az ütőeret sejtem. Nem akarom sokat szenvedtetni.

Ha az állat nem rángatózik már:

A sarkaimra ülök és az eltávozó lélek bocsánatát kérem.

- Nagy szarvasszellem, köszönöm hogy húsoddal véreddel táplálod a korgok népét.

Felemelem a szarvast, és a nyakamba veszem, űgy hogy a feje az egyik oldalamon, a lábai a másik oldalamon lógjanak le, két oldalt.
//Off: Feltételezem 18-as Erővel menni fog ez a mutatvány.//

Majd a vállamon a zsákmányommal megindulok a fény és a füstcsík felé.

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Átszökkensz a hídon, s beleveted magad a búzatáblába. Az állat felnéz, de gyors és ügyes mozdulatsorod nem ijeszti meg, vagy már csak későn észlelt, így a helyén marad. A szél nagy szerencsédre felőle fúj, s te kerülgetés, felesleges oldalt kúszás nélkül a közelébe férkőzöl. Előkészíted a dobóhálód, s megpörgetve feléje dobod. Az csodálatos szarvasbika, ekkor megrezzen, s ugrani készül, izmait megfeszíti, hátsó lábaira helyezi súlypontját, hogy hatalmas szökkenéssel kerülje el a levegőben surranó, kupolaszerűen elterülő hálót. Mind ez a pillanat tört része alatt játszódik le, de neked hosszas másodperceknek tűnik. Érzed, vadász ösztöneid ismét előtörtek, hatalmas, rönkszerű karjaid megfeszülnek, alkarodon az erek kidüllednek, érzed saját véred pulzálását nyaki ütőeredben, mely felgyorsult szívverésed ütemére pumpálódik agyadba. A háló zsinórja megfeszül kezeidben, majd hatalmas rántással földre döntöd a hálóba gabalyodott jószágot. Gyors, rutinos mozdulattal átszúrod torkát, s a mellette futó ütőeret. Az állat gyorsan kiszenved. Fohászod után nyakadba veszed a majd mázsás testet, s nyugodt léptekkel megközelíted a fény forrását. Közelebb érve látod, hogy egy nyeregtetős épület az. Az ablakon átszűrődő fény, a bentről hallatszó beszédfoszlányokból rájössz, hogy többen tartózkodnak az épületben. Valami féle éjszakai szállás, pihenőhely lehet…*


/ Unnur /

* A lány elkapja kézfejét, mikor azt vizsgálgatni kezded, majd szégyenlősen húzza össze ruhája nyakát, melleit takarva, midőn mustrálgatni kezded. Gyorsan rájössz, hogy semmi féle törzsi motívumot, ékszert, tetoválást nem hordoz testén. Valószínűleg egy nem te fajtád béli ehet a helyes kis szőke teremtés, kinek mellei erőteljesek, de felkarja, ina gyenge, mint a harmat. Mondottadon összeráncolja szemöldökét, s próbálja megfejteni szavaid jelentését.*

- Én * Köszörüli meg torkát enyhe zavarában * Fatty vagyok, az úr * Mutat a mellette ülő barna hajú enyhén kreolos bőrű, körszakállas ipsére.* Merkon a vőlegényem. Az ön előtt álló férfiú pedig Kilto, ki kísérőnk Erigowig. * Próbálja oldani a feszültséget, s valamiféle közös „hangnemet” kialakítani eme furcsa és groteszk helyzetben.*

[Navaratna]

(Unnur)

A lány csalódott fintort hagy végigfutni arcán.
-Gyenge lány. Virág-lány. Te nem úrnő-összegzi, fegyverét visszaveszi magához. Ajkait lebiggyeszti. Maga nyelvén hangot ad nemtetszésének.
-Ó, te szent Földanya, ilyen nyeszlettek más föld asszonyai? Így már érthető, mért terpeszkednek felettük férfiak! Se tartás, se büszkeség, se semmi, ami önállóságra, erőre utalna! Csoda ha fel tudna emelni egy gyereket a lány...Sose dolgozott ez semmit, életképtelen! Biztos csak ágymelegítőnek tartja majd az a férfi, vagy azok a férfiak, akikhez kerül.
Nem értette, mi az hogy vőlegény, nem is kérdezett rá. Talán jobb is Nincs ami megint megbotránkoztassa és felhördülésre késztesse.
-Gyere te...Unnur van nem jó egyedül, gyere-karol bele a férfiba, akit Kirtonak nevezett a lány.
<Talán ettől jobb kedvem kerekedik. lehet, ez is a bajom: se jó hentergés egy ideje, se jó étek...! Cudar időket élek!>
Most már csókot is nyomott Kirto arcára, végigsimította férfi haján, s erős szándéka volt, hogy kimenjen a helyiségből vele, hogy aztán másutt, kevesebb szem előtt más mezőre terelje kettejük rövidke ismeretségét.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A társaság elhűlve figyeli mozdulataidat, tetteidet. Kilto a jóképű ifjú elmosolyodik, mikor arcára nyomsz egy cuppanósat, de mikor ki akarod invitálni a helyiségből visszatér „józansága” . Megáll, s kissé színpadiasan, mintha a fogadóban tartózkodók lennének a nézői megszólal:*

- Várj egy kicsit ezzel Unnur, vagy hogy is hívnak galambom! Azért előtte had hívjalak meg valamire! Nehogy már a nyúl vigye az íjpuskát?!*Int szabadon hagyott kezével a csaposnak.*

- Fogadós! Bort a hölgynek! Nekem meg valami jó erőset, hogy kissé lehiggadjak az itt folyó eseményektől! *Kiált vidáman, majd az asztal melletti székre mutat.*

- Foglalj helyet kis tüzes kanca! * Látszik a férfin modorából, mentalitásából, hogy szereti a tréfát, s élvezi az ilyen pikáns helyzeteket. Ha ismernéd közelebbről a „nagyvilági” férfinépet, tudnád, hogy egy talpraesett, szószátyár, nőcsábásszal hozott össze a sors.*

[Navaratna]

(Unnur)

Sajnos a lány keveset értett a férfi szavaiból. Furcsállta megtekert hangsúlyú beszédét, az előbb még nem így tette. Sőt a mozdulatai is furák.
-Te bolond? Jönni nem beszélni. Beszéd nem jó-s megropogtatta ujjait bemelegítésképp.
<Ha kell cipelem! Tudom jól mit akarok és nem félek erőszakot alkalmazni! Vagy lehet berezelt tőlem? Mulatságos!>
Annyit értett az egészből, hogy várjon, s üljön le, de ő nem akart várni, ülni meg inkább a férfi dákójára, semmint egy székre! A többi hadoválást nem fogta fel, ennyire még nem beszélt ervül és sok idegen szót használt a másik. S Unnur feltűrte ingjének ujját, hogyha kell, tényleg kicipeli a férfit. Végigméri, milyen fegyver van a másiknál, ha ellenkezne. Vajon a nagyvilági férfiú fel van kéászülve az efféle vademberes elcipelem a zsákmányom fordulatra?

[Castor de Vinter]

Liam

A vállamon a szarvassal megyek az épület felé.

Belököm az ajtót és megpróbálom korg testemet a nyakamban a szarvasbikával beszuszakolni az ajótnyílásba. Valahogy oldalazva benyomulok az ivóba.

Szétnézek.

<Jó sok idegen van itt. Óhh, itt van a szőszke harcosnő is...egyem a kis töltött melye husát! Ne jó biztos el lehet itt is a vadhúst cserélni...>

A fogadó ivópultjához lépek és ráfektetem a szarvasbika testét. És ha van a pult mögött valaki hozzá beszélek.

-Liam vagyok. A korgok népéből a Medvék törzséből. -Te vagy itt a főnök? Mit adsz nekem ezért? -kérdem. -Olyan élelemre van szükségem, ami nehezen romlik meg. Mennyit adnál nekem ezért?

[Erigowi Klavel]

/ Unnur, Liam /

* Unnur épp neki leselkedsz, hogy az ifjút elkapd, de ő sejt valamit a dolgokból, leszűri a helyzetet az általad mondottakból, s viselkedésedből. Elkerekednek szemei, s hátrálni kezd, védőn maga elé emelve kezeit. *

- Kisláááány! Csak azt ne! Ne csináld! Nem éri meg! Nekem így nem megy! *Hátrál a pultos felé.*

- Gazduram *Hallik hangján valami reszketésféle.* Most már igazán segíthetne!

* A felfordulást, s zűrzavart, egy idegen érkezte „csitítja” egy pillanatra. Megáll mindenkiben az ütő, mikor a nagydarab barbár „belibben” a szarvassal. A hölgy az asztalnál felsikkant, majd ájultan rogyik kedvese ölébe. A fiatal férfi, kit eddig Unnur „szorongatott” a helyzetet és a vad nő figyelmének más felé terelődését kihasználva a fogadós mögé bújik. Az alkesz a sarokban kurjant egyet, s torka szakadtból röhögni kezd. Ifjú aráját ölében tartó barna srác még pislogni sem mer. Meredten kapkodja tekintetét, hol az újonnan érkezettre, hol a szex mániás nőszemélyre pillantva. A másik asztalnál ülő társaság, kalandozó féleség lehet. Hárman vannak Két lovagféle, vértjük fekete, varkocsba kötött hajuk, hollót ábrázoló szimbólumuk, melyet gyűrűiken viselnek sokat sejtet az értő szemnek, valamint egy pap, de mellénye, vigyorgó tekintete még nem árulná el, viszont a nyakában lógó sólyom medalion erre utal. Legalább is Unnurnak.

Liam belépsz a helyiségbe, s öles léptekkel áthágod azt, majd sikeresen „lehelyezed” zsákmányod a pultra. A csapos elhűlten áll melletted, mögötte a megbúvó ifjúval. Kérdésedre hírtelen szóhoz sem jut. Nyel egy nagyot, megtörli zsebéből előkotort vászon rongyával homlokát, majd csak ennyit fűz a dologhoz:*

- Van minden! *Látszik rajta, hogy teljesen kikészült. Azt sem tudja merre jár.* Előbb viszont iszok egy kupa töményet! Valaki kér? *Merengve kérdi mindenkitől, de igazából csak saját magától, majd a pult mögé indul, nyomában a szőke „herceggel”. A lovagok és a pap asztala felől jön az egyöntetű válasz kérdésére:*

- Jöhet! * S az asztaluknál ülve, csípőre tett kézzel nevetve, egymás vállát csapkodva, a történtek hatására felszökkent jókedvüktől, figyelik az eseményeket.*

[Castor de Vinter]

Liam


-Rendben. Akkor adjon nekem annyi már feldlgozott húst és cipót amennyi ebből kijön! Sajtot is kérek.

- Nem látott errefelé barbár törzset vándorolni? ...Nem? Akkor tovább keresem...

Megvárom az élelmiszert, bepakolom a zsákomba. (Kérek egyet.)

Aztán biccentek a fogadósnak és kimegyek hogy éjaszakai szállást keressek.

<Még csak az kéne, hogy egy ilyen kőházban aludjak! Még rám omlik! Egy jurta esetleg! De egy ilyen megbízhatatlan tákolmány!?>

Kimegyek a búzatáblába.

<Itt jó lesz. Szép selymes sárga fű...takarónak ott az ég...>

Leterítem a köpenyem, ráfekszek és azon laszok el, a búzatáblában.