Név: Yteniel
Faj: Elf
Nem: Férfi
Jellem: Természet
Születési év:3547
Kor: 154 év
Kaszt: Harcos(Íjjász)
Származási hely: Sirenar Szövetség(Oilan)
Vallás: Nem gyakorolja
Magasság: 186 cm
Súly: 74kg
Szem: ég-kék(nagyon világos kék)
Haj: szőke(hosszú)
Testalkat: Légies
Gyülölet: Hazugság
Irtózat: bor
Szeretet: természet,növények,kihívások
Tanító mester/iskola: Alapvető tudását(Írás,olvasás)és Harctudását mesterétől apjától-tól szerezte de a herbalizmust iskolában végezte el.
Beszélt nyelvek: -elf, -közös
Harcmodor:
Íjjászat(legtöbbször lesből)
Tőr forgatás(szemtől szembe vagy hajítás)
Dárdavetés(szemtől szemben vagy hajítás)
ELŐtörténet:
Ynev 3547. évében látta meg a napvilágot Sirenar szövetség fővárosában Oilanban. Egy nemes elf családból származik, de apja(Gail), nagyapjával való rossz viszonya miatt nem használta családnevét, neki is ezért van csak egy neve. Anyja sajnos születése után két évvel meghalt. Gail egyedül nevelte aki a királyi testőrség vezetője volt. Amint Yteniel lábra tudott állni elkezdte megtanítani neki minazd amit ő mesterétől tanult. Mivel már meglehetősen idős volt szerette volna ha halála után ő veszi át a helyét. Nagyon sok féle dolgot megtanított neki, mint példáuln hogy hogyan cserkéssze be ellenfelét, vagy hogyan tud észrevétlen maradni mások számára. Megtanítota a tőrök forgatását, az íjjakkal való célzást és a dárda vetést is. Mikor közeledni látta halálát, elküldte a Rezonak hegység egy eldugott iskolájába, ahol egy kedves barátja élt. Nem akarta, hogy fia lássa halálát. Néhány hétig ki sem mozdult szobájából, nem tudta elhinni, hogy apja magára hagyta.
Amikor már kissé megbékélt, és kijárt a többi tanuló közé, kezdett megtetszeni az itteni élet.Az iskolában herbalizmussal foglalkoztak. Nagyon sok időt töltöttek a természetben, ahol megismerkedett a növényekkel, Állatokkal egyaránt. Már lassan négy év telt el mióta elhagyta otthonát amikor egy levél érkezett apja haláláró. Azonnal visszatért Oilanba, de akkorra már eltemették. Sírjánál egy volt szólgálójuk átadott neki egy ládát. Míg vissza nem ért régi hazukhoz ki sem nyitotta. Mikor belenézett Atyja fegyverei és ruhája voltak benne. Miután a gyász befejeződött, egy királyi küldönc kereste meg, ugyanis apja, halála előtt őt nevezte ki utódjának. Yteniel belment. Bár kissé nehezen fogadták el a testörségben, idővel beilleszkedett, és a feketeruhások nem éppen unalmas életét élte. Egyetlen örökségét nagy becsben tartotta, a régi
fegyvereket, és soha ki nem adta kezéből. Innen kezdődik kalandozó sorsa, tudniillik, az uralkodó diplomáciai útra indult Tongoriába 400 fős kíséretével, aminek ő is tagja volt. A Dygiani kikötőben száltak hajóra. De az út során viharba keveredtek, és a testörség alig egyharmada élte túl. Szerencsére neki és a királynak sem lett semmi baja. Bár nem így tervezték de muszály volt kikötniük Dinisben. A legtöbben ellenezték, hogy folytassák az utat, de őfelségét nem tudták meggyőzni, ígyhát folytatták útjukat. Kellhet ennél több? Az Entredi és Yem-Irre közötti úton megtámadták őket. Mostmár az uralkodó sem kerülhette el sorsát, csak néhányan tudtak elmenekülni, köztük Yteniel is. Letépte ruhájáról és lovának pokrócárol a királyi címert elindul bele a nagyvilágba, hiszen ha hazatért volna "amit megjegyzen, valószínü sosem fog megtenni" azonnal megölik, mert nem védte meg élete árán urát.Kelet felé vette az irányt. Körülbelül két hét után egy városba ért...(A KM-en múlik hova!-kezdő helyszin)
Jellem:
Még nincs kész majd folytatom!