Név Pebber fia Ahham
Kor 42
Nem férfi
Faj törpe
Kaszt harcos
Előtörténet
I. Gyermekkor:
Ahham a törpe erődítés, Tarin egyik csendesebb részében született. Apja Pebber, Kadal felszent papja, anyja Koirr, elismert serfőzőmester.
Kadal papjaként Pebbert mindenki tisztelte, Koirrt mindenki nagyon szerette. Gyakori meghívásokat kaptak az ismerősöktől, barátoktól.
Ahham elbűvölten figyelte apját, ahogy a drágaköveket formálta, és büszkén tekingetett körbe, mikor apja Kadal szertartásait vezette. Anyját is nagyon szerette a maga gyermeki módján, szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Apja hamar rájött, hogy bár fia nagyon tud lelkesedni és nagyon kitartó, valószínűleg nem lesz meg a türelme papként szolgálni Kadalt és a törpe népet.
Bár a betűvetést és az olvasást elsajátította, Kadalt feltétlen tiszteli és szereti, az elhivatottság hiányzik belőle. Apja bölcs előrelátással megtanította fiának a közös nyelvet is, mivel úgy látta: egy művelt törpének szüksége lehet rá, még ha nem is papként szolgálja Tarin érdekeit.
Ekkor kapták a hírt, hogy Koirr nővérének férje elhalálozott, ezért útnak indultak Erionba az özvegy meglátogatására, kegyeletük leróni. Koirr nővére Taana neves páncélkovács, férje Hamra fegyverkovács mester volt.
A család úgy döntött, Gianang városáig többedmagukkal szekéren utaznak le, meglátogatnak egy-két rokont, majd az ottani térkaput használva jutnak el Erionba.
Tarin és Gianang között, viszont portyázó orkok csaptak le rájuk, felkoncolva a karaván nagy részét, az elenyésző számú túlélőket pedig rabláncra verve hurcolták el Gro-Ugonba.
Apja a csatában, anyja az ork rabszolgatelepen vesztette életét. Ekkor Ahham alig töltötte be a 15. életévét.
A rabszolga évek alatt megtanult tűrni, elviselni a megaláztatást és a szenvedést. Megtanulta hogy használja ki a dühét ha kell, és hogy fojtsa el az akaraterejével a tomboló indulatainak tüzét. Sokszor megkínozták, fülét-, orrát levágták, félig megskalpolták, arcát megégették.
A szabadulás 23 éves korában következett, egy kalandozó csapat képében, kik egy társukat akarták kiszabadítani. A kalandozók – mintegy mellékesen – őt is kiszabadították, majd magukkal vitték Erionba kérésére.
Erionban a megkereste nagynénjét Taanát, aki könnyes szemmel ismerte fel a megkínzott ifjú törpében az unokaöccsét.
Taana látta a dühöt Ahham szemében, érezte a mélyben fortyogó indulatokat. Ezért úgy döntött, maga mellé veszi és a lehető legjobb nevelésben részesíti. Ahham megkérte Taanát, hogy segítsen neki harcossá válni, hogy bosszút tudjon állni mindenkin, aki a törpe nép ártalmára van. Taana mindent elkövetett Ahham taníttatása érdekében, a legjobb harcos erioni törpét kérte meg a fiú tanítására akit csak ismert: Groffo-t.
Groffo Taana kedvéért vállalta a tanítását az ifjúnak, azzal a feltétellel, ha segít Taanának is Ahham.
II. Ifjúkor
Így a fiatal törpe a harci tanulmányok mellett a páncél- és fegyverkovácsolással is megismerkedett. Szinte éjjel-nappal páncélban járt, hogy tovább erősítse izmait. Hogy ne ügyetlenedjen el a durva munka alatt, célba dobósat játszott a legkülönfélébb tárgyakkal.
A "szépsége miatt" nagyon elzárkózottan tanult, csak Groffóval tartva a kapcsolatot, de megszállottan. Taana a Kereskedőnegyedben él, egy nagyobb házban, mert azt tartja: árt az üzletnek ha nincs Erionban. Tanulmányai színhelye főleg Taana műhelyére és az Erion közeli dombokra, hegyekre korlátozódott.
Kevés szabadidejében eljárt az énekmondókhoz, és hallgatta a nagy harcosokról szóló történeteket. Majd kíváncsisága nem hagyta nyugodni, és könyvtárakat is felkutatott. Mindent elolvasott, ami a harcos léttel kapcsolatba hozható, és amire volt ideje.
Taana, mikor látta, hogy Ahham milyen eredményeket ért el tanulmányaiban – Groffóval egyetértésben – úgy döntött, Ahhamnak ideje visszatérni Tarinba.
Ahham bár nem örült, megértette ennek a lépésnek szükségességét, ha el akarja fogadtatni magát, mint a vanir nép védelmezője.
Tarinban nagy szeretettel fogadták, hisz nem feledték el még szüleit. Ekkorra azonban régi szállásukat, vagyonukat, szétosztották az arra érdemesek között. Így egy közösségi szálláson kapott helyet. Szülei így is bőséges személyes hagyatékából egyetlen tárgyat sem vett magához, a szüleinek állított síremlékbe rakatta őket.
Apja régi barátja Eruf - ki szintén Kadal felkent papja, megpróbált segíteni a meggyötört ifjú törpe arcán, így újra lett orra és füle, bár szépsége így sem lett elbűvölő. Eruf lánya Zima volt szinte az egyetlen, aki beszélgetett és barátságot kötött Ahhammal. Az ork bányában elviselt kínzások és az ott szerzett sebek hatására ugyanis Ahham nagyon zárkózottá vált.
Bár nagyon sok időt töltöttek együtt, nem alakult ki köztük barátságnál több, bár ez igen erős barátságnak bizonyult. Eruf megértéssel szemlélte a barátságukat, majd meghallgatva Ahham vágyát a harcossá és védelmezővé válásról, mesélt neki a belső erőről és az elme hatalmáról.
Egyszer Zimával sétáltak a felszínen az erdőben, mikor egy ragadozó macskaféle ugrott Zimára. Ahham puszta kézzel legyűrte a vadat, s ezzel nem csak Zima örök barátságát, és Eruf háláját vívta ki, hanem az áhított Tarin Harcosa rangot is. A nagymacska bőre azóta is Zima ágya előtt díszeleg.
Ahham visszatért meglátogatni Taanát, és büszkén mutatta meg harcosi rangját jelképező övét.
Most jött el az idő, hogy beteljesítse sorsát, és igaz harcossá váljék. Úgy döntött, hogy fájó szívvel bár, de elhagyja Tarint és a nagyvilág lesz az otthona. Döntését saját kinézete, és azon kalandozók tette motiválta, kik megmentették őt, az ismeretlen törpét az ork bányából.
Erionból, a Kereskedő negyedből vág neki a nagyvilágnak, hogy védelmezze népét, és az elesetteket.
III. Személyiség
Ahham zárkózott jellem, főleg a csúnyasága miatt, de múlt emlékei is gyakran gyötrik. Ezeket alkalmanként pálinkával próbálja elviselhetővé tenni.
Ha valaki kivívja a megbecsülését, barátságát, ahhoz élete árán is ragaszkodni fog.
Nem szeret a figyelem középpontjába kerülni, jobb szeret a háttérben maradni.
Nem bírja elviselni az igazságtalanságot, ha védteleneket bántanak.
Nagyon szereti a harcosokról szóló mondákat, történeteket, és mindent, ami a harcról szól. Ha teheti, olvas is ebben a témában.
Soha többé nem akar olyan helyzetbe kerülni, amikor teljesen kiszolgáltatott, és nem tud védekezni.
Az álma, hogy olyan harcos váljék belőle, hogy az apja büszke lehessen rá, s titkon még az is megfordult a fejében, hogy maga Kadal is számon tartsa mint bajnokát. (Attól eltekintve, hogy Kadal nem igazán harcos isten…)
Semmiképpen nem fog kibékülni egyetlen egy orkkal sem, ha tehetné, kiirtaná az írmagjukat is. Törvénytisztelő, de az ork rabláncon megtanulta, hogy ha ölni kell, akkor nem szabad habozni. A rabszolgatartó népeket, kultúrákat megveti. Ha úgy érzi, jogos a halál, egy csepp lelkifurdalás sem gyötri az gyilkolás miatt.
Apja iránti gyermeki rajongása összeforrt Kadal tiszteletével benne. Saját életét örömmel áldozná fel, ha Kadal érdeke úgy kívánná.
Apjával töltött idők emlékekén nagyra becsüli a drágakövekkel foglalkozó mágusokat, bárkik legyenek is. A mágia egyéb aspektusai csak annyira érdeklik, mennyire hasznosíthatók a harcban. Egy baltacsapást mindennél többre becsül, a szemtől szembeni harcot kedveli, a tisztességtelen módon harcolókat viszont megveti.
Mottója:
„Kadal kalapácsa visszhangozzék füledben!”
Megjelenés:
Ahham 1.20 m körüli magas, 92 kg.
Nagyon csúnya sebei vannak az arcán, testén, ezért a fejét borotválja, arcán meg nem nő szőr.
Szépségének hiányával már megbékélt, "akinek nem tetszik, ne nézze" alapon.
Egyébként ruházatában a barna és a fekete színeket részesíti előnyben.
Kedvenc lábbelije a vasalt bakancsa.