Mubayashi Yokomoto
Mubayashi Yokomoto Tiadlanban, Kenasi várában született az égi fény 3672. évében. Harmadik fiúként szüleinek korán dönteniük kellett sorsáról, s mivel családjukban hagyományai voltak a katonai pályának, s középső bátyja már Velar útját járta, őt legidősebb bátyjához hasonlóan az ősi művészet felé fordították. Kezdetben apja tanította, így ekkor még viszonylag sok ideje volt az anyja által olyannyira kedvelt művészetek megismerésére (ekkor sajátította el a grafika művészetének alapjait is), majd mikor 10 éves korára fizikumát apja elég erősnek ítélte, lóra ültek és elindultak a tiadlani harmadik hadosztály száznagyának, Busido Hikaro tábora felé.
Itt kezdett megismerkedni egy másik, igen nagyra becsült művészettel, melyben a festészettel és az irodalommal ellentétben a saját belső világa játszotta a fő szerepet. Megtanult harmóniában élni önmagával, s rájött hogyan nyithatja meg önmagát a külvilág felé, miként azt is, hogyan bástyázza körül elméjét átszakíthatatlan falakkal, ha úgy tartja kedve. Persze mindez nem ment ilyen könnyen, évekbe telt, de mindez nem jelentett terhet számára, hisz tudta, ha elég szorgalmasan készül, akkor egy nap olyan hős lehet mint ükapja, Akagi Yokomoto ki a király életének megmentéséért kapta meg otthonát, Kenasi várát. Mindeközben megtanulta használni a nagyapjától kapott kardot, melyet ükapjának jelképe, a Kigasi, eme mítikus szellemkutya után Kigasi- kot-nak azaz a Kigasi karmának nevezett el. Sokáig tartott míg teljesen eggyé vált fegyverével, de mire kiképzése véget ért már magából valónak érezte, s soha el nem hagyta volna. Szabadideje ugyan nem nagyon volt, de mivel mestere, Hikaro Kensei maga is élt a költészet művészetének, nem volt ellenére hogy tanítványa maga is hasonlóképp járja szelleme felfrissülésének útját. Mubayasi persze nem költőként élt! Ő továbbra is a grafitot tartotta önkifejezése fő eszközének, de emellett figyelt olvasottságának karbantartására is. 13 évet töltött el Hikaro keze alatt. Ezalatt volt ideje elsajátítania a stratégia alapjait, sőt, még a kisebb felderítőcsapatok irányításának tudományát is. Megismerte észak fegyvereinek javát, és az oly elterjedt Közös nyelvet is. Mikorra befejeződött taníttatása, férfi lett. Férfi, akinek immáron saját magának kellett helyt állni az életben s megszerezni azt, amit egyetlen mester sem adhatott meg neki, a tapasztalatot. Mesterétől egy medált kapott útravalóul, mely a 3. zászlóalj szimbólumát, a vándorsólymot ábrázolta és zsoldját, melyet az utóbbi néhány év szolgálataival érdemelt ki.
Most észak felé tart, Ville útját járja.Segít ahol tud. A keleti hegyek mentén lovagol, és egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni hirtelen támadt szabadidejével. Konkrét célja nincs, ha szép dolgot talál, minden további nélkül leül és rajzolgat, amíg kedve tartja. Talán a család is eszébe jut időnként, de ezt az utat még úgy tekinti, hogy része a kiképzésének. Hogy mikor lesz vége, azt csak az idő tudja, de ha eljön az ideje, tudni fog róla…
Kinézet:
Mubayashi Yokomoto egy átlagos magasságú (1,7 láb) Niarei származású 20 as éveinek közepén járó férfi. Izomzata jól kidolgozott, kinézete megnyerő. Hosszú hollófekete haját varkocsba fogva hordja, amit csatákra készülve a feje tetejéhez rögzít. Arcát a katonaélet szokásainak megfelelően nem ékíti szakáll, szeme színe a borostyánéhoz hasonlatos. Ruházatként szürke-kék kimonót visel, melybe családjának szimbóluma, a Kigasi van hímezve. Az idő hidegebbre fordultával eme gúnyára egy második réteget húz, mely jórészt a meleget szigetelő irhából áll.
Jellemrajz:
Mubayashi egyszerű ember, aki a katonai múltjának köszönhetően jól megtanulta mi az a rend és a fegyelem. Általában jókedélyű, a művészeteket kedvelő ember, azonban ha úgy látja hogy valami helytelen, könnyen kijön a sodrából. Ilyenkor igyekszik szavakkal elintézni a dolgokat, de ha fegyvert húznak ellene ő sem sokat teketóriázik. Ilyen esetekben igyekszik ellenfelét harcképtelenné tenni és vigyázni arra, hogy komolyabb baj ne történjen. A háború egészen más tészta. Ha valamit háborús cselekedetnek és az ország ellen valónak ítél, ott automatikusan katonaként lép fel és igyekszik megoldani a problémát. A szabadidejét egyenlőre nem tudja rendesen kitölteni, hiszen katonaként és tanítványként szinte teljesen be volt táblázva a napja. Civil ügyekben ebből kifolyólag meglehetősen járatlan, ilyen esetben csakis erkölcseire, a törvényekre és a sütnivalójára hagyatkozhat. Az utóbbi időben rengeteget olvas és rajzol, így mostanra egészen tűrhető grafikákat készít...