Joe Lyon(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

[Joe Lyon]

Elõtörténet:

Név: Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból
Kor: 18
Nem: férfi
Faj: barbár
Kaszt: harcos

Elõtörténet:

Urc a Sheral lábainál látott napvilágot a Mervont klán tagjaként. Apja Bart a klán fõnök másod szülött fiaként. Bátya Ronk egy évvel volt idõsebb nála, úgy hogy majd, hogy ikreknek tekinthetjük õket. Miután már mindketten lábra tudtak állni elszakíthatatlan párost alkottak.
Minden jót és rosszat együtt mûveltek. Már apró kölyök korukban megléptek a táborból és a vadonban játszottak, éltek, kergetõztek, ismerkedtek a vadvilággal. Késõ estékbe nyúló kirándulások voltak ezek. Persze mikor csapzottan, piszkosan és sárosan hazatértek anyuk szidalmaitól zengett a kunyhójuk, sok esetben (minden ilyen alkalommal) egy két maflás is elcsattant a gyerekek kemény kobakján. Apjuk féltette is õket, meg nem is. Tudta jól, hogy õ sem volt másabb gyereknek, meg hát az volt a véleménye, hogy így tanulják meg a fiatalok milyen is a vadon, nem pedig úgy, hogy édesanyjuk szoknyájába kapaszkodva várják a sült galambot.
Telt, múlt az idõ a fiúk szépen erõsödtek, cseperedtek. Rengeteget járták a természetet, halásztak, vadásztak, megismerték a körülöttük lévõ világot.
Persze egy vadász, egy leendõ harcos, vagy esetleg a várományos klán vezér, vezérek fõbb ismertetõje az is, hogy nem csak a vadont ismerik, hanem ha kell meg is tudják védeni nemzettségük. Így rengeteget gyakoroltak játszottak elõször különbözõ méretû botokkal, majd késõbb apjuk által készítetett életlen kardokkal. Segítségük is akadt bõven. Elsõsorban apjuk oktatta õket a különbözõ mozdulatokra, vágásokra, cselekre, de ha õ elfoglaltságai miatt nem ért rá a klán férfi tagjai vették õket kezelésbe. Hasonló korú társaikkal mérték mérették össze erejüket. Hányták- vetették egymást. Különbözõ mozdulatsorokat ismételve próbálták ellenfelüket a földhöz vágni, vagy már a földön lefogni úgy, hogy az mozdulni se tudjon. Néha a test-test elleni harc véresebb vállfaját részesítették elõnybe. A sok esetben majd, hogy életre-halálra menõ küzdelemben ököllel estek egymásnak annak eldöntésére, hogy ki is az igazabb, erõsebb férfiú.
Esténként a tábortûz mellett hallgatták felmenõik eseményekben gazdag, híres és hírhedt történeteit a múltról.
Gyakran meglátogatták, vagy apjuk kötelezõvé tette, hogy meglátogassák a sámán, a helyi vallási vezetõ sátrát, ahol megtanulhatták, megtapasztalhatták Isteneik a föld, a levegõ a víz, a szél és a tûz Isteneinek és Istennõinek iszonyatos erejét. Magukba szívták ezzel együtt klánjuk kultúrájának, hitvilágának, gondolkodásmódjának minden apró momentumát. A szabadságszeretet, a természet és a vadon tisztelete elméjükbe ívódott. Elválaszthatatlan, titkos kötelék alakult ki köztük és õseik szelleme, szellemisége között.
Késõbb, mikor már a fejük lágya kezdett az ifjuknak benõni apjuk magával vitte õket az „idegenek” közé. Rengeteg dolgot hallottak már a klán tagoktól a más vidékeken élõ satnya apró népekrõl, akik a fémért a sárga és a penge színû fémért mindent megtesznek. Azt hallották róluk, hogy hatalmas kövekben meg fatákolmányokban élnek egymás hegyén, hátán. Ki sem nagyon mozdulnak onnan annyira félnek az õ drága vadonjuktól. Pár bátrabb, vakmerõbb azért akad közöttük. Van néhány aki jó fegyverforgató, de nagy része eme ”bátor” emberfajzatnak csak is a fém, a számukra gazdagságot és hírnevet jelentõ fém miatt kelnek útra. Apjuk az ilyen ”fémkeresõkkel” szokott tárgyalni. Prémeket, egyéb a természet által nyújtott ízletes és hasznos dolgokat szokott velük csere-berélni érdekes fûszerekre, növényekre, fegyverre.
A találkák során nagyjából megismerték eme aprónépség fura, körmönfont nyelvezetét. Bár õket nem nagyon érdekelte eme idegen nyelv, de sajnos az alapvetõ dolgokat és információkat csak is az idegenek nyelvén lehetett megbeszélni.
Telt- múlt az idõ a fiatalok sokat hallottak a korgokról, nemzettségeik bátor és Isteni erõvel megáldott fiairól, kik a klánok közötti kapcsolattartást is megvalósították azzal, hogy elregélték érkeztükkor, hogy mi a helyzet a többi klánnal. Hallották, hogy jó pár hatalmas erejû harcos próbára tette szerencséjét az „idegenek” földjén is. Sokan a mai napig nem tértek vissza közülük, de aki igen, az hatalmas sziklavárosokról, iszonytatos mennyiségû és fajtájú lényekrõl beszéltek amik a közeli erdõkben nem ismertek.
A fiatalok éjszakákon át beszéltek eme történetekrõl. Álmaikban õk is ilyen utazókká váltak, de tudták, hogy mielõtt szabadon szerencsét próbálhatnak, elõtte ki kell állniuk a próbát, ami a férfivá avatás része.
Az a nap is eljött, mikor a próbatételére került sor a két testvérnek. 40 nap, 40éjszaka a vadonban, úgy hogy az út végén egy medve bõrével térjenek haza a klán hagyományai szerint. Minden fegyverük egy tõr, mit kapnak. Azzal kell túlélni.
A két fivér az ellenkezõ irányban elhagyva a tábort, életükben elõször külön utakon járva kezdték meg az életüket legjobban befolyásoló próbatételt.
Urc elsõ pár hete jól telt. Hasznára vált a sok éves tapasztalat , az erdõben eltöltött idõ. Esõs idõben megtalálta a rég elfeledett barlangocskákat, mélyedéseket, tápláló étekkel szolgáltak számára az erdei növények, kósza állatok. Tekintete az idõ múlásával és a 40. nap közeledésével egyre jobban a nyomokat kutatta. Tudta, hogy medvék élnek a közelben, de azt is, hogy ha meg akarja találni õket kutatni kell, nem hullik a sült malac (medve) a karjaiba.
Az utolsó héten egy friss nyomra talált, melyet követve, rá is lelt a vadra. Hosszas figyelés és „ismerkedés” után egy óvatlan pillanatban rárontott a medvére, az észre vette, de nem volt már ideje megfordulni. Urc a medve hátára ugrott és tövig mélyesztette tõrét a medve nyakszirtjébe. Az állat nem múlt ki azonnal, haláltusáját az ügyes vadász egy torokvágással rövidítette meg. Miután megnyúzta a kivérzett állatot, bundáját magára öltötte és pont a 40. napon visszatért a táborba. Üdvrivalgás, harci nóta és diadalmenet várta a bátor harcost. Azonban látta azt is midõn apja sátra felé haladt, hogy bátya már ott áll apjuk mellet és õ is szorongat egy bundát.
Az örõmködés és egymás dicsérete, vállon veregetése után a tábor, mint egy felbolydult méhkas. Egész este ált a mulatság. Az öregek saját történeteiket adták elõ, vagy épp a múlt nagy eseményeirõl regéltek dicshimnuszt.
Másnap reggel Urc felkerekedett és enyhén másnaposan, de annál biztosabb gondolatokkal apjához sietett, ahol elmondta, hogy õ szeretne világot látni, más tájakkal, népekkel klánokkal megismerkedni. Apja nem szólt, csak bólintott, ezzel adva fia kérésére beleegyezését. Urc most látta életében elõször apja szemében a könnyfátyolt megjelenni, de nem szolt semmit csak magához ölelte fiát, majd miután eleresztette ennyit mondott:
- Büszke vagyok rád fiam! Hozz dicsõ nevet a Mervont klánra és miután megismerted a külhont, miután úgy érzed elég volt a vándorlásból, térj haza mi mindig szívesen látunk!
Apja nem azért nem tartotta vissza, mert nem szerette fiát, hanem tudta, hogy egy barbár konok, és makacs fejébõl még egy csatabárddal sem lehet kiverni annak elképzeléseit. Miután Urc bátyától és anyától is elbúcsúzott elindult a Sheral északi oldala felé. Útja elsõ felében még találkozott fajtája béliekkel, mindenhol szívélyesen látták a korgot, a nemzettség kiemelkedettjét, ki vállalkozik a hosszú magányos, de dicsõségekben teli útra.
Szerencséje nem tartott sokáig. Alig, hogy elhagyta a Sheral ismerõs bérceit egy idegenektõl nyüzsgõ karavánútra tévedt. Egy sötétebb bõrû idegennel értetette meg magát azzal a kevés szó kinccsel amit a kereskedõktõl tanult, hogy õ csatlakozna. Az idegen szívélyesen fogadta be . Nem is tudta szerencsétlenségére a korg, hova is került. Egy rabszolga kereskedõ asszisz karavánjába. A zárt kocsik mind-mind foglyokat takart a kíváncsiskodó tekintetek elõl. Még az nap éjjel egy ügyes halkléptû idegen lépett az alvó Urc-hoz és arca elé tartott egy altatóval telített rongyot. Másnap a barbár egy zárt kocsi platóján találta magát gúzsba kötve, mindenétõl megfosztva. Egy hétig zötykölõdött még a kocsi hátulján, majd egy hatalmas „szikla” város kikötõjében látta meg újra a napvilágot, ahonnan behajózták õt és sorstársait. Egy hónapos hajóút után büdösen, piszkosan, csapzottan a shuluri rabszolgapiac hemzsegõ tömegének sûrûjében találta magát egy kalodába zárva, idegen nyelven üvöltõ kupecek és nézõsereg elõtt.



Kinézet:

Barna vállig érõ mocskos haj, mely jelenleg takarja a kalodába zárt korg mélykék szemeit, borostás arc, mezítelen izmoktól dagadó felsõtest. A barbár még ülve is óriásinak tûnik. Rajta vászon nadrág és egy bakancs.


Jellemrajz:

Makacs, önfejû, de lelke mélyén odafigyel azokra akik vele jól bánnak. Büszke mivoltára, de nem nézi semmibe a gyengéket. Inkább segít rajtuk. Utálja a nagyszájú piperkõcöket és minden vágya az, hogy megszabaduljon rabságától. Ezért mindent megtenne. Boldog, szabad életet akar élni, úgy hogy közben minél több helyen járjon, minél többet tapasztaljon és dicsõséget hozzon klánja, népe nevére.

Felszerelés:

Rajta lévõ:
- egy pár bakancs
- vászon nadrág
- széles bõr öv

Tulajdon:
- már a saját élete sem

Csatlósok:
- Nincs
Ajándékok, jutalmak:
- Nincs

Tapasztalati szint: 1

Tapasztalati pontok:2

szerepjáték:1
Leleményesség:
Tapasztalatszerzés: 1

[Joe Lyon]

Adatlap:


Erõ: 18 +2+2 (19KAP)Fegyverhasználat 3. fokánál erõ küszöbérték nõ 1el
Gyorsaság: 16 +2 (17KAP)
Ügyesség: 16 +2 (17KAP)
Állóképesség: 17 +2+2 (19KAP)
Egészség: 15 (15KAP)
Szépség: 13 (13KAP)
Intelligencia: 15 (15KAP)
Akaraterõ: 15 (15KAP)
Asztrál: 13 (13KAP)
Érzékelés: 15 (15KAP)

Összesen: (158 KAP)

ÉP: alap: 7+5(egészség) Max ÉP: 13 (14KAP)
FP: alap: 10+5(akt)+7(állk) Akt FP: 31 (10KAP)
Fp/szint: 9 (27 KAP)

Max. FP: 31
Akt FP: 28

Max. ÉP: 13
Akt. ÉP: 13
Összesen: (51 KAP)

KÉ: alap: 10 (10KAP) +6(ügy)+6(gyors)+3(HM)= 25
TÉ: alap: 20 (20KAP) +8(erõ)+6(gyors)+6(ügy) +4(HM)= 44
VÉ: alap: 70 (70KAP)+6(gyors)+6(ügy) +2(HM)= 84
CÉ alap: 0 módosítók:+6 (ügy)=6


Összesen: (100KAP)

Fegyveres értékek:
Tám/kör KÉ TÉ VÉ sebzés+bónusz
Ököl 2 35 54 85 1K6/3+2
Másfélkezes kard 1 29 56 97 2K6+4
Hajítóbárd 2 34 54 88 1K6


HM/szint: 9 (27KAP)

Összesen: (27KAP)

Képzettségek:

Kp alap: 4 (4KAP)
Kp/szint: 9 (18KAP)

Összesen: (22KAP)

Kp 1 tapasztalati szinten: 13+5(int)+6 (ügy): 24Kp
Akt KP: 0(már fel lett használva)

Élõnyelv(korg) (megkapja) 3.fok
Helyismeret(Sheral hg.) (megkapja) 3.fok
Kultúra(törzsi) (megkapja) 3.fok
Esés (megkapja): 7%
Mászás (megkapja): 7%
Ugrás (megkapja): 7%
Fegyverhasználat(másfélkezes. kard) 3.fok (3KAP)
Fegyverdobás (hajítóbárd) 2.fok (2KAP)
Öklözés 3.fok (3KAP)
Birkózás 2.fok (2KAP)
Futás 2.fok (2KAP)
Úszás 2.fok (2KAP)
Harci láz 2.fok (2KAP)
Dorbézolás 1.fok (1KAP)
Nyomolvasás 1.fok (2Kp)
Élõnyelv(pyarr) 1.fok (1Kp)
Vadászat 2.fok (8Kp)
Halászat 2.fok (8Kp)
Csapdaállítás 1.fok (3Kp)
Állatismeret 1.fok (2Kp)
Kultúra ( toroni) 1.Fok ( Toron Hm-től kapott )

Összesen: 24KP és (17 KAP)
Felhasznált KAP pontok: 375

[Kalmárfejedelem]

Az elõtörténetben semmi kivetni valót nem találtam.

A számszerüsített értékekkel van még egy-két gond.

az én számolásom szerint a tulajdonság rész nem 159, hanem 158 a te számolásod szerint. De bejön egy másik dolog, mégpedig a fegyverhasználatból adódó tulajdonságnövekedés. Bár nem mondom, hogy egy fegyvert nem lehet az állóképességre koncentrálva forgatni, de szerintem nem jellemzõ. A másfélkezes kard küszöbértéke inkább az erõ. De ha az erõt növeled is így egy ponttal az MSNen megbeszéltek szerint, akkor is 158-ra jön ki.
És végül az ÉP-id száma az én számolásomban 12, és nem 13.

Más problémát nem fedeztem fel. Részemrõl játékba kerülhet. A játék kezdés helyérõl meg még egyeztetünk.

[Quator ar Zaraquer]

Üdv!

A KAP jó. A harcértékek nem. A KÉ és VÉ nem tartalmazza az erõ tíz feletti részét. A KÉ-be viszont az ügyesség tíz feletti része is számít.

[Joe Lyon]

Üdv!

Tényleg elszúrtam! Még sosem fordult elõ, hogy pont a KÉ, TÉ, VÉ módosítókat, de hát emberek vagyunk! Javítottam és köszi a figyelmet!

[A Rászil]

Üdv!

Annyit találtam még, hogy az Állatismeretet állatfajra, vagy legalábbis állatcsoportra kell felvenni. (Pl: vadszárnyasok, vagy mondjuk ami illene az elõsztorihoz: medve)

Egyébként tetszik.

[Quator ar Zaraquer]

Üdv!

Jó játékot kívánok! részemrõl indulhat a kari.

[Yvett de Crei]

A karaktert visszahelyeztem a Temetőből, mert Joe jelezte, hogy ideje ismét engedi a lassú játékot, így szeretne ezzel a karakterrel visszatérni.
Mint Toron HM-je engedélyeztem számára.

Yvett / Isshae Ianarak