Haome Shi-En no Munemoto/Haome no Munemoto

[Haome no Munemoto]

Név: Haome Shi-En no Munemoto

Faj:ember(enoszukei), Nem:férfi, Életkor:18 év
Jellem: Rend, Vallás: Kaoraku
Kaszt:lovag-muszatasi, Szint:2. Tp: 120

Tulajdonságok:
ERŐ:14
GYO:15 (14+1 képzettség)
ÜGY:13
ÁLL:12
EGÉ:13
KAR:13
INT:14
AKE:17 (15+1 képzettség 4. fok+1 Adottság)
ASZ:14
ÉRZ:13
Összesen:138 (135+1 képzettség 4. fok+1 Adottság)

Háttér:
Lovag-muszatasi: 6 KAP
Nemesi vér: 0 KAP
Saját vért és fegyverzet: 0 KAP
Pszi érzékenység: 1 KAP
Rang - a Haome udzsi örököse: 2 KAP
Adottság - Akaraterő: 1 KAP
Vagyon(1): 1 KAP
Összesen: 11 KAP

1. Tapasztalati szinten
Kp:39 - 39 KAP
Fp:0 - 0 KAP
Pszi-p:0 - 0 KAP
HM:0 - 0 KAP
Összesen: 39 KAP
KAP összesítő: 11+39=50

2. Tapasztalati szinten
Kp:11 - 11 KAP
Fp:8 - 8 KAP
Pszi-p:0 - 0 KAP
HM:10 - 20 KAP
Összesen: 39 KAP

Ép: 13
Fp: 29+8=37
Pszi-p: 14

Harcértékek:
KÉ:15+13=28+2=30
TÉ:14+15+13=42+4=46
VÉ:60+15+13=88+4=92
CÉ:13+13=26

Fegyveres értékek:
Puszta kéz:I/3/30/46/92/k3/N/N/N
Nekode:I/3/30/46/92/k10/N/N/N
Taito:IV/5/41(42)/78(75)/121/2k6+3/I/I/I
Dokan:IV/5/36(37)/58(56)/102/k6+3/I/N/N
Soto:III/4/39/59/104/k10+1/N/I/I
Nato:III/3/39/55/95/k6+2/N/N/N
Nagi:V/5/43/60/106/2k6+2/I/N/I

Vért:
raimaki-do serikivel, kabuival, aso-te-kel,
MGT:3, SFÉ:4, VÉ:+8

Képzettségek:
Fegyverhasználat(taito): 4. fok - 13 kp
Fegyverhasználat(egykezes kardok): 2. fok
Fegyverhasználat(szálfegyverek): 2. fok
Harctéri gyakorlat: 2. fok
Fegyverismeret: 2. fok
Vértviselet: 3. fok
Hadvezetés: 1. fok
Lovaglás: 3. fok
Udvari etikett: 2. fok
Heraldika: 2. fok
Párbaj: 2. fok
Állatismeret (hátas állatok): 2. fok
Történelem: 2. fok
Piktogrammok írása/olvasása: 3. fok - 5 kp
Iadzsai: 3. fok - 4 kp
Raígei: 4. fok - 2 kp
Teaszertartás: 2. fok - 1 kp
Kardvívó stílus(Kagjú-rajú): 3. fok - 10 kp
Dzsí: 2. fok - 2 kp
Kalligráfia:1. fok - 1 kp
Esés:5+13=18% - 1 kp
Lélektan: 1. fok - 1 kp
Kultúra: 3. fok
Nyelvtudás(enoszukei): 3. fok
Helyismeret(Észak-Enoszuke): 3. fok
Úszás: 1. fok - 1 kp
Legendaismeret: 1 fok - 1 kp
Vallásismeret(Kaoraku): 2. fok - 5 kp
Pszi: 1. fok - 3 kp
Szóin-recitálás: 1. fok - 1 kp
Pusztakezes harc: 1. fok - 1 kp
Szexuális kultúra: 1. fok 1 kp
Ékesszólás: 1. fok 1 kp

Összesen: 54 kp
Marad: 10 kp

Utazóló: Kubi nevű jószág
Dísztelen lószerszámmal és egyszerű utazónyereggel, takaróval

Felszerelés:
Raimaki-do serikivel, kabuival és aso-tekkel
taiso (taito, soto, nato, agínkés egyszerű, fekete lakkozott hüvelyben)
sötétkék, mintás ünnepi ruházat (ágyékkötő, finom alsókhitama, díszes felsőkhitama, díszes hakkan, bőrnadrág, selyemoriga)
okkerszín, mintás egyszerű ruházat (ágyékkötő, alsó- és felsőkhitama, egyszerű hakkan, szövetoriga, szövetnadrág)
tekiszen
féltucat ágyékkötő - 30 ban
szövetköpeny - 1 me
3 darab fejkendő - 6 ban
előkelő kúpkalap - 3 me
bakurutobőr harci saru - 1 me
bőrcsizma - 3 me
ecsetek, tus, tuskő - 2 me
egytucat ív átlagos rizspapír - 4 me 80 ban
fenőkő - 2 ban
összesen:15 me 18 ban

marad: 23 gjó 4 me 82 ban
a karakternél: 3 gjó 4 me 82 ban
tartalákban: 20 gjó

[Enogai Watan]

Kérlek tüntesd fel melyik képességekre adtad az 1-1 plusz pontot, valamint hiányoznak az Ép, Fp és Pp értékek.
Pusztán szerepjátszás miatt, nem életbevágó, de a vallás nekem így nem elég. Vagy az Öt Égi Nevet választod, vagy a legjobb az lenne, ha választanál egy patrónust, aki a karakter számára kedves.

Érdeklődve várom az előtörténetet

EDIT: Egy észrevétel, az Udvari stílusba tartozó kardművészek( akik alapján aKansinokat kezeljük), megkapják a Vagyon háttér -1et ingyen.

[Haome no Munemoto]

ELŐTÖRTÉNET:
E dolgokat azért vetem papírra, hogy kik olvassák, okuljanak belőle.

Te, ki e sorokat olvasod!
Remélem, hogy ugyanazon ős vére csörgedez ereinkben. Ha mégsem, az se baj tulajdonképpen - ha e sorok a kezedbe kerültek, az valószínűleg a Sárkány akaratából lehet.

Talán csodálod, hogy ily fiatalon máris életem történetét vetem papírra, azonban e sorokat olvasva megvilágosodik majd előtted, miért teszem...

A nevem Haome Shi-en no Munemoto; az északi Haome udzsi szülötte vagyok. A Dzukija-korszak 161. évében, a Hóviharok havában, a hónap 10. napjának éjjelén, a Démon órájában, Éjközépkor születtem Daadosi városában, mely a Haome-han központja és családom lakóhelye is volt akkoriban.
Mesélik, hogy épp abban a pillanatban, mikor a családi vár honmarujának egyik emeleti szobájában felsírtam végre, üstökös hasított keresztül az éjszakai égbolton - így jelezve, hogy aki megszületett, nagy tettek véghezvitelére hivatott...
Ha ismered családom történetét, akkor megértheted, hogy születésem körülményei miért töltötték el örömmel az udzsi egyik felét, s miért keltettek szomorúságot a másikban.
Ha pedig nem tudsz rólunk semmit - nos, akkor kénytelen leszek mesélni...

Atyám Haome Kore-Shi az udzsi amatujának vér szerinti elsőszülöttje, míg édesanyám, Ószeiju a szövetséges Nikkjadze udzsi egyik vazallus családjából, a Tamurából származik.
Őseim hosszú sora egészen a mítikus hős, hadvezér és démonölő, Haome no Fumifuszáig nyúlik vissza. Az ő történetét minden gyermek ismeri a birodalomban; hőstetteit csakúgy, mint végzetét.
Mindkettő egy démonúrhoz kötődik.

A történet jó tizennyolc századdal ezelőtt zajlott, mikor is ez a démonúr a Muszeigan Kapuit kihasználva nem evilági sereget gyűjtött magának, és nekilátott leigázni az Ég Alattit. Azonban ősatyám hosszú és véres harcban végül térdre kényszerítette, és ha a legendáknak hinni lehet, végül el is pusztította démoni seregével egyetemben. Mielőtt azonban Fumifusza végleg a Semmibe űzte volna a démonurat, az megátkozta őt.
És a démon átka megfogant.
Maga Fumifusza - hála kivételes egyéniségének - csak halála előtt néhány évvel került a hatása alá. Halálával pedig elsőszülöttje "örökölte" és azóta is lesújt az udzsi amatujának örökösére. Persze őseim a legváltozatosabb módokon próbáltak megszabadulni az átoktól: tudód papok, varázstudók, kimikók, remeteélet és aszkézis, varázsszerek és ereklyék - mindent kipróbáltak már, amit csak lehet, mindhiába. Az átok a mai napig hat: a család örököse (aki a nehézségek ellenére a legutóbbi időkig Fumifusza egyenesági leszármazottja) nagykorúvá válásának éjjelén álmot lát; ekkor az átok megfogan, és szép lassan felzabálja az illető akaraterejét, a végére csak egy akarat nélküli bábot hagyva maga után, akinek még arra sincs ereje, hogy tisztességes módon szatudatorit elkövetve távozzon a Semmibe.
Nagyatyám, a bölcs Dza-Kore, ki manapság is amatuja a Haome udzsinak, jó húsz évvel ezelőtt késégbeesett lépésre szánta el magát: még első fia születése előtt adoptálta unokaöccsét, Amikageva Naraszakit (ki az örökbefogadás után a Haome Kore-Do Naranobu nevet vette fel), hogy így szabadítsa meg a klán eljövendő amatuit az átoktól. Ez a lépés már akkor is megosztotta az udzsit, és ez a megosztottság azóta tovább mélyül; persze ennek az sem tesz jót, hogy az új örökös fiai idő előtt meghaltak, vagy csak leánygyermekeket képesek nemzeni...

És itt indul az én történetem.
Bár atyám, Haome Kore-Shi vér szerint Dza-Kore elsőszülöttje volt, jog szerint másodszülöttje lett a családnak, így az udzsi vezetői pozíciója nem, csupán az átok várt rá örökségként. Atyja döntését és sorsát elfogadva mindent megtett azért, hogy a terv sikerüljön. Később atyja kívánságára feleségül vette a Nikkjadze udzsi szövetségeseként számon tartott Tamura család egyik leánygyermekét is, és nemsokára egészséges fiuk született - én.
Megszületésem idején nagyatyámon már erőteljes jelei mutatkoztak az átok elhatalmasodásának - az udzsi vezetését kagakuként így adoptált fia vette át. Atyámat utasították, hogy költözzön a család fennhatósága alá tartozó Kyoshu szigetére, és vegye át az ottani uradalom igazgatását. Suttogták, hogy az örökös így akarta mellőzni, vagy még inkább elszigetelni a családom - azonban atyám kérdés és zokszó nélkül teljesítette a parancsot; erre kötelezte a Kötelesség örök érvényű törvénye.
Így mire felcseperedtem, már e szigetet tekintettem otthonomnak a szelíd lankáival, zöld mezőivel, a kicsiny halászfalvakkal és Kyoshu városával, mely inkább volt nagyobbacska halászfalu, mint város - és ahol a családom új lakhelye, az Erőd áll egy nagyobbacska halmon a tengerpart mellett.
A gyermekkorom szinte mesébe illő gondtalanságban telt - mint kiderült, ez ellenpontozta fiatalságom spártai szigorát és már-már kíméletlen aszketikusságát.
Nyolcadik születésnapom valóságos népünnepély volt a szigeten, hiszen ekkor kerül sor a Rjúszuszogi szertartására és ekkor kezdik el az ifjak képzését is a hagyományoknak megfelelően. Ám amíg a város főterén rendezett ünnepélyen együtt ünnepelt a sziget közrendű lakossága a tiszteletemre rendezett ünnepen, addig a palotában a dajkám először készítette el nekem a muszatasi tradícionális hajviseletet; megkaptam az első (a saját testméretemhez készített) dokant, az első hakkanom - és atyám először mesélt nekem a családomat sújtó átokról...
És az után az este után már nem tehettem meg, hogy gondtalanul élem tovább az életem. De gondolj csak bele: ha egy hatalmas no-daisiként lebegne feletted egy átok, ami csak idő kérdése, és lecsap rád, te hogy éreznél?.. Arról nem is beszélve, hogy nagybátyám sem éppen a legjobb szívvel gondolt ránk - hisz az udzsi tagjainak egy része azt a bizonyos örökbefogadást a nagy ős elárulásának és öröke megcsúfolásának, míg atyámat - és ezért engem is - még mindig az amatu posztjának jogos örökösének tekintenek...

E dolgokkal azonban én nem sokat törődtem - a Sors (vagy a Sárkány) azonban úgy akarta, hogy idő előtt tapasztaljam meg az élet törékenységét és minden dolog múlandóságát, na meg azt, hogy az ember, származzék akárhonnan és nevelkedjék akárhol, ki vannak téve a Sárkány Dühének... Mert kevéssel az előbb említett ünnepség után bűnözők csaptak le a palotára, és megpróbálták túszul ejteni a családom. S bár a testőrök Kóbó Daisi, atyám gyermekkori barátja vezetésével (aki nem mellesleg kiváló harcos is - mint azt hamarosan tapasztaltam) vitézül verekedtek, az életünket mégis egy idegennek, Kaoraku egy vándor szerzetesének köszönhetjük...

Ez az éjszaka persze számtalan tanulsággal szolgált.
Először is tanújele volt nagybátyám "szeretetének" - hisz' hiába voltak a rablók minden lehetséges módon tatakónak álcázva, az egyiket sikerült elfogni, s mikor a forró víz a csontjairól elkezdte lemarni a húst, mindent bevallott...
Másodszor rávilágított arra, hogy minél hamarabb tudom megvédeni magam, annál jobb - ezért atyám utasította Kobó szeiszeit, hogy kezdje el az oktatásom a hagyományoknak megfelelően.
Harmadszor pedig, atyám megkérte a vén szerzetest, hogy tegye félre a vándorbotot, és legyen az ő és családja tanítója - mely ajánlatra a szerzetes legnagyobb csodálkozásunkra igent mondott. (Mikor valaki megkérdezte tőle, hogy miért döntött így, csak annyit mondott:"Egy álmom válik így valóra...")
Így először atyám fegyvermestere és a testőrség parancsnoka Kobó Daisi kezdte el a képzésemet - megtanított mindenre, amit egy muszatasinak szüksége lehet. És ami még fontosabb, megtanított a raigei művészetére - mint mondta azért, hogy ha kell, akkor fel tudjam áldozni az életem az udzsi javára. Szintúgy ő volt az, aki megtanított mesteri szinten forgatni a taitot. Ennek tudható be, hogy bár valós harci tapasztalatom nincsen, mégis jó vívónak számítok - igaz, hogy tudásomat eddig csak a terában, Kóbó szei töbi ahaiával szemben, dókannal a kézben bizonyíthattam.

Szerető nagybátyám természetesen nem feledkezett meg rólunk egészen - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az eset, mikor "kóbor" rau hajók vetődtek a szigetre, és partra szállva kezdtek dúlni-rabolni. Mire atyám katonái megfékezték és meghátrálásra kényszerítették őket, addigra a keletkező tűzvészbe a fél kikötő és a palota egy része is elégett.

Persze mondanom sem kell talán, de ezt is kiheverte a családom. Sőt - gyarapodtunk is, mindenféle értelemben. Mert hála atyám gndos és hozzáértő gazdálkodásának, Kyoshu szigete nem sokára gyarapodni kezdett. És közben anyám is erős és egészséges fiúknak adott életet, kik felcseperedve méltónak bizonyultak a Haome névre.
Idősebbik öcsém Dzumecugu felnövekedvén ugyan nem lett a legjobb kardforgató - születésétől tüdőbetegség kínozta - ellenben a ferde íj, a lovak és a gazdaság szerelmesévé vált; míg kisebbik testvérem Gjószama hatalmas termetet és veszett természetet örökölt őseinktől - és mire elvégezték rajta a Rjúszúszógi szertartását, kiderült az is, hogy a Fejek Aratójának, Kurodainak a kegyeltje... Mindenestre ő nemsokára el is került a szigetről, hogy egy kolostorban tanulmányozza istenének tanításait...

Unszui, a szerzetes, ki egy személyben volt megmentőnk, atyám támasza - és utóbb az én nevelőm - szóval Unszui szerint mindez nem volt véletlen. Ahogy az sem, hogy unokabátyám, Naranobu fia Joriki, kevéssel tizenkettedik születésnapomat követően látogatást tett a szigeten. Mint mondta, szerette volna tiszteletét tenni még egyszer utoljára, mielőtt végleg a Jagai-hegy szerzetesei közé áll, hogy életét választott céljának, a szóinok és a vallási iratok tanulmányozásának szentelje.
Nevelőm később azt mondta, hogy Joriki valójában a nagybátyám haragja elől menekül a Jagai-hegyre - hisz' mindenki tudta, hogy utolsó fiúörökösként képtelen volt fiúgyermeket nemzeni...

Látogatása egyben azt is jelentette, hogy legidősebb egyenesági fiú leszármazottként egyenlőre ismét én vagyok az amatui poszt várományosa.
Persze sejthető, hogy isteni bölcsességű nagybátyám a dolgot nem fogja annyiban hagyni - ahhoz túlontúl elvakította már a hatalomszomj - de a drasztikus lépésektől, mint például a nyílt viszály, vagy akár az örökbefogadáson keresztüli utódlás eddig távol tartotta az a tény, hogy a nagyon is megosztott udzsin belül nem neki van több támogatója.

De hogy a saját történetemnél maradjak: egy nap ugyanis "teljesen véletlenül" Unszui segítségével felfedeztem, hogy bírom a kí irányításának képességét. Persze az idős szerzetest egyáltalán nem lepte meg a dolog, sőt: mintha számított volna valami ilyesmire... Mikor az első megdöbbenésen túlestem, először is teázni hívott, aztán megnyugtatott, hogy minden rendben, és felajánlotta, hogy ha akarom, akkor megtanít a kí használatának művészetére.
Hát persze, hogy akartam.
így lett Unszui az én mesterem is - persze a leckéket titokban kellett tartanunk, hisz' nagybátyám szemei és fülei ott voltak a palotában mindenfelé. Így meglehetősen lassan haladtunk, pedig érdekes volt a "tananyag": a mester megtanított a meditáció művészetére, az írott szó becsületére csakúgy, mint a szóinmondás alapjaira vagy éppenséggel Kaoraku alapvető tanításaira. Én pedig még magamat is megleptem azzal, hogy a nehézségek ellenére egyre nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam ezeknek a muszatasihoz talán nem annyira illő dolgoknak a tanulmányozásába.
Unszuival sokat beszélgettünk a családomat sújtó átok természetéről is. Tudós papként persze volt elmélete az átok mibenlétéről csakúgy, mint a hatás késleltetéséről vagy annak legyőzéséről. "Tűz elen tűzzel kell harcolnod." - mondogatta - "Az akaratod kell edzened ahhoz, hogy ellenáll az átoknak!" Meggyőződése volt az is, hogy legendás ősömnek nem sikerült teljesen elpusztítani a démonurat, csak meggyengítenie és száműznie a mi világunkról - ennek köszönhető az, hogy az átkot senki varázstudónek nem sikerült megtörnie harminc nemzedéknyi idő alatt sem...
"Persze hogy pontosan mit is kell tenned, hogy legyőzd a démonod, azt én sem tudom - nem tudja azt senki..." - mondta nekem nemrég, egy este, miután kettesben hódoltunk a Tea és a Harmónia élvezetének. - "A titokra neked magadnak kell rájönnöd... Két dolgot javaslok. Az egyik: edzened kell az akaratod. Ezt olyan helyen kell tenned, ahol nem zavar senki, és ahol avatott mesterek pálcája alatt gyorsan haladhatsz. A másik: tudj meg mindent a démonokról és a mágiájukról, na meg arról, hogyan sebezheted és ölheted meg őket, hogy ha eljön az idő, módod legyen harcolni ellene. És vésd az eszedbe: nincs vesztegetni való időd! Ami azt illeti, arra gondoltam, hogy egy időre le kellene hagynod a birtokot, és kolostorba kellene vonulnod..." - fejezte be cinkos mosollyal az arcán.

Szavaival olyan magot ültetett a lelkemben, mely szárba szökkenvén elhatározássá lett: szeretnék én lenni az, aki megszabadítja az átoktól a családot... Szeretnék mindent alárendelni ezért a célért; azonban nem tudom, hogy mindezt hogyan tudnám összeegyeztetni a család iránti kötelezettségekkel, melyek a szigethez kötnek.

[Haome no Munemoto]

Kezdő pénz:

3k6 = 4+1+5 [10]

[Enogai Watan]

Kezdő pénz:

3k6 = 4+1+5 [10]

A kiegészítőben a muszatasi kezdőpénze 2k6 gjó

Ha jól számolom eddig csak 41 Kpt költöttél el az 54ből.

A többi érték ránézésre rendben van, remélem senki nem akar ezekben csalni... nem sok értelme lenne és hát, ugyebár.

[Haome no Munemoto]

Akkor a kezdő pénz helyesen:

2k6 = 4+5 [9]

[Enogai Watan]

Vagyon háttér miatt írj föl még 15 gjó vagyont magadnak. Ha ezzel meg vagy, kérlek írj majd egy pm-t, és akkor pár napon belül megy a bemesélő reag

[Haome no Munemoto]

ELŐTÖTÉNET: kérdések és válaszok

Gyermekkor:

1. Milyen nemzetiségű a karakter és hol született?
Az Ég Alatti Birodalom Csidze hanjában, városában születtem, a Haome udzsiba.
2. Kik voltak a szülei? Mi a foglalkozásuk/vagy kasztjuk?
Atyám Haome Kore-Shi, a Haome udzsi amatujának másodszülöttje. Édesanyám Oszejú, a Nikkjadze udzsi egyik vazallus családjából, a Tamurából való.
3. Milyen társadalmi pozíciót és vagyoni helyzetben volt a család? (gazdagok, szegények, megbecsültek, számkivetettek, stb)
Atyám a nehézségekkel küzdő Haome udzsi amatujának vér szerinti elsőszülöttje. Mivel azonban nagyatyám még az ő születése előtt örökbe fogadta egyik unokaöccsét Amikageva Naraszakit (adoptálása után a Haome no Naranobu nevet vette fel); ezért atyám jog szerint csak másodszülött.
4. Hol és milyen formában végezte tanoncéveit a karakter? (Céh, iskola, magányos mester, szülők okítása)
Okításomat , a család fegyvermestere és a testőrség parancsnoka kezdte el - a családért hozott áldozat természetességét csakúgy tőle tanultam, mint a Raigei művészetét; de ő volt az is, aki először dokant adott a kezembe.Azonban nemsokára kiderült, hogy ösztönösen képes vagyok a Szellem Erejét, a misztikus kít alkalmazni.
Nevelésem ekkor Unszui szerzetes vette át, akitől megtanultam a Sárkány tanításainak és a kí használatának alapjait, csakúgy mint az írott sz szeretetét.
5. Gyermekkorban történt jelentős családi tragédiák (ha voltak ilyenek)
Bár némely rokon megpróbálta pokollá tenni fiatal éveit, a Sors (netán a Sárkány) akaratából nem kísérte siker próbálkozásait; a gyermekkor évei inkább durva kalandok kövezték ki, mint tragikus események.
6. Gyermekkorban történt jelentős -a karakter életútját befolyásoló- örömteli események (ha voltak ilyenek)
Kirívóan örömteli események sem voltak...
7. Miért azt tanulta a karakter amit? (a képzettségek megindoklása; pl.: a Céhben tanulata, az apja kovács volt, stb.)
Bár már fiatal korában kiderült, hogy képes uralni a pszi energiákat, részint a mindenütt jelenlévő "fülek és szemek", részint pedig atyja akarata miatt (ki ragaszkodott hozzá, hogy fia tudja mindazt, mit egy muszatasi fiának tudnia illik) alapvetően mégis a muszatasi hagyományoknak megfelelő kiképzést kapott, melyet az Unszui szerzetestől kapott tanítás szinesített tovább.
8. Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne? (Értsd a karinak mely képzettségei vannak 3. fok fölött és miért?)
Kóbó mester fáradozásainak hála az ifjú Shi-En magas szintre fejlesztette a taito forgatásának és a raigei alkalmazásának tudományát.
9. Ha karakter családi kapcsolatrendszerének vázolása. (Pl: van egy fogadós nagybátyám Erionban)
Haome Dza-Kore: a Haome udzsi amatuja. Shi-En már évek óta nem találkozott vele.
Haome Kore-Shi: Shi-En apja, Dza-Kore vér szerinti első fiúgyermeke. Egyenlőre még nem mutatkoznak rajta a családi átok jelei.
Ószeiju: Shi-En édesanyja, aki a háttérből segíti férjét; a Nikkjadze egyik vazalus-családjából, a Tamurából származik.
:Shi-En idősebb öccse, a gazdaság, a lovak és a ferdeíj szerelmese.
:Shi-En fiatalabb öccse, aki nyolcesztendős korában hagyta el a szigetet, hogy Kurodai papja legyen.
Haome no Naranobu:a "szerető" nagybáty...
Haome no Joriki: az udzsi korábbi örököse; miután atyja két másik fiúgyermeke is szerencsétlen módon elhalálozott, az ő feladata volt, hogy fiúörököst nemzen. Mikor ez évek hosszú sora és számtalan sikertelen (tehát leánygyermeket eredményező) próbálkozás után sem sikerült, atyja haragja elől a Jagai-hegy szerzetesei közé menekült.
És még számtalan kevésbé fontos vagy épp említésre sem méltó rokon...
10. Mi volt a karakter "hobby"-ja? (Olyan képzettségek -ésszerű- megindoklása amik szorosan nem következnének a kasztból.)
A Sárkány tanításainak és a kí erejének tanulmányozása.


II. Ifjúkor

1. Szerelmek és barátok (ha voltak/vannak)
Igazándiból a saját családján kívül csak formális keretek között tart kapcsolatokat; azaz sem barátja, sem pedig érzelmi kapcsolata nem volt senkivel. Persze volt, hogy megtetszett neki egy-egy lány, de az akkor érzett vonzalmat eleddig tettek nem követték.
2. Pártfogók és ellenségek (ha vannak ilyenek azokra hogyan milyen körülmények között tett szert a karakter?)
Nagybátyja, Haome no Naranobu ha lehetne, egy kis kanál vízben megfolytaná... Ezen ellenszenv kialakulásáért nem kellett semmit megtennie, egyszerűen elég volt megszületni...
Első mestere Kóbó Daisi, akitől
3. Jelentős ifjúkori életesemények (leégett a házuk, elutazott Beriquelre a mestere kíséretében, első csata átélése, stb)
Megismerkedik Unszui szerzetessel, aki később a mestere lett.
4. A tanulóévek vége (Mi volt a karakter "mestervizsgája" azaz mi volt az a momentum amikortól az adott Kaszt tagjának számított?)
A nagykorúsításával, hisz' ekkortól kezdve vannak jogyi és kötelezettségei...
5. Mit vár el tőle az iskoljája/céhe/rendje/mestere?
Nagybátyja azt, hogy családjával együtt a Semmibe távozzon, és ne zavarja őt a hatalom megkaparintásában... Az udzsi nagyobbik része viszont azt, hogy állítsa vissza Fumifusza vérvonalának utódlását.
6. Mi a karakter célja most hogy az lett aki?
Minden lehetséges eszközzel csökkenteni az átok hatását és ha lehetséges, akkor megtörni.
7. Kihez hű a karakter? (Kiért érez felelősséget? Kinek hajlandó szívességet tenni/engedelmeskedni és miért?)
A Haome udzsihoz... Ám ez sem könnyű kérdés, hisz el kell döntenie, hogy az udzsi formális örököséhez, avagy neves ősének szelleméhez, és őseihez, valamint utódaihoz...


III. Személyiség

1. Van a karakternek jellegzetes szokása? (rágja a száját, káromkodik, fütyörészik, mindig zabál valamit, stb)
Mikor elgondolkozik, hajlamos félhangosan morfondírozni.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága? (Pl: kiváló tőrdobó)
Mesteri szinten forgatja a taitót, emellett pedig mesteri fokon sajátította el a raigei művészetét.
3. Mi a karakter gyengéje? (Pl. női társaságban annyira zavarban van, hogy nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot).
Egy kissé zárkózott; ennek talán az az oka, hogy részint rangjából, részint pedig habitusából és érdeklődési köréből kifolyólag beszűkültek a kapcsolatai a külvilággal
4. Mi a karakter kedvence? (Pl: Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben, imádja a törpe pálinkát; stb)
Mindent, amiben a va, a Harmónia megnyilvánul...
5. Mi az amit szívből utál? (pl: a fűzős ruhákat, a füstös kocsmákat, az izzadtságszagot, stb)
A diszharmóniát, a barbárságot, a tiszteletlenséget és a különféle perveziókat...
6. Mi a karakter legnagyobb félelme? (ez lehet irracionális is) (pl: élve eltemetve lenni, víziszony, stb)
Hogy a családi átok végül őt is felemészti
7. Mi a karakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Szeretne az a személy lenni, aki végre megtöri a családot sújtó átkot.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei? (nem szükséges ésszerű magyarázatot adni rá, elég hogy a karakter úgy véli ő megfelelő indokkal rendelkezik; Pl: utálom a gorvikiakat, mert egytől egyig aljas gyikos az összes)
Egy az Ég Alatti Birodalomban nevelkedett muszatasinak megfelelő - ezzel a kijelentéssel jópár előítéletet körülírtam...
9. Vallásos a karakter? (Ha igen mennyire? Mekkora áldozatot lenne képes hozni a hitéért?)
Tiszteli a Birodalom Öt Égi Nevét, de leginkább Kaoraku hite áll közel hozzá. Még nem volt alkalma oly mélységben elmélyedni a tanításaiban, de később szeretne többet tanulni róla.
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Eddig nem sok olyan személlyel találkozott, aki valamely mágikus hagyomány beavatottja lenne...
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét mi lenne az? Pl.:
"Más szemében a szálkát is meglátja, magáéban a gerendát sem veszi észre."

Jellem:
Minden cselekedetével és minden gondolatával a vá-t, a Harmóniát keresi. Másokkal szemben becsületes, elvárja, de meg is adja az őt megillető tiszteletet mindenkinek. Céljaiban kitartó, tetteiben az egyenes utat keresi. Egyebekben jellemét leginkább a Rendnél leírtakkal lehetne jellemezni.

[Enogai Watan]

A bemesélő reagot megírtam itt: viewtopic.php?f=94&t=2008&p=3720167#p3720167
(a "Csidza Han" c. topicban találod)

Enogai Watan

[Haome no Munemoto]

Móihi araniki goamas'ta!