Szép napot!
Úgy döntöttem papírra vetem eddigi életemet. Persze dióhéjban. Fontos dolog az önértékelés, újragondolni az eddigi életem, hiszen már majdnem 20 éves vagyok. Nem is húzom tovább, elkezdem
A nevem rilmor. Nem tudom miért írom kisbetűvel, ennek oka a múlt ködébe vész, de gyanítom elszegényedett családi helyzetem miatt jutott csak kis betű a nevembe. Nem gond már megszoktam és még tetszik is. Születési helyemre konkrétan nem emlékszem, de a Hat Város Szövetségének egyik tagjának a földjén láttam meg a napvilágot. Szüleim dzsad származásúak. Nagyapám kereskedő volt, de édesapám szerencsejáték mániája elvitte az egész családi vagyont, még fiatal korában. Ez a szenvedélye megpecsételte a családom sorsát. Nagyszüleim kitagadták apámat és megtiltották a családnév használatát. Na nem baj, jól éldegélünk apámmal. Anyámról nem tudok semmit. Születésem után elszökött vagy meghalt, nem tudom, apám sosem válaszolt ezekre a kérdéseimre. Mindig azt mondta, hogy vigyázzak a nőkkel, mert veszélyes népség. Talán épp eme intelme miatt lett ez a hivatásom, de erről még később. Apám már kis gyermekoromban megtanított kártyázni. A saját stratégiáját is megtanította, ahogy pókerezni szokott, de ezt hamar elvetettem, látva mennyire hatásos is ez. Apám kereskedő volt míg el nem kártyázta, aztán szabadúszó naplopó lett. 14 éves koromban jött a városba, ahol éppen voltunk, egy zenész. Nem is csak egy zenész, hanem egy igazi művész. A dallam amit játszott szinte megjelent előttem, az események miket megénekelt valóságnak tűntek. Nagyon elvarázsolt a játéka az ismeretlennek. Eddig nem foglalkoztatott nagyon a zene, néha-néha egy ismertebb kocsmadal ritmusát dübögtem a lábammal, ennyi volt a zenei tudásom, de elégedett voltam azzal, hogy a ritmust tartom és érzem is. Ekkor szántam el magam, hogy muzsikus leszek. A zenész arca barátságos volt és kedvesnek tűnt, gondoltam, hogy nem küld el, ha odamegyek hozzá. Mivel nem voltam egy gyáva, mihaszna gyerek és a szavakkal is jól bánok, hamar pártfogásba vett az ismeretlen és szerencsére apám is velünk tartott, de nem szólt bele az oktatásba, sőt alig láttam napközben, csak este mikor aludni mentünk akkor találkoztunk össze.
Mint már említettem a zenész nem egyszerű zenész volt, több volt annál, ő a bárdok kalandos életét élte és erre tanított meg engem is. Már 4 éve járjuk Ynev városait közösen, édesapám időközben elhunyt, egy rabló bandita ölte meg őt. Ez nagyon megrendített engem, mivel az gyilkosság távol áll tőlem, de ha kell szívesen verekszek. Mesélnék én a nagy szerelmekről is, de hát bárd vagyok, nagy szerelmek jönnek-mennek. Ha jobban belegondolok volt egy lány, egyszer Erionban futottunk össze, kedves volt és segítőkész, de sajnos tovább kellett állnom, kellett a pénz és ő csak vitte, bár egy kicsit hozott is a konyhára. Nem, nem olyan lány volt, az apja jó módú volt és elől hagyta a pénzes szütyőjét egyszer. A barátok is jöttek-mentek, bár némelyiküknek jelentősebb szerep is jutott az életemben. A mesterem is aktívan űzi még a szakmát. Egyedül az ő szava szent, de sajnos már nem láttam rég. Utam épp hozzá vezet, azaz remélem hogy hozzá vezet,mivel biztosat nem tudok, de úgy hallottam, hogy Erion fogadó negyedében tartózkodik.
A kártyázás és a zenélés. Ez a két dolog a legfontosabb az életemben. Meg persze a szép lányok. Szerenádot adni az erkély alatt, vagy épp titkon beosonni, de ha nem jön össze, akkor ott az egész estés zenélés és mulatozás. Kártyatudományomat fejlesztgettem az évek során és kisebb összeget is szereztem,már belőle, ami általában szép hölgyek megvendégelésére megy el.
Rossz szokásaim közé tartozik, hogy sok mindent elhagyok, de a fontos dolgokat sose. A fontos dolgok csak a pénzes szütyőm és a mandolinom. Persze vannak ó tulajdonságaim is, mint például szeretek zenélni, kocsmákban, tereken szórakoztatni a népet.
Na jó most már indulok vár Erion és a fogadó negyed.
Üdvözlettel
rilmor