Megjelenés:
Haja válla alá ér, és ragyogó ezüstfehér színben pompázik, bőre aranyszínű, szeme pedig, mint két borostyánkő. Mindezek egy meglehetősen jó vágású, szoborhoz illő arcot kereteznek… és egyiket sem látja soha senki. Arcát, ha Ordanon kívül tartózkodik, vagy onnan származóval beszél, mindig egy arcvonások nélküli fémmaszkkal takarja el. A mélyvörösre festett álarcon csupán a két szemnek van köralakú nyílás, ezenkívül csak néhány arannyal befuttatott véset töri meg a felszínét. A homlokon e mintázatok csigavonal-szerű alakzatba rendeződnek, mely egy kémszem varázsjelet álcáz. Ennek egyetlen funkciója, hogy kiküszöbölje a maszk látáskorlátozó hatását. Lennének természetesen más előnyei is.. ha Vyeldaar hajlandó lenne levenni álarcát. A mágikus jelhez tartozó (kobrát mintázó) szimpátiás tetoválás jobb felkarján kapott helyet
További ruházata értékes kelmékből készült – a nadrág, az ing, a mellény, és a csuklyás köpeny egyenként legalább egytucatnyi ezüstöt ér meg. Szintén drága, de ezzel arányosan jó minőségű gyaloglócsizmát visel, ez öltözékének egyetlen darabja, mely fekete színével eltér az öltözék többi részétől. Mellkasát aranyszínű fémheveder védi a támadásoktól. A páncél mintázata tekergő lángnyelveket formáz, melyeken elakadhatnak a szerencsétlenebbül sikerült kard- vagy tőrvágások. Ehhez persze közel kell kerülni hozzá.
A köpeny takarásában hordja az ordaniak jellegzetes lángkardját és –tőrét.
Jellem.
Vyeldaar egy több ezer évre visszavezethető nemesi vérvonal legifjabb sarja, és ez meg is látszik viselkedésén. Személyiségét jellegzetes kettősség uralja: kyr famor és Sogron elkötelezett híve. Ezért, ha valamelyik rendtársával beszél, akkor a hierarchiában betöltött rangja szerint szól hozzá, és nem okoz gondot neki, ha főt kell hajtania. Ha viszont valaki olyannal áll szemben, aki nem a Tűzkobra útját járja, akkor a nemes hangján beszél: gőgösen, lenézően, ellentmondást nem tűrően.
Ennek ellenére Vyeldaar am Holessín nem barátságtalan ember. Ha valakit bizalmába avat, esetleg jó barátjává válik, akkor nem sajnálja vendégül látni tetemes vagyonából. Bár előfrdult már, hogy ölnie kellett, és ez nem okozott neki álmatlan éjszakákat, jobban kedveli a „szavak mágiáját”, mint a hideg acélt, és amíg lehet, inkább a diplomatikus megoldásokat keresi.
Épp ez az oka annak, hogy arcát maszk mögé rejti. Rangján aluli nem nézhet egy famor arcába, vagy halálbüntetés jár neki. A kettősség itt is észlelhető: egyrészt gőgje nem engedi, hogy Vyeldaar megmutassa az arcát az utca népének, másrészt megóvja őket a halálbüntetés veszélyétől.
Feloldhatatlan lojalitással viseltet családtagjai iránt, az őket ért sértést lánggal torolja meg.
Felszerelés:
1 db lángkard, 1db lángtőr, három váltásnyi ruházat, 1 db fém álarc, írószerszámok. 1 db yllinori telivér ló, és a hozzá tartozó díszes szerszámok (almásderes, neve Elementál). 140 arany, több részletben a ruha titkos zsebeibe rejtve. Nemesi levél és pecsétgyűrű (a Holessín család címere egy oroszlánt megmaró kobra stilizált ábrája).
Előtörténet:
Bár a családfa sokkal messzebbre vezethető vissza, az első említésre méltó eső I. Estradaar am Holessín volt, aki teljes háztartásával dél felé költözött a hanyatló Kyriából, és a vándorlás végeztével részt vett az új haza alapításában. Bár az alapító atyák közül ő volt az egyik legjelentéktelenebb hatalommal bíró, az Ordannak keresztelt városállamban utódai máig is nagy tiszteletnek örvendenek. A P. sz. 3701. évben a családfő a száz év fölött járó XVIII. Estradaar am Holessín. Az ő fia a Lángőrök ezredese, Anorand, akinek négy utódja született, a következő sorrendben: Morgan, Bauroth, Vyeldaar és Kyria.
Vyeldaar már egészen fiatalon tanúbizonyságot tett a mana iránti fogékonyságáról: mindig is szeretett a családi tűzhely előtt üldögélni, és formákat képzelni a lángok közé, úgy, ahogy más a felhőket bámulva tenné. Aztán, úgy hat éves korában szülei felfigyeltek arra, hogy a tűz néha valóban megformálja a gyermek által elképzelt alakokat. Ezután a fiú sorsa nem is lehetett kérdéses: vagy a Tűzkobra papjai, vagy a Tűzvarázslók rendjének tagjai közé kell tartoznia. Anorand mindig is annak fényében nevelte fiait (és egyetlen lányát), hogy azok bármikor képesek legyenek önálló döntéshozatalra, így Vyeldaar-tól sem tagadta meg a választás lehetőségét. Bár őseihez képest a család legifjabb férfisarja is Sogron hitében nevelkedett, nem tartotta vonzónak a szakrális pályát, tíz évesen azt a döntést hozta, hogy a Tűz Hordozói közé fog lépni.
Rövidesen megkezdődött kiképzése, amit a kyr fiú nagyon komolyan vett. Lelkiismeretesen végezte a kirótt gyakorlatokat, házifeladatait példátlan alapossággal készítette el. Emellett persze a Holessín família magánoktatói is törődtek előrejutásával: írást-olvasást, ékesszólást és diplomáciát tanult tőlük. Hosszú, ámde gyümölcsöző évek teltek el, és a fiú, mire betöltötte tizenkilencedik életévét, bármelyik nemesi udvartartásban – legyen az pyar vagy toroni – ugyanúgy megállta volna helyét, mint egy mágikus párbajban. Bár fiatalsága és gyakorlati tapasztalatának hiánya miatt eddig nem kapott komolyabb tisztséget, mesterei mégis komoly jövőt jósolnak neki – majd néhány év múlva.
A P.Sz. 3701. év derekán a lángmesterek úgy ítélték, Vyeldaar készen áll arra, hogy aktív tagként segítse a Tűz Hordozóinak rendjét, és első feladatként egy, A Riegoy városállamok területén fekvő rendházba küldték, hogy Sogron egy értékes ereklyéjét vegye át, majd visszavigye azt szülővárosába.