Név: Vinessarius Atharodel Leanthil (Vin)
Faj: Félelf
Kaszt: Bárd
Nem: férfi
Kor: 43 év
Kezdő helyszín: Gianag
Előtörténet:
Teljes nevem Vinessarius Atharodel Leanthil, de a legtöbben csak Vinnek szólítanak. Az égi fény 3658. évében születtem Haonwellben. Édesapám Wyallas Thanuil Leanthil magasrangú elf varázsló, aki Doranban tanult, édesanyám Arwena Tilannes, ember, gyerekeket oktatott. Családunk nagyon gazdag volt, hiszen édesapámat jól megfizették, keresett mágus volt, szerte Haonwellben. Gyermekkoromban néha nemesi körökben is megfordultam, volt alkalmam kitapasztalni szokásaikat, ám inkább a köznéphez húzott a szívem, hiszen ők sokkal szabadabbak a kékvérűeknél, nem kell megkötések szerint élniük. Édesapám persze azt akarta, hogy belőlem is híres és hatalmas varázsló váljék, hiszen mindig is fogékony voltam a mágiára, de nekem semmi kedvem sem volt hozzá, hogy életfogytig könyvek fölött gubbasszak, és évekig tanuljam, hogyan is kell használni a mágiát. Persze néha jól jön egy-egy kis trükk, de azt ki is lehet tapasztalni. Gyermekkorom egy részében nyelveket tanultam, megtanultam írni és olvasni, szépen beszélni. Apámmal adódó ellentéteimet mindig édesanyám simította el. Sokkal közelebb álltam hozzá, mint édesapámhoz és az ő családjához.
Bizonyosan halálra untam volna magam, ha anyám bátyja, Nianor Tilannes nem kezd el velem foglalkozni. Ő hangszerek készítésével foglalkozik mind a mai napig, azelőtt pedig bárdként járta a teremtett világot. Sokfele megfordult, engem pedig magával ragadtak a történetei, amiket távoli tájakról mesélt. Elhatároztam, hogy ha felnövök, én is minél több vidéket járok be, és elképesztő kalandokba keveredek. Nagybátyámnál tanultam ki az éneklés és zenélés művészetét, és ő tanított meg, hogyan vigyek véghez apróbb csodákat a zenével.
A boldog időknek édesanyám tragikus halála vetett véget. Épp Erenen utazott át Psz. 3673-ban, mikor valamin felbőszült ervek elfogták kíséretével együtt, és meggyilkolták. Sosem tudtuk meg, miért is kapták fel a vizet az ereniek. Apám ezután kisebb titkos akciókat vezetett Erenbe, sok ervet meggyilkoltak, végül a rengeteg halott miatt a harcok lassan abbamaradtak. Ez alatt az időszak alatt apám nem tudott rám kellően odafigyelni, ezért rengeteget forgolódtam a köznép, s még a szegények közt is, eltanultam néhány praktikájukat, a dolgok értékét a piacon, különböző hangok kiadását, megtanultam szájról olvasni és a nőkkel bánni, de közben sokat olvastam, és megtanultam néhány ősi legendát, mítoszt is. Ekkor sajátítottam el a tőrkarddal való bánás mesterségét.
Mikor édesapám felhagyott a "bosszúhadjárataival", és látta, hogy mennyire nem felelek meg az ő elvárásainak, és hogy belőlem már sohasem lesz varázsló, felelősségre vont. Psz. 3684 volt, borús, esős éjjel. Úgy összevesztünk apámmal, annyira nem egyeztek terveink és felfogásunk, hogy kitagadott a családból. Nem bántam. Elvittem pár ingóságomat a házból, és nagybátyámhoz költöztem. Egy ideig együtt jártuk a világot, végül sor került a "mestervizsgámra". Sikerült beférkőznöm egy nemesi estre, és egy egész estén át én szórakoztattam ott a vendégeket. Hívatlanul. Büntetlenül.
Jelenleg Gianagban élek, de igazi otthonom sohasem lesz... Én a világot járom, fogadó meg akad mindenhol...
Célom, hogy a múlttal nem törődve megőrizzem büszkeségem, ne alacsonyodjak le a tolvajok szintjére, hanem, zenémmel mindenhol megéljek. Ezt a művészetet magas fokon akarom űzni, nem hagyom, hogy bemocskolódjon, maradjon meg nemesnek. Egyébiránt élvezni akarom az életet, ahogy csak tudom. És szabad akarok lenni, mert csak szabadon jó az élet, a kötöttségeket, regulákat nem tűröm meg.
Személyiség, jellemvonások:
Az a fajta, aki ritkán barátkozik, hiszen lehetetlen megbízni benne. Élvezi az életet, de nem félti a bőrét, már-már keresi is a kalandot, a veszélyes helyzeteket. Ha valami drámaian komoly hangvételű esemény látszik kibontakozni, nem rest elütni valamivel a komoly légkört, hiszen ő maga sem vesz semmit komolyan, kivéve talán a zenélést. A közelharcot, ha teheti, elkerüli, ellenben könnyen kiismeri mások gondolat- és érzelemvilágát. Szeret a legképtelenebb helyzetekben (pl. szélviharban) is dalolni, ad a stílusára, nem bánja, ha néha őrültnek nézik, hiszen tényleg nem teljesen "normális". Boldog, ha új vidékeket ismerhet meg, olyan helyekre juthat el, ahova még azelőtt nem, szeret olyan helyeket felfedezni, ahova ember nem nagyon jár, és imádja az állatokat. Gyűlöli ellenben az összes erenit, és ha teheti, keresztbe is tesz nekik, és irtózik az orkoktól és goblinoktól, és burkoltan lenézi a törpöket. Aki jót tesz vele, az számíthat a viszonzásra, talán amikor nem is gondolná, viszont aki rosszat tesz vele, az készülhet a többszörös bosszúra. Ha valamelyik istent szólítja, az vagy Noir, vagy Alborne, előbbi a vakmerő vállalkozásoknál, utóbbi dalok költésekor számíthat egy-egy kis fohászra, de ez inkább csak egy felszólító mondat, hiszen Vin még az isteneket sem veszi komolyan.
Kinézet:
Hosszú, fehér haja van, melyet anyja családjától örökölt, és elfesen szép arcvonásai, melyet inkább apjától. Bordó vagy fekete ruhákat visel, és gyaloglócsizmát. Ha épp nem zenél, fekete kesztyűt is hord. Oldalán mindig ott a rapír, hátán pedig a gyönyörű, ezüst színű hárfa, melyet nagybátyjától kapott, mielőtt elváltak volna.