Calamagrostis Epigeyos (Siskanád Tippan)
Látszólag a húszas éveit tapossa, ám már megélte a 457. tavaszt is.
Férfinak tartja magát.
A könnyűléptű nép haonwelli kolóniájának tisztavérű szülötte.
A tanuló éveit Doran falai közt végezte, p.sz. 3680. esztendőben varázslói rangot szerez.
P.sz. 3244. évében Haonwell hűs lugasainak egyikében érkezett Ynevre a vadász Sebes Xéeiloner és gyógyító megtartó Lihegrashio gyermekeként. Bár apja állandóan elvitte magával a vadászatokra és a ménes közelében is rengeteg időt töltött-főleg a vágtató lovakkal a dombok közt rohanni szeretett igazán- a fiúban volt valami állandó nyugtalanság, hiányérzet gyötörte. Első íját még nem itatta át népének ősi ereje, és ideig, óráig le is kötötte a fegyver kezelésében való elmélyedés, ám egy évszázadnál tovább ez sem tartott. Apja elvitte a herceg íjkészítő mesteréhez, gondolván a lelke nyugalmát az íjfa megszerzésével egyidőben találhatja meg az ifjú, ám elkeserítő választ kaptak. A mester szerint bár a fiúnak valóban meg kell találnia a lelke egyik darabkáját egy vele egyidöben született fában, ám abból az ágból íj soha nem lesz.
Az apa elkeseredetségében végül a kolóniát vezető herceghez fordult segítségért. Itt a hercegi udvarban lelték meg a probléma gyökerét.
Melianothera a herceg udvari varázslója volt ki felfedezte, a fiú lelkének egy darabkája nem íjban, hanem egy botban fog materializálódni Ynev elsődleges anyagi síkján, mihelyst azt megleli. Erre azonban szemernyi esélye sincs a megfelelő képzés nélkül.
A tanácsadó javaslatára és a herceg támogatásával Tippan alig 20 év múlva Melianothera kíséretében megérkezett Doran városába.
Itt rettenetesen magányosnak érezte magát, naphosszat csak, a számára kihalt pusztaságnak tetsző, drakkfa ligetben kereste az apró jelet mely, elvezeti A fához.
Itt találkozott össze azzal a mesterrel is, aki műveit fából és mágiából gyúrva hihetetlen dolgokat alkotott, anélkül hogy akárcsak egy ujjal is a választott fadarabhoz ért volna.
Évtizedekig próbálta ellesni a technikát, ám a „hétköznapi” utak mind máshova vezettek.
Végül rájött, hogy a legjobb helyen van, ahhoz hogy megértse a tudomány melyet annyira hőn vágyott, sokkal inkább mágikus hagyomány, mint polgári szakma, vagy hiú művészet.
Tanulmányaiban elmélyedve végül azon formákban melyeket alkalmasnak ítélt rá sikeresen letette vizsgáit.
Többen nem értették, hogy tanulmányait megszakítva és a mentál vagy asztrál mágiába bele sem kóstolva miért hagyja oda a várost.
Bár a mestermágus temetésére még elment, de a ligetbe többet nem tette be a lábát.
Az első piaci napig még a várost ölelő hegyekben táborozott, ám Perte beszerzése után nyomban útra kélt.
Apjának egy félelf lócsiszárral küldte hírét, okát tetteinek.
Útja végül a Quiron déli partjára vetette…
Kinézet:
Vékony testalkatú, magas, szinte törékeny elf. Dús barna haja és zöld szemei megigézik az emberek asszonyait. Ha csak teheti szarvasbőr gúnyában és Perte társaságában utazik. A furcsa lila sálra soha nem ad magyarázatot. Övét egy tőrkard oldalát egy tarisznya húzza, gyermekkora íja és egy tegez vessző a köpeny alól kandikálnak ki. Holmija több mint csekély, faját nyíltan vállalva, félelem nélkül tekint Ynev népeinek szemébe.
Jellemrajz:
Vallja az Élet csodálatát, a természet-és Doran- törvényeit. Megtanulta a világot formálni ám céljai eléréséhez, nem használ manipulatív eszközöket, nem dönt nyomorba senkit, és nem gázol át az embereken. Ha csak teheti, megkíméli az életére törőket, ám nem ostoba.
Az elfek szerint túl kapkodó és hirtelen, az emberek szerint van még mit tanulnia.
Kezdő helyszín: Északi városállamok