„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
Tizedik napja már, hogy Krad Kvartjának elmúltára, nyugati szélre és csendes záporokra várt a Sebhelyes … Haygar emeleti szobájának ablakából figyelte a félkegyelmût, aki bizonytalanul kóvályogott az est pányvái között … És ragyás képén gonosz vigyor honolt …
- Shane …
Suttogta, a falatozó pyarronit látván … S a következõ pillanatban csak a függöny lebbent tova utána … Itt a Bazár peremén egyetlen lámpás sem égett, a távolabbiak lidércfényként derengtek … A város nem pihent … Sok éves körtáncát járta a hit, az erény és a bûn … Shane tele gyomorral lépteit megszaporázva sietett a Kapuk Tere irányába, talán ez hívta fel rá azok figyelmét is, akik az utolsó elágazások óta követték … Kétlábú dögevõkét, akik arra készültek, hogy lerohanják és mindenébõl kiforgathassák … Hogy tudatára ébresszék a fiút, önnön élhetetlenségének, mielõtt – biztos, ami biztos – elvennék az életét is … Az utca végében, minden fényforrástól távol úgy érezték, eljött az Õ idejük … Megiramodtak, és kétfelõl közelítettek prédájukhoz, aki – bár lépteket hallania kellett háta mögül …
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
Shane hátratekintett vállai felett ... Mintha nem tudná, mi vár rá ... Mintha nem hinné, hogy mindez vele történik ... Hárman voltak ... Szürke, rongyos köpenyt viselt mindahány ... A haramiák összenéztek ... Akiknek nincs hová futniuk, rendszerint a legközelebbi falat választják, nekivetik hátukat és küzdenek ... Nekihátrálnak, hogy verejtékezve, némán, szitkozódva vagy zsolozsmázva várják a halált ... De legritkább esetben dermednek mozdulatlanná ... Shane elõre tekintett, mikor a másik kettõ kifordult az árnyak világából ... A magasabbik rút képe rögvest leleplezte ... A Sebhelyes ...
- Elkerültél bennünket Shane, pedig nem tegnap szabadultál ... Kénytelen vagyok azt feltételezni elakartad felejteni a barátaidat ...
Dünnyögte a ragyás képû, egy aranyérmével játszva ujjai között ... Az útonállók gyûrûbe fogták zsákmányukat ... A penge és a fojtóhurok már elõkerültek rongyaik alól, de nem támadtak ... Valami emberi sejtelem vagy fenevad ösztön visszatartotta õket ... Gyanakodva méregetni kezdték a másikat ...
- 30 ARANY ... ENNYIVEL TARTOZOL !!!
Rivallt rá a másik, tõrt rántva ...
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
[ A házak között ... ]
Tõr pendült az utca kövein, mikor a Sebhelyes torkára szorította ujjait ... S vele dõltek el mind a láthatatlan erõk alatt ... Néhány szívdobbanás volt csupán, míg a szürkecsuklyások szenvedései véget értek ... Hanyatt homlok iszkoltak el, hátra hagyva vezérük ... S letértek a sötét sikátorba ... Shane nem sejtette, csak akkor döbbent rá tévedésére, mikor már majdnem elérte a Bazár utcájának peremét ... Tõr csattant lábai elõtt, s tova gördült ... A háta mögött pedig a többi zsivány közeledett, felzárkóztatva lépteik ... És a sebhelyes egyenesen Shane pofályába röhögött ... S, hogy talále erre fele botorkáló õrt ... Nem tudhatta ...
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
A pyarroni fiúnak gyorsan kellett cselekednie, mert mire eltaszította magától a Sebhelyest ... Üldözi keze ügyébe válogatott fegyverek kerültek ... Hajító tõrök, folytó hurok, s egy nyílpuska is ... Talán ez a látvány volt az, ami mozgásra bírta Shane Bertam -ot ... És ahogy neki iramodott, folytott nevetés harsant lábai nyomán ... Aztán következett a Bazár zsivalya ... Shane gyorsan szedte lábait, semmi kedve sem volt magyarázkodni ... Vagy csak megtéríteni azt a 30 aranyas tartozást a zsiványoknak ... Ámbár õk nem voltak hajlandók lemondani róla, ott lihegtek nyomában, lökdösve az útjukba kerülõ járókelõket ...
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”