A Kikötõváros peremén, a már használaton kívüli móloktól nem messze … A város egyik legnyomorultabb negyedében, rozzant falú, bedeszkázott ablakú házak között található ez a lerobbant épület … Az amúgy teljesen sötét, macskaköves Törött Kések utcáját éjszakánként csak a kocsma ablakaiból kiszûrõdõ halovány fény világítja meg … Az utca átellenben lévõ oldalán vezet a fedetlen szennyvízcsatorna, amelynek émelyítõ bûze összekeveredik az ételek tömény zsír, és az italok savanyú szagával … Ajtaja rozoga tákolmány, korhadt deszkákból ... Felette cégtáblaként egy málladozó fatábla, rajta girbegurba felirat: ” Biztos Rév ” A deszkacégér egy rozsdás láncon himbálódzik, az írást már félig leáztatta róla az esõ … A kocsma elõtt áll egy jókora vadgesztenyefa, ez mellet pedig egy esõvízzel teli vályú … A környék és a külsõ jellemzi a belsõt, szokták mondani a helybéliek, és ez teljesen igaz az ivóra is … A város alja gyûlik össze minden este ezen a helyen, hogy egy kupa olcsó bor társaságában nyélbe üssön valami piszkos üzletet, vagy az utolsó simításokat is elvégezze aljas, gyilkos tervein … Néha be-betoppan valaki az elõkellõbbek közül is, hogy panaszkodjon az életét megkeserítõ embertársai miatt, majd - jól tömött pénzes bugyorért cserébe - tanácsot kérjen e panaszok orvoslására a „ szakemberektõl ” … A kocsma belülrõl még szörnyûbb, mint bárki gondolta volna … Az apró asztalok a fal mellett futnak végig, egymás mögött egészen, a szemben terpeszkedõ pultig … A körülöttük üldögélõ részeg orkok és emberek feje körül bûzös dohányfüst kering, savanyú hányásszag a levegõben, saját szennyükben fekvõ félholt részeg matrózok az asztalok alatt … A világítást egyetlen olajlámpás szolgáltatja, ennek fényében látható, hogy a fõ foglalatosság a kártyázás, kockázás és egyéb ordítozásba, veszekedésbe hajló játék … Farg, a kocsmáros, ismeri a környéket és a helyi viszonyokat, jó pénzért õ is válaszol az esetleges kérdésekre … Nem kiált azonnal õrségért, ha véletlenül elõkerülnek a fegyverek, esetleg uram bocsá’ egyik-másik kocsmatöltelék elvérzik a padlón - no, nem mintha az õrök csak úgy jönnének … Ahogy õ mondja: „ Mindig akad egy üres hordó a halott számára, és a vendégek mindig segítenek a koporsó gyors kiürítésében … ” A verekedések azért általában nem szoktak eldurvulni, mivel Farg izomfiúja, Raquo rendszerint lecsendesíti a rendbontókat, és minden visszatér a rendes kerékvágásba … Beszélik egy városi tisztviselõ nemrég felszólalt a kocsma mûködése miatt, és az azonnali bezárását követelte … A környéken senki sem csodálkozott azon, hogy összevert hulláját nemsokára a csatornából halászták elõ … E hír természetesen mélyen lesújtotta a kocsma törzsközönségét … Fõleg azt sajnálták, hogy õk nem vehették ki részüket a mókából … Ha jól meggondoltad idegen, térj be az ivóba, de az olcsó árak dacára érdemes tömött erszénnyel indulnod, mivel a külön szolgáltatások igen sokba kerülnek - fõleg a vendég életére szabhatnak igen magas „ vámot ” …
...
Emlékszem még azokra a kocsmákra és fogadókra, ahol kalandozásaink alatt megpihentünk … Ezek jó része büdös, éppen összedõlni készülõ tákolmány volt, bár pénzes éveinkben nem hagytuk figyelmen kívül az elõkelõbb, sõt, a fõurak igényes elvárásainak is megfelelõ fogadókat sem … Ami életünkben, csakúgy mint többi sorstársunkéban, különleges jelentõséggel bírtak ezek az épületek … Nagy pillanat, amikor belépsz egy halvány fénnyel megvilágított terembe, és az emberek bámuló tekintetétõl övezve sétálsz végig az asztalsorok között … Gõzölgõ étel, kényelmes alvóhely és - néha - meleg szoba jut … Mindezek különleges kiváltságok egy kalandozó életében … Pihenés és szórakozás, éjszakába nyúló beszélgetések az elmúlt kalandokról - ezek valóságos volta gyakran a homályba veszett, de nem is volt jelentõsége … Csodálat és tisztelet övezi azt, akinek lelke - miközben teste borvirágos orral az asztalon táncol, szája bordalokat kurjongat - már a halhatatlanság és az örökkévalóság határát súrolja … Ezek után jön a felkészülés az elkövetkezõ ismeretlen, hosszú útra … Az emberek lassan elfelejtenek minket, visszatérnek a szürke hétköznapokba … Pedig számunkra a kaland csak most kezdõdik …
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”