A Kapukat Pyarron mágusai készítették, s minden Kapu Pyarronba, a Kapuk Terére nyílik … A városi gárda válogatott egységei õrködnek mellettük, és mindig készenlétben áll néhány varázsló, hogy szükség esetén lezárja a fenyegetett átjárót … A Kapuk hihetetlen mértékben megkönnyítik a közlekedést és a kereskedelmet az államok között, melyek így minden más országnál szorosabban összetartozó egységet képeznek …
...
Azóta szeretem Új-Pyarront, amióta elõször betettem a lábam ide … A folyton változó, épülõ várost korábban a lehetõségek kincsesládájának tartottam - ma inkább az ismerõs helyek barátságossága ragad meg … A legtöbb település ellenséges az idegennel szemben … Nem itt születtem, de most már otthonomként gondolok rá … A városnak ezen a felén csupa híres épület mellett halad el az ember … Jobbról a Fehér Páholy legfõbb rendháza, a Tûtorony magasodik fölém … Balról a Smaragd, Új-Pyarron legnevesebb fogadója … Az emelet piszkos zöld üvege éles ellentétben áll a pihenésre, szórakozásra vágyók sokaságával - akárcsak lelkem két fele … Az, amelyik a múltban ezer és ezer férfiszívet tört össze … És az, amelyik mindent elveszített abból a múltból … Jól esik a séta … Így jut elég idõm merengeni, amíg hazaérek … Azelõtt sosem tettem volna … Gyûlöltem az egyedüllétet … Most kifejezetten kedvemre valónak találom, illik a hangulatomhoz … Erre, balra kell befordulni - kis utca ez, ám az elmúlt másfél évben annál fontosabb volt számomra … Itt dolgozik ugyanis Új-Pyarron talán legjobb szabója, Gilaon … Amióta felfedeztem, az összes ruhámat Õ varrta … Valóságos mûvész … Sajnálom, hogy utoljára jövök erre … Ez az utolsó engedmény, amelyet magamnak teszek, a régi Lorának … Aztán elég a fényûzésbõl egész további életemre … A szabó háza eltörpül a környék terebélyes villái mellett, de a hozzá tartozó, takaros rendbe tartott kert akár a negyed gyöngyszeme is lehetne … Nincs elkerítve, hacsak a sûrû sövényzettel nem, mégsem dúlta fel még senki … Csendes és meghitt a csupa zöld udvar ... A levegõben kellemes virágillat …
Mikor kilépek a térkapu túloldalán még mindig Lighra dühös szavait hallom a fülemben és az arcát látom. Sehogy se tudtam neki elmagyarázni, hogy valamiért nem tetszik nekem a Galaver féle megbízás. Túl sokat ajánlott egy csekélyke szivességért. Azért nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy maradjon Erionban amíg nem üzenek neki, hogy minden rendben
E gondolataimba merülve majdnem nekimegyek az előttem állónak majd észbe kapva gyorsan körülnézek, majd az egyik egyenruhába öltözött városőr felé indulok és közös nyelven megszólítom - Elnézést uram. Meg tudná mondani merre találom az Okkult Tudomány Egyetemét?
megvárom a választ megköszönöm a segítséget, majd a jelzett irányba indulok
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Kilép a kékes derengésből majd örrömmel vizsgálgatja meg hogy tagjai ugyanott vannak ahol az érdekes -és egyben első ilyen -utazás előtt hagyta.Tekintete egyből a kapu melet ácsórgó furcsa kelmékbe csavart mágaitudóra terelődik majd biccent annak. <<Azt beszélik Erion tér-mágusai mind bolondok...remélem nem így van>>
- Huhh ez érdekes volt! <<Kicsit mintha hányingerem lenne az ilyen módon való utazástól de még mindig jobb mint mérfőldek ezreit lovagolni...>> A kantárszáron mellete léptető patásra tekint majd megpaskolja annak nyakát látszólag őt is megviselte az út. <<De holvan Ilenal?>> kérdőn tekint körbe majd szórakozottságán jód derülve megállapítja hogy az eddig is a vállán ült szokásáshoz híven.
Tekintete most a hömpőlygő tömegre terelődik majd a helyet veszi figylemre és tátva marad a szája annak méretei láttán. -Ez...ez...hatalmas!És milyen ... milyen ....zárt - Megint a szokásos bezártság érzet kezd rajta urrá lenni. <<Arra biztos nem gondoltak hogy, a tetejét hadják fedetlenül :S>> Nézegeti egy ideig a körülötte léptető tömeget próbálja megjegyezi a jellemvonásaikat. A háta mögött kuporgó emberke kákogására felriad és továb vezeti lovát az álltala vélt kijárat felé. <<ez volna hét az óhaza? A hely amely minden hitbevetett eszmék legőbb fellegvára?A hely ami túlélt mindent még azt is mikor elpusztitóták elődjét? Remélem nem kell csalódnom... márminn abban amit én képzeltem erről a helyről.Arel add hogy, így legyen!>>
Az egyenruhás végignéz rajtad, és szívélyesen útbigazít.
Az úton ahogy kilépsz a térről a hatalmas épületek, az erionihoz képest furcsa építkezésmód nagyon meglep, és elcsodálkozol. Az úton nagyon sokféle néppel találkozol, furcsa fekete emberek nagy társzekerekkel, szolgálók, ember hölgyek égszínkékbe öltözve jóvágású méregzöld ruhát viselő úriemberek oldalán. Fényesnél fényesebb díszes pácélt viselő urak, lovon, fegyverekkel. Az utad egy kocsma mellett is elvezet ahol hangosan szól a muzsika. A cégéren egy összetekeredett zöldszínű sárkány van, érdekesen kancsalító szemekkel. A muzsika, és a vidám lacajok dacára azonban egyetlen egy részeget sem látsz tántorogni.
Az egyetemhez vezető út az újdonság hatásával majdhogynem letaglóz. A büszke lépcsősor ami a hatalmas bélelt tölgyfaajtó, és az impozáns épület szintúgy lenyűgöz.A nyitott ajtónál két felfegyvezett őr, és egy-egy tallárba öltözött botal rendelkező férfi áll.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Selmo 2008.02.27. 20:25-kor.
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
_______________________________________________________________ JK: Lorin O Krell Helyszín: Pyarron Időpont: napközép _______________________________________________________________
Az emberek átnéznek rajtad, túlzottan el vannak foglalva saját ügyes-bajos dolgaikkal. Ezek az emberek elfoglaltnak, hiúnak, de jólelkűnek tűnnek. A tömegből kimagaslott egy hatalmas oroszlánember alakja.Láttad amint beszél egy őrrel, majd el is tűnt a szemed elől. Majd mikor kiértél a térről meglátod magát a várost.Impozáns éületeivel. A világhíres tűtornyot. A helyi viselet nagyon furcsa számodra. A hölgyek alig valamit takaró zömében kékes árnyalatú ruhadarabjai felkeltik férfiúi érdeklődésedet. Az úriemberek a zöld minden árnyalatát hordják, buggyosra szabott sejemingek libegnek szemed előtt, és nem ritkán látsz egy-egy díszesen aranyozott, tokba rejtett tőrt, amelyet valószínűleg dolgos mesterkezek munkáltak, de a kard, sőt a lovagi viselet sem ritka."Hiába ez egy nagyváros."-fut át az agyadon. Ilenal enyhén a válladba mar, jelezvén éhségét.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Selmo 2008.02.27. 20:24-kor.
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
<<Akkor a helyi viselet miatt sem fogok kilógni. Oroszlánember? Érdekes... Íme alig kerültem ide máris olyan dolgokkal találkozok amiket még hírből sem hallotam...>>
-Rendben rendben. -Círógatja meg madara csőrét majd elindul a tömeggel- útközben kerítünk valami ennivalót. Közben próbálja felvenni a hely hangulatát. Jó mélyet szippant a városi levegőből <<Utóbbi időben egyre több ilyet és nem pedig friss hegyi levegőt szívok!!!>> -Na akkor útra fell. <<Először talán körbe kéne járni a várost egy kis városnézés erejéig majd aztán -ha elfáradok- keresek egy fogadót.Közben szerzek neked némi ennivalót.De addig is nem ártana tudni valamit...>> ajka halovány mosolyra húzodik. Megigazítja nyakában lógó szimbólumát majd megindul a közelben lévő egyik fiatal hölgy felé aki reményei szerint még nem házas vagy túl Úri ahoz hogy szóba áljon vele. -Elnézést hölgyem tudna nekemsegíteni? Most érkeztem a városba és érdekelne hogy merre tallom rendem szentélyét?
bámulva járom az utcákat és időnként arra riadok hogy majdnem letértem az útról a lépcső aljában egy pillanatra megtorpanok és jól megnézem magamnak az épületet, majd az őrökhöz indulok majd amikor felérek az egyik talároshoz fordulok - Jó napot. Olosen mesterhez jöttem egy csomagot kell átadnom neki. Bevezetnének hozzá vagy tudnának szólni neki?
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
A talláros, kecskeszakálas ember furcsán néz rád. Olyan érzésed van mintha a testeden valami hideg futna keresztül, aztán lágy kéz érintené meg a lelkedet, és símogatna végig. Az öreg mintha mindent tudna jöveteled céljáról, és személyiségedről úgy néz rád. -Sajnos Olosen nagytiszeteletű mesterünk nem tartózkodik az egyetem falain belül. Nem árulhatom el pontosan mikor, de három héten belül megérkezik, és utána talán tud fogadni.
//A következő reagot a Pyarroni Okkult Tudományok Egyetemére kérem.//
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
_______________________________________________________________ JK: Lorin O Krell Helyszín: Pyarron Időpont: napközép _______________________________________________________________
A szőke mély kivágású sejemből készült ruhát viselő hölgyemény, kacéran néz rád mélykék szemeivel, amiket ki is emelt ruhája világos árnyalata, és megkérdi: -Ugyan mely rendhez tartozik tisztelt uram?-érzed, hogy a kérdésben nem a nem tudás, de inkább incselkedés, és a beszélgetésre való felhívás van.
A lánynak egyébként szépségét tekintve volt is mivel hivalkodnia.Szőke haullámos hajfürtjei néhol az arcába lógtak.Kecses nyaka, amin egy kicsi anyajegy volt, mondhatni szexepil.Lefelé pedig igazi nőnek tűnt.A kivágásban megláttad domborodó formás, melleit, és az áttetsző tüllszerű blúz alatt cirógatni való hasfalát. A formás, hosszú lábak pedig megbabonáznak. "Hiába ez a te szerencséd választani is jól tudsz."-gondolod magadban.
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
Elmosolyodik majd belekezd: -Kérem ne uramozzon. A nevem Lorin és hogy rendnek nevezhetjük-e az olyanokat mint én azt nehezen hiszem de szebb szót nem találtam rá. Elvégre nem hívhatom a saját hit társaimat nyughatatlan világjárók gyülekezetének csak azért mert én olyan vagyok. Úgy halottam itt minden Pyarroni Panteonbeli istennek van szentélye és székháza. Ezért hittem hogy, Arel követői is rendelkeznek egy ilyennel-ami remélem nem meríti a koszos csapszék ahol szombatonként lerészegedünk-fogalmát. -mondandója közben megigazítja a nyakában lógó -látszólag arany- széttárt szárnyú sólymot ábrázoló szimbólumot.
<<Milyen rend??? Nem süt le rólam hogy Arelita vagyok? Akkor ezen még csiszolnom kell...>>
- Az Areliták székhelyét keresem hogy, egészen pontos legyek.-foglalja össze mondandóját.- -Tudja még életemben nem jártam itt és még nagyon új nekem ez a város noha én is Délről származom. Mindeközben leggyermekibb mégis természetesnek tűnő mosolyát mutatja az illető hölgy felé.
<<Őszintén remélem hogy, van ilyen székház. Már csak azért is mert hova máshova kérnék útbaigazítást? Fogadóba eltalálok egyedül is... Viszont én nem akarok egyedül várost nézni >>
-Ugye nem zavarom?-kérdezi szelíden miközben a választ várja
_______________________________________________________________ JK: Lorin O Krell Helyszín: Pyarron Időpont: napközép _______________________________________________________________
A kishölgy nem sokat teketóriázik, válasz helyett karon ragad, és elindul veled. Az út közben fecseg:-Arelita?Téynleg,hmmm...nekem atózt mondták az Arel hívők nagy hősök, és nagy...szoknyapecérek-mondja suttogva.Mesélj, közbe te milyen hőstetteket hajtottál végre?Égek a vágytól....,hogy veled legyek. Amikor megérkeztek az egyetemvárosként megnevezett rész parkjába körbemutat.A legtöbb Arelita itt gyűlik össze, a park túlsó végén a tónál egy tisztáson.
//Következő reagot az Egyetemváros parkjába kérem.//
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”
Nos hát megérkeztem. Egész felszabadult érzés fog el így a térkapuból kilépve.
*Gyors ellenőrzés hogy minden a helyén van e.Elősször az oldalomon lévő kard és tőr után nyúlok aztán az erszény, majd gyors ellenőrzés a hátizsákban. Igyekszem egy kicsit félre vonulni nehogy feltartsam a sokaságot.*
Miután meggyőződtem hogy minden a helyén van körülnézek egy kicsit.
Elalélva bámulom a nyüzsgést a sokaságot. "Lányos "zavaromban próbálok nem nagy feltünést kelteni. Bár egy kicsit kényelmetlenül érint hogy az én egyszerű és furcsa ruházatom kirí a tömegből. Mind egy szájtátva adom tuttul csodálkozásomat és lenyűgözöttségemet.
<Elsem hiszem h egy régi álmom vált valóra (ordítanám ki magambból ha nem kaptam volna jó nevelést) itt vagyok a kontinens egyik legnagyszerűbb városában. Sokat olvastam már Új-pyaronról és festményeket is láttam már a városról de ez minden képzeletet felülmúl. Alig várom hogy a nyelvükön fecsegjek a helybéliekkel és közelebről is megismerkedjek a szokásaikkal és kultúrájukkal.>
*Oda is megyek a legközelebbi járókelőhöz és köszöntöm a lehető legtiszteletre méltóbban.*
-Üdvözlöm, nem rég érkeztem messzi földről. Kérem tudna egy jó fogadót ajánlani a közelben?
<Kiváncsian és érdeklődve várom a választ első pyaroni iránytűmtől.>
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Vyan Anapol 2008.03.01. 18:00-kor.
_______________________________________________________________ JK:Ki Siro Helyszín: Pyarron Időpont: napközép _______________________________________________________________ A zöldes ruhába öltözött, hullámos, barn hajú ifjonc szívélyesen igazít téged útba. A Részeg Sárkány nevű fogadó neve ugyan nem gerjeszt benned sok bizalmat, de csak erről kaptál felvilágosítást. Valamint lehetőség, még a Smaragd nevű fogadó ami itt kell legyen a környéken olvasmányaid szerint.
//A követketeő reagot a megfelelő fogadóba (Smaragd, vagy A Részeg Sárkány kérem.//
„ Nyugodtan isteneinkre bízhatjuk hát magunkat, hisz mérhetetlen bölcsességüknél és magasabbrendûségüknél fogva kevéssé hihetõ, hogy hibásan ítélnénk Teremtés és Pusztítás dolgában … Akár csukott szemmel is követhetjük õket, kárunkra nem válhat egyetlen döntésük sem, hiszen épp tökéletes mivoltuk ment föl bennünket a kétkedés terhe alól … Mivel soha nem döbbenhetünk rá, ha mégis hibáznak … ”