Tiadlan, a kolostorok és magányos mesterek hazája...
A Niarei betelepedõk magukkal hozták kultúrájuk nagy részét is, így alakulhattak meg ebben az idõben az elsõ kolostorerõdök, amelyekre ekkor még fõként a toroni hágók védelmének feladatát taksálták. Ez az "erõdvonal" a késõbbiek folyamán elsõként a Gro Ugoni védelem miatt bõvült, mára pedig az országot körülölelõ hegyek bármelyikén találkozhatunk velük. Mint említettem, az oktatás mellett határvédelmi feladatokat is ellátnak, így általában a hegyek magaslatain kapnak helyet, ami a világtól való viszonylagos elzártságot hoz magával (fõleg a téli hónapokban). Ebbõl kifolyólag ezeknek a kolostoroknak teljesen önellátóaknak kell lenniük, s szolganép nem lévén a mesterek és tanítványok közösen kell megteremtsék saját életkörülményeiket. Ugyan túl nagy igényeik nincsenek, de az általában alacsony termésátlaggal rendelkezõ területek megmûvelése, melyek a kolostorok körül helyezkednek el, már önmagukban is biztosítják a napi testedzés jó részét.
Éppen ezek az okai annak, hogy ezekben a kolostorokban, talán egy két kivételtõl eltekintve, csak harcmûvészeket képeznek. A miért nagyon egyszerû. A kardmûvészek kivétel nélkül vagyonos származásúak (gondoljunk csak egyetlen slan kard árára), és az ilyen munkát egészen egyszerûen lealacsonyítónak találják. Tehát ha valakinek az anyagi körülményei megengedik, hogy megvásárolja a hagyományos kardkészletet, két úton gondolkozhat. Az elsõ utat a birodalom nagyvárosaiban általában megtalálható kardmûvésziskolák jelentik, amelyek "tömegképzésben" ugyan, de megteremtik az alapot ahhoz, hogy a növendékek elinduljanak a kard útján és közben semmiben sem kell hiányt szenvedniük. Az ilyen helyeken a központi épület köré igazi kis városrész épült, ahol a növendékek, ki-ki anyagi lehetõségeihez mérten házat, lakást, esetleg szobákat (és ezekbõl van a legtöbb) bérelhetnek. Ezzel a bérlettel a saját ellátásukat is megváltják, így a továbbiakban csak tanulmányaikkal kell foglalkozniuk. A másik lehetõség, amely legtöbbször teljesebb képzést nyújt, sokkal viszontagságosabb. Ilyenkor a tanítvány egy mester kezei alá kerül, és a tanulóévei végéig teljes engedelmességgel tartozik annak. hogy ez alatt az idõ alatt mit csinálnak, az teljesen változó. Akadnak mesterek, akik ville útját követve az urszágutat járják, és ahol tudnak segítenek a rászorulókon, útonállókkal harcolnak. Akadnak, kiket testõrök mellé adnak, s itt tanulják ki mindkét foglalkozás rejtelmeit. A legszerencsésebbek talán mégis azok, akik a Dorcha seregének egy egy vezetõje mellé kerülnek, így tulajdonképpen katonaként kapják zsoldjukat, és ha jól szolgáltak, képzésük végén felajánlanak nekik egy helyet a mesterük parancsnoksága alatt.
A harmadik út amely lehetõségként felmerül a niarei származásúak (és mára bárki) elõtt, az hogy beálljon a dorcha seregébe és alulról indulva, "egyszerû" harcosként küzdje fel magát. Ha ezt a lehetõséget választja, valószínüleg a könnyûlovasság tagja lessz, ahol a külvilág számára a slan kard másolataként ismert mesterkard forgatását oktatják fõ fegyverként. Ezeknek a könnyûlovasoknak a gyalogos harcmodor sem jelent problémát, hiszen repertoárjuk jó részét csat így tudják használni.
Fontos még megemlítenünk a kísérõ csapattesteket is amelyek alatt elsõsorban tiadlan méltatlanul kevéssé ismert íjászait kell értenünk. Talán nem oly képzettek mint Sirenar elfjei, vagy szépmezõ lovasai, de a harctéren magas számuk miatt az ellenség felett elsötétülõ nap sokszor billentette már egy egy csata nyelvét az õ oldalukra...
Tiadlan, a lovagvárak hazája...
A hegyek közt elterülõ síkon gazdag szántóföldeket és sûrû bükk és fenyõerdõket egyaránt megtalálhatunk. Ezek védelmére, erv szokás szerint, kisebb nagyobb távolságra egymástól egy egy domb tetején kõvárakat építettek, amelyekhez minden esetben tekintélyes méretû szántók és vadászterületek, írtások tartoznak. Ezek felépítése a külhoniakéhoz hasonló, a kisebbekhez egy-egy falu tartozik, a nagyobb kereskedelmi utakon lévõk köré pedig városok épültek annak minden velejárójával együtt. Ezek a városok lettek a kultúra és kereskedelem gócpontjai, találhatunk itt színházakat és késdobáló csehókat egyaránt. Fontos szerepet töltenek be a gazdasági életben a niarei kultúrából fennmaradt teaházak, amelyek a kereskedõk fontos találkahelyei lettek, és nem egy üzlet ezekben köttetik meg.
A várak felépítése ugyan az általában megszokottúl nem nagyon tér el, azonban uraik annál inkább. Tidalan földjén ugyanis a Lovagság sok esetben csak egy címet jelöl nem pedig életformát. Ugyan találkozhatunk a hagyományos értelemben vett lovagokkal is, sõt, õk legalább duplaannyian vannak mint "különc" társaik, de írásunk szempontjából talán érdekesebbek a már említett "különcök".
Hogy hogyan is alakult ki ez a kettõsség, vagy mint ahogy az alábbiakban láthatjuk, ismét hármasság a lovagi cím körül? Egyszerû... Az erv bevándorlók magukkal hozták a lovagság intézményét, felépítették kõváraikat, egyszóval a nemesség jó része lovagi életmódot élt annak rendje és módja szerint. Így volt ez változatlanul évszázadokon keresztül, azonban idõvel ezen családok egy része kipusztult, s földjeik gazdátlanul maradtak. A király pedig ezen családok pótlására élt jogával, és lovagi címeket adományozott azon alattvalóinak, akik a csatatéren legjobban szolgálták hazájuk ügyét és méltónak bizonyultak eme megtiszteltetésre.
Mondanom sem kell, hogy ezek között a megtiszteltek között viszonylag sok volt a niarei származású kardmûvész, így megalakult a lovagság másik formája, akik régi életmódjuk mellé földeket és várakat kaptak örökül, megalapozva egy új, minden eddigitõl eltérõ életmódot a két hold országa alatt. Ezek a "lovagok" ugyanazon elvek szerint éltek mint eddig, a a várakat saját stratégiájuk szerint módosították, s hatékonyságukkal hamar megszilárdították saját helyüket a társadalomban.
És ekkor kezdõdött a harmadik réteg kialakulása, hiszen sok nemesúrnak megtetszett ez az életmód, s ha saját magukat már nem is, hát fiaikat elindították ezen az úton, hogy õk se "maradjanak el" a fejlõdésben. Elsõsorban õk azok akik fiaikat testõrök mellé adják, így sok erv származású tiadlani másod és harmadszülött már eleve ezt az egyébként nagyon megbecsült foglalkozást ûzi, míg az elsõszülöttek apjuk uradalmát kapják örökül. Természetesen ez a réteg abban tér el leginkább a másodiktól (s ezzel hasonlít az elsõre), hogy vére útján továbbra is az erv felsõbbséget ismeri el, így az esetleges polgárháborúk során nem kétséges hogy ki melyik oldalra áll...