• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Úttalan utakon, az ország földjét járva...

Békés meditációt megteremtő kolostorok, s nyüzsgő kikötővárosok... Ősi niarei hagyományok az erv kultúrával szemben... A valóság Távol-Keletének egy kis darabja...

Moderátor: Admin

Hozzászólás küldése
170 hozzászólás • Oldal: 6 / 12 • 1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 12

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.16. 11:22

(Yokomoto)

//Hát hogyne tudná! :lol: //

*Odasétál a tollfelhő közepén kalimpáló lányhoz, a tyúkot felé nyújtja és így szól:*

-Elintéznéd? Én addig keresek valami tábornak alkalmas helyet és szerzek tüzifát...

*Ha elveszi a lány akkor elindul útjára, ha nem akkor kelletlen de kitekeri a madárka nyakát és leteszi a földre a mókusnak ( :D ), csak ezután indul. Valahoh a közelben egy erdős részen lenne jó egy kissebb tisztás, de ha nincs hát beéri mással is. Tüzifának mindenképp száraz ágakat keres, olyat ami nem füstöl nagyon. Késével vág két nyársnak való fát is.*
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.16. 16:41

/Venge/

//Csak komolyan, mert ma már volt egyszer "kapcavicc" a hm-ünktől :P//

*A lány már begyakorlott mozdulattal nyúl a másik tyúk felé, majd miután elintézte, lerakja a földre. A mókus izgatottan szaglássza, miközben az orrára tapadt tollaktól erősen prüszköl.
A nagy tollfelhő közepéből csak némi mormogás hallatszik:*


- Mi van, mikor szegődtem én el konyhalánynak? - *de azért szorgalmasan jár a keze, mert gyomra erősen jelzi már, hogy rég elmúlt az ebéd ideje.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: A Dorcha » 2007.10.16. 16:58

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, kora este


*Venge*

*Gőzerővel pucolod a tyúkokat, ha csak bele gondolsz milyen finom lesz az átsült porhanyós húsúk... hmmm... nyammm... összefut a nyál a szádban. Hasad még nagyobbat kordul... Mókusod érdeklődve nézi mit is csinálsz... Yokomoto pedig eltűnik...*

*Yokomoto*

*Hamar találsz megfelelő helyet, nem sokra tőletek találsz egy kis irtást.... itt vannak gallyak is... kisebb-nagyobb, vékonyabb-vastagabb, amilyet csak akarsz. Ez itt tökéletes lesz! :D *

***

*Lassan kezd sötétedni... már szürkül az ég alja... ebből már csak estebéd lesz. Halljátok ahogy a tücskök is rázendítenek. Szerencsétekre szúnyogok még nincsenek, szellő lengedez, s lassan hűl a levegő...*
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.

Lejött az eget
átívelő ragyogás
istene. Még a
nagy tenger fenekére
is eljut ragyogása.

(Uesiba Morihei)
Avatar
A Dorcha
Helyszínmoderátor
Helyszínmoderátor
 
Hozzászólás: 345
Csatlakozott: 2007.03.05. 16:55
Tartózkodási hely: Tiadlan
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: A Dorcha » 2007.10.16. 17:07

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, reggel - délben


*A reggeli mozgás jót tesz tagjaidnak, rögtön sokkal jobban érzed magad. Harapsz pár falatot és újra útra kész vagy. Ma el kell érned Kiokoshu-t. Lovad halk horkanással válaszol, s kényelmes tempóban indultok el. Szinte repül az idő... Lassan változik a vidék is... Az eddigi erdős részt szántóföldek, zöldellő gyümölcsösök váltanak fel. Újra találkozol néhány emberrel, és dél körül végre már látod a falut. Alacsonyabb házak együttese, kb 1 láb magas ágakból fonott "fal" fogja körbe, inkább az állatok ellen... Még kb 10-15 perc út, és végre eléred a "kaput". Kedves emberek végzik mindennapi dolgaikat. Mindenkitől kapsz egy mosolyt. Nem is tudod mikor hagytad el a kolostorod ilyen messzire... a kiváncsiság, a kis ördög ott bújkál benned... Megízlelted az ismeretlent, és nagyon is ízlik... ;) *

//A választ a Kiokoshu témába írd kérlek//
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.

Lejött az eget
átívelő ragyogás
istene. Még a
nagy tenger fenekére
is eljut ragyogása.

(Uesiba Morihei)
Avatar
A Dorcha
Helyszínmoderátor
Helyszínmoderátor
 
Hozzászólás: 345
Csatlakozott: 2007.03.05. 16:55
Tartózkodási hely: Tiadlan
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.16. 17:15

(Yokomoto)

*Visszacaplatok Vengéhez, aki ahogy látom épp most végzett a tyúkokkal. Segítek neki összeszedni a megtartandó részeket, és a cuccainkat, majd elvezetem újdonsült táborunkhoz. A tűz előkészítve, csak meg kell gyújtani és indulhat a (grillparty :D ) sülés kissé hosszadalmas folyamata. Van két csirkénk, hát nyársra velük! A tűzre (amit eleve egy kisebb gödörbe raktam) vigyázok hogy ne legyen nagy lángja, és sütni kezdem az egyiket.

Ettől függetlenül látszik rajtam, hogy megviselt amit a faluban láttam. Örülök hogy Venge nem volt túl izgága hogy utánam jöjjön, nem tudom hogy bírta volna. Közben elgondolkozok azon hogy kik lehettek akik ezt tették. A hegyek mögül jöttek, Gro Ugonból, ez egészen biztos, mint ahogyan az is hogy nem orkok voltak, hiszen ők nem használnak lovakat. Az igazat megvallva, eddigi tudása alapján csak egyvalamit tud leképzelni, és ha igaza van, akkor mégnagyobb a baj mint elsőre tűnik...
*
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.16. 17:34

/Venge/

*A lány fellélegzik, amikor végre megpillantja Yokomotot.
Lelkesen követi új barátját a tűzhöz - vagyis a gödörbe felhalmozott rőzsekupachoz. Elismerően bólint:*


- Mintha csak én raktam volna...

*Figyelmesen lesi, hogy húzza nyársra és kezdi sütni a férfi a tyúkot, majd nagyon ügyes ;) technikával ő is nyársra húzza a magáét.
Kicsit megviselt állapotban vannak a tyúkok a nem igazán hozzáértő kopasztástól, de sebaj, úgyse töltött tyúk lesz belőlük.
Amíg a nyársat forgatja, feltűnik neki a férfi szótlansága és erősen töprengő arca.
Sok kérdése lenne, de nem meri megzavarni, inkább a hússal törődik.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.16. 18:17

(Yokomoto)

*Látja hogy a lány inkább beszélgetne, hát erőt vesz magán és megszólal:*

-Elnézést kérek öntől hogy ilyen szótlan vagyok, de vannak dolgok amik ezt váltják ki belőlem, és át is kellett gondoljam az eseményeket. Sajnos nem tudom mi vár még ránk, de nekem kötelességem ennek a dolognak utánnajárni. Nem vagyok biztos benne hogy ez önnek való, ámbátor láttam már meglehetősen harcias hölgyeket is, így a döntést magára bízom. Amennyiben lehetőség lessz rá és úgy dönt hogy mellettem marad, természetesen lehetőségeimhez mérten vigyázni fogok magára. Ebben az esetben azonban tisztában kell lennem az ön képességeivel...
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.16. 18:46

/Venge/

*A férfi szavaira elgondolkodik. Sokáig nem szólal meg - látszik, hogy sok minden fut át az agyán.
Percekig bámul a tűzbe, mozdulatai lelassulnak, majd kissé vontatott szavakkal fordul a férfi felé:*


- Tudja, uram...ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig egyedül kellett talpon maradnom idegenek között, ismeretlen helyeken. Rég leszoktam már az ijedezéstől, hiszen sok szörnyűséget láttam.
Mivel soha, senkire sem számíthattam, meg kellett tanulnom egyedül, a magam erejéből életben maradni.
Ha éhes voltam, lopnom kellett - lopni csak úgy lehet, ha képes az ember észrevétlen maradni.
Ha fáztam, fedelet kellett keresnem - ehhez meg kellett tanulnom átjutnom ajtókon, zárakon.
Ha lakatlan területeken jártam, vadat kellett ejtenem. A vadak nem jönnek maguktól, be kell cserkészni őket, esetleg csapdába csalni, vagy épp messziről leölni. Ehhez ennek a kis tőrnek a kezelését is meg kellett tanulnom.
Nem öltem még embert - de ha másképp nem tudom megvédeni magam, megteszem ezt is.
Nos...ha ezek után úgy gondolja, hogy segítségére lehetek, szívesen maradok önnel.
Igyekszem nem terhére lenni, sőt képességeimhez mérten segíteni.

*A szokatlanul hosszú beszéd után kiszáradt torokkal, kissé bizonytalan tekintettel várja a férfi válaszát.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.17. 15:30

(Yokomoto)

-Rendben... Akkor az biztos hogy meg tudja védeni magát! Ennek örülök, így sokkal könnyebb dolgunk lessz. Talán ha ért a lopakodáshoz, még a felderítésben is hasznát vehetjük. Kérem ne haragudon, de ezt meg kellett kérdeznem, hogy tudjam hányadán állunk. persze az kétséges hogy egyáltalán utolérjük e őket időben, ugyanis ketten semmiképp nem megyünk utánnuk. No majd meglátjuk mi lessz...
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.17. 15:49

/Venge/

*Csodálkozva néz:*

- Ugyan miért is haragudnék? Megengedte, hogy Önnel maradjak, ételt, takarót adott.
Ehhez képest semmiség, hogy meg akarja tudni, számíthat-e rám.
Nem sok, amit tudok. De ha kell, mindent megteszek, hogy segítsem Önt feladata teljesítésében, bármi legyen is az. Persze, közben azért magamat is megvédem, ha szükséges, emiatt ne aggódjon, Uram.

*Elhallgat, majd észbekapva, hogy a tyúk lassan megég, gyorsan újra forgatni kezdi a nyársat.
Közben azonban egyfolytában a férfi szavai járnak az agyában.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.17. 19:08

(Yokomoto)

*Úgy látja, hogy bár akaratán kívül, de egy kicsit felzaklatta a lányt, így a csirkéjére összpontosít, majd ha végeztek az étkezéssel egy kérdéssel hozakodik elő:*

-Mondja! Szereti ön az irodalmat? Egyáltalán volt már hozzá szerencséje? Nos ha szereti vagy szeretné megismerni van nálam pár kötet... Ugyan mind az ősi nyelven íródott, de azt mondta nem teljesen ismeretlen az ön számára és talán egy kis ismétlés is jól jöhet ha már itt van...
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.17. 19:43

/Venge/

*Venge szeme elkerekedik a könyvek említésekor.
Hebegve kérdezi:*


- Könyvek...igazi könyvek? Soha nem volt még alkalmam igazi könyvet a kezembe fogni. - látszik, hogy hirtelen emlékek tolulnak agyába - Tudja, volt valamikor rég egy jóakaróm, ő volt az egyetlen. Alhana volt a neve. Ő befogadott a kis erdei házába. Nála láttam papírosokat, fura jelekkel teleróva. Később elmondta nekem, hogy ezek nem akármilyen jelek. Betűknek, írásjeleknek hívják őket. Megtanított rá, hogyan kell összeolvasni ezeket. És fura módon nem ervül szóltak, hanem valami más nyelven, amiről úgy éreztem, mintha valamikor régen ismertem volna. Ahogy teltek a napok, egyre több és több szó jelentését ismertem fel. Alhana mesélt is nekem arról a népről, akik ezen a nyelven beszéltek. Mindig is szerettem volna annyi mindent tudni, mint Alhana. De ő egy napon nyomtalanul eltűnt :( Akkor megfogadtam, hogy egyszer én is olyan sokat fogok tudni a világról, mint Alhana, Az Öreg. De azóta nem láttam ilyen irásokat. Csak fogadók tábláit betűztem, mert az erv irásra is megtanitott.

*Elgondolkodik, majd mint aki most érti meg Yokomoto szavait, kérdi:*

- Ez lenne az az ősi nyelv, amit Ön emleget? Hmmm...irodalom...nem igazán tudom, mit jelent.
Mindig is irigykedve néztem azokat az embereket, akiknek igazi könyvük van.
Nagy kérés lenne, hogy megmutassa, hogy a kezembe foghassak egyet? Ígérem, nagyon vigyázni fogok rá.

*Egészen fellelkesül, szemei ragyognak már a lehetőségtől is.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.18. 14:24

(Yokomoto)

-Nos, ebben az esetben, lássuk ismeri e ezeket az írásjeleket, és el tudja e olvasni... Ha igen, a jelentésben már tudok segíteni jómagam is.

*Azzal előveszi az egyik kötetet, és megmutatja a lánynak. Természetesen megengedi hogy a kezébe fogja. :wink:

Amennyiben nem ismeri a nyelvet amin íródott (niarei), úgy felolvas neki, majd a maga kevésbé pallérozott módján megpróbálja feordítani a felolvasott részt. Mivel nem műfordító, kezdetnek talán valami prózait keres, mert verseket egészen biztos hogy nem fog tudni faragni...
*
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Catti Brie » 2007.10.18. 14:40

/Venge/

*Kezét gyorsan nadrágjába törli, majd áhítattal veszi kézbe a felé nyújtott könyvet.
Lassan, akadozva kezdi betűzgetni a szöveget.
Inkább kínlódás az, mint élvezet. Lassan az ing is átnedvesedik a hátán, annyira beleizzad az igyekezetbe.
Nem sokkal később csalódottan feladja.*


-Oh, Uram, úgy látszik, többet felejtettem az elmúlt hónapok vándorlásai, menekülései közt, mint gondoltam.

*Elkeseredetten, kissé szégyenkezve nyújtja vissza a kötetet.*
Catti Brie
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 333
Csatlakozott: 2005.11.17. 22:37
Vissza a tetejére

Re: Úttalan utakon, az ország földjét járva...

HozzászólásSzerző: Sion » 2007.10.18. 16:47

(Yokomoto)

-Nos azt látom, hogy a nyelvvel nics probléma. Akkor talán a továbbiakban használhatnánk is azt, ezzel is segítve a gyakorlást! - *nem viccel, innentől niareiül beszél* - Jobb is lessz így, mert ennek ez a nyelve és az igazat megvallva nem vagyok elég jó irodalmár ahhoz, hogy szépen le tudjam fordítani. Ha valamit nem értessz kérdezz csak bátran. Most felolvasok egy kicsit. Ha közelebb jössz akkor figyelheted hogy mit olvasok éppen. Nem tudom hogy ez segít e, de ártani biztos nem árt...

*Azzal lassan olvasni kezd úgy, hogy újjával végig mutatja éppen hol jár (ha a lány is nézi mit olvas. ha nem akkor ezt néhány perc múlva abbahagyja). Valami izgalmas történetből olvas, és egészen addig olvassa, míg el nem éri a legizgalmasabb részt. Ezután leteszi a könyvet és így szól:*

-Nekem most el kell mennem kicsit meditálni, de ha gondolod olvasd csak tovább nyugodtan. Ne ijedj meg ha előveszem a kardom. Az imitált "harc" csak a gyakorlás része!

*Azzal le is teszi a könyvet a jelzőjével jól láthatóan mejjelölve az oldalt ahol éppen járt, ő pedig kicsit félrevonul. Meditációs tartást vesz fel, izmait ellazítja, elmélyét szabadon engedi. Figyel a belső harmóniájára, keresi az egyensúlyt. Sok időbe tellik míg megtalálja, de ez nem is baj. Az eredményekért mindíg meg kell küzdeni és ez a legritkább esetben megy egyszerűen. Tudja hogy minnél többet foglalkozik vele, annál nagyobb fejlődést érhet el. Miután megtalálja a belső összhangját, feláll, Kardját kihúzza hüvelyéből, és az annyit ismételt katák sorozatába kezd. Mivel már eléggé sötét van, nem lát tökéletesen, de ez sem baj, hiszen tudja, a tökéletes harcosnak a csillagtalan éjszakában is tévedhetetlennek kell lennie a pengéjének...*
Mubayashi Yokomoto - A Kigasi gyermeke

Kép
Sion
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 759
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:43
  • Honlap
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Hozzászólás küldése
170 hozzászólás • Oldal: 6 / 12 • 1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 12

Vissza: Tiadlan

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség