Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
*Hm. Hirtelen megint ez a köd, de ez most más, furcsa, kicsit színes. Ez most vagy nagy utazás volt, vagy valahol olyan helyre tévedt a Mûvész, ahol még sosem járt. Mondjuk ki tudja hol járt "AZELÕTT".
Végignézve magán kicsit elcsodálkozik, de utánna mérgeskésen összeráncolja homlokát. A fej maradt a kopaszodó, õszhajú ismerõs. De a test egy szürke szárnyú lepke jelenleg. Ezt látva szemeit szorosan behunyja és szinte már remeg az erõlködéstõl, amikor mintha kis pukkanás is hallatszódna és mire újfent felméri magát már csillogó, szivárványszínben pompázó szárnyakkal van megáldva.
Errõl hirtelen felötlik, hogy talán verdesni is kéne velük, mert eléggé nevetséges, ha az ember...ööö...azaz a pillangó csak úgy lóg a levegõben, mint az esõ lába.
Mindezen procedúrák után hõs kis pillénk körbeleskelõdik, hogy hova is csöppent és mit rejthet az éppen felszakadozni készülõ ködöcske...*
*A normál szürke köd lassan változik, rózsaszinül, majd sárgába hajlik át. Ahogy a kis pillangó verdesni kezd szárnyaival a ködöt maga körül úgy oszlatja el, s kirajzolódik egy hat éves körüli kisgyermek elõtte.
Kisgyermek?.... Inkább óriás, sõt... hatalmasabb attól is a picinyke pillangó számára - s felé nyújtja kezét... A gyermeknek szóra nyílik a szája, a pillangó megérti szavait.* - De szép vagy! Gyere, megfoglak, és megszeretgetlek! Úgy szeretem a lepkéket! Gyere csak gyere....
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
<Hmm. Most egy pillangó vagyok. Akkor elvileg pillangósan kéne viseljem magam. ÕPk meg ilyen kor tovarepdesnek, hogy idegesítsék ezeket az óriás gyereketet. >
*Na megpróbál a legkiszámíthatatlanabbul manõvezni. Ez kb kimerül annyiban, hogy össze vissza forgolódik, miközben veszettül csapkod a szárnyaival. *
*A forgolódás csupány annyival járt, hogy elszédült a kispillangó. A nagyranõtt gyermek hatalmas lapát kezeivel hamar megogta. A sárgás köd maradványa végképp eloszlott, a lassan észhez térõ pillnagó szemei elõtt egy szoba tárult fel. Hatalmas ágy, vérvörös baldachinnal, selyen párnákkal és takarókkal, arannyal futtatott fa kerettel. Hirtelen mozdult a világ és egy újabb részlet tárult fel elõtte: az ágytól jobbra mahagóni színû fésülködõ asztalka állt, elõtte egy gyönyörûen kifaragott székkel, melyen egy szõke hajú teremtés csücsült, aki épp a haját fésülgette. Az asztalkán tükör is volt, de a képet benne már nem látta a pillangó, mert újabb hirtelen mozdulat zökkentette ki bámészkodásából. Utóbbi szárnycsapások nélküli repülés egy ismerõs gyermeki arc elõtt fejezõdött be. Boldogságtól csillogó szemekkel nézte a kisfiú a szárnyainál összefogott pillangót.* - Anya nézd! Nézd milyen széééép. - *mondta, miközben a szõke hajúhoz lépett, s letette az asztalkára a pillangót. *
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
*Miután rájön, hogy nem tud elillanni kicsit morcos képet próbál vágni és összefonja karjait, azaz felsõ pár lábát maga elõtt. Várja, hoigy a nagy forgolódás után mi lesz. Ha az asztalra teszik megpróbája megnézni magának a két óriást. Akik lassan valószínûsödve emberek csak õ kicsi hozzájuk képest. Meg azért belenéz a tükörbe is, hátha ott msá is van.*
*A kisfiú boldogan telepszik - valószínûsíthetõen - anyja ölébe, majd mindketten a pillangó fölé hajolnak. Furcsa... nagyon furcsa... a szõke nõnek nincs arca! Se szeme, se orra, se szája, még a helyük sincs meg... Bizsergetõ érzést kezd érezni gyomra tájékán a pillangó - vagy legalább is ott, ahol kellene a gyomrának alapesetben lennie. Morcosan a tükör felé fordul - meg is ijed, az ott látottaktól.
A háttérben egy emberi alakot pillant meg apró pillangókból, bogarakból megalkotva, megformázva. A szõke nõ egyenesen a szemébe tekint!, vérvörös pupillákkal, vicsorgó szájjal. Véres kezével a kis pillangó felé nyúl.*
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
*Mondja erre a kis teremtmény és nekiiramodik az asztal széle felé, hogy elrugaszkodva jól elrepüljön ezek elõl a szörnyek elõl. Talán kint van valami érdekesebb, ami nem ennyire veszélyes és rettenetes. Így az ablak felé repdes ahogy csak a szárnyán kifér.*
*Az asztal széle felé iramodva gyenge légáramlatot érzékel testén, s egy halk csattanásszerû hang éri el fülét - valószínûleg utána kapott valaki, de csak az üres asztalt taláta el. Della nevenincs papjának fejét viselõ kis pillangó el is érte az asztal szélét rendesen, elrugaszkodása után azonban az helyett, hogy felfelé emelkedne a szárnycsapásai révén, nyíl egyenesen lezuhan a földre. "Hála" a kisfiú nem sokkal ezelõtti szárnyfogdosának, az már alkalmatlan lett a repülésre. A földre szerencsétlenül érkezik a kispillangó - háttal, s nem képes lábaira fordulni. Riadtan kapja fel a feje feletti mozgásra szemeit - próbálna szaladni, repülni, vagy bármi mást csinálni, de nem megy neki. Az arctalan nõ fölémagasodik, és egy tût tart a kezében, szinte már kínzó lassúsággal közelít feléje a tûvel. A kispillangó egyre nagyobb riadalommal, kétségbeeséssel próbálkozik a lábraállással, de nem sikerül még így sem. A tû pedig csak közelít és közelít feléje.* - Anya várj! - *lépett oda a kisfiú, mire a nõ visszahúzta kezét. A gyermek "apró" kezeivel ismét megfogja a kis pillangót, majd a lábára állítja.* - Olyan édes, ne bátsad õt! *A nõ felõl egy halk sóhaj hallatszik, majd felegyenesedik és a már látott székre leül. Ismét belemerül hajának fésülgetésébe. A kisfiú még pár szóval biztatja a pillangót, hogy szaladgáljon, s repüljön - majd visszabújik anyja karjaiba magára hagyva a pillangót. A szoba iszonyú hatalmasnak tûnik számára - szemközt egy arasznyi résre nyitvahagyott ajtó várakozik, bal felõl egy irdalmatlan mahagóni színû kétszárnyú szekrény álldogál, jobbra pedig a baldachinos ágy.*
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
<Na én lépek! Ezeket a fura preparátorokat meg itthagyom, mert nem valami vidám dolgokkal foglalkoznak. Talán kint, vagy bent attól függõen, hogy hova vezet az ajtó vannak más, érdekesebb látnivalók.>
*Ezen morfondírozva a kis pille nekiindul a résnyire nyitvahagyott ajtó felé. Azért közben próbálgatja a szárnyait, mert úgy gyorsabb, meg sokkal érdekesebb. Valahogy érzi, hogy egyébként is sokat szokott sétafikálni, így valami változatosra vágyik a repüléssel. Az ajtóhoz érve elõsször ki/be kukkant, aztán át is trappol a résen, hogy jól megnézhesse magának a másik helyet is.*
(-) *A szárnypróbálgatás bizony sikertelen: mozogni mozog, de fel nem emeli a kispillangót. Útja a résnyire nyitvahagyott ajtóhoz zökkenõmentes volt, már-már meg is nyugodott mire átért az ajtórésen. Éppenhogy csak halovány derengés volt ebben a helyiségben, de annyit láthatott balra nem tud menni, mert ott fal van. Viszont jobbja folyosó, s annak közepe táján egy tárva nyitva hagyott ajtó, melyen át sárgás villódzó fény szüremlett ki. Hiába az emberi fej a pillangó testen, ez a villódzó fény vonza, de nagyon... Megiramodik, egyre jobban szedi lábacskáit, a végén már mindent belead, s eléri az ajtót. A szemeibe vágó hirtelen világosság egy pár pillanatra el is vakítja, s mire nagy nehézségek árán újra derengeni kezd szeme elõtt a világ, egy kedves arcú macskát lát maga elõtt, amit szuggesszíven figyeli õt.*
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
*Látszik rajta, hogy már kicsit unja a karmos-fogas micsodákat, de azért nem adja fel a reményt, hogy egyszer kijut a külvilágba a házból. A sok futástól kicsiket lihegve dacosan farkasszemet néz a macskával a pillangó.*
<Ennyi állatot, meg állatos közmondást egy helyen. Egyébként nem volt valami szerencsés pont ilyen kistermetû állattá változni, mert ugyan szép színes a szárnyam, de mindenki más ebédet lát bennem. Legalább repülni tudnék. Akkor kiélvezhetném a szabadságot! >
*Így hirtelen ismét próbálgatni kezdi a szárnyait. Ez kissé nevetségesen kezd kinézni, mert közben meredten néz a macska szemébe is. *
(-) *Amint a pillangó szárnyai mozgásba lendültek a macska lekuporodik a fölre, veszélyes támadóállást vesz fel - bármelyik pillanatban ugorhat... A szárnycsapkodás azonban nem áll meg - összezárul, kitárul, összezárul, kitárul..... Feszült pillanatok következnek, a macska meg mintha csak szoborrá meredt volna, nem mozdul. Ám a következõ pillanatban vetõdik, és bizonyára el is érte volna a kis pillangót, ha egy hatalmas háló hirtelen nem állta volna az útját... belegabalyodott, s fennakadt a levegõben, keserûen nyávogni kezdett, mire a szomszéd szobából (ahonnan érkezett a kispillangól) neszezés hallatszódott, és egy elfolytott káromkodás* - ****** már megnitn az a hülye macska...
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /
*Elsõre kicsit meglepõdik a hirtelen ott termõ háló miatt, de utánna megnézi kíváncsiam, ki az aki macskafogózik itten. Ezután hirtelen belehasít a felismerés, hogy a macskával elhárult az akadáj a külvilág felé vezetõ útról. Így ismét megiramodik és beleveti magát a fényesy ismeretlenbe.*
*Hogy a háló honnan származott és ki tette oda rejtély... a plafonról lóg le nemes egyszerûséggel. A fényesség az ablakból érkezik a helységbe. Nappal van odakinn, s a sárgás fényben pompázó korong épp bemosolyog a kis pillangóra. Csíntalanul hívogatva õt... Ahogy megiramodik, a folyosón már léptek zaja hallatszi, gyors lépteké. Talán egy lábnyit sem tett meg a pillangó vékony nõi hang üti meg a fülét.* - Soha nem tanulsz, te ronda dög... Nem megmondtam neked, hogy a mûvészeti kellékeimhez nem nyúlsz. Nem vagyok hajlandó többet álldozni rád, mész a többi közé! *Halk fújtatás, morgás érkezett a macska felõl, s ha Della nevenincs papjának kicsiny pillangóalakja megfordul elég döbbenetes dolgot láthat. A macska immár nem fogja a hálónak, mely megvédte õt, hanem az arcnélküli asszony kezépen "pihen" két hatalmas tûre felfúzve. Egyik a nyakába van szúrva, míg a másik nem sokkal a farka elõtt a gerincébe. Szegény cica még rúgkapál kettõt-hármat, majd megdermed a nõ kezei között, aki leteszi a padlóra, s a pillangóhoz lép.* - Na gyere, azt mondták különleges vagy... - *azzal tenyerébe veszi a kis pillangót. Nézegeti egy darabig, majd egik kezével a szárnyait fogja meg, míg a másikkal a testét. Egy hirtelen rántás és a szárnak elvállnak a testõl - nem fájt..., majd ezt folytatja a lábakkal is. Egyik sem fájt a kis pillangónak.* - Most jön a java... - *mondta némi hátborzongató hangsúllyal, majd óvatosan a fejét és a testét fogja meg és elkezdi húzni szét a két összenõtt testrészt. Kispillangónk ekkor már a halálfélelem szélén áll, vergõdik, retteg, de szabadulni nem képes. Érzi amint teste elválik fejétõl, amint egyre távolabb és távolabb kerülnek egymástól. Lassan a félelem mellé megmagyarázhatatlan nyugalom is társul, szemére pedig homály borul. ... Furcsa, mintha melegnek érzené testét - mintha láz gyötörné. Símogató kezeket érez meztelen testén, lágyak, puhák, s kellemes érzéseket ébresztenek benne még így becsukott szemekkel is.*
Álmodban bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed! Ott repülhetsz most, hol mindent lehet. Ne álmodj jövõt… csak szárnyaló jelent! / Sosy - Álomország /