A Tükörvilág

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon /Aren/)

<Teringettét imádkozzak?? Lehet tényleg érdemes lenne újra átvenni a régi imákat.Hogy is voltak?..... Ássuk csak elő azokat a gondolatokat,úgyis rég kértem engesztelést, és már tényleg sok van a rovásomon.>

Letérdelek,imára kulcsolom kezeimet.

Domvik mind hét arcához imádkozom főleg a számomra legkedvesebbhez a Tanítóhoz. Ezekbe az imákba belefoglalok mindent: a vétkeimet, azt a néhány dolgot amit mentségemre felhozhatok,hogy szeretem a családomat, megbocsátást kérek, és neki ajánlom a lelkemet.

<Szólítom segítségül az Egyetlen hét arcát a Tanítót,az Eretnekek ostorát, a Gyógyítót(nevek felsorolása)... Kérem az Ő szent nevéért bocsássa meg összes bűneimet, és kegyelmezzen a lelkemnek, hogy még ezen világban hívül szolgálhassam holtomiglan.... (folytatom a majdnem két órás imát amit Amrius tanított, kiegészítve a fent említettekkel.)>

Majd ha befejeztem, a megbékélt lelkek nyugalmával aludni térek.

<Nem tetszik ez a fapriccs, kemény, de még mindig jobb mintha börtöncella lenne.>

A priccsen kicsit nehézkesen, de álombamerülök, tudva, hogy az Egyetlen óvó szem rám tekint.

<Aki kér annak adatik!-mondja az írás. Én pedig kértem a megbocsátást.>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Álomra a fejed, gondolván, te mindent megtettél annak érdekében, hogy a bűnbocsánatot megkaphasd. Elmondtál mindent őszintén, lelked mély bugyrát is feltártad, gyóntál és a feloldozást kérő imát is elmorzsoltad magadban - de ez minden mit tehetsz; a döntés, a sorsod immár nem a te kezedben van.

Éppen hogy, csak elfészkelődöd magad a kemény priccsen, amikor lépteket hallasz. Megfordulsz az ajtó felé és egy fehér-vörös kámzsás alakot veszel észre az ajtóban állni. Csuklya van az arcába húzba, így személyét nem láthatod, tartása, öltözéke azonban arról árulkodik, hogy egy Domvik pap látogatott el hozzád eme késői órán.
Fiatalos, de határozott hang érkezik felőle.*
- Eljött az idő, indulnunk kell!

[Erin O'Shanon]

(Roeaen O'Shanon /Aren/)

<Ennyi ideig imádkoztam volna?>

-Köszönöm, hogy felkeltettél.-mondom, színetelen hangon.
Felkelek, csendesen, sietve felöltözök.Nem szólok egy szót sem követem bárhová megyünk is.

<Most megyünk meghalni barátom, ki tudja látjuk-e még a világot? De bízzunk a mi öreg barátunkba a jó öreg Domvikba aki a sorsunkat igazgatja. Lehet már megírta az utolsó sorainkat a történetünkből, de ne félj. A halállal már úgyis pertuban vagy, főleg az utóbbi időben.>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Komor gondolataid kíséretében követed az ismeretlen kámzsás alakot - folyosók útvesztőjében haladva, lépcsősoron hol fel, hol le - szinte olybá tűnik nem is akar véget érni az utolsó utad.
Egy feketére mázolt ajtó előtt áll meg az illető. az Ajtón egy rácsos ablakszerű nyílás látszódik. Kinyílik az ajtó előttetek, úgy hogy kísérőd nem nyúlt hozzá; odabent sötétség honol és síri csend. A férfi kezével mutat előre, hogy lépj be te elsőnek.*

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)
<A fekete ajtó egyértelműen a halál jele, innen nincs visszaút, de ha már idáig csendesen eljöttél pajtás ám legyen, lépjünk be rajta emelt fővel, úgy ahogy éltünk, és Domvik segítsen minket a további úton.>

Belépek az ajtón, emelt fővel, és egyenes derékkal...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A csend és a sötétség nem változik egy darabig körülötted, pedig megtettél úgy 6-7 lépést már az ajtótól. Ekkor hallod meg a zár kattanását a hátad mögül, de léptek zaja nem ütötte meg füled. Ebből gondolod kísérőd nem tartott ide be veled.
Bármi is legyen itt a félsz egyre jobban kezdi döngetni lelked kapuját
Mereszted a szemed, a füled, hogy hátha mégis valami apró dolgot észreveszel, meghallassz, de semmi. Ebben a nagy csendben és sötétségben hirtelen minden előjel nélkül egy idős, érdes hang szólal meg feddőn és kérdőn egyszerre.*
- Roaen O'Shanon! Milyen bűnnel kerültél ide?

[Erin O'Shanon]

Reszket a térdem, hideg futkos a hátamon.
Amikor megszólal a hang összerezzenek.

<Mi is a bűnöm?Már lassan kezdem magam sem tudni...Annyit ismételtem már nekik.>

-Domvik már megbocsátott nekem, ezért úgyérzem vétkem már nincs.Volt egy-két hiba az életemben, de ezekért úgyérzem kezdek meglakolni, és most is ezért vagyok itt.
Tündérekkel paktáltam le, követtem a az élet sodrát, és holtágba jutottam.Ha ez bűn, akkor itt vagyok, és meglakolok érte.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Válaszodra egy hűvös légáramlat csap meg, s nem libben tova ártalmatlanul - megáll körötted a hideg. Az idős érdes hang újból felhangzik, de most színtelen a hang - semmilyen érzelmet nem lehet benne észrevenni.*
- Honnan tudod, hogy Domvik, az Egy Igaz Isten megbocsátotta bűneidet?

[Erin O'Shanon]

Roaen O'Shanon

<Hideg van....>

Ennek ellenére szilárdan állok, az igazak nyugalmát hívom segítségül.A nemesi vérem kezdi megelégelni, hogy rejtett arccal, minden megalapozás nélkül, meghurcoják.

-Az írásban is az áll: Kérjetek, és adatik!...Én kértem a megbocsátást, a többiben csak reménykedek.Mindenesetre ezután csak Ő elötte felelek.Ez hitem, törvényem, és szavam.- az utolsóm mondat sürgetően, sőt emelt hangon hagyja el az ajkaimat.

<Kezd kiborítani ez a folytonos kérdezgetés, elég volt ebből a színjátékból, így sosem fogunk semmire jutni.>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A hideg borzongás újra átszalad rajtad, azonban most nem érkezik sem kérdés, sem más.
A szemed kezd el lassan káprázni - legalább is először így hiszed. Ugyanis lassan kirajzolódik egy szoba előtted, egy kicsi és vékony asztallal pár lépéssel előtted, mely mögött egy igencsak vén férfi ül színtelen, érzelemmentes arccal.
A helyiségben nem lesz fényár - inkább csak félhomálynak lehetne nevezni. Nem tudod kivenni milyen ruhában van a veled szemben ülő férfi, s ha körbenézel mást rajtatok kívül nem látsz idebenn.*
- Kértél megbocsátást. De tettél-e azért valamit, hogy meg is kapd? - *szegeződik neked egy újabb kérdés az érdes hangon. Meg mernél esküdni rá, hogy az öreg szája nem mozdult meg...*

[Erin O'Shanon]

-Ki vagy te, hogy számon kérj rajtam ilyeneket?-fakadok ki.
Ha meg akartok égetni mint égtagadót akkor tegyétek, de itt már elértem a tűréshatáromat, hogy még a lelkiismeretemben is turkáljatok.-a végét a mondatnak már ordítom, és eléggé hevesen gesztikulálok.

A kitörésre a magyarázat, hogy már háromszázadszor mondatják el vele ugyanazt, és így is elege van a dolgok alakulásából, épp ezért ezt a "bürokráciát" már nem képes tolerálni.

<Nem tetszik ez nekem...biztos nem lesz jó ez a kirohanás, de meg tettem, hibás ütés, védelem elhanyagolása, támadásifelület védelenül hagyása.>-konstatálom a helyzetet.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Az idős férfi nem válaszol kirohanásodra, hanem pár tíz szegmens elteltével feláll a kisasztal mögül és közelebb lép hozzád.
Tejfehér haja rövid, hátrafésült, alig fél arasznyi hosszú. Arcát mély barázdák szabdalják, melyből még így is süt a jóság, az igazságosság, a türelem és a bölcsesség. Ruhája fehér talár, melyet egy vörös övvel kötött össze.
Nem szól, csak megáll előtted végtelen nyugalommal tekint szemedbe. Két kezét ujjaival összefűzi - feltűnik baj gyűrűsujján egy gyűrű, melyet felismersz: Parancsgyűrű.*
- Canus Nathan Ves Celestius a nevem fiam. Segíteni szeretnék eltévelyedett lelkednek visszatalálni az Egy Igaz Úrhoz. Válaszolj hát kérdésemre. - *szólal meg perc múlva. Neve hallatán, ruhájára tekintve tudod, hogy a legnagyobb vallási tudományos fokozatba tartozó inkvizítor áll előtted.*

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

<Inkvizíció.... te jó Domvik mit szabadítottál a nyakamba?Ezt nem élem túl, már most tízszer annyit tud, hogy megégethet, de akkor vajon miért akarnak ennyire megtartani? Nem ezt vártam az inkvizíciótól.Mondhatni kellemesen csalódtam.>

-Öszintén meg kell vallanom, nem tettem a megbocsátásért semmi égbekiáltót csak azt ami lényemből fakad, de a bűnt sem tudatosan követtem el mely végül mégis a lelkemen szárad.
A megbocsátást csak kértem, és személyszerint úgy éreztem meg is kaptam a mi urunktól Domviktól. Ezt igaz nem az én tisztem eldönteni, cselekedeteimért tiszta szívvel válalok felelősséget, utólag visszanézve rájövök tényleg nem helyesen cselekedtem, de azokban a pillanatokban mikor ott voltam azt láttam az a helyes út. Az ember utólag már könnyen okos....

-Nem szolgálhatok mentségemre több, és jobb magyarázattal, a vak sors vezérelt, és ide jutottam. Domvik kegyelmével talán ki is jutok innen élve. Nincs vesztenivalóm ezt ki mondhatom. Csak nemes családom, és feleségem valamintt gyermekem akit a szíve alatt hord.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Az inkvizítor mélyen hallgat szavaid után, melyeket még visszhangozni hallassz a teremben. Pár perces egyre kínosabb és dühítőbb csend után azonban megszólal, de nem várt kérdést szegez neked a már jól ismert végtelenségig nyugodt hangján.*
- A feleséged... és szíve alatt hordott gyermeked.
Mit tudsz Aren arról Ilanáról, kit nőül vettél Domvik színe előtt és most a gyermekedet várja?
*Közben a félhomály a szobában mintha kiterjedne. Két szintén fehér taláros, vörös öves fiatal barna ill. fekete hajú férfi között Ilana ül egy széken. Szemeivel kíváncsian tekinget körbe, s amikor meglát rádmosolyog, majd kacsint egyet feléd.*

[Erin O'Shanon]

-Hogy mit tudok? Ő egy varrónő volt mielőtt megismertem, a Patkányfogó nevű alvilági figurától mentettem őt meg. Azután, nos azután elindultunk megkeresni egy ősi tárgyat amit az Árgyélnak hívtak. A barátsából szerelem lett, s Domvik áldásával gyermek is fogant. De megjelentek életünkben a tündérek is, és ezzel elkezdődött a kalamajka.A sok tündér, az utazások, a vár, a bálok, és a bűn.

*Amikor meglátom Ilanát.Elindulok felé, és odarohanok hozzá, bármennyire is félek, már nem láttam a feleségem jóideje, és nagyon hiányzott.*

Ha elérek hozzá átölelem, és suttogva megkérdezem: -Ugye nem bántottak?

Visszafordulok az öreghez: -A feleségem miért hoztátok ide?