A Tükörvilág

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nem igazán értem mire gondolsz, de megpróbálom...

*Ismét koncentrál, de immár nem hunyja le szemét, hanem figyel...*

<Indák... a gyökerek... mind elevenedjenek meg, tekeredjenek az ork kezére, lábára és bénítsák meg teljesen>

*Pontról pontra képzeli el a képet, minden részletre ügyelve... ahogy az ork végtagjait teljesen körbe fogja a természet...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Kirdo Farmine
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Érzed a körülötted lévő hideget... de már nem sokáig... lassan visszakúszik tagjaidba a melegség, s a hó is eltűnik. Köd száll alá, majd fel, s te újra annál a tárna bejáratánál vagy, hol Graim megkérte a kezed...

Ismét csillagos éjszaka van mint akkor... hűvös szellő fúj, jól esik arcodnak... a távolban feltűnik egy alak... Ezer közül felismernéd, hisz csak Ő lehet... Az eltántoríthatatlan Tooma pap, ki ellopta szíved.... bajsza alatt somolyog, s kimért léptekkel sétál feléd... kezében egy csatabárdot tart, ami nem a sajátja... inkább a tiédre hasonlít, de még messze van tőled....*

[Yvett de Crei]

(Kirdo)

<Mi a... átaludtam volna a telet? Átmentem mormotába?...
Jajj, de jó volt pihenni, de most már itt az ideje, hogy megkeressem...
Mi... ohh, nem is emlékszek rá, hogy már haza is értem. Hm..... De jó!!! Újra itthon!
...
Az meg ki?...>
- GRAIM!!! - *pattanok fel a földről és nem törődvén azzal, hogy mi ragadt rám, hozzárohanok döngő léptekkel, mert ugye kecsesnek nem mondhatom magam (bár törpe szemmel igen :K) és a nyakába ugrok*
- Végre!... Ha tudnád mennyire kerestelek!

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Kirdo Farmine
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Szinte pille könnyűnek érzed magad, ahogy az erős kezek közrefognak, s boldogan emelnek a levegőbe... *
- Tudom Kedves... tudom...*suttogja, majd óvatosan letesz...*
- Ez itt a tiéd *nyújtja át a csatabárdot, mit azonnal felismersz, hisz ez a tiéd!*
- Vigyázz rá, s csatákban hű társad lesz... így Tooma felfigyel rád, s én is veled leszek...

*Mikor ujjaid ráfonódnak a csatabárd nyelére, az furcsamód derengni kezd... s változni látod...
A bárd nyele fekete, a feje tökéletesen kovácsolt acéllá változik... ezüstösen ragyogó hil rúnák jelennek meg rajtuk, melyek lassan kihúnynak, de nyomatuk továbbra is fegyvereden marad. A bárd tökéletesen illik kezedbe, s érzed a beléd sugárzó magabiztosságot... ahogy kezedben tartod körvonalát halovány derengés fogja körbe...s érzed nincs olyan kit vele ne győznél le....*

- Vigyázz magadra Kedves... *búcsúzik Graim...*
- Lejárt az időm, mennem kell *csókot lehel ajkadra, majd hátra lép, s újra köd ereszkedik reátok....*

*Ekkor láttad utoljára... végleg eltűnt a szemed elől...
Gondolataid összefolynak, s újra ráz a hideg...*

//Folytatódnak a lázálmok, mikor a karakter felébred erre a részletre biztosan tisztán emlékezni fog -> folytatás Abasziszban//

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Eleinte nem mozdul semmi, nagyon kell koncentrálnod, még pár izzadságcsepp is megjelenik homlokodon, amikor egyszer csak megmozdul a talaj az ork körül, aki már épp indult volna dermedtségéből feléd.
A föld alól vékony gyökerek kúsznak elő, s először az ork lábára fonódnak, aki a lendületét vesztve ezzel hasra vágódik és felordít. Szabadulna, de ahogy a teste földet ért, már az egész lábát bevonták a gyökerek, a mellette burjánzó cserjéről pedig vékony ágacskák nőttek, és a karjait fonták be teljesen.
Az ork tehetetlenségében nem tud mit csinálni, hiába a hatalmas testi ereje a természet erejével nem vetekedhet.
Adam lép hozzád.*
- Ahogy elnézlek, igencsak megizzadtál, kifáradtál szellemileg. Azt hiszem ennyi gyakorlás mára elég is volt. Elégedett vagyok veled Ryuu, menjünk haza a lányokhoz.
*Mozdul a keze – most már tudod, ez nem szükséges, valószínűleg, Adam megszokta hogy így közlekedik az Antisson. Mire feleszmélnél egy sárgára festett, vidám bordós cserepezésű háznál vagytok. A két „lány” a fűben ülve beszélgetnek.
Yuki mikor meglát felpattan a helyéről, boldog mosollyal üdvözöl.*
- Na végre, hogy megjöttetek!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Halántékán a megerőltetéstől dudorodnak az erek... mikor látja sikerült fogjul ejteni az orkot megkönnyebbül, s kimerülten néz Adamre...*

- Köszönöm... Igen azt hiszem elfáradtam, jót fog tenni egy kis pihenés...

*Az újfajta közlekedésen még meglepődik, látta már de még nem szokott hozzá... újra megjelenik a ház, s meglátja Yukit. Boldogan sétál oda hozzá s öleli át... majd inkább leheveredik a földre és eldől...*

- Nem is olyan könnyű ez mint először gondoltam *szól Adamhez*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Látom nem vagy formában Ryuu. Fordulj meg, megmaszírozom a vállad, hátad... - *mondja neked Yuki, majd noszogat is egy kicsit, hogy fordulj hasra.
Kezei puhák és jólesően maszírozzák ki izmaidból a feszültséget, görcsösséget - most veszed csak észre, hogy van mit. Közben Adam válaszol neked.*
- Bizony nem könnyű, és még alig tudsz valamit. Rengeteg tanulás áll még előtted. De látom, hogy ez most mennyire megviselt, most hagylak pihenni.
Ha nem haragudtok meg, én most utána nézek pár dolognak. Nemsokára visszajövök.
- Én meg addig rendbeteszem a házat. Ti csak maradjatok nyugodtan, beszélgessetek - *szólt hozzátok Adam kedvese, majd felállt a fűből és a házba ment.*
- Annyira kedvesek mindketten. Én jól érzem magam itt.
Mit csináltatok távol Adammal?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Igyekszem Adam, igyekszem *mondja mosolyogva, s jólesően tűri Yuki kényeztetését*

*Miután végre egyedül maradnak lassan megfordul, s huncutul kacsint a még mindig rajta ülő Yukira... majd magához húzza és megcsókolja... hosszan... szenvedélyesen... aztán mellkasára vonja...*

- Hunyd be a szemed kérlek *suttogja a fülébe*

*S újra koncentrál.... Rózsaszín-fehér cseresznyevirágok... ahogy szállnak a szélben.... rengeteg... mintha hó esne....*

- Nézd... *mosolyog, s mutatja a virág esőt mely lassan beborítja a zöldellő rétet...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki boldogan simul bele karoda és viszonozza csókodat, el sem akar engedni.*
- Nem csukom be, elég idő telt el, hogy nem láttalak, most meg arra kérsz csukjam be a szemem... - *incselkedik veled, de azért engedelmeskedik mosolyogva.
Koncentrációdat siker koronázza - a virágszirmok megindulnak felétek az égből csodálatos látványt tárva így elétek. Yuki meg sem bír szólalni, csak nézi csodálkozva, elámulva, boldogan a sziromhullást miközben legördül rólad, hanyatt a fűbe. Csak jópár pillanat múlva tud megszólalni, ám a hangja elfúlik a látványban.*
- Ez... csodás....

[Con Larrodan]

(Ryuu)


- Gyönyörű.... még gyerek koromban láttam ilyet utoljára... azóta őrzöm az emlékét... örülök hogy itt megoszthattam veled... *súgja... majd újra koncentrál*

*A virág fergetegből a távolban egy hófehér gerle bukkan fel, szájában egy szál vörös rózsával... lassan közeledik feléjük, leereszkedik, s a rózsát Ryuu kezébe ejti, majd tovaszáll...*

<Szárnycsapások... suhanás... árnyék... bugó hang, szemmozgás... zöldellő szár, vérvörös szirmok, bóditó illat...>

*Minden egyes részletre ügyel, nehogy kimaradjon valami.... s Yuki felé fordul, s a rózsát a hasára teszi....*

- Szeretlek... mindennél jobban... *suttogja mélyen a szemébe nézve, s újra megcsókolja...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A galamb elő bukkan a rózsával, minden úgy ahogy eltervezted.
A rózsa bódító illata a nagyon enyhe fuvallat hatására sebtiben szétterjed köröttetek.
Erre Yuki nem számított egyáltalán, arcáról mérhetetlen boldogság olvasható le, melyeket szavakkal elmondani képtelenség.
A zöld fű már csak apró foltokban látszódik ki a fehér-rózsaszín virágszirom tengerből, s már benneteket is szépen befedett vékony rétegben. Yuki csillogó fekete hajában szinte gyémántként ragyognak a virágszirmok még gyönyörűbbé téve a nőt.
Csókodra nyakad köré fonja kezét, magához húz, s szeretettel eltelve viszonozza tekinteted lágy simogatását, ajkad érintését.
Önfeledten, mindenről megfeledkezve forrtok össze a szerelem csókjában.*
- Én is szeretlek Ryuu! - *suttogja neked Yuki két puha csók között.

Azt nem tudod megmondani meddig ölelkeztetek egymás lényébe belemerülvén a virágesőben, de arra eszmélsz fel, hogy kissé hideg szél kezd el süvíteni körülöttetek felkavarván az eddig leesett szirmokat. A házat nem látni már, sem az erdő szépséges fáit a sziromfüggöny takarásában.
Yuki kicsit meglepődik amikor szétnéz, megborzong a bőrét érő hideg szélben, de hozzádsimul.*
- Nem kell több és szebb virágeső, már ez is csodálatos volt...

[Con Larrodan]

(Ryuu)


*A hűvös szellő billenti vissza a boldog csókcsatákból, s a cirógatásból... a felkavart virágszirmok, az eltűnt ház és erdő egyre nagyobb balsejtelemmel tölti el... Féltőn és óvón öleli a lányt, s húzza fel a földről...*

- Ezt már nem én csinálom... rosszat sejtek... *mondja halkan maga elé...*
- De ne félj, nem eshet bántódásod, vigyázok rád...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Nem te?.... - *Yuki szav elhalkult és riadtan nézett szét. A szél egyre jobban süvíteni kezd körülöttetek, jéghideg borzongásra késztetve benneteket. A lány a karjaidban lassan vacogni, egész testében remegni kezd.
A virágszirmok elnehezülnek, már nem pillekönnyűen lebbennek alá az égből, hanem jeges bevonattal száguldanak felétek. Keményen csípnek bőrötökhöz csattanván, némelyik széle éles, mint egy elpattant jégdarab.
Yuki nagyon megijed még karjaid között is amikor az ég fehérsége közül hatalmas csattanás hallatszik közvetlenül a fejetek felett. Belefúrja arcát a válladba, görcsösen belédkapaszkodik.*
- Félek! Ryuu, szüntesd meg! Kérlek!...



//Antissen szerzett pontok:

Tapasztalat: 1 pont (az álomvilág képlékenységének megtapasztalása, formázásának tanulása)

A karakter kap 4 Kp-t, melyet kizárólagosan az Antissjárás képzettség fejlesztésére fordíthat. Nevezett képzettséget, ha Kp-jai engedik 2.fokra felveheti!//

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Teste remeg a hidegtől... már kezdene kétségbeesni mikor észbe kap...*

<Most kell használnom a tudásom, nem csak a széptevésre...>

*Erősen koncentrál, hogy újra megjelenjenek szárnyai, s azokkal takarja be a hozzá bújó Yuki testét, védve a jégdaraboktól...
S tovább cikáznak gondolatai... mit is tehetne...*

<Hogy szüntessem meg? Ez túl nagy!!! Ehhez én még kezdő vagyok!>

*Újra kezd kétségbeesni...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Koncentrálsz, de a szárny nem jelenik meg ismételten a hátadon.
Nem tudod mással óvni, csak a saját testeddel, ölelő karoddal.
A jégbe burkolózó virágszirmok meg csak esnek és esnek az égből, a hideg szél még jobban kezdi el marni testeteket.
Yuki a vacogástól már nem tud szólni sem, csak keservesen kapaszkodik beléd.
Még egy csattanás hallatszik a fejetek felett, de most változik is az ég - elsötétül, s a sötétség közepén vérvörösre festődik egy embernyi maga alak - ami mégsem emberi.
Tarkopasz, s fején több kisebb kiálló szarvacska látható, melyek feketék. Vicsorgó szája szegletében mintha gúnyos mosoly bújkálna, szemei hideg fehéren villan rád.
Bal kezében egy hatalmas, majd két méteres pallos világít halványfehér derengésben, mely így még rémísztőbbé teszi vérvörös megjelenését.
Rád mutat, majd ujjával hívogató mozdulatokat tesz - minek következtében akaratod ellenére elemelkedsz a talajtól, de úgy, hogy Yuki nem. Ő csak kétségbeesetten kapaszkodik beléd amíg tud, szemeiben halálfélelem és féltés izzik.*
- Betörtél a területemre Ember! Nem tűrök hívatlan vendéget... - *szól hozzád úgy a lény, hogy közben a vicsorgó szája nem mozdul meg, de mégis a füleden keresztül hallod a hangját, és nem csak az agyadban.*