A Tükörvilág

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Hosszan, némán hallgatja ahogy Adam mesél, szinte lélegezni is elfelejtett... csak bólogat néha... a dícsérő szavak hallatán zavarba jön, s nem tud mit mondani... aztán mégis*

- Akkor-akkor... Ez mind csak egy álom volt? *kérdezi hitetlenkedve, s kissé talán csalódottan...*
- Sok segítőm volt, akivel szívesen találkoznék még... az Égi pegazus, és a Sárkány, kinek nevét magamon viselem... ha ők nem lettek volna soha nem jutok el a toronyhoz.
- És hmmm... Ti is csak az Álmokban léteztek, ezen az Antiss micsodán? Vagy ha felébredünk találkozhatunk a valóságban is?

- Meghálálni? Ugyan, nincs mit *mosolyodik el* Yuki biztonságban van, s ezt nektek köszönhetem. De mmm... talán mégis segíthetnél. Te ismered ezt az Antiss izét... meg tudsz engem is tanítani? Szeretnék még találkozni a Sárkánnyal... valahogy olyan mintha magam lenne... szívesen társalognék vele...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Álom, de mégsem... Mindent valóságként érzékeltél, éltél át, és minden meg is történt veled, veletek. Nem a fizikai valótokkal, hanem a lelketekkel. Ha felébredsz a testedben még ezt a beszélgetést is álomnak fogod tekinteni, mert tulajdonképpen az, de mégsem, hisz a lélekkel megtörtént. Bonyolult... Most még lehet, hogy nem érted, de majdan ha elég ismeretet szereztél szép lassan ráébredsz mindenre.
A pegazussal és a sárkánnyal találkozhatsz nap mint nap - csak nézz tükörbe... De velünk már nem. Az anyagi világot mi már elhagytuk. Ezt tekintjük otthonunknak - *mutat körbe a lakáson, de valószínűleg tágabb értelemben gondolta.*
- Ha csak ennyi a kérésed... megtanítalak hogyan létezz az Antisson anélkül, hogy csak külső szemlélő lehess. De nem egyszerű, tele van veszélyekkel, mik magában hordozzák azt, hogy talán soha nem ébredsz fel.
*Közben a két nő megérkezik. Yuki kezében egy tálcán négy pohár áll, míg Anabella két kancsóval érkezik.*
- Egy kicsit sokáig tartott, de csak kész lett
Teát, vagy facsart vegyes gyümölcslevet kértek?
- Én gyümölcslevet kérnék. - *mondja Yuki, miközben szorosan melléd ül a kanapén. Sugárzó arcát rádemeli és a tekintetében végtelen szeretet honol.* - És te drága Ryuu?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Ismét elkomolyodva hallgatja Adamot, s próbálja felfogni, hogy mit is mond...*
<Azért azt hittem ennél kicsit egyszerűbb dologba vágom a fejszémet >

- Megtörtént és mégsem... ez nekem bonyolult... Nah de majd egyszer biztosan *kacsint*
- De hogy érted azt, hogy nézzek tükörbe? Itt vannak bennem? S hogy értetted azt, hogy ébredezik bennem a szunnyadó sárkány?
- És ha sikerül ide visszajönnöm, akkor megint találkozhatunk? *mosolyog*

- Igazából megvan mindenem mire szükségem lehet. Nagyapám a legjobb mentor, s Yuki-t is magam mellett tudhatom *karolja át a mellé kuporgó lányt...* Én is gyümölcslevet kérek... *csókolja homlokon*
- Veszélyek a való életben is várnak... rengeteg, azok ellen már meg tudom védeni kedvesem, de álmainkban is képesnek kell legyek rá...
- Segíts kérlek...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- A pegazus és a sárkány te magad voltál. Benned vannak. A pegazus mint a jóság, erény éned, a sárkány pedig a sziklaszilárd elhatározásod, akaratod.
Ha ide visszatalálsz találkozol velünk, ezt megígérhetem - *kacsint rád Adam* - Egy olyan ember, aki nem ismeri az Antiss szövevényes fonalát, nem tud benne haladni, s átkerülni egy másik ember álmába, lelkének egy misztifikáltabb világába. Úgyhogy ... Ryuu, te ide csak úgy kerülhetsz, ha én kereslek meg téged, és hozlak ide... Vagy majd később, idővel, ha eléggé kitartó és ügyes "diákom" leszel.
*Anabella kitölt mindannyiótoknak gyümölcslevet - ők is azt isznak.*
- Mindez így igaz, de azt drágám ne felejtsd el neki mondani, hogy mi nem alvó emberek vagyunk itt, akik így tengetik álmaikat boldogságban, hanem nekünk már ez az otthonunk, átköltöztünk ide.
- Már mondtam, mégha nem is így, de a jelentése ez volt. - *válaszolja Anabellának Adam, majd egy rövid csókot ad a szájára, aki nevetve bontakozik ki öleléséből szabadkozva a vendégekre, hogy illetlenség ilyeneket csinálni előttetek.
Yuki a beszélgetés alatt kipirultan figyeli az eseményeket, az arcáról le tudod olvasni, hogy ő bizony ezt az álmodásos, lelkis, Antissos beszédet nem érti.*
- Hát, ti biztos tudjátok miről beszélgettek, de nem lehetne, hogy én is értsem? Mi az az Antiss?
*Adam veszi magához a szót, Yukinak is elmagyarázza hol is vagytok, mit kell érteni ez alatt. A lány meg csak hallgatja, de arcán értetlenség honol.*
- Hát legyen - *válaszolja* - Biztos így van :K... És akkor én itt most bármit megtehetek?
*Anabella és Adam egy kicsit elgondolkodnak, majd egyöntetűen bólintanak helyeslően.
Yuki pedig rádnéz, a szemedbe, majd hirtelen elvörösödik, és elfordítja tekintetét. Motyog valamit az orra alatt, amit nem értessz, és jó nagyot kortyol az italából.
Anabella arcán egy félreérthetetlen mosoly jelenik meg, majd csak annyit súg Adamnak, amit alig hallassz meg, hogy: "Megérte."*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Értem-értem... akkor magammal találkoztam, csak más formában. Remélem, hogy visszatalálok ide hozzátok, s ha már elég ügyes leszek, akkor majd Yukit is hozom, és meglátogatlak titeket. *kacsint*
- Ne zavartassátok magatokat *nevet fel Anabella zavarát látva* Nem vagyunk már gyerekek Az álmainkban bármit megtehetünk... ez a legszebb az egészben... bár a mai napig nem tudom, hogy hogyan lettek szárnyaim, de azt hiszem hiányozni fognak ha felébredem...

*Nem hallja a motyogást, de Adamék suttogása még kiváncsibbá teszi, és Yukihoz fordul...*
- Naaa... ne szégyellősködj... mondd amit akartál... *súgja a fülébe ahogy odahajol hozzá, és a nyakába csókol...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hát... Valahogy szárnyakat akartál, nem? Másképp nem nőttek volna. Egyébként ez is mutatja, hogy nem lesz veled gond a tanulásod alatt. - *mondja neked ezt Adam.
Yuki pedig felpattan a helyéről amikor nyakába csókolsz és zavartan tekint rád, arca szinte lángol.*
- Én ... Azt hiszem ideje most már hazamennünk, nagyapád már minden bizonnyal halálra izgulta magát miattunk.
*Adamék kicsit meglepődnek a hirtelen felpattanáson és Anabella szól a lányhoz.*
- Megeshet, de biztos vagyok benne, hogy hagy benneteket aludni. De ha nagyon akartok, akkor menjetek, megértjük, és még úgyis találkozunk...
- Hát ... ööööö.... - *és Yuki rád néz kérlelően, de mégis tanácstalanul.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nyugalom Kedves, nem kell sietnünk sehová. Ha az eddigieket jól értettem, akkor a valóságban mi most alszunk, és testünk édesapád házában van. Így nem kell sietnünk, ráérünk. Jól mondom Adam? ^^

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki egy kicsit zavartan tekinget rád, elkerekedik a szeme.*
- Hm... de hát nem alszok... Itt vagyok, akkor hogy lehetnék apám házában? - *összeráncolja a homlokát, az kitűnik, hogy nem nagyon értette meg a lényeget.*
- Ne is törődj ezzel Yuki! Bízz a kedvesedben, ha azt mondja nem kell sietnetek. És ha szívesen vagy velünk, akkor én is kérnélek, hogy maradj...
- Szívesen vagyok itt, jó, hogy megismertelek benneteket, és nagyon örülök, hogy Ryuu is itt van és él, és jól van, és... - *nem mondja tovább, elcsendesedik, de úgy néz rád, mint aki menten elsírja magát. Csak áll és néz sírásra görbülő szájjal, de a szeméből boldogság árad.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- No, mi a baj? Nem kell félni, nem történik semmi rossz *lép Yuki mögé és átkarolja... szorosan magához húzza...*
- Minden rendben van... *suttogja, majd vissza leül, s Yukit inkább az ölébe ülteti, és átkarolja... majd ismét Adamék felé fordul*
- És meddig tartana megtanulnom, hogy magam is boldogulhassak ideát? Hogy megtaláljalak Titeket, s akár Yukit is magammal hozzam?
- Mmm... és még egy kérdés... mindez ami történt... ez csak az én lázálmom volt, vagy Yuki is ugyanezt átélte, benne voltunk egymás álmában, és ha felébredünk akkor mindketten emlékszünk rá?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Tudom, én csak boldog vagyok, hogy itt vagy... nekem. - *suttogja és pirul bele szavába. Hagyja, hogy a kanapéig vissza andalogj vele, s az öledbe is beleül, majd hozzád is bújik, fejét a mellkasodra támasztja és így figyeli a beszélgetéseteket.*
- Hogy meddig tartana?... Sokmindentől függ. A fogékonyságodtól, tehetségedtől, akaratodtól, kitartásodtól... No meg hogy mennyit alszol, vagyis hogy mennyi ideig tudsz az Antisson maradni. Ahhoz, hogy egyedül idetalálj hónapoknak kell eltelnie.
Második kérdésed már fogósabb egy kicsit - de erre te is tudhatod a választ, csak gondolkozz... Ha most nem is, majd ha felébredsz... - *mondja Adam, de a szemében látod, hogy mosolyog magában.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Kissé zavarban van, de hamar leküzdi... örül Yuki közelségének, s ahogy karolja ujjai a hátán járnak táncot*

- Értem már... *válaszol a magyarázatra* akkor nem lesz pikk-pakk antissjáró belőlem *nevet fel*
- Igen, azt hiszem tudom... *kacsint*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Adam bólintott feléd, majd Anabella hajol közelebb hozzád, és az ujját szája elé teszi, hogy csendesen.*
- Elaludt az öledben, és milyen hamar
*Óvatosan lenézve Yukira, tényleg alszik.*
- Kifáradt, még itt is kell a pihenés mindenkinek, ha aktívan szárnyal a lelke ebben a világban. Vidd be a szobába, fektesd le, s maradj mellette ha úgy gondolod. - *Anabella kedves arccal mondja ezt neked, rád is mosolyog - szinte anyai szeretet honol szemében.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Észre sem vettem... drágaság, biztos elfáradt szegénykém... *suttog, s lassan felkel a kanapéról, s ölben viszi a lányt...*
- Ő is mindig vigyázott rám... most én jövök Ha időközben mégis felébrednénk... isten veletek, s remélem még újra találkozunk

*Majd a rövid búcsú után lassan átsétál a másik szobába, óvatosan fekteti le Yukit az ágyra ahol eddig ő pihent, s mellébújik, szorosan átölelve...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Lassan felállsz Yukival aki úgy bújik hozzád mint egy kiscica álmában. Adam segít, kinyitja előttetek az ajtót, hogy a csupa virágos szobába bemehessetek, és lefektethesd az ágyra kedvesed. Az ajtó becsukódik mögöttetek, a plafon felől andalító dallamok szűrődnek le hozzátok, az ablakon túl az ég narancsos színben kezd pompázni, hogy a szobában sejtelmes fény legyen.
Yuki mellé bújsz az ágyban szorosan, amire a lány hozzádsimul, lábával átkulcsolja a tiédet, orrát a nyakadhoz nyomja. Párat lélegzik így nyugodtan, majd lassan mocorogni kezd, de nem eltávolodik tőlled, hanem csak orrával piszézi nyakadat, forró lehelletével cirógat, finom kezeivel pedig a tied után kutat - s amikor elérei ujjait a tied közé fonja.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Élvezi a lány közelségét, bőrének finom illatát, haja selymességét... finoman csitítja az álmában ébredező nőt... csókot lehell a homlokára... magához vonja, s addig simogatja amíg meg nem nyugszik...*

- Pihenj kedves... *suttogja...*