(Az Arcnélküli Démon)
Némán figyeli minden mozdulatodat... A kintről beszűrődő holdfény világítja meg sziluettjét, s teszik még rémísztöbbé.... Lassan felemeli jobb kezét... kopogtatást imitálva rekedtes hangon suttog feléd...
~
S ím egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan,
dobban ajtóm csöndesen.
*Ahogy szavait hallod tényleg kopogtatnak az ajtón... s az utolsó hang végén hatalmasan dörren odakint, mintha villám csapott volna a közelben... Bár nem látod, de meg mernél esküdni, hogy rémült ábrázatod láttán elvigyorodott a maszk alatt...
Ujjaid kardod markolatát keresik, s valamennyire megnyugvással, biztonsággal tölt el mikor ráfonódnak... így még sem vagy olyan védtelen....
Ekkor hosszú kabátját hátracsapja, s egy rövidebb és egy hosszabb éjfekete pengét von elő annak takarásából. A kardok mintha kezéhez tartoznának... tökéletesen követik minden mozdulatát ahogy a levegőbe vág... a két penge teljes szinkronban mozog... soha nem láttál még ilyet... talán valamely legendából ha hallhattad. A kardok mozgás közben különös hangot adnak ki.... mintha az egyik sírna, a másik pedig hahotázna.... hátborzongató....
Majd fegyverével Rád mutat....*
- Gyere ... *s újra villannak a borostyán szemek...*