A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Narynary talán az összes többi lánytól jobb szerető - legalább is így érzed. Nemcsak, hogy nem tudod átvenni az irányítást, de lassan szinte az eszed is elveszted mozgása, érintése nyomán.
A kínzó lassúságot felváltja egy érzékibb ritmikusabb mozgás, majd a vágyak vad viharain való hánykódás - az elemi ösztönök törnek elő a lányból, s belőled is. Nem, nem durván, hanem vadul szenvedélyesen - de az irányítás még ekkor sem a tiéd...

A szerelmeskedés után teljesen hozzád bújik. Fejét a vállgödrödbe fúrja, majd rajtad kényelmesen elhelyezkedvén pihen, de lélegzetvételéből tudod nem alszik el.
Talán két karnyújtásnyira van tőlled egy selyemfűvel bélelt dombocska, melyen nagyszemű szőlőfürtök kínálják magukat.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Persze Néném, segítek... *néhány hosszabb lépéssel mellette terem, s úgy fésüli át tekintetével a padlót.*
- Milyen okkuláré volt? Kicsi, nagy? *közben folyamatosan keresgél...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hát ekkora - *mutatja a néne a kezével, hüvelykujját és mutatóujját összeérintve egy kört formázva.
Azonban hiába is nézel szét alaposan a padlón sehol sem látod.
A néni is keresi még mindig, tapogatózva a padlón, kicsiket araszolgat hol jobbra, hol balra, de egy fél lábnyi helyen oda-vissza.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Hosszú perceken keresztül keresgéli, de végül sehol sem találja...*

- Néném, attól tartok, hogy le kell mondania az okkuláréjáról... szerintem legurult a mélybe... odaveszett. De merre igyekszik, tán segíthetek? Én lefelé tartok, nagyon szívesen elkísérem ha velem tart.... *mosolyog*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Nincs? Fiam te sem látod? Óhhh.... - *legörbül a néni szája, s szegletében gyanus remegés vette kezdetét - mint aki sírni készül. Azonban pár szegmens múltán erőt vesz magán, nagyot sóhajt és amennyire tud felegyenesedik.*
- Én fiam nem megyek sehová, a kaput kell őriznem... Csakhát az okullárém nélkül nem látom kit engedek be - belőled is csupán körvonalakat látok.
Mondd fiam miért vagy itt? Kit vagy mit keresel?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nagyon sajnálom... no-no... azért nem kell pityeregni *mondja kedvesen...* Majdcsak kitalálunk valamit. ^^
- Hát... Néném az igazat megvallva a torony mélyére tartok. A sárkány szerint odalent van Yuki, a kedvesem. Érte jöttem... sietek, mert tudom fél egyedül és rég volt hogy elszakadtunk egymástól...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hogy a kedvesed... Odalent...
Na gyere csak közelebb, hogy lássam az arcod!
*Jobb mutatóujjával hívogat és az orra hegyére mutat egyszer-kétszer.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Jóhiszeműen lép oda az anyókához, arcán félelemnek nyoma sincs, csupán kedves mosoly...*
- Itt vagyok...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Szinte az orrotok összeér olyan közel hajoltál. Az anyó szemei lassan változnak - de nem félelmet keltően - inkább nyugodság az amit érzel tekintetétől. A fáradt szürkeséget lassan tűz váltja fel, melyet csak szembogárban látsz.
A teljes fellobanás után szemed előtt újra lepereg minden: ahogy Yukival a réten játszottatok, nagyapád érkezte, az orkok, Yuki elrablása, és a még mindig tartó fáradságos üldözés, kutatás kedvesed után.
A kép a nénivel ér véget, ahogy látod ismét a szemét tűzben lobogni, majd a tűz kihuny, s a régi fáradt szürkeség tér bele vissza.
A néni szó nélkül a kapuhoz csoszog, megérinti kezével a falát, melytől az egész fehéres derengés megszűnik.*
- Menj Fiam! A kedvesed odalent van.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Talán mintha egy pillanatra ijedt volna meg az átélt eseményektől, ahogy az anyóka a lelkébe látott, de ahogy jött úgy szállt tovább az érzés...*
- Köszönöm Néném, az Istenek fizessék meg kedvességét! Ha megtalálom odalent az okulárét ígérem visszahozom *kiáltja vígan, s lerobog a lépcsőn...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hogy az Istenek? Megfizetik azt fiam!...
*Hallod még a néne hangját miközben már száguldassz le a lépcsőn, hogy mihamarabb elérd Yukit.
Jó sok lépcső... fárasztó... de megéri
Sietsz, de még így is egy fertályórának tűnik számodra mire az aljához érsz ahol egy teljesen narancsos színben pompázó teremben találod magad. Egy 2x2 lábnyi rész a közepén ki van emelve úgy 3-4 arasznyira a talajból, ahol egy kőből faragott oltárszerűség áll. Rajta egy fehér ruhás férfi fekszik, úgy 23-25 év körüli, hollófekete hajjal, apró körszakállal, s mozdulatlan.
Yukit is megpillantod ahogy az oltár előtt térdepel lehajtott fejjel veled szemben - és mintha beszélne magában... vagy csak imádkozik - ki tudja...*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Szinte örökkévalóságnak tűnik az út mire véget érnek a lépcsők... nagyot fúj, s mély lélegzetekkel nyugtatja szívverését... Ekkor pillantja meg végre kedvesét...*

- Yuki! *kiált hangosan, és szalad oda hozzá mellé térdepel s átkarolja...*
- Minden rendben? Jól vagy? Nem esett bántódásod? *arcán a végtelen boldogság, hogy végre ily hoszzú idő után megtalálta akit keresett...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki felnéz, szemében boldogság csillan, majd mire odaérsz hozzá feláll.*
- Ryuu! De jó, hogy látlak! Óhhh... már azt hittem soha... De hála az égieknek, hogy itt vagy!
Nem bántott senki, csak megijedtem... Az a micsoda ami elhozott már nem él... Ő mentett meg tőlle. - *mutat az oltáron fekvő férfira, aki még mindig mozdulatlanul fekszik.*
- De... de azt hiszem már soha nem fogom neki megköszönni tettét. Azt hiszem meghalt.
*Mondja neked szomorúan és hozzádbújik reszketegen.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Hatalmas kő esik le szívéről, s boldogan szorítja magához a lányt.*

- Egyfolytában jöttem, ahogy csak tudtam, de nagyon hosszú volt az út, csak remélni mertem, hogy nem esik bántódásod.

*Majd előrébb lép, az oltár felé, s mélyen a földig hajol...*
- Köszönöm neked amit az én Yukimért tettél, az Istenek legyenek kegyesek veled.... *lassan felegyenesedik... tekintetével körbepásztázza a földet, hátha megleli az anyóka elvesztett okuláréját...*

- Menjünk haza Kedves... *karolja át újra, s lehell forró csókot kedvese ajkára... majd ölbekapja, kitárja szárnyait, és nagy csapásokkal elindul felfelé*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A keresésre Yuki felfigyel és kérdés ül ki az arcára.*
- Mondd kedvesem mit keresel?
*A csókot viszonozza, s hagyja is hogy felemeld, majd amikor felemelkednél vele a magasba kedves hangon kérlel.*
- Ne menjünk még kérlek! Ő... Adam... mielőtt végleg elhallgatott volna mondta, hogy ... hogy aki ide eljut kivételes ember... és... hogy rajta tud segíteni.
Sokat köszönhetek neki Ryuu! Kérlek!.... Eljutottál hozzám, megtaláltál... és biztos rájössz hogyan... hogyan segíthetnél neki.
Nézd... itt van valami írás... de én nem tudom elolvasni - *mutat az oltár oldalára, ahol apró véseteket látsz messziről is.*