A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Valahogy csak ide jöttél nem? - *kérdez vissza hamiskás mosollyal szája szegletében. Majd csodálkozva néz körbe, végül komolyra fordulva állapodik meg tekintete rajtad.*
- Én itt ... dolgozom....
*A fejedben egy kellemes vékony női hang szólal meg, rájössz hamar, hogy ez a világítő gömbtől származik.*
~Ne higyj neki, hazudik, be akar csapni. Nem az akinek látszik. Ő is csak a lelkedet akarja.~

[Herold Bardelot]

(Abu)

Nézek egy pár pillanatig az ajtón át tátongó sötét semmibe, majd lépek hátra párat. ez már nagyon megy. Ráncba szalad a homlokom és úgy nézek az alakra hogy közénk kerül közben a bárd. A semmi láttán-még a gondolat is furcsa- nem is tűnik olyan képtelenségnek amit a gömb állít. Persze ha azt figyelmen kívül hagyjuk hogy egy gömb beszél a fejemben.
-Ki vagy Te?! Mit csináltál a bátyámmal?!? Közeben párat még pislogok a háta mögé hátha csak a fényviszonyok tréfálnak velem de nem úgy tűnik. Kicsit összeszorul a gyomrom ha arra gondolok hogy a tükör milyen sietve ugrott vissza a falra. Kicsit sandítok is hátha hátrálás közbe egy jobb fajta pajzs is a látóterembe kerülne.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Öcsém neked valami baja van az agyadnak, ha már a saját bátyádat sem ismered meg. Mégis ki lennék? - *Nem lép közelebb hozzád, az ajtót sem csukja be maga után, így láthatod az ajtón túli koromfekete sötétséget.
Komolyra vált a bátyád arca vizslatóan nézi arcod, vonásod.*
- Te tényleg bekattantál.... Öcsém! Úgy nézek én ki, mint aki bántani akar?
Inkább gyere mond el mire emlékszel, hogy hogy kerültél ide?

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Ha én bekattantam akkor legyél olyan kedves-gúnyos arcot vágok- és magyarázd meg hogy honnan is jöttél ebbe a szobába? Hova is nyílik az az ajtó? Nem tanácsolom hogy közelebb gyere!
Felvillan bennem a gondolat hogy talán mágiával kéne próbálkoznom és lassan kezd is bennem körvonalazódni hogy mi lehet a gyengéje. Aztán kapcsolok hogy hisz ez nem a bátyám és gonosz vigyor ül a képemre. Kinyújtom a kezem és a hegyéböl kicsapó villám a bátyám mellkasába mar. Majd ezen felbuzdulva < hisz ez egy idegen> lendítem a baltát is és pontot kívánok tenni nem tudom milyen hosszú élete végére.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Kintről jöttem. Az egy sötét folyosó. Nyílt egyenes csak még a fáklya fénye sem hatol át rajta... Csak akkor tudsz rata átjönni ha tudod hogy mi ez és nem rosálsz be a félelemtől.
Nézd....
*Kinyitja tárva az ajtót, majd félig kilép a sötétségbe, valamit feje magasságában matat, majd belép - egy fákját tart a kezében, amin vígan táncol a tűz. Kirakja az ajtón túlra a fáklyát és láss csodát azt teljesen elnyeli a sötétség - mégcsak egy halovány foltot sem látsz ott ahol eredetileg a fáklya lángjának kellene lennie.
Igazat beszélne? ...
Megfordul a fejedben, de el is veted nyomban...
Hamar cselekedsz... vagyis cselekednél. Ugyanis a villámvarázs mit szerettél volna előhívni besül... csak gyenge füst száll ki ujjad végéből. Erre még azt is elfelejted, hogy a bárddal akartál csapni egyet feléje, amit a kezedben szorongatsz.
A bátyád arcán meghökkenés látszódik, becsukja az ajtót - belülről kulcsra zárja. A kezében lévő fáklyát az ajtó mellett lévő tartóba rakja és feléd fordul, de nem megy közel hozzád, nem lép még egyet sem feléd.*
- Öcsikém! Neked bajod van... vagy.... Vagy véletlenül nem beszélgettél itt valamelyik csecsebecsével?

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

Nagyon furcsának találom hogy a varázslatom besült. Csak némán tátogva bámulom a füstölgö ujjam hegyét, felváltva az épp ajtót záró alakkal. Gondolkozom erössen, hogy is deríthetném ki az igazságot, majd a fákylával együtt elmémben is fény gyúlik.
-Ha te vagy Juszuf. Akkor, mond meg, hogy hívják apánkat!
A bárdot még mindig nem engedem le, és a hátrálásom sem hagyom abba, egészen a tükör szélének túlsó vonaláig.//én-tükör egyik széle-tükrözödö felület-tükör másik széle- ismertelen vki, csak hogy ne legyen kavar//
-Elment az eszed? Itt nincsnek beszélö tárgyak! Nézek rá elképedve.
< engem be nem ugratsz nem vagyok én bolond hogy tárgyakkal beszéljek!>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Öcsém, te tényleg hibbant vagy! Mégis hogy a fészkes fenébe mondjak meg neked valamit, ha te is nagyon jól tudod, hogy a kötelékmágia, az eskünk nem engedi még csak eszembe sem jutni apánk nevét.
Vagy...
Vagy te nem az vagy akinek kiadod magad. De ezt könnyek megtudhatjuk.
*Ahoz a polchoz sétál - láthatólag nem akar téged megtámadni sem fizikálisan, sem másképp - amin a világító gömb van. Csoda? De a gömböt veszi le a polcról és a padlóra helyezi óvatosan, mintha attól félne összetörik. Mindkét kezét ráteszi a gömbre, de csak ujjbegyei érnek hozzá, és láthatólag koncentrál - pár szegmens az egész. A gömb felvillan élesen majd fényes széles csóva lövell ki belőle - a szemedet be kell csuknod, hogy ez az éles fény ne okozzon kárt még csak időlegesen sem benne.
Amint a csóva szertefoszlik és kinyitod szemeidet négy két-három arasznyi nagyságű repkedő "lepkéket" lászt a gömb felett másfél lábnyi magasságban. Jobban megnézve nem is lepkék - apró női alakot öltő szárnyas lények - tündérkék.

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

<Mégiscsak a bátyám lehet ha erröl is tud> Bizonyosodom meg éppen mikor Ö kezd fura varázsba. A gömb elérte, hogy ne tartozzon a kedvenc formáim közé, mégha ilyeneket nem is tartok nyilván. A fény miatt támadt pillanatnyi sötétségben lelkes levegö keverésbe kezdek a csatabárddal. Meglátva a szegényes, és közelebbröl még viccesnek is nevezhetö végeredményét a NAGY varázslatnak, kitör belölem a nevetés. Még a könnyem is fakad, úgy röhögök. Azért rábredve, hogy mégiscsak a bátyámat nézem bohócnak, lassacskán arcomra fagy a vigyor, de nem bírom megállni.
-Na hallod! Ezzel akár cirkuszban is felléphetnél! Most mi lesz, halálra csiklandoznak?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A bátyád kérdésedre csak horkant egyet, majd kettőt tapsol. A tündérkék felsorakoznak előtted egymás mellé szépen karnyújtásnyira. Apró szárnyaikkal kellemes légáramlatokat keltenek - szemeiket rád emelik és mondhatni azt - a lelkedbe fúrják magukat (legalább is így érzed).
Súlyos percekig nem történik semmi - már-már arra gondolsz tényleg valami beugratás, marhaság az egész, amikor a négy apró termetű tündérke elkezd körözni előtted. Először lassan, majd fokozatosan gyorsítva, végül úgy, hogy szemmel nem tudod követni őket - csak egy rajzolat alakul ki előtted a tündérkék álltal bekerített "körön" belül. Mintáját tekintve inkább csak kusza vonalak... de hogy jelenthet valamit az biztos - bátyád reakciójából leszűrve. Ő ugyanis elégedetten néz feléd, majd hamiskás mosollyal szája szegletében szól hozzád.*
- Nyúlj bele a jelbe. Nem kell aljas támadásra gondolni, senki és semmi nem fog bántani.
Bár amennyire gyanakvó vagy öcsikém...
*Azzal a "kör"-höz lép és bele helyezi bal kezét. A kör mintha elkezdene enyhén pulzálni, majd Jusuf kihúzza onnan a kezét - érdekes, de a kék tündérke a kezén csücsül, térdeire támasztva könyökét és elmélázva, sóhajtozva nézegeti bátyád arcát, aki közel emeli a csöppséget szeméhez. Arcán csak egy gyenge nem tetsző fintor szalad át, majd megfújja a pici lényt, aki visszaszáll a többiekhez a körbe.
A bátyád ezek után várakozóan, csendben tekint rád.*

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

Elégedet mosolyom elhalványul a kör láttán, majd széles vigyor lesz belöle.
< lol még ezt a bazári trükköt!...> Megformálódik a jel és érdeklödésem is feltámad.
<na fene a végén csak kihoz belöle valamit >
-Már megbocsáss de semmi okom arra hogy csak úgy elsöre megbízzak bárkiben is. Mi a fene ez a kör? Azt elhiszem, hogy neked nem árt hisz te csináltad! Eszem ágában sincs belenyúlni amíg el nem mondja hogy mi a búbánat ez és pláne hogy hogy csinálta:D. Várakozón nézünk egymásra, más-más céllal.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Mondjuk úgy, hogy ez egy elemző kör. Megmutatja, hogy ki is vagy valójában. Senkinek sem árt bárki is nyúljon bele...
Azonban tévedsz nem én csináltam, én csak előhívtam a mágiát a megfelelő formulával.
*Jusuf teljesen komolynak néz ki. Most se hamiskás mosoly, se kétértelmű kifejezés nem ül arcán.*

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

Gyanakodva bár de beletolom a kezem hegyét, majd az egészet, ha bármi gyanúsat érzek azonnal visszarántom. Miután végeztem a bátyámra nézek.
-Most már elégedett vagy? Lerakom a csatabárdot és leülök törökülésbe.
-Mesélhetnél erröl a helyröl mert a helyiek nem voltak túl beszédessek. Sött szerintük ide csak Krad jár 100 évente. Érted … Krad. Jó vicc nem?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Enyhe bizsergető érzést érzel, s ugyan úgy mint Jusufnál pulzálni kezd a kör. Amikor kihúzod onnan a kezed neked is a kék tündérke pihen rajta ülve, térdeire könyökölve, s tenyerébe támasztva állát néz téged.
Jusuf elvigyorodik.*
- Na öcccséééém, ez családi vonás. Megmondom elvileg mit jelent ez a csepp kékség. Állítólag akit a kék tündérke kiválaszt nagy dolgokra hivatott, hatalmas erőre tehet szert idővel. Jól hangzik eddig. A lélek minden apró cseprő dolgáról tudni fogunk, a létezés mikéntje, hogyanja, miértje, az örök körforgás és megszakítás művészete lesz osztályrészünk. Állítólag minden olyasmibe bepillanthatunk, ami szorosan, vagy akár csak lazán, de kötődik a lelkekhez - bármilyen lélekhez. Minden téren...
*Leül veled szembe, szintén törökülésbe, vicces megjegyzésedre csak horkant egyet, komoly marad az ábrázata.*
- Vicc? Hogy Krad? Ki említette neked ezt a vadbaromságot?

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

A bizsergésre megrándul a kezem de mivel mást nem tapasztalok csak nem rántom sehova. Nézegetm pár pillanatig a tündérkét majd visszarakom a körbe.
Az lelkekröl szóló fejtegetést hallgatva felmerül bennem a gondolta hogy vajh honnan tud Ö mindezekröl.
-Hm és ezt a gömb mondta neked? Nekem a tükör meg az a tör- mutatok a bűnösre- mesélte ezt a Krados történetet. DE hiába fenyegettem ragaszkodott hozzá. Ugye nem olyan egy gyilkolásra alkotott tárgyat életveszélyessen megfenyegetni. Vágok szavaimhoz egy fintort.
-Talán térjünk akkor át a fontosabb kérdésekre. Hol is vagyunk? És miért is? Ha most iderángattál akkor minek dobtál ki? Ezekre azért nem ártana választ kapnom, mielött másról beszélnénk.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A tündérke is nézeget téged kíváncsian, amikor visszarakod a körbe sóhajt egyet hallhatóan, de visszarebben. A mágikus kör-jel továbbra is ott marad felettetek. Bátyád kicsit furcsán néz rád, mintha nem értené szavaid - vagyis azt, amit ezzel szerettél volna közölni.*
- Én nem rángattalak ki édesöcsém! Nem tudtam, hogy itt leszel. Itt szoktam tanulni egyébként. Sok hasznos dolog van itt, hasznos információkkal együtt. - *kétértelműen kacsint rád egyet.* - De ha te sem tudod, hogy hogy kerültél ide, akkor baj van... nem gondolod? Gondolj vissza kivel beszélgettél, találkoztál mielőtt itt tértél magadhoz. Valahogyan csak idekerültél.... - *elgondolkodik, láthatóan jár az agya, hogy hogyan is kerülhettél ide.*