*A kisfiú vigyorogva nézi a szellem Egren és a pillangó pap közötti "súrlódást". Hangosan kacag rajtatok, még örömében tapsikolni is kezd. Két széles vigyor között válaszol a papnak.*
- A lelkemet akarják... de azt bizony meg nem kapják ....
*A lepel majdnem felállt már a görnyedéséből, de aztán hirtelen visszahanyatlott a földre - mintha újra a fény érte volna el, pedig az nyugodalmasan pihen a pap kezében.*
//nyugodtan beszélgethettek egymássla, cselekedhettek - ha a kisfiú közbeszólna valamit írok
