A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Kinyilatkoztatásodra egy hangos morranást hallasz csak felõle, majd mintha jéghideg láthatatlan kezek markolnák meg vállaidat hirtelen felemelkedsz a levegõbe. Fejed egymagasságba kerül a narancsosan izzó szemekkel és kénytelen vagy azoknak feneketlen mélységébe tekinteni.*
- Nem érdekelnek a kifogások! Hozd ki a fiút! - *pár szegmensig még függeszkedsz elõtte, majd egy lökést érzékelsz, s a lendület egészen az ajtóig repít. Miközben felkelsz ismét felhangzik a recsegõs hang.* - Ha nem megy rajta keresztül, meg is lehet kerülni. Zöldfülû...

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

//Ezt most nem vágom. Akkor most nem néztem körbe az épületet hanem megálltam az elsö ajtónál és ablaknál? //

Mint akit most húztak ki a Beriquel melleti fagyos vizekböl úgy jár a térdem és nem azért mert fázik a test. Eborzadva saját kiszolgáltatottságomtól megkerülöm az épületet és figyelmessen szemlélem, hogy a kerülö utat még véletlen se kerüljem el. Minden ajtót és ablakot megpróbálok kinyitni de nem eröszakoskodom. Amenyiben ez nem vezet eredményre sort kerítek a tetö szemmel történö átvizsgálására is. A madarakat valamilyen tárgyal vagy kiálltozásal hajtom el, ha zavarják a nézelödésemet. Esetleges lehetöség felmerülésekor igyekszem azt kihasználni és ezáltal beljebb jutni a kis házba.
< Na szép... most meg én vagyok a világ hülyéje... csak mert lepattanok a falrol... miért nem megy be ö ... ha olyan okos... kerülöút mi ... nehogy szoljón kicsit korábban... hagy szenvedjek... még ezek után jön majd a pokol?... de jó is nekem... >

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Újra megkerülöd a házat, de a két ablakon és az egy ajtón kívül nincs más nyílás rajta - legalább is az oldalán. Könnyedén felemelkedsz a tetõig, a varjak sehol sem akadályoznak - még utat is nyitnak elõtted. Nincs lehullott cserép, nincs nyílás a tetõn - az egyedüli kéményt leszámítva. Alig másfél arasznyi széles, valami vörös téglaszerûségbõl van felhúzva.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

<... hm ez lenne a kerülöút?... mást nem találtam... akkor jöhet a kolbásztöltés ... hogy mit meg nem tesz az ember a lelki üdvéért... >

Nézegetem egy darabig a kéményt de mivel nem látok más lehetöséget ezért ezt választom. Megpróbálom magam a résbe préselni és közben lefelé is haladni. Fejjel elöre indulok és kézzel próbálom a testetlen testem húzni//vagy mi//. Amint a lábaim is beérnek azokkal is tolom magam elöre.
<... ez idáig szép és jó... de hogy hogy fogok kimászni a kölökkel?... >

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*A kéményen való átküzdés kicsit furcsa élményt nyújtott - mintha összelapítottak volna, s egyben megnyújtottak volna...
Azért lassan le tudsz ereszkedni a nyíláson, hogy egy viszonylag nagy alapterületû teljesen üres szobában találd magad - legalább is bútorilag. A kandalló nyílásán kibukkanva visszanyered eredeti alakodat egy szemvillanás alatt, ami miatt kicsit elveszted a látásod - mindez csak 1-2 szegmensig tart. Amikor újra stabilan látsz veled szemben egy hús-vér kisfiút fedezel fel, aki lótuszülésben ül a csupasz döngölt padlón lehunyt szemekkel. Szája résznyire nyitva van, s olybá tûnik mintha remegne. A fiú is csupasz mint a ház belülrõl - egy árva rongydarab den fedi kissé sovány testét.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak és Della nevenincs papjának)

*Ryuunak arra nincs ideje, hogy a pillangótestû papnak válaszoljon; hirtelen a pegazus zuhanórepülésbe kezdett, s igen csak markolnia kellett annak sörényét, hogy ne essen le.*

*Della nevenincs papja nem volt ennyire szerencsés, hiába, hogy õ három kézzel-lábbal kapaszkodott. A hirtelen támadt légörvény és erõs menetszél úgy lekapta Ryuu válláról mint valami pihét.
A varjak között - melyek akkorák mint õ maga - nagy nehézségek árán tudta visszanyerni a kontrollját - s szárnyai csapkodásával stabilizálni pozícióját.
A varjak láthatólag nem foglalkoznak vele, elszállnak körülötte a fekete torony felé - mintha valami mágnes vonzaná oda õket.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Szia! KIsfiúú! Figyelj rám egy kicsit van itt egy bácsi aki szeretné ha kimennénk hozzá. Legyél jó kisfiú és gyere ki velem!
Ezekkel a szavakal lépek a srác felé. Ha nem reagál szavaimra akkor megfogom a vállát, és óvatossan megrázom.
<...mifene ...csak nem révületben van... jó lenne ha magadhoz térnél kisöreg...>
Mindeközben furcsálkodva nézek szét a szobában.
<... Na ezt nevezem én puritán berendezésnek... az lesz még szép ha valami örökifjú szerzetes a srác és itt meditálgat... én meg szövegelek itt mindeféle hülyeséget... >

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*A kisfiú nem mozdul szavaidra, talán nem is hallotta, még csak meg sem rezdült a szempillája, s ajka is ugyan olyan ütemben remeg, mint amikor megláttad.
Megfognád a vállait, de furcsa mód kezed átsuhan testén - pontosítva a te szellemkezed nem tudja megfogni az õ valós hús-vér testét.
Azonban erre a próbálkozásra kinyitja hirtelen a szemét, melyben végtelen fehérséget látsz. Sehol sincs szembogár, csak ragyogó fehér szemgolyó, mely mintha pulzálva árasztaná magából a fehéres, de mégis fátyolszerû fényt. Furcsa, de a villámlás jutott errõl eszedbe...
Vékonyka, egércincogáshoz hasonló hangon szólal meg a gyerek, aki alig lehet 7 éves - legalább is a külseje ezt mutatja róla.*
- Ki vagy? Mit akarsz tõllem? - *õszinteségi roham jön rád, pár szegmensig küzdessz a fekete szellemalak békjóival, majd mintha a megkönnyebbülés szakadna a nyakadba, érzed, lelkedet már semmi sem köti békjóba.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

<Na már megint ez a hülye ló meg a sietség. >

*A pillangó kis kavargás után végre sikeresen megállapodik a varjak között. A világítós üveg ugyan érdekli, de azért nem a köd közepén kéne vizsgálórnia. Így elindul és nem sietve a varjakat követi, velük repül. Remélhetõleg õk csak tudják merre mennek vagy legalább nem egyedül téved elhanem századmagával. *

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Hirtelen szabadság egészen megszédít. Leülök a furcsa alak elé és szépen elösorolom néki mik velem történtek. A tónál kezdem s a mese alatt furcsa zavar van a szemeimben mintha nem önmagam lennék. Ha végeztem csak ülök és nézek ki bambán az arcomból, nem teszek semmit.
<... most akkor ki... hogy... meg mi... (hoszú hoszzú csend)>

//Lassan megen fekszik a kari csak szólok//

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

- Szóval te egy szellem vagy... de akkor miért nem a falon át közlekedsz mint más normális szellem? - *a fehér szemek egyenesen rád néznek vizslatóan, kutatóan.* - Hm.... talán azért, mert nem is vagy szellem, csak hiányzik valami belõled... de tudom hol találod, nekem is oda kellene mennem, csak tudod félek a madaraktól. Nem tudnád elkergetni õket?

[Az Álmok Õrzõje]

(Della nevenincs papjának)

*Fárasztó a repülés, fõlleg ha valaki nincs hozzászokva - már lassan egy egész órája, hogy a varjakkal repülsz, de az a torony alig jött közelebb...
Azonban az ég végleg beszürkült feletted, mintha az esti órákban lennél. Egyszer csak magad elõtt egy házikót veszel észre, melyre rengeteg varjú szállt rá, s talán még annál is több szeretne bejutni bentre úgy, hogy nekirepülnek a falnak. A varjak után még érdekesebb dolgot látsz - egy végtag nélküli fekete rongyos lepelszerûség //csak te ezt hárulról látod// lebeg úgy 15-20 lábnyira a házikótól.*

[Herold Bardelot]

(Egren wa Trimelion)

Pár percig még révetegen meredek magam elé mire eljutnak fülemig a szavak.
-A varjakat? Azok a Halált szolgálják, én nagyon kis senki vagyok hogy elkergessem öket. Szerinted mi hiányzik belölem, mi az amit keresel ? Arcomról a világ összes fájdalma sugárzik.
-Azt még nem is mondtad Te ki vagy. Egyáltalán mit csinálsz ebben az üres szobában egyedül mezítelenül, és mi lett a szemeiddel? A varjaktól ne tarts nekem sem állták utam, ha menni akarsz csak menj. Nekem itt jó, itt nem bánt senki és nem is utasítgatnak. Én maradok. Jelentem ki egyre határozottaban. Hátamat az egyik falnak vetem és megpróbálom magam kényelembe helyezni a lehetöségekhez képest.

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Egyik lábammal a sok közül megtörlöm homlokom a hosszú repkedésre való tekintettel. Ahogy észreveszem a lebegõ alakot odareppenek hogy megérdeklõdjem hol is vagyok.*

-Üdvözletem Köpenyúr! Meg tudná mondani hol is vagyok? Illetve volt itt egy szárnyaslovas fickó, aki valami tornyot emlegetett.

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

- Hogy én ki vagyok? Nem tudom... Hol vagyok? .. Miért milyenek a szemeim? - *nyúl a kisfiú az arcához. Kíváncsiság és meglepõdöttség látszódik arcán, mint aki nem tudja, hogy miért érték ezek a kérdések. Falnak vetett háttal tudsz leülni viszonylagos kényelembe, szemben a kisfiúval és a mögötte magasodó ablakkal.
A falakon, tetõn még mindig kopognak a varjak - egyszerûen nem akarják feladni küzdelmüket a fallal; be akarnak jutni a házba.*
- Jönnöd kell! Hamarosan mennünk kell!
Hogy mi hiányzik belõled? Nézz magadba! Nézz végig életeden, ettõl többet nem segíthetek.