A Tükörvilág

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Már azon is csodálkozik Della papja, hogy a madarakat látta/látja. A tornyot teljesen a hülye katyvaszos köd uralja a látóterében. Azaz inkább úgy mondhatnánk, hogy õ csak a ködöt és az azon átsuhanó fekete madarakat érzékeli a környéket nem.*

-Megint milyen toronyról beszélsz?! Itt a ködben már az is csoda, hogy a vajakat látom. Egyébként megjegyzem ilyen közelrõl annyira nem is szeretném megismerni õket. Ezek szoktak rovarokat enni, mint amilyen például a pillangó?

*Visítja meglehetõsen magas hangot emgütve a kis lepke-ember Ryuu fülébe. Közben maga is csodálkozik, hogy pont ezeket a varjakat látja. De kisvártatva feldereng az üveg dura tartalma. NA ez elég ahhoz, hoyg kétségei és mondanivalója elszálljon és az üvegbe bámulva azon mélázzon, hogy vajon most hogy is mûködhet ez a dolog, emg hogy a manõk "NAGYÕ"-je hol rejtõzik a trutyiban.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Raddaqnak)

*Alyna még akkor sem mozdul meg amikor hozzáérsz. Megkerülve, hogy az arcát megnézd szinte megbénul minden izmod a látványtól.
A szeretett nõd szoborszerûen mered az ablakon túlra, szemei helyén piszkosfehéren ülõ két apró golyóbis van - mintha a szemei befordultak volna. Nem reagál semmilyen noszogatásra, keltegetésre, még csak a szemhéja sem rezdül meg; s hiába állsz elé, hogy megszakítsd a láthatatlan köteléket esetleg mi fogva tartja tekintetét - nem használ ez sem.
Az hogy él, hogy hús-vér ember van elõtted egy bizonyítja, hogy a nyakán az ütõeret látod, amint a vért pumpálja; szabályosan, de a normálishoz képest jóvallta lassabban.*

[Raddaq]

- Raddaq -

Ahogy a fény kihunyt az ártatlan szemek mélyén, úgy rohadt el a varázsló lelkében is, az a szép s új világ ... Csalódott, érezte ... S arca kõvé meredt ... Kétségbeesés követte, miként tekintete az éjszín fellegekre meredt ... A fellobanó lángokat düh és harag szította, aztán már az sem ... Elfolytotta inkább mind, érzelmeit ... S mint a kiszáradt patak, az eres medre ... Térdre rogyott ... Kezei hiába simultak oda, ölelvén a bályos arcot ... A lány halottnak, élõ halottnak tetszett ... A gyengéden suttogott szavakat mind elnyelték a hideg falak, egy sem találta már a lányt ... De a varázsló akarata, elszánássá érett ... Elragadta Alyna karját, s átvetve feje mögött, talpra állította ... Azután már csak húzta ... Vonva, ahogy csak bírta ... Tudván nem hagyhatja elveszni õt ... Mert az a valami, legdrágább, féltve õrzött kincséért jött ...

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

A neszre visszapillnatok miközben folytatom utam a mezõn.
<...Csak nem valamelyik szárnyas jószág gondolta meg magát ?...>
Menet közben megpróbálok göröngyöket rugdosni, néhány virágot vagy fûszálat letépni, ha nem sikerül az csak még jobban elrontja amúgy sem fényes hangulatom. Ha netalántán találkoznék valakivel akkor megpróbálom felhívni magamra a figyelmét pl:kiabálok, a környezetem vagy a célszemélyt próbálom meglökni, megérinteni

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Hátrafordulsz, hogy meg nézd magadnak mi okozza a furcsa zajt, de már késõ. Egy koromfekete alak közeledik nagy sebességgel feléd, de úgy, hogy lába nem éri a talajt - szárnyal, szárnyak nélkül.
Nem tudsz kitérni elõle, így egyszerûen testeden átsuhan, s tova libben. Lendületbõl furdulsz utána, hogy mi lehetett, s mire te a tengelyed körül körbefordultál, õ is megállt és lebegett elõtted úgy 10 lábnyi távolságban.
Lassan fordult meg feléd, így van elég idõd megnézni, hogy mi is suhant egyszerûen keresztül rajtad. Fekete, szinte már rongyosnak tûnõ lepel az egész lény - láb és kéz nélkül. Az arca hején szintén csak feketeséget látsz a különleges, fémnek látszódó sisakja alól, kivéve a szemeit - ugyanis az narancsosan világít, melytõl még a szellemszõrök is felállnak a szellemhátadon. Sisakjából és a vállából hat éles fegyverszerûségek állnak ki, s meredeznek az ég felé. Így egészében szellemszrûnek hat a lény, de mégsem.... hátborzongató... nem elég volt látnod a saját halott testedet, még mindig nem bírkóztál meg a mostani léteddel, erre jön ez....
Mozdulni sem és szólni sem tudsz, annyira megbénít a látványa, lassan érzékeled, hogy azok a narancsos szemek fogságba ejtettek. Hiába tudod, hogy el kellene fordulnod, "tested" nem reagál az akaratodra.*
- Velem jössz!
*Érkezett felõle egy mély, síron túli recsegõ hang, mire csak tehetetlenül bólintassz egyet, és elmédbe bekúszik a gondolat, hogy mindenben a segítségére kell lenned, bármit is kérjen tõlled a Halál.
Megfordul és libben is tova, mintha csak egy száraz falevelet kapott volna magával egy lenge szél. Tested felett újra érzékelsz uralmat, de továbbra is érzed, vallod, hogy szolgálnod kell Õt! Ellibbent, s már messze jár tõlled, alig hogy elindult 20 lábnyi lett a távolság, s egyre csak nõ és nõ.... Nem fordul hátra, hogy megnézze vele tartassz-e, de te tudod menned kell - és ha nem sietsz, lemaradsz, s elveszted...*

[Az Álmok Õrzõje]

(Raddaqnak)

*Emberfeletti erõdbe telik, hogy Alynát felrántsd magadhoz talpra. Ezzel kizökkented valamennyire révületébõl - elkapod egy röpke pillanatra a változó szemét, mintha... mintha a régi melegség ott lenne benne, de valami jégbe börtönözte, s nem engedi el lelkét. Húzod, vonod minél messzebb az ablaktól, hogy véletlenül se lássa azt ami közeleg. Szíved aggódig érte és gyermekedért is egyszerre - mert ha Alynát elveszted, akkor mindenedet elveszted...
A szoba ajtaján átjutsz kedveseddel kínkeserves szenvedések árán - nem egyszerû egy gömbölyödõ hasú nõt húzni, úgy hogy egyikõjüknek sem legyen baja. a konyhába érve a morajlás egyre jobban erõsödik körülöttetek, s lassan úgy érzed, mintha egy méhkaptár kellõs közepén állnál. A ház tetõjének, falának egymás után koppan neki valami - tudatoddal érzed, hogy bizony ide akarnak bejönni a madarak. Elmédben régen használt, de el nem feledett szavak tódulnak elõ... igék, melyek akár meg is védhetnek... igék, melyeket alig használtál, melyeket csak tudtál, de erõd és hatalmad hiányában használni képtelen voltál. Eddig.... Eddig, legalább is most úgy érzed, hogy kettõjükért bármire képes vagy... Bármire...*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

<...hogy a...háát ez...neeem...miéért??...és a lepergö események?...az életem mozzanatai... nekem nem jár semmi?...>
Teljes zavarban követem a fekete alakot, megtörtem és összeomlottam. Ép gondolat nem nagyon fordul meg a fejemben csak az elöbbihez hasonló zavaros foszlányok.


//Akkor ez most halál közeli élmény lessz ? //

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Követed a fekete alakot, de kevésnek bizonyul az, ahogyan a lábaiddal lépkedsz utána. Egyre jobban és jobban távolodik tõlled, bárhogy sietsz is utána, még a futva rohanás sem segít a távolság csökkentésén.
Az alak még mindig nem nézett hátra, az egyre jobban sötétellõ ég felé igyekszik.*

//:) Majd kiderül //

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

<...hogy a ... még itt is hagy... nem elég hogy meghaltam...még a túlvilágról is lecsúszok...na ezt már nem...koncetrálj...ha neki megy neked is fog...gyorsul...gyorsul repül...oooáááá...azért vannak elönyei is a test elvesztésének...gyorsabban...gyorsabban...na azért figyelj oda... tessék követni a Halált...azért mégse kéne elhagyni...>
-OOÁÁÁÁ....ÚÚÚÚÁÁÁÁÓÓÓ
Repülök a sötét alak után egyre gyorsulva.

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Kísérleted, hogy gyorsabban haladj - repüléssel - sikerrel jár. Elõször csak azt érzékeled, hogy a talajtól elemelkedsz 1-2 arasznyival. Aztán a levegõben lépkedve egyre nagyobb és nagyobb lépéseket tudsz megtenni - bár "szaladsz a levegõben", mégis olyan sebességre teszel szert rövid idõ alatt, mit régebben (még élõ testedben) a lovaddal, vagy egy picikét még attól is gyorsabban.
Így haladva a távolság közted és a feketeség között lassan csökkeni kezd.
Elõtted a horizont határánál egy egyedülálló házacska álldogál, körötte-mögötte apró erdõrésszel. Felette az ég szinte fekete, de nem ám a felhõktõl, vagy a leszálló éjtõl, hanem varjak lepték el körötte az eget. Az utatok egyenesen oda vezet.
Közelérve a házhoz nincs olyan hely, ahol ne lenne varjú. Az egész házat belepték, egynémely neki is repül, mintha a falat akarná áttörni és úgy bejutni. A több száz-ezer madár melynek nem jutott hely a házon az a földön-fákon-bokrokon foglaltak helyet és festették feketére a környéket.
"Urad" a háztól úgy 10-15 lábnyira áll meg, megvárja míg beéred, majd anélkül, hogy furcsa, ilyesztõ fejét feléd fordítja hozzádszól.*
- Menj be! Hozd ki a fiút!

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Körülnézek
<...ez most nekem szólt?... csak nekem szólt... nincs itt más... >
Beletörödve az elkerülhetetlenbe, engedelmeskedem az utasításnak. Elindulok a kis ház felé. A varjakkal nem törödöm csak szemügyre veszem öket. A ház falához érve nem keresek ajtót, egyszerüen átsétálok a falon.

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Érdekes módon a varjak, mintha csak hús-vér lény lennél elálltak/felrepültek elõled helyet adva ezálltal.
A falat megérintve azonban azt tapasztalod, hogy nem bírsz átnyúlni rajta. Mintha csak anno a testeddel-kezeddel érintetted volna meg - ez a fal nem enged átmenni magán.
Pár szegmenssel késõbb lökéshullámokat érzékelsz mik átfutottak szellemtesteden. Furcsa, bizsergetõ érzés, majdan gyenge félelem telepszik meg benned. Valami azt súgja, hogy nem szabad bemenned.... de a másik gondolatod, mely ugyan olyan erõs azt mondja (parancsolja), hogy igen is be kell menned!
Pár percig tanakodsz magadban magaddal... amikor újra felhangzik a recsegõs, jéghideg hang.*- Menj! És hozd ide a fiút! - *Mindent elsöprõ hullám szaggatja lelkedet, melyek még fájdalmat is okoznak - milyen furcsa... szellem vagy és mégis fáj mindened.... és újra elindulsz, hogy eleget tégy a parancsnak.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

<... hát ez szép... akkor most mi a franc van... akkor nézzük a hagyományos utat... csak van ablak... vagy ajtó... ha meg nincs nyitva attól még betörhetem... >
Azzal a lendülettel kezdem megkerülni az épületet és ajtókat ablakokat keresek. Bármelyiket találom megkisérlek bejutni rajta a házba. Nem vacakolok sokat pl a zárt ajtóval ha fél méterrel odébb látok nyitott ablakot és viszont. Bejutásom esetén ha még nem törtem össze a nyílászárót akkor azt kitámasztom vagy letépem csak ne tudjon bezáródni mögöttem. Abban a szerencsétlen véletlenben ha nem találnék ajtót vagy ablakot, akkor nekifutásból megpróbálok áttörni egy általam választott pontján a falnak.

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

*Sem ajtót, sem ablakot nem találsz nyitva - így kénytelen vagy megcélozni az egyik ablakot, hogy betörhesd és bejuthass ezálltal a házba.
Nekikészülsz, hogy betörd - az ablaktáblára egy jó nagy ütést mérsz, de semmi nem történik - azon kívül, hogy a szellemkarod eszméletlen módon kezd sajogni. Úgy pattantál vissza az ablakról, mint egy labda a falról. Itt bizony be nem jutsz.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Rettenetesen sajnálom oh nagyúr gyarló szolgád nem képes bejutni a házba!
Azzal letérdelek elé és várom vagy a következö utasítását vagy a fájdalomhullám érkezését. Nincs kétségem afelöl hogy nem vagyok megfelelö a feladatra. Közben a sérült kezem igyekszem az oldalam mellett pihentetni ha már az önbecsülésem úgyis a porba lett sújtva. Nem nézek fel a sötét alakra csak a lábai helyét vizsgálgatom.
<Elbaszott egy halál... nekem még ez sem megy... no mindegy... mostmár... >