A Tükörvilág

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.08. 12:57

(Della nevenincs papjának és Ryuunak)

*A pegazus nem fordítja el a fejét, nem lép hátra tõlled, hagyja, hogy megérintsd, megsimogasd...

Eközben fent a szobában a két manó elképed Ryuu válaszán, kérdésére látszik haboznak felelni. Ryuu a szárnyas lény után iramodik, hisz õ rajzolta a padlóra azt a tornyos részt mikor õ betoppant, így biztos tud valamit róla - Õ szerinte...

Az emberfejû, szárnyas pillangó szerûséget odalenn a hófehér pegazusa elõtt találja meg. Épp simogatja annak nyakát, orrát; a gyönyörûséges állat meg nyugton tûri.

A papot hirtelen éri a kérdés, egy kicsit meg is ijed, az ámulatába szinte berobbanó Ryuutól és kérdésétõl.*

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.05.08. 18:59

(-)

-ÍÍÍ!!!

*Hirtelen visít egyet ijedtében és megugrik, azaz felrebben. Aztán mérgesen köröz az idegen felett, miközben csípõre tett kezekkel korholja.*

-Te meg minek íjesztegeted a szegény egyszerû járókelõket?!? :evil:

Egyébként ugyan nem érdemled meg miután modortalanul megzavartál a csodálkozásban, de mivel olyan jó szívem van segítek neked.

A tornyot meg csak úgy rajzoltam. Miért? Ismerõs? Hol van? Kié? Neked mi dolgod?...

*A végére egyik pillanatról elszállt a haragja és kíváncsian repdesve árasztja el Ryuu-t a kérdéseivel.*

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.08. 19:41

(Raddaqnak)

*Egy édes álomból ébreszt fel hangos madárcsicsergés. Lassan felnyitod szempilláidat, a sarkig kinyitott ablak párkányán egy rozsdásfarkú kismadárka dalol. Felkelsz életvidáman, boldogan az ágyból és az ablakhoz lépel, a kismadár elrebben onnan. Odakint már szikrázó napsütés van, már a harmat is felszáradt a fûrõl. Az udvar másik végében a gémeskúttól Alyna integet feléd boldog mosollyal az arcán, hogy siess ki hozzá...
A boldogság mellé egy kis aggodalom vegyül lelkedbe - csak nem akarja azt a vödör vizet õ felhúzni az állapotában? ... *

Szerző: **Raddaq** » 2007.05.09. 15:57

- Raddaq -

~ Jaj neee …

A varázsló arcáról rögvest lehervadt a mosoly, amint meglátta Alyna mozdulatait …

- A baba …

Nyögte, majd egy hirtelen mozdulattal átlendült az ablak párkányán … Egy szál semmiben, ahogy volt, úgy lódult neki … Mezítelen talpát felsértették az udvar kövei, még sem állíthatta meg most semmi sem …

- Inkább majd én … Rendben ?

Választ nem várt, rögvest eltessékelte onnan kedvesét és egymaga veselkedett neki, megtámaszkodva a kút rúdján …

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.09. 16:37

(Raddaqnak)

*Alyna kedvesen mosolyogva adta át a kút rúdját, de nem bírta megállni csipkelõdés nélkül.*
- Nem béna és beteg vagyok, csak állapotos. De ha vizet nem húzhaok fel, akkor megyek kapálni - megeszi a fû a veteményest. - *azzal nyelvet ölt neked mosolyogva, de ténylegesen elindul a ház mögé, ahol a veteményes kiskert áll.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.05.09. 16:59

- Raddaq -

Ha a varázsló tehette volna, rögvest a nyelvet öltõ lányra veti magát, de nem engedhette el a rudat ... Ahogy Alyna elhatározása komollyá érett, s valóban megindult a ház felé ... Még szaporábban dolgozott a kúton, erejét nem kímélve, hogy mihamarabb legyen vize ...

- De ... Neked ... Akkor ...

Lihegte dolga végeztével, mikor megtámaszkodott ...

- Akkor is pihenned kéne ... Inkább készíts valami kaját ... Majd én rendbe teszem a kertet ...

Ajánlkozott a varázsló, hátha ... S a lány nyomába szegõdött ...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.09. 17:23

(Raddaqnak)

- Pihenek eleget, hisz olyan sokat segítessz. - *megvárt és átölelt* - Hidd el, hogy ez jót tesz, nem ártalmas egy kis munka. Nem viszem túlzásba és nem is vihetném, hisz úgy vigyázol rám mint a hímes tojásra.

Egyezzünk meg - megcsináljuk ketten, így felügyelsz hogy mit is csinálok, hamarabb is végzünk és utána a nap csak a kettõnkké. Hogy tetszik az ötlet?
...
De várjál csak! Te még nem is ettél ugye?!?... Na te.... nesze - *csapta meg a hátsófeledet játékosan* - Mars be a házba, addig egyikünk sem csinál semmit, míg ezt nem pótlod!

Szerző: **Raddaq** » 2007.05.09. 17:33

- Raddaq -

Raddaq mély levegõt vett, újabb gyõzködésbe kezdett volna, de a lány meglepte ... Hirtelen megtorpanva, fordultával már át is ölelte ... Rad gyengéden simította keblére kedvese arcát, s haját símogatta ...

- Te vagy minden kincsem ...

És ahogy lejebb csúszott keze Alyna hátára ...

- Életem hátra lévõ perceit el sem tudnám képzelni nélküled ... Vagy csak távol Te tõled ...

S homlokon csókolta Õt ... Így pecsételve meg megállapodásuk ...

- Ahogy akarod ...

Suttogta halkan, hagyván had vezettessen kézen fogva ... Mosolyogva boldognak, gondtalannak tetszettek ... S nem is volt ez másként ...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.09. 17:59

(Raddagnak)

*A boldogságot tetézte egy apró mozzanat - mozdulat, melyet nem a kedvesed produkált, hanem más... Amikor homlokon csókoltad akaratlanul is hozzásimultál gömbölyödõ hasához, s egy apró "rúgást" észleltél onnan. Alyna boldogan tette hasára a kezét, szemében olyan csillogás játszott, amit még sosem láttál - szikrázott, csillogott, és mindennél szebb volt e pillanatban.*
- Te... ezt te is érezted? Megmozdult, végre megmozdult! A mi kicsi fiunk...
*Sugárzott és hozzád bújva indult be a házba. Úgy tetszett, hogy ezt a pillanatot semmi sem tudja elrontani. Bent a házban hozzáfogott neked reggelit csinálni. Cipót vett elõ, s egy viaszkos vásznat, valamint egy fém bödönt rakott az asztalra.*
- Mosdjál meg, s öltözz fel amíg elkészülök. - *egy futó puszi után hozzá is látott...
Mire elkészültél mindennel már tányéron állt a zsírozott kenyér, mellette szeletelt füstölt pecsenye és egy másik kis tálkában káposzta várakozott.*
- Inni mit kérsz Rad? Csináljak teát, vagy öntsek bort?

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.05.10. 8:05

(Ryuu)

- Járókelõt? *néz kissé értetlenül, majd megrázza a fejét, s kissé sietõsebben hadar*
- Igen, ismerõs. Ott van arra messze... *mutat a sötétségbe* Oda igyekszem épp, megmenteni Yukit. Velem tartasz? Induljunk azonnal!

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.05.10. 18:52

(-)

-Tõlem mehetünk, de nem azonnal. Elõsször meg kell oldanunk a pegazusról készült gyertyarajz és a toronyskicc magunkkal szállítását. Megaztán valami rajz vagy festékeszköz is kell a hosszú útra. A viharlámpáról nem is beszélve a köd miatt. Egyébként ki az a Yuki?

*Teljesen beleéli magát a "készülõdésbe". Közben mint egy igazi pillangó ide-oda csapong a paripa és Ryuu feje felett.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.05.12. 13:36

- Raddaq -

A puszit követõen engedelmeskedett Rad ... Nadrágot, s csizmát húzótt ... Majd bele bújt lenge ingébe ... Nem gombolta be, még véletlen sem ... Aztán a lavórban lévõ vízbe merítkezve, ledörgölte arcát ... Már frissen, és üdén tért vissza az asztalhoz ... És neki látott falatozni ... Fejében egymást követték a gondolatok, sebesebben cikázva mint a villámok ... Gyermekére, fiára gondolt ... Kicsi örökösére ... Számba véve mik is lesznek az elsõ dolgok, miket tovább adhat majdan ... Mire is kell megtanítsa elsõk között ... Ámbár még évek választották el mindettõl, cseppet sem zavarta ... Amióta felesége bejelentette néki az örömhírt, csak erre tudott gondolni, naphosszat ...

- Bort ...

Felelte halkan ...

- Annak jobban örülnék ...

S megtámasztva fejét, kedvesét csodálta ... Gyönyörködve mosolygós pillantásaiban ...

- Mennyi idõ lehet még ? Hány nap ?

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.12. 20:53

(Raddaqnak)

*Alyna veled szemben ül le az asztalhoz, boldogan mosolyogva.*
- Hát... A faluban mikor voltunk a bába azt mondta, hogy még legalább ugyan annyi idõ mint eddig eltelt. Úgy a téli hideg beálltára lehet számítani idõpontként. - *A bába.... na ja.... kétszer láttad talán eddig életedben, s nincs valami jó véleményed róla. Te sem vagy egy szentfazék és elsõ látásra megnyerõ alak, de az a nõ... süt róla a sötétség, s pillantása mindig olyan, mintha az ember veséjébe is belátna.
Elkomoruló tekintetedre Alyna nem figyel fel, valahová a távolba mered - látszik arcán, hogy a szülés környékén ábrándozik...*
- Azt mondta, hogy majd idõvel gyakrabban ellátogat, s majd ha úgy látja közeleg az idõ, akkor ideköltözik, hogy segítsen és világrasegítse a fiunkat.

Szerző: **Raddaq** » 2007.05.13. 5:27

- Raddaq -

~ Remek ...

Rebegték a varázsló ajkai, némán ... S éjszín tekintetét a lányra vetette ...

~ Rajta kell tartsam majd a szemem ...

Raddaq nem bízott a vénasszonyban, de más nem akadt a faluban ki segíthetett volna ... Megitta kitöltött borát, és felegyenesedve ültébõl ... Kezét nyújtva, hogy felsegítse kedvesét és rendbe tegyék a kis kertet ...

- Menjünk hát ...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.05.13. 12:03

(Raddaqnak)

*Ahogy kiértetek a kertbe hátulról két kiskapa került elõ valahonnan Alyna kezébe, az egyiket a kezedbe nyomja.*
- Tessék

A hagymaágyás a tied.
*A másik kapával õ szép lassan a répásnak esett neki - nem sietett vele, szép kényelmesen dolgozott. Munka közben dúdolászott, s néha meg-megállt révedezõ tekintettel.
Mire végeztél a hagymaágyással õ is végzett a sajátjával, s az ég beborult. Különös és zavaró illat lengi be a tájat, mint valami posvány ontaná bûzét valahol a közelben. Pedig biztos, hogy ilyesmi a környéken sincs. A szél lassan feltámad, Alyna aggodalmasan tekintett az ég felé, ahol a sötét fellegek gyülekeznek.*
- Ennyit a szép napról. Hogy mindig akkor kell esnie, amikor az ember a legkevésbé szeretné. Gyere menjünk, mielõtt hozzáfogna esni ... Majdcsak találunk odabenn valami hasznos elfoglaltságot - *mosolyodott el kétértelmûen rád.*

A Tükörvilág

...

...

...

...

...

Ki van itt